Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-08-31

beu is istápoljuk, tutijuk megnyerni l mi nagy ügyünknek. Iskolanyilás elején különös nyoma tékkal kell hangsúlyoznunk, hogy tisztára ez az egyetlen módja annak, hogy mi itt ebben az országban nemzetiségi féktelenségek által ne zavartassunk, adjunk ennek az országnak a szeretet emlőjén táplált nemzetiségi nemzedékel és akkor meglehetünk győződve róla, hogy ennél hathatósabb eszközt nem lehet kitalálni egy csöndes harc kivitelére. Napoleon, aki kijelentette, hogy minden káplár a marsall-botot viszi a tarsolyába, ha megvan hozzá a kellő értelem és a szükséges jellem, ezt nemcsak a saját káplárjaira gondolta, hanem egész bátran rá aplikálhatta volna minden más nép katonáira és nem katonáira is. Mert it marsallbot csak képlet, voltaképeo az erőt, az emelkedést és az érvényesülést akarta vele jelképezni. Minekünk meg kell mutatnunk a nemzetiségieknek, hogy ők épp ugy érvényesülhetnek itt mint a magyar ember és nem kell más áldozatot hozni, mint azt, hogy velünk egyetértsen és hogy velünk a szeretetben egyesüljön. Iskoláink jövője: társadalmunk jövője. Ha iskoláink megfelelnek annak a követelménynek, hogy nemzeti és általános kulturhivatást teljesítsenek, akkor bizvást remélhetjük, hogy nemcsak az iskola, hanem maga a magyar társadalom is nekilendül. A drágaságról. Irta: Wekerle Sándor v. b. t.1. volt miniszterelnök. A drágaság nem sporadikus jelenség, nemcsak egész Európában, hanoin az egész világgazdaságban nagy visszástálnál 01, kezükben énekes könyv. Mennyei uhitattal száll tel ajkukról a karácsonyi ének: Miil'in a pásztorok Betlehembe Nyájat őriznek éjjel a mezőbe . . . 1 - a miut ugy szállt az éuek a hivők ajkáról, azalatt ar. ajtón kopognak és belép egy béua, falábu ember. — Diesé rt essék az Ur Jézus Krisztus neve! — Mindörökké ámen! teleiének azok. A koldus amint szeműit körülhordta a szobában, könnybe lábadt. Egy darabig szótlanul nézte a boldog családi kört, a megelégedést, az örömöt, miközben keblében fájdalmasan fel-feltüntek u mult lei'-'iyt emlékei. Hej, be fájdalmas visszaemlékezés volt is ez! . . . A jó Márton oao.-i ét családja szánalmasan Delták a beat koldust, ki végre a keblében dúló fájdalmas emlékektől megtörve, töredezett haagoa megszólalt: — Márton bácsi, édes jó Márton bácsi! Hát már te/m ismer engem ? Hát olyan nagyon megváltoztam volna én? Hja a faláb, a szeuvedéstöl és bánattól megtört ember' Márt >n náosi tágrauyitott szemekkel bámult a koldusra, majd hirtelen felderült az arca és meglepetve kiáltott. — JéaUSOm! Hiszen ez a Madár l'éter! Odarohant a kohl usler, megölelte és megcsókolta éa a nagy 'elindulástól csak egy szót birt ejteni! — Baráton !... A aoidiis nem birt szólni. Lerogyott a székre - •••• i: •• i .1.. :....'.i -ai.l MI zokogott. A család meghat-.a aéltl a jelenetet. De Márton bá. . i „ . W • -- — : - — • - 'J m?S.— T ságként jelentkezik, ami nemcsak a mindennapi életet drágítja, hanem kihat a termelés minden tényezőjére s ezzel az egész közgazdasági tevékenységet megnehezíti, sőt megbénítja. Speciális okai. amelyeken segíteni kell, előszóra termelő és fogyasztó közötti közvetlenség elősegítése, másodszor a termelés fokozása különösen élelinicikkben. A piac viszonyainak szabályozása, ezzel kapcsolatban a forgalom könny itéseegy

es piacnak hasznára válhat, de más piacon amelytől elvonják az árut, fokozza a (lrágaságot. Nálunk is tapasztalható az, ahol egyes a termelés középpontjában lévő vidéki piacok drágábbak a távoleső fővárosi piacnál, avagy a még távolabb eső bécsi piacnál. Mindazonáltal a piacot ós forgalmát nemcsak állandóan szemmel kell tartani, hanem szabályozni is szükséges. Szabályozni annyiban, hogy ez a szabályozás kiegyenlitőleg hasson a különböző piacok között való eltérésre. E mellett ott, ahol illetéktelen haszon jelentkezik, a közvetítő kereskedelemnél szintén szabályozó beavatkozásra van szükség. A kereskedelemnek éppen az a célja, hogy áruk forgalombahozatalával kiegyenlítőén hasson az árra. Ha ettől a föladatától eltér, oly intézkedésre van szükség, mely a közvetítés legális diján kivül az illetéktelen nyerészkedést lehetetlenné teszi. A másik irány, amelyet a drágaság enyhítésénél szem előtt kell tartanunk, a termelés fokozása s annak a hallatlan anomáliának mérséklése, hogy elsőrendű élelmicikket is külföldről hoznak be. Ez nem olyan kérdés, melyet márólholnapra meg lehet oldani. l>e habozás és késedelem nélkül szisztematikusan dolgozni kell. Sokan a külföldre vitt élelmiszer korlátozásától várják a drátyáuk IS hamar magához jött ÉS vigasztalőlag szólt a béna emberhez. — Sohse búsulj, Péter későn vau már. Előbb KELLETT volna meggoudolui a dolgot. Ugye hogy mondtam, maradjatok, ne menjetek. Es TI kinevettetek engemet. De mond csak, mi történt veled? — Felrobbant a bánya és AZ egyik lábamat eltörte. Azután pedig elűztek a bányából, azt mondták : — Most már mehetsz, nyomorékra nincs szükségünk. Márton bácsinak elborult A homloka, SZOMOrúan kérdezte: — Hát a többiekkel MI történt? Élnek-e? Mi van velük? A koldus könnyezve, fájdalmas hangon felelte: — Azok OTT maradtak a bányába örökre... (iörcsüs zokogás váltotta fel beszédét. A jó Márton bácsi és a többiek is sirva fakadtak és sírtak, túrtak sokáig. A béna ember végre megszólalt: — Megérdemeltük-e csapást nagyon. Megbántottuk a hazát, az édes hazánkat, hűtlenül itt hagytuk a tálunkat : kincseket kerestünk és én lábammal a többiek pestig életükkel fizették MEG azt. Igy jár az, aki sorsával nincs megelégedve, Azzal no g-zoiitotta a jó Márton bácsi kezét és könnyezve rebegte: — De most már jól vau minden, OTT vagyok, i hová Vágytam, édes hazámba, szép Magyarországban. Sz. B. gaság ENYHÜLÉSÉT Nem osztozom ebben a lölfogásban. A külföldre kivitt cikk a legjobban fizetett áru, amely a termelőnek A legnagyobb hasznot nyújtja. Ha ezt elvonjuk, vagy korlátozzuk, a termelés ösztönének legfőbb rugóját akasztjuk meg működésében, amely kö* vetkezményeiben csak károsait hathat vissza MAGÁRA a termelésre s ezáltal a cikk árára nem csökkentő, hanem emelő hatása lesz. A ma uralkodó védővánios irány kétségkívül nagyban közrehatott a drágaság-emelésre és a vámtételek lényeges mérséklése kétségtelenül árcsökkentő hatással bir. Ámde ennek az eszköznek igénybevétele nem kizáróan tőlünk lügg. Mimién államnak s igy nekünk is, a nemzeti termelés megvédése és elősegítése jelszavával kell működnie. A nemzetközi forgalom, ebben a vámtételek alkalmazása, nem az állam akaratától, hanem a konjunktúrától függ. S igy kevés reményem van arra, hogy a ma kölcsönösen követelt irány a közelebbi időben változást szenvedhetne. Ez nem annyit jelent, hogy emellett ölhetett kézzel nézzük a világ folyását. Mindent el kell követnünk, hogy különösen az élelmicikk terén ne állítsunk föl áthidalhatatlan korlátokat. Azt a kompenzációt, melyet a közös vámterület mellett az iparcikkek áremelkedéseért követelhetünk, ne kizáróan az élelem vámjában, hanem a gazdasági védelem számos más eszközében keressük. Ha iparunkat rendszeresen és következetes elhatározással fejlesztjük, elfogjuk ezt érni és a fejlett iparban fogjuk azt a védelmet föltalálni, melyet most kizáróan a vámvédelemben keresünk. Különben mindenki ismeri fölfogásomat a közbeeső vámvonalról. Nemcsak gazdaságpolitika^ de államíinanciális szempontból is valószínű, hogy 1917-re meglesz a közbeeső vámvonal. A birtokos által fenntartott iskola viszonya a felekezetihez. A birtokos által fenntartott 118G8 : XXX VIII. t.-c. 30. |.) iskola magániskolának nem tekinthető, mert nem magánvállalkozás jellegével bir, nem a birtokos személye van télruházva iskolafenntartási joggal, hanem a birtokélvezet. A birtokos ugy az 1808. évi XXXVIII. t.-c. 30. §-a, mint az l',)07. évi XLV. t.-c. értelmében köteles a birtokon levő tankötelesek iskoláztatásról goudoskodni. Ez a kötelezettség adja meg a birtokosnak (akáregyén, akár részvénytársaság a birtokos) a közjogi alany terinészrtót és ebből ered az általa fenntartott iskola közjogi jellege. Hogy ez valóban igy van, igazolja az a ténykörülmény, hogy • kincstári iskolák < itt az állam a birtokos) a törvényjavaslatban (az 1918i XVI. t.-c.) az állami iskolák csoportjába soroltattak, de a képviselőház közoktatásügyi bizotttága kimondotta, hogy ezek felekezeti iskolák, ezt az országgyűlési el is iogadta. Erre nézve Álljon itt az alábbi két döntvény. E könyv szerkesztőjének, mint előadónak következő javaslata terjesztetett fel a veszprémmegyei közig, bizottság utján 1296/911« kb. sz. n. a miniszterhez. „Nevezett tauitó hiványát és mellékleteit uzzal terjesztem fel. hogy méltóztassék rendeleti