Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-01-26

4. szám PÁ PA I L A POK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik m i n d e n vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberjr Gyula papirkereskedése. Fő-tér ^,'!-ik szám. Telefon. 112 száxsa. A szerkesztésért felelős I a; > t u 1 aj do n o s'• GOLDBERG GYULA. Klfílizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre 13 kor., félévre t> k., negyedévre -5 Nvilt-tér soronként 40 liüér. — Egy6* szám ára :!0 tili. TÁRCA, -A. rldLl]»rCll. — A „P íi p a i I. a p o k" eredeti tárcája.— Irta Baál Károly. Céltalanul bolyongok az utcákon, még csak luisvét előtti hét van, mar is ünnepi hangulatban tolong a ti*p. Az üzletekből élénk, rikitóau hántó színekben hangosan, visszataszítóan kiáltják a magánosan kóborló ember leikébe a különféle plakátok : az oc:?asiót. Felülnek az emberek a húsvét előtti hétnek s csak ugy özönlik ki-be a nép az üzletek kitáit ajtóin. A legfényesebb kirakatokat elesulitja a hatalmas, szembeötlő hetükkel irt kivételes olcsóságot hirdető szavak. Klgondolkozom az emberek hiszékenységen, kik abban a hitben, hogy ritka „soha meg nem kapható" olcsóságot hirdet e szó : oeeasió, csakúgy szórják a pénzt a kereskedő kapzsi, pénzsovár markába. A kora tavasz illata zökkent ki gondolataimból ; egy fuvalat a közeledő tavaszból, egy édes ibolyaillat, mely felidézi bennem a múlt emlékét s kéjjel tölti be szivemet a közeledő gyönyörűségekre gondolva. Hátra fordulva már csak egy. az áruló szoknya alól kivillanó karcsú bokát pillantok meg a mellettem levő üzleti helyiségben eltűnni. Tavaszi gondolatok, utiuepi hangulat, eltűnő ibolyaillat s karcsú boka: mi kell több, hogy a lucskos utcákon céltalanul bolyongó fiatalember vérét lángra lobbantsa?! Szoros őrizet alá vettem a diszes kirakatot, álmadozva vártam; a legszebb aruot, mit csak valaha festő festett, a legbájosabb alakot, mit valaha szobrász alkotott, képzeltem a karcsú bokához. Zajtalanul nyitott az ajtó, de megéreztem Jöttét az előttem ismeretes illatról. Nem csalódtam : képzeletem sem festett oly bájos alakot, oly üde arcot a bokához, milyen ő volt. Megcáfolta tavaszi üdeséget télies öltözéke; karcsú alakját fekete bársony ruha fedte, hatalmas, divatos boa és mnlV egészítette ki Ízléses, amellett egvszerü öltözéket. A muflon kivül egy frisseu vásárolt csomagot tartott, kezében s igy uem csoda, hogy nem tudott rá kellőleg vigyázni. A húsvét előtti nagy forgalom miatt nem csomagolták be rendesen s láttam, hogy lasgan, de biztosan oldódik a csomag. Figyelmeztetni eszem ágában sem volt, mint a prédára leső farkas kullogtam utánna. Ha most odamennék és figyelmeztetném, biztosan szó nélkül tovább menne s aszfalt betya tiak minősítene, pedig székesfővárosunk e nemes gárdájába felvétetni magamat sehogyse volt célom : már ugyis észrevette, hogy követi valaki, mint gyorsított lépéseiből következtetem. Tehát inkább csak várok; már végighaladtunk az egész körúton s bár hajszálon illetőleg fonalon függ az ismerkedés, a csomag csak nem akar leesni. Végre! egy sarkon befordulva egy hirtelen szélroham s lenn feküdt a tóidéin az — alkalom. A szétszakadt s szétterült selyempapírból egy nagy barna riticül tünt elő. Sietve felkaptam s tulajdonosnője, bájos ismeretlenem felé tartottam. „Bocsánat nagyságos asszonyom! Kadó Kálmán vagyok' Ml vesztette a i iticüljét.' Halkan elnevette magát s bájos mosollyal kezét nyújtva mondta: „Igen örvendek s igen köszönöm, a viszontlátásra !• — s ezzel ott is hagyott, mielőtt még a kisérésre engedelmet kérhettem volna. Ott álltam árván, elhagyatottan az utcasarkon; eltöprenkedtem a történteken. Na most jól Szénhiány. Még egy esztendőben sem éreztük annyira a tél hiányait, mint idén. Nem szándékosunk senkinek sem szemrehányást tenni, tán Úgyis hiába volna, de mégse hallgathatjuk el. hogy különösen a tüzelőanyag hotorrbU&jftiítf de még inkább annak időküzöir*ujllJB^ teljes hiánya mint egy súlyos átok nehezedik városunk amúgy sem rózsás viszonyok kőzött élő lakosságára. Akár van. akár nircs kit okolni az ilyen abnormális állapotokért, az végre is nem változtat semmit a helyzet márinár kritikus voltán. Igy szelíden, mintegy csak érintve a dolgot, most két hete (Szénhiány?) rövid hírben felhívtuk a hatóság figyelmét arra, hogy igy tél viz idején a tüzelőanyag biztosításáról valamiképpen gondoskodni kellene. A multhéten egy laptársunk ugyancsak hasonló figyelmeztetéssel élt s ezzel bizony itékot szolgáltatott arra, hogy a szénhiány konstatálása a hatóság intézkedését teszi szükségessé. Nem merjük feltételezni, hogy a városi tanács, s különösen annak feje, a polgármester ne tudna arról, hogy hetek óta milyen siralmas állapotban tengődik a polgárság nagyrésze tüzelőanyag dolgában. Inkább ugy véljük, hogy a megoldás módját keresi a hatóság, s ezért késik az intézkedés. Csak az összehasonlítás kedvéért említjük meg, miként a napokban Budapest főváros polgármestere közhírré tétette, hogy ismét 7<XI egynéhány vagon szén érkezett a fővárosba, ott és ott ennyiért és ennyiért kapható. Bizonyos, hogj

r ennek a hirdetménynek előzménye volt. Azt. i., hogy a hatóság valami hivatalos intézkedéssel iparkodott a fővárosban is jelentkező tüzanyaghiányon s az ablxi származó egyébh bajokon segíteni. Talán interveniált az államvasutak igazgatóságánál, hogy a szükséges teherkocsikat [bocsássák a szénszállítmányok céljaira a bányák, s illetve a kereskedők rendelkezésére: talán a szállítócégekkel lépett érintkezésbe oly irányban, hogy a szükséglet beszerzését szorgalmazta; tahin a bányákat sürgette: vagy bármit mást tett : annyi bizonyíts, hogy a bajon segített még pedig hatósági intézkedéssel. íjra hangoztatjuk, hogy csak összehasonlítás céljából említjük meg a tő városi hatóság intézkedéseit, s éppenség gel nem akarjuk ezzel azt mondani hogy nálunk is hasonló módon kellene a hatóságnak eljárnia. Hiszen jól tudjuk, hogy mire Budapest képes még ilyen általános dolgokban is. Pápa nem lehet képes. A mi hatóságunk kissebb eszközökkel rendel kezik, mint a fővárosé. Nem zárja azonban mindez ki azt. hogy mégis csak tegyünk valamit. Mégis csak különös valami, hogj ölhetett kézzel kell néznünk a rettenetes tüzelőanyag-mizéria napról-napra vak fokozódását s eltűrnünk. ho<jy mikor hajlandók volnánk a tüzelőanyagért a legmagasabb árt fizetni, esak legyen mivel védekeznünk a tél hidege ellen, s megfőznünk a drága pénzen vett sovány ételünket, ott állunk az áthidalhatatlan akadály előtt, hogy nincs anyag. Valóságos embertelenség lévén tehát a hivatalos beavatkozás késedelmezése, s miután a szó szoros értelmében vett égető kérdés megoldásáról van szó. újra, most már nemcsak egyszerű hírben, hanem vezetőcikkelyben hívjuk fel a hatóság figyelmét arra. miként, már csak a közönség, a város polgárságának tájékoztatása vagy megnyugtatása végett is. hivatalból állapítsa nieg a szénhiány okát, s ha módjában van, valami utonmódon legyen azon. hogy minél előbb elegendő s a forgalmi árnak megfelelően olcsó tüzelőanyaghoz juthassunk. Olyan dolog ez. mint a városi husszék. Sőt még ennél is komolyabb, mert hus nélkül ii' >ig-óráig csak megleszünk, "ite füzolöahyavf 11<-iK.: 1 mentheteílemUl megfagyunk. A választójog reformja. i. A mai választójogunknak alapja az lS74-iki választási törvényben van letéve. A nagy idő. mely bennünket ettől a dátumtól elválaszt, minden vonalon, társadalmi életben épugy. mint gazdaságilag óriási változásokat teremtett meg.