Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913
1913-08-24
PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápn-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Qolduerjr üyula papirkereskedése, Kfi-tér 'J3-ik szám. Telefon. XiS azonsa. A szerkesztésért ftlelug laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Klfifizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egéaz évre Ili kor., félévre 6 k., negyedévre 3. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kgyes szám ára 30 811. Nemzeti birtokpolitika. Irta: Bakonyi Miksa. A nagy kultureszmék hóditó ereje azok igazságában rejlik. Ezt az igazságot kezdetben csak kevesen látják és érzik. Do az idő és a viszonyok azok felismerésre késztetik a gondolkozó főket s ha szerencsés körülmények folytán akad valaki, akiben megvan az értelem oly magassága, a látókör ama szélessége és a tetterőnek az a summája, amely a gyakorlati kivitelhez szükséges, az eszmének diadalmas ereje a megvalósulásban jut teljes kifejezésre. Nemzeti kultúránk egyik nagy problémája a magyar faj terjeszkedésének és a nemzeti állam konszolidácziójához elengedhetetlen szupremáciájának biztosítása. Kezdetben csak izolált hangok hallatszottak, amelyek e probléma nagy horderejére figyelmeztettek s kimutatták azt a szoros kapcsolatot, amely a súlyos nemzeti kérdés és a földbirtok viszonyok közt fennáll. Hovatovább az élet a maga kérlelhetetlen logikájával és még kérlelhetetlenebb tényeivel szélesebb és mérvadó köröket is arra bírt, hogy e problémával behatóan foglalkozzanak s innét már nem volt messze az ut rájönni azokra az igazságokra, amelyeken az alapvető eszme nyugodott. A töldbirtokviszonyok korrigálásának szüksége, amint megdönthetetlen igazaáguak s a nagy nemzeti célok elérésére elengedhetetlennek tünt fel, szükségképpen maga után vonta azoknak a konzekvenciáknak a felismerését, amelyek a nemzeti probléma megoldására vezetnek. A sikföldi parcellázás és telepítés eszméje, mely szoros kapcsolatban áll a két nemzetsorvasztó veszéllyel: a kivándorlással és a népesedési csökkenéssel, immár erősen kiszabadult a doktrinérség békéiből s országos mozgalom formáját kezdi ölteni. A kormány és nagánosok parcellázási törekvéseihez ujabban az u. n. holtbirtok megmozdulása kezd csatlakozni. Főpapjaink is kezdik belátni, hogy a kezükön levő birtokoknak jelentőségét növeli, ha a nemzeti erő fokozásában közrehatnak. Megtörtént immár kezdete a papi birtokok fölszabadi: tsának s a földéhség csillapításával niegraFTÉT&sé' előbbre jutunk a nemzeti lét biztosításában. Mert hiszen ijesztően tapasztaltuk hosszú éveken át, hogy a kötött birtok százalékának növekvése már-már egyértelművé kezd lenni a születési százalékok apadásával s jelentkezett az a tünet népesedési statisztikánkban, hogy minél nagyobb valamely vidéken a kötött birtok percentje, annál kevesebb ott a születés, A telepítés és parcellázás a nemzeti birtokpolitika külső formája, a lényeg - s ezt propagálta egész életében Beksics Gusztáv - hogy a magyar politika helyezkedjék át fajunk terjeszkedésének alapjára. Hogy állunk ma e részben? A legutóbbi népszámlálás nagy anyagából annyit tudunk már, hogy a magyar korona országainak népessége 20.9 millióra emelkedett az 1900-iki 1Í1.2 millióhoz képest. A népesség szaporodása tehát tíz ev alatt 1.6 millió lélek, vagyis 8.5 °'o. Az előző évtizedhez képest, amikor a szaporodás 1.8 millió lelket tett (10.3 ugy abszolút számokban, mint viszonylagosan is.jelentékeny visszaesést tapasztalunk. Ez azonban a nagy arányokat öltött amerikai kivándorlásnak tulajdonitható, mert a népesség természetes szaporodásit az 19*10—-líflU-ik évszázadban még kedvezőbb is volt, mint az előzőben. Nemzetünk természetes propagativ ereje tehát — ezt konstatálja a hivatalos statisztika is — nem csappant meg. S éppen ennek köszönhetjük, bog}' a TÄRCÄ, A katonai becsület. Irta Korfiz Holm. Teljes fölszereléssel állott a ható lik század a kaszárnyaudvaron és várta a százados urat. Ma volt a századgyakorlat első napja és az újoncok szorongó várakozással állottak. A régi bakák már előkészítették őket, hogy csodálatos dolgokat fognak most átélni: a századgyakorlat a lcgrosszalih. minden, ami azután következik, még a hadgyakorlat is, csak olyan ehhez képest, mint egy séta. A front előtt állott lovag Alsdorf főhadnagy, aki az első szakiszt vezette és a lóidét döfködte és egészen másfelé járt az esze. — Főhadnagy ur, a százados ur jön ! — szólt a második szakasz vezetője: Itrenuhuher őrmester. A fiatal tiszt rendbeszedte tagjait és a kasziíraya kapuja leié nézett, amelyen éppen akkor lovagolt be gróf Bohlen százados sötét pejlován. — Habt acht ! A százados ur kegyesen fogadta a tisztelgést s mikor az első szakasz első sorához ért, köszönt. — Jó reggelt, legények ! — Jó reggelt — kiáltott a század. — Nem tudtok kiabálni, lusta dogok? Meg egyszer! Jó reggelt, legények! — Jó reggelt! Az ordítás megtört a kaszárnya falain és töredékeit lassan vitte magával a reggeli szellő. — Jaj — mormogta a mindig leesegő Kingler kürtös — ma nincs jókedve az öregnek. Ürülhettek neki, újoncok. F.s valóban, egy teljes félóráig vizsgálódott a százados és kifogásokat tett a födózés, az igazodás miatt és sok apróságokért : itt egy sisak ferdén állott, ott egy gomb volt nyitva vagy egy fegyverzár volt piszkos. Végül vezényelt. — Jobbra a't ! Indulj ! De a következő pillanatban már újra szólt: — Állj! As istenfáját! — kiáltotta a százados a harmadik szakasz vezetőjének, Bartsch káplárnak, — ki az az átkozott alak ott az első sorban? Az öt . . . hat . . . nyolo . . : tizenegyedik legéuy? Hogy hívják azt a nagyfejű hülyét? Kardjával egy kövér újoncra mutatott, akinek durva előreálló alia fölött gyönyörű fogsorral telt széles száj húzódott, félig butául, félig zavarodottan, mosolyogva; az alacsony, előreugró homlok alatt az apró szemek nem mosolyogtuk. Nyugodtan és kifejezéstelenül néztek, azonban volt valami fényük, amely az arcnak rosszakaratot kölcsönzött, önkéntelenül is egy buldoggra kellett gondolni. Mig Bartsch káplár a számoigatss segítségével kereste a bonóst, a főhadnagy megszólalt: — Kz Vitus Mayr, százados ur! — Mayr! — kiáltott a százados — maga a Msyr ? — Igen, százados ur! — Igeu, százados ur? Ks még röhög a fickó! ! Ne röhögj, te hülye! Buta vagy, ugy-e? Káplár Bartsch, ez az ember buta? — Parancsára százados ur! Vitus Mayr a legbutább ujono. Vitus Mayrnak, ugy látszik tetszett ez a dolog. Szája megint röhögve húzódott széjjel. — Ne röhögj! — ordította a százados. — Ugvlátszik komikusnak találod e/.t a dolgot. — Kn csak azt mondhatom neked, hogy ez nagyou szomorú dolog. Miféle büut követtem el, hogy mindig a legbutább parasztbanda kerül az én századomba. De én kiverem belőle! Megértettél engem, te barom! Még mi összekerülünk, vigyázz! Ugy megtáncoltat lak, hogy a mennybéli angyalok fütyülését fogod hallani I Verstanden? Jobbra át, indulj Ks a százados ur, meg Vitus Mayr még néhányszor üsszekerü tek ezen a napon. Vitus Mayr következetesen mindent fordítva csinált, hogy a százados többször fiivetette a kérdést, vájjon szamárságból, vagv szándékosan teszi-e? Mikor végre hazaiiiasiroztak, a százados, aki A Eb es a legtartósabb drótszálas la.,,,,.. Húzott drótszállal 75'/. árammegtakar.tas. \ t- »»/ . A I.W.-^IF.VRT'AIATITAAFC. SARÁN ^SSSSSSSSSSSSSSSSSEMA Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MÜVEK-nel, Budapest. VI.. Terez-korul 36.6,i.'-iitcii 13.
