Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-03-09

PAPAI LAPOK Pap.i város hatóságának es több pápai a papa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik in i n (i e ii v • a a r n H p. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qoldlierjz (iywla pttj irkeivskedése, Kö-tér L'"-ik s/án,. Telefsaa. 112 szám A szerkesztésért telel/in Ispt ulujüoiios: QOLDBERG GYULA K.l."lizefé«ek é* hirdttési dijak a lap kiaVdohivatalálMt iciildend'"k. A lap ara : egész évre ÍJ k»r.. félévre •'> . Negyedévié •! Nvilt-tér sőrénként 40 Kiét. — hkfVS* »«d il ira »W til!. A Szélesviz és az óvoda. Már jó egy pár éve, liogy a városi képviselőtestület ''lé került egy alsóvá­rosi állami óvoda építésének az ügye s olt feneklett meg, hogy nem találtak alkalmas telket, vagy házat, mely az óvoda céljainak megteleli ^'ol mL ^ A dolog ma már iiieV^I/rnr^^^/Mi. hogy az alsóvárosban maganTTTodat nyi­tott egy okleveles óvónő, ki erre felsőbb helyről megkapta az engedélyt. A legcsodálatosabb azonban a meg­oldásban az. hogy az ok, a miért u kép­viselőtestület nem talált alkalmas helyei az óvoda számára ma éppen ugy fenn­áll, mint fennállót! évekkel ezelőll s a magánóvoda tulajdonosnője mégis talált alkalmas helyet. No ez. igazán talány ! Már hogyan lehet az? A dolog egyébkeni igen egyszerű. A mai magánóvoda helyisége (a Veszp­rémi útnak keleli során a legelső ház "a Szélesviz melletti, mely már a kép­viselőtestületi tárgyalás alkalmából elő­ször és azt lehet mondani a legkomo­lyabban szerepeli, nem voll elfogadható a hatóság részéről, mert az akkoriban felszólaló hatósági közegek és városi képviselők "a lehelő legegyöntetűbb ha­tározottsággal azt állították, hogy egy óvodának a Szélesviz melle való építése TÁRCA, Egy asszony, aki mindent tud. Kedves barátom, —- hisien lia nem tudnék annyit, lm nem Ilii­nek mindent előre . . . Akkor éilen, jó barátom, e szórnom és keserű levél helyett én magam mennék önhöz oly igazán, mint ahogy mo-t ott a'll a/, ablakánál és megáll u azivedolmgáaa, ha egy aaaaonyi alak jön as ablak felé, egy asszonyi alak, kinek lépése, lej tartása ha­noiiul, valamiképen aa enyémhez.. Nem lélek, hogy harminc és egyuehány évem­mel nevetségessé válok. Igen»! tudom, hogy < >n igy var reám, ahogy a régi romantikus regényekben van megirva, igenis jól tudom, hogy minden idegszála remeg as utánam való várakozástól. Most még re­méé, msjil — eltelvén minden ideje a reménység­nek — esni. rekedt kacagás tör ki ajkán és oda­sorol azok közé a gyahizams asszonyok közé, kik asásaaor alávalóbbak az igazi bűnösöknél, nert ját­szanak a szenvedéllyel, a tűzzel, a boldogtalanság­gd, de az utolsó pillanatban jól v'gyáanak, nehogy valahogy megégessék magukat. Nein, Kedves barátom, en nem vagyok ama gyalázatos bidegssivH, 'forró Fántáaiájtt játékosok nemcsak a kezdődő század legnagyobb anomáliája volna, hanem egyszerűen lehetetlen is. mer! azl a hatóság nem engedélyezné s a kormányképviselő, a kir. tanfelügyelő az ilyeii abszurdumot már terv korában a legkategorikusabban visszautasítaná. Miután tehál az a Szélesviz mellett levő ház óvodának alkalmas, szóval ott az óvoda engedélyezhető voll, kérdjük, igaza volt-e az akkoriban felszólaló kép­viselőtestületi lúgoknak, avagy nem. S mos! nem utalunk paragrafusokat, sem rendeleteket, min tanulmányozzuk a neveléstan ágas-bugas fejezeteit, sőt még csak a hatóságot sem fárasztjuk kérdéseinkkel, hanem egyszerűen a ké­zenfekvő szempontok, az egyszerű ész­járás következtetései nyomán szolunk hozzá, még pedig a nélkül, hogy ezzel a különben is befejezed ténynek, az immár megnyílt óvodának akár ártani, akár használni akarnánk. Szerintünk igenis lehel a ^zéjesviz 'mellett óvoda. Soi tovább megyuuk: csakis óvoda, azaz semmiféle inas t ni­intézet, csakis ez. Megmondjuk, hogy miért? Mert ez az egyeden közoktatási intézmény, melybe a szülő abban a biz­tos s megingathattál) tudatban adja gyer­mekét, hogy ott állandó, vagyis az első pillanattól az utolsó pillanatig mindig tartó, soha meg nem szűnő felügyeld közül való. KN NEM akartam az t)N gyötrődésében gyíINV.-rködni. EH IIS én is csak az érzésem szavára hallgatnék, akkor e kusza sorok helyett, melyeket gyűlölettel fut át, engem latna maga előtt. Ks a keserű átkok helyett szerelmen csókok fakadnának ajakán. .Mondom, minden igy volna, ha nem tudnék annyit, ha nem jártam vonla kora gyermekségemtől kezdve nyitott szemmel az életben. Mikor iiuiea kért. könyörgött, fenyegetődzött, mikor én hallgatva, ajkamat összeszarítva, szinte halaira válva alltam maga előtt, mikor maga kétségbe esetten kérdezte: hát nem s/.ciet'.', akkor én mar tudtam, hogv szerelem és tahin többé soha-soha sem fogok megszabadulni ettöi a kinzó, sóvárgó S'eove­délytő!. Ám azt is tudtam, hogy nem megyek el mag hoz soha-soha. Nem beszelek < binek hűségről, hessilletről. Mire való volna ez? Maga napnál világosabban be­bizonyította nekem, hogy ha egy féffl éi egy nő igaxán szeretik egvinast, akkor minden rombadől közöttük és ők maguk épitik fel ujrn az uj világot. Igaza volt, nem volt, nem tudom, mert nem if dolkoztani rajta egj |iexeig sem. Mig maga neszé t, én folytonerra gondoltam: milyen gyermekes, milyen naiv! Ami engem visszatart, az az én lelkemben van. Azon nem változtathat az < >n be-z.de s nem változtathat az en akaratom, mint ahogy hiába alatt fog az állani, már pedig ilyen felü­gyelet mellett gyermekét baj nem ér­heti. Már az elemi iskoláknál nem igy áll a dolog. (»tt. bár ugyancsak kívánatos volna a gondos, mégis már lazább a felügyelet. Felsőbb intézetek, mondjuk polgáriiskolák, vagy gimnáziumok nö­veudékei pedig különösei! előadás előtti és utáni jöttük-mentükben egyáltalán nőiesének ellenőrizve s akár rosszaka­ratból, akar véletlenségből, vagy pajkos­ságból bizony egytől-egyig bclefuladhat­nának a Szólesvizbe. De térjünk vissza az óvodához. Hát tahin nincsen az óvodásgyennek állandó felügyelet alatt? N'n, akkor ugyan bár­hova építsék az óvodát, valóságos Isten csodája lesz. ha azt baj nélkül ki tudja járni, mert a Szélesviztől I«) kmnyi tá­volságban i^ lelök lelheti egy bika. vagy elgázolhatja egy rohanó automobil. Sohse kell oda Szélesviz. hogy egy gyerek valami utou-módon a nyakát törje. Am [ordítsunk egyet a következte­té-rkeii/Hi S szélesviz az apró gy-«:­mekre veszélyes, ugy belebukfeacezbe­lik abba bármely pillanatban, sőt még akkor is. ha a legközelebbi óvoda attól kél napi járóföldre volna. Kl nunc ad rem! Most Joliink a dologra! Ha ujabban fel fog merülni az a szükség, hogy valami tanintézet számára akarnám akar meggyőződéssel, auar erőszakkal barna szeinemet kékre változtatni. Mert értse meg. a szenvedély lerínám>r isahli órájában, mikor zokogva kiáltott Ouért a szivem, mikor vad, forrói tűz rázta meg a testemet, akkor már ttidlain. hogv soha-soha sem leszek a/. ()» sze­retője es előbb hagyja el megkínzott testemet a lé­lek, mintsem valaha inasként teszek, mint ahogy i nemnek benső parancsára tennem kell. Mert higyje el, semmi más nem tart vissza Öntől, csuk az, hogy kérlelhetetlen bizonyossággal tudom, hogy mi fog bekövetkezni és tudom, hogy ha rálépek az útra, melyre On hiv, nem lesz mó­domban elkerülni azt, ami reám várakozik. Igenis, amint most látom "nt lázban égve. remegve, gyötrődve, amilyen biztonságijai tudom, hogv mennyei boldogság ujjongaua lelkében, ha most megpillantana és alázatos szavak mellett esókolui ruhám szegélyét, épen ugy latom a többit is, ami azután következne. Látom, mikor már kissé lehűlve, de még mindég szerelmesen, evóngéden tógád. Majd egyre nnottabbaa, hidegebben. Látom a titkosáéi­tusokat az órára vetett lopott pillantást éa OtVaSom halálosan i'akó arccal az első levelét, mely arról szól, hogy nem jöhet el a találkozóra, mert egy igen fontos, életbevágó ügy tattja távol . . . \.< én mar azt is tudóin, hogv azt a levelet követni fogja a tobbí. A/ ürügy már nem is olyan gond >­A világhírű valódi müncheni Salvator sör Seh war cz Márton sörcsarn ok ában naponként .'rissen lesz csapolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom