Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-10-12

szüksége van s elvégre az ország fővárosa ér elemes és méltó az ország érdeklődésére. Nen is haragsztink mi azért, hogy mindenki támogatja de emellett nem mulaszthatjuk el azon nézetűül kifejezését sem, hogy ideje volna már, ha a köz figyelem a vidék felé is fordulna s a vidéki vá rosok és községek ügyei iránt is érdeklődnék oda is juttatna némi erkölcsi és anyagi támo gatást, mert nagy szükség van arra Budapestéi kivül is mindenütt. A vidék majdnem teljesen magára van ha gyatva, aminek átkát különösen a mostani gaz dasági pangás idején nagyon is érzi. Fejlődés most alig haladt előre, ha ugyan nem visszafelé Sok, nagyon sok baj van a vidéken, ugy a vá rosokban, mint a községekben, amelyek mim orvoslást igényelnek, még pedig sürgősen, mer kétszer ad, aki gyorsan ad. A vidéki városok majdnem mind — a kivóte a fehér hollónál is ritkább — napról-napra su lyosabban érzik az általános és még folyvás tartó pénzteszültséget. Az utolsó években leg többje nagyobb szabású gazdasági és kulturáli programmot érlelt meg és dolgozott ki, amely nek megvalósítását mi sem akadályozná, ha t szükséges pénz megvolna, ha a gazdasági hely­zet rettentő nyomását nem éreznék ők is. A káros hatás meglátszik nemcsak az előbb any nyira-amennyire rendesnek mondható háztartásul mostani rendkívüli zavarán, hanem a polgárság­nak anyagi romlásán is. A beruházó programú mindenütt elakadt sőt a helyzet már annyin romlott, hogy ma a legtöbb város a folyó-kiadá­sait is csak nagy nehézségekkel tudja fedezni Végzetes baj, hogy egész sereg gazdaság: és kulturális alkotásról kellett egyelőre lemon­dani, mert ez nemcsak a vidék fejlődésének ro­vására megy, hanem megtámadja a polgárság egzisztenciális érdekeit is. A vidéki városok fej­lődésének hatalmas lendülete megszaporította a munkaalkalmakat, az egzisztenciák százezreit tartotta el. A beruházási programúi elakadásával megcsappant a munkaalkalom s rengeteg em­bernek a megélhetése bizonytalanná lett. Igy vált a városok buja a polgárság; válságává. Ha pedig a vidéki polgárság létalapja megrendül, megérzi azt az egész ország, a közélet gazdasági, szellemi és politikai minden .vonalán. Érzik ezt a vidéki városok és meg is van bennük a törekvés, hogy ezt az óriási veszedel­met elhárítsák, hogy a nehézségekkel megküzd­jenek. Minden igyekezetük odairányul, hogy jövedelmüket fokozzák, hitelüket emeljék, bizto­sítsák. Ez a cél vezérelte a magyar városok mostani nagyváradi kongresszusát is, amely el­határozta, hogy a földgáz páratlanul álló jöve­A kapitáuy felugrott a padról és ökölbe szo­rított kézzel ugy mcunnydörögte a szót, hogy Klapka ágyúi se különben. A pesti oldalon megálltak a parton sétálók és kíváncsian füleltek a kutyakapi­tány mutatványára, aki egy ágyúlövést el nem fe­lejtett volna. A kisfiú félénken nézett rá és majd meg süketült a szörnyű harsogástól. — A tótok persze mind ottmaradtak, terin­gettét, tnausztót lett valamennyi . . . nevetett a kapitány és Haynaut kezdte csitítani, aki a harcá­szati előadást mát kezdettől fogva némi nyugtalan­sággal kisérte s a magyarok ágyuszavára elveteme­dett vonitásban tört ki. Már sötót volt, a Vízivároson nyolcat haran­goztak, mikor a kutyakapitány, Haynau, a kisfiú és Johann hazafelé indultak. Johann arcán a hősies elbeszélés után még gőgösebb merevséggel ült ki a tisztelet kifejezése gazdája iránt és u sajnálkozó lenézés mindennel szemben, a mi uem tartozott va­lahogy a katonasághoz. Mindez együtt azt eredményezte, hogy a szo­kottnál is butább pofát vágva lépegetett a kis tár­saság nyomában. A kisfiú pedig szemrehányó han­gon beszélt Haynauhoz, annak uynkörvébe kapasz­kodva : — Miért volt rossz, maga haszontalan ? Majd lesiz estére ne mulass a bácsitól . . . Haynau azonban feleletre sem méltatta, na­delmezöségének a magyar közgazdaság, mé pedig a magyar városok háztartása részére val lekötését, azonkívül a városi kötvényjog, az át meneti olcsó hitel engedélyezését fogja kérni kormánytól. Ezektől várják a magyar városok nehó helyzetük javulását és azt remélik, hogy ig megtudják szerezni azokat az összegeket, ame lyekre a beruházó programúi folytatólagos vég rehajtásáhuz szükség van. Tiszteletreméltó a magyar városok legújabb mozgalma, mert oly kívánságokat portál, ame lyeknek teljesítése nemcsak a városok, hauen az egész ország javát fogja szolgálni. A vidék városok boldogulása, jóléte, fejlődése — az állán érdeke; szükséges tehát elsősorban az hogy i kormányhatalom honorálja is a városok törek véseit, fordítson több figyelmet reájuk és hitel igényeiket ne korlátozza. A pápai tanitó gyűlésről. Noha közvetlenül osuk a r. k. kántortanító kat, DO meg tán a r. k. klérust érdekli csupán akarjuk hinni, hogy a nagyközönség, különösei pedig a pápai r. k. hivek között is igen sokai ' akadnak, kik szívesen vesznek tudomást arról miszerint e ho lo-an, vagyis jövő csütörtököt a pápai plébániai főtemplomban egyházzenei elő­adás leszen és a mennyiben idejök engedi, an­nak meghallgatására tömegesen meg fognak je­I lenni. Hiszen közvetve nekik, a hívőknek szó I az előadás, melynek célja az istentisztiszteletel | egyházzenei részének a tökéletesítése, illet VT közelítése ama sarkalatos elvek felé, miket as Egyház már kezdet óta, legutóbb pedig a Moti proprio néven ismert pápai utasítás kiadásává hangoztatott. Látszólag nehéz, sőt eredménytelen munká­nak tüuik az, kiemelni egy egész ország évszá­zados szokásait s helyébe ültetni uj szokásokat, Midön a tapasztalatok szerint minden téren ellen­kezéssel találkoznak a reformátorok, különösei az egyházi szokások megbolygatása alkalmává! tornyosulnak az újítók elé a legnagyobb akadá­lyok, mert az emberek mint polgárok, ámbár e minőségükben is kelletlenül, de mégis csak be­veszik az ujabb törvények nyomán keletkezett változásokat, már mint hivők kevésbbé hajlan­dók az újításokhoz asszimilálódni. A jámbor hivő s különösen a köznép nehezen alkalmazkodik ahhoz, a mihez gyermekkora óta nem szokott. Sőt éppen faluhelyen, a mint nem egyszer olvashatjuk, valóságos zendülések származnak sokszor ártatlan természetű és minden körülmé­gyokatt kaffantott a levegőbe egy megkésett légy után. A sarkon a borbély most csukta be a műhe­lyét. Az ablakok fatáhlait behajtotta, amik mögött az emeletesre rakott kaliokákban egész madársereg­let szunyókált. Feketerigó, bubosbaiikti, fürj, szajkó, fülemüle és kanári zűrzavaros kiáltozása fütyülése verte fel nappal a kis műhely csendjét, amibe egy üreg kakuk szólt bele olykor komoly hangon a fali­óra tetejéről. Ez a kakuk a lábán zsinórra kötve sétált az óra tetején s Hiegelbuuer ur, a sánta bor­bély azt beszélte róla, bogy tavaly mult száz esz­tendős és halálosan megsértődött, ha valaki kétel­kedni mert a szavában A borbély tiszteletteljesen hajlongott a kutya­kapitány előtt s barátságosan érdeklődött, hogy az úrfi haját nem kell-e még megnyírni? Aztán még egy utolsót bókolva, eltűnt a becsapódó ajtó mögött. Nemsokára a kis társaság is befordult az ala­?8ony kapun. Csend lett a üyorskocsi-utoában, csak az egyik csipkefüggönyös ablak mögül hallatszott ki egy ábrándos, öreg valoer utolsó hullámn. Azután mindenki elaludt, elaludt a kutya­iapitány, Haynau, a kisfiú, Johann, Biegelbauer ur :s Méz Márton, mindenki. Milyen régen voltak ezek I/, esték és milyen régen alusznak már mindnyájan. Jsak a kisfiú álmodik még néha róluk csendes nyári 'jszakáknn. g nyék között az Egyház jogos rendelkezésében ó gyökerező reformokból; a vidéken egy általában > még gondolni sem mernek arra, hogy különösen a az egyházi zene terén megváltoztassák az eddig dívott szokásokat. S ha már most elgondoljuk, z hogy a pápai, okt. 16-i előadás, tekintettel arra, y hogy éppen ez időben Pápára érkezik a pápai - éscsóti esperesi kerületek valamennyi lelkészkedö - papja és tanítója, éppen egy egész közigazgatási járás területére, tehát egy aránylag nagy vidék­it nek szól s azt. célozza, hogy a nyert impressziók - alapján az a pap és az a kántortanító odahaza i is megvalósítsa azt, a mit Pápán szépnek és ke­i resztülvihetönek talált, — akkor hamarosan tisz­a tában vagyunk azzal, miként itt alighanem siker­i telén lesz minden fáradozás. És hogy dacára mindezeknek mégis veszik " maguknak a fáradságot azok, akikeu áll ez a ne­héz munka s a siker legkisebb kilátása nélkül ve ;zik tel a quasi szélmalomharcot, csak a mel­lett bizonyít, hogy lelkük mélyéig át vannak hatva a cél nemességétől és útirányuk helyességétől, miért is megelégesznek egyelőre azzal is, hogy saját lelkiismeretüket nyugtathatják meg, mert j meg volt a jószándék Az egyházzenei előadás abból fog állani, hogy a mondott napon és helyen reggel '/ 4 8 ^ órától 10 óráig a következő dolgokat mutatják be : I. Kriszt Jenő esperesplébános mondja '/-t . 8 órakor a deákmiset, mely alatt az elemi isko­. lai fiuk (100-aui kétszólamú magyar énekeket és 11 latin responzoriumokat énekelnek. Ennek célja l bemutatni, hogy falun is, iskolásgyermekekkel , mily szépen lehet istentisztelet alatt énekeltetui. j II. Füzy István, nyárádi plébános 8 órakor , misézik. Ez a pápai kerületi koroua alkalmából I Veni Sanctével kezdődik. Ugy ezt, mint a misét a pápai áll. tanítóképző ',V2 kath. növendéke énekli még pedig choraliter, vagyis mindent latinul, gregoriándallamra. Veni Sanctére Autifoua és nem Sequentia, misére (de ea, ergo de Dominica XX.Il. post Pentecosten) az Iutroitus, Graduale, . OtTertorium és Communio a Graduale Komanum­I ból, a Kyrie, Sanotus, Benedictus és Agnus pé­tiig a 11. choralis-misébol un feriis per anittiur. Gloria és Credo nincsen, mise végén Benedi­canuis. Ez a mise a tulajdonképpeni szabályosan előadott mise lesz. Ilyent ir elö az Egyház min­deu nagy misére. III. Varga Sándor, pápai káplán ugyancsak Veni Sanctével, mely a csóti kerületi értekezlet­nek szól, tél ü órakor misézik. E mise alatt a ' képezdészek magyar énekeket mutatnak be négy­szólamú férfikarban, orgonakiséret nélkül. Misé­ének lesz: „Szent buzgalom . . ., u a szentségről pedig: „Imádlak nagy Istenség . . Ezzel a misével azt akarja a rendezőség bemutatni, hogy ha már nem latinul, hanem a nép nyelvén éue­1 kelnek, akkor milyen a szabályosság. IV. Pontban 9 órakor Veni Sancte lesz a pápa—csóti r. k. tanítóikor közgyűlése alkalmá­ból. Ezt, valamint a rákövetkező gyászmisei es Liberát Kreutzer Ferenc, pápai káplán szolgál­tatja még pedig a kör elhunyt tagjainak lelki üdvéért. E mise alatt egy szabályszerű gregorián re<|uieiuet mutat be a képezdei énekkar. Szokat­lan lesz, de előíráson alapul, hogy az orgona csakis énekkiséretül szól s hogy a teljes szöveg, igy az egész Dies irae végig énekeltetik, csak a j 2-7-, 13- és 18. vers lesz recitálva. A Libera utáu Iii a kóruson éneklik a Kyrie, is Christe eleisout: ez az előírás. Végül a képezdészek egy magyar szövegű gyászdalt énekelnek s ha még marad idő, ugy istentiszteleten kivül elénekelnek még néhány gregorián dallamot, mint Pange linguát, vagy Tantum ergot, továbbá Aspergest, Te Deumot stb. Ezzel az egyházzenei előadás befe­jeződik. Miután alánjatos az előadásra kerülő éneke­ket a templomhajóból meghallgatni, nem közre­működőket nem bocsátanak a karzttra. Érdekességet kölcsönöz esetleg Schwartz József, nagytalvai (vasmegyei) plébános kilátásba helyezett megjelenése, mely esetben az egyik

Next

/
Oldalképek
Tartalom