Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913
1913-02-02
Pápai Lapok 1918. febraát 2. Bett lelkiismereti kérdés, hogy ikciójul eredménye a nemi betegségek, a gyer mektaLwdóságéi t nyomor emelkedése A íieonwllhuziauizinus elleni küzdőién képmutató volt nem jellemző, bog] legy vertárukhan nem utolsó helyet fog lal el az erkölcsre való hivatkozás, / fogamzás megakadályozása erkölcstelen mert természetellenes, mert lealacso nyitja a női méltóságot, mert ellenkezil a bibliával és mert hazafiatlan. Erre £ további magyarázatnak tág teret nyujk indokolásra kár azzal visszavágni, bog} sokkal erkölcstelenebb, mint gyermeke kel nemzeni, ha tisztességes ellátásuk és neveltetésük nincs biztosítva. Tudvalevő, hogy Malthua tanának ugy elméleti tétel, mint gyakorlat' konklúziói a gazdagabb 8 elsősorban a birtokososztályokból indultak ki. s erkölcsi aggályaik csak akkor támadtak fel, amikor az alsóbb osztályok is követni kezdték példájukat. 19074)60 Paris szegény kerületeiben 21)1 születés esett Kl.ikJÜ emberre, inig a gazdag kerületekben csak 211. Ugyanekkor lierliuben a legszegényebb kerület születési arányszáma 44'> volt. a leggazdagabb kerületé pedig csak 205. Ks bár ezek anyagi ereje inkább megengedné több gyermek nevelését, az ő cselekményüket nem vonhatjuk erkölcsi megítélés alá. Az erkölcs nem metafizika s a szaporodás kezdésének erkölcsi nézőpontból való vizsgálat metafizikai kísérlet. Az egyén részéről nem a szexuális vonatkozások, hanem a standard of lifo (létért való küzdelem) fentartására irányuló oly momentumok irányadók, a melyek párhuzamosan a nő nagyobb függetleuitésére, életbiztosításra, vagy egyébb elő v igy ázat i intézkedésre vezetnek s kivül esnek az erkölcs területén. A társadalom szempontjából pedig kívánatos a népesedésnek adott gazdasági viszonyok szerint az egész lakosság érdekeit kielégítő szabályozása, de az erkölcshöz nincs több ellenőrzésüket hatályossá tegyük és az állami szolgáltatások kezelésével szerves összhangba és kapcsolatba hozzuk." Iine, amit »• nagy koncepciójú államférfin két évtizeddel ezelőtt oly sürgősen megoldaudónak jelzett, még ma is megoldásra vár. Az adóreformot sikerült ugyan neki — ha kompromisszumokkal is — tető alá hozni, de a helyhatósági közszolgáltatások kérdése még ma is ott vau, ahol a közigazgatás reformjának a kérdése; két évtized multán is csak a jövő megoldandó feladatainak számát szaporítja mind a kettő. De talán nem csalékony az a reményünk, hogy mind a két feladat megoldásra kell, hogy leljen a közel jövőben. Egymással való kapcsolatuk félreismerhetetlen és fontosságuk nemzetünk életére mindenki előtt világos, aki a kérdéssel f'oglalkozott. Ennek dacára a közigazgatás reformjára nem akarok ezúttal kiterjeszkedni, hanem csak a helyhatósági közszolgáltatások, mint sürgősen niegoldatidóra óhajtom irányítani a ügyeimet. Jía van ugyanis kérdés, amely aktuálissá leit. ugy ez a kérdés azok közé tartozik. Az 1912. LVI1I. t.-c. azzal, hogy a törvényhatósági és a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek illetményeit szabályozta, egy nagy lépést tett ugyan az administració terén, de kétségkívül sTulyos terheket íótt egyes városokra, melyeknek községi pótadója ezen lizetésrendezéa következtében jelentékenyen felemelkedett. Különösen azok a városok, amelyekben kevés az ipart és kereskedelmet üzó lakosság és igy bennük a községi pótadó alapját ngyszólváu kizárólag a földadó képezi - tehát a nagy alföldi városok — rendkívüli mértékben voltak kénytelenek a póladót felemelni, hogy tisztviselőiknek a törvény által rendelt illetményeiket megadhassák. Nem nézhetjük megilletődés nélkül azt a haioot, melyet ezek a városok a tisztviselői fizetés rendezése alkalmával megvívtak és megvívni kényteleni'k. Egyes városok nagy községgé akarnak átalakulni, mások a tisztviselők egy részét akarják állásukból elmozdítani és a tisztviselői állások számát resir.ngálni, ismét mások a törvény végrehajtásának felfüggesztését kívánják, hogy igy a pótadó felemeléstől megmenekülhessenek. Valamennyiben pedig az adózó közönség egy része, amely nem számol a megváltozott viszonyokkal és csak a rázúduló terhet látja, de azt nem veszi tekintetbe, hogy az eddigi ti-ztvisulöi fiastések ("Ijesen elégtelenek voltuk, valóságos idt-geukedi'— I. sőt !•!!••. :>ég< > ('ízülettel nézi a tisztviselői kart. melynek fentartása rá oly nagy áldozatokat ró. Még súlyosabbá tette volna a helyzetet ax uj adótörvénynek életbeléptetése, amennyiben az eddig községi pótftdó alapot képező adók egy den porcikája hazudott. Csert az őrültség kóruyekeste. Erek a gond'ilatok most kába /avarban vágtattak ál ss agyvelőjén. Egyezerre hidegen és határozottan felállott s a keze ökölbe ISOrult, — Bizonyosságot kell teremtenem, gondolta magában, Meg keli mentenem az életnek, az élelem w'rau is. Nem tudta IKfejezni a gondolatát, mert a fi zöm* séd szobában léptek hallatszottak. A felesége voli. Sietve meggyújtotta a lámpát és összeborzongott, mikor a férjet megpillantotta. — Te \agy az'.' <). te szomorú, osnnya emNem untad meg a várakozást V Aztán sokáig mereven bámult rá. Mit nézel'.' — kérdezte Cser. — A* arcodat, a te sápadt, érdekss alakodat. Ne nio/dulj. Olyan neme* vagy ebben a pózban. Hajtsd kir.se előre a fejedet . . . (seren egyszerre a hideg szaladt át. Kesébe jutott, egyszer azt mondta a felesége, szeretné, ha ••lőtte intlna m-g, mert rajta akarja megtanulni a színpadi halált. Ezen akkor luindaketten nevettek. Most azonban agyába nyilait a gyilkos tréfa. Mm gondolkozol '.' — gyóntatta tovább az UMZ.'llV. — llóiad. Próbára akarlak tenni. Látni nka•ii. iteretiz-í még? Egy áldozatot kérek tőled. Ne kérdezd miért . . . egyszer taláu úgyis megmondom ... A ruhádat akarom, amelyben utoljára léptél fel. Add ide nekem, ajándékozz meg vele. Az asszony némán nézett rá. Azután sző nélkül bement a másik izobábt • kivette a szekrényből azt a csipkéé könnyűséget, amelyet a férjétől kapott. - Tessék. (ser tántorgott az örömtől. Magához s/oiilotta a feleségét és este korán leküdtek le. Több hónap mult el. (ser tüzrevetette a ruhát, az asszony azonban mindig sápadtabb és szótlanabb lett. A teste sorvadt, a szeme beesett. Fáradtan, álmosan tettek-vettek egész nap s kcgyctleu éles szemekkel ÜGYELTEI, egymást. A férfinak borzasztó peroei voltak. Gyűlölni kezdte az embereket, gyűlölte a közönséget é. f'eltékeuy lett reá. (Jyülölt mindenkit, ha elgondolta, hogy azelőtt ehes diákok, kövér disznókéieskcdoi; tekintete mászott az asszony testén, mint valaint lalank, mérges pók. Egyszer éjjel, mikor az asszony mozdulatlanul, lelegzetteic.ini feküdt, hogy azt higyje, hogy alszik, lóleje hajolt. A szemei nyíltan, ragyogva meredtek a sötétbe s mikor észrevette öt, ijedten hunyta be. A borzasztó pillanat, a leszámolás perce azonban még nem érkezeit meg. Egy novemberi Setén (Ver fáradtan éikezctt haza birtokáról. Koosin jött, sáros, piszkos volt, nyomban a szobájába ment, hogy inegmosdjék és átöltözzék. Alig gyújtott világot, a félesége hangját hallotta az ajtón kivül. — Ts vagy (iábor? Az iisszonv zavartan lejtett be. — Mi baj'.' kérdezte Cser. — Károly ka beteg. Köhög. Ugy láiszik. meghűtötte magát Cser rémülten ugrott fel. Kögtöu orvosért telefonált. A barom éves kis liu piros arccal, homályos szemekkel feküdt a párnák kö/.ött és már nem is volt eszméleténél. Az usszuny leült az ágya mellé H ügyetlen kézzel simogatta a forró, sajgó fejeesket. Aztán felkelt, megigazította nehéz, szőke haját és lábait keresztbe vetve várta az orvost. Az orvos megmérte a fiu lázát, megvizsgálta, azután félrehívta Csert. — Ihlteritisz . . . Ei kell készülni a legrosszabbra. Egész íjjel fenn voltak és idegesen vina-/.tottak a betegágynál. A beteg nyugt damil hánykolódott, fuldoklóit és éjfélkor mar hörögni kezdett. Hajnalra meghalt. A hatalmas, atléta mellű léi li jajgatva rogyott az élettelen testre. A felesege földszínű arccal nézto a halottat és a férjét. A ravatalt a másik szobában állították fel. A koporsót teleszórták kései rózsákka', halvány, szagos virágokkal. Szótlanul álltak köze, mint a szabadkoreskedelotn és Í védvánirendszer. vagy a szarvasmarha létszám szaporítása problémájának. hazekas Sándor. j A községi adóztatás reformja .V „Vámsuk l.iijiju" részére Irta dr. Antal Gél i, uraz. képviselő. Ha lapozzuk hazáuk legújabb korának évkönyveit, elszomorodva látjuk, hogy belügyi reformjaink mily lasstisagg.il valósulnak meg é: hányszor jut a legfontosabb kérdés is feledésbe ugy. hogy csak évtizedek mnlva vetődik isméi felasinre megoldásinak kéiJése. Uízonyos kesertlség fogja el lelkünket, ha látjuk, hogy nemzet] életünk kifejlesztésének legÉVutosabb problémáit napipolitikánk valóságos Penelope-Tászonként kezeli, szünetlenül felbontva azt, amit aggódó lelkek gondos előrelátásáéi kötözgettek ugy, hogy a megoldásra régen megérett és alig elodázható kérdései, is csak évtizedes várakozás után jutnak végre többé-kevésbé szerencsés megoldásra. Azok közé a kérdések közé, melyeknek sürgősségük dacára is több évtizedes múltjuk van — adja Isten, hogy évtizedes jövőjük ne legyen ! - tartozik a községi közszolgáltatások kérdése. Ha in in tekintünk is messzebbre vissza, már ezelőtt két. évtizeddel a legilletékesebb tényező : Wekerle Sándor akkori ministerelnök rés/..tói "Ivánnak jelentetett, ki ez a kérdés, mely époly •sürgős rendezésre szorul, mint amily sürgősnek élezte Wekerle Sándor magának az állami adóiak reformját. Abban az emlékiratban ugyanis, melyet az -gyenes adóreform tárgyában összehívandó szaknzottságkoz intézett, épen két évtizeddel ezelőtt öjelenti, hegy „tisztában kell lennünk azzal, hogy iz egyenes adó szolgáltatásának reforinálása — ia gyökerében akarjuk a bajokat orvosolni — korántsem az állami adók megyéltostatásában all ?gyedül, sőt a bajnak legfőbb kútforrása nem is A ben rejlik." „Ha ugyanis azt vesszük figyelembe, íogy a közszolgáltatásoknak milyen mértéke esik iz állami és minő egyéb közszolgáltatásokra : ura az eredmény re jutunk, hogy nem az állatni izolgáltatások nagyságában, hanem az egyéb szolgáltatások sokaságában rejlik az adózás terhes roltának súlypontja." r Arra a következtetésre <ell jutnunk, hogy csak léi rendszabály lenne uz gyei ea adónak reformjára gondolni, a többi könjzolgáltatásokat, pedig érintetlenül hagyni; hanem ki kell terjesztenünk a reformot ezekre is, különösen azért, hogy ezen helyhatósági szolgáltatásokat korlátozzuk, kezelésüket egyszerűsítsük,
