Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913
1913-06-08
Pápai Lapok 1913. juniua ti. egyáltalán nem tanultai;, vagy ne ijeszgessék azzal a fiaikat, ha nem tanulnak, Iparosnak adják. Kár az ördögöt a falra íesteni és kár az ipari pályát mumusnak beállítani, igy már a serdülő gyerekbe is beoltódni fog u kereskedő és iparos iránti iszonya. Ks ha véletlenül nié^is osak iparos és kereskedő lesz belőle, saját foglalkozásától log undo-^ rodin. Elképzelhető ezek után, hogy az ilymódon lelt iparosok mennyire ártanak, semmint használnának e két fontos közgazdasági ágazatnak. Az ilyenekből lesznek kontárok és zug kereskedők. Csak rontanak a kereskedelmen és iparon, de nem járulnak hozzá felvirágoztatásukhoz. Kzérl helyesen teszi ama szülő akár módos vagy nem módos — ha kötelességtudó és tanuló Gát nem épen I a diplomás pályára adja, mely téren; szerencse dolga jórész a magasba jutás,' viszont ügyes, kötelességet tudó. tanulni ; szerető ifjúból elsőrendű iparos és kereskedő könnyen válhatik, mert e pályán a tudás, az ügyesség, a szakérte-; lem lényegesen elősegíti a gyors ésj eredményes előmenetelt. Ügyességével.! tudásával itt boldogul és nem lesz kénytelen várni, mig kenyérhez jut. Tekintélyt, pénzt szerez és nem cserél nem' egy diplomás emberrel. Mert az intelli-, gencia nem a diplománál kezdődik, hanem a tisztességnél, becsületességnél, tudásnál, műveltségnél, mely kellékek1 kel rendelkezik sok kereskedő és iparos, viszont van számos diplomás ember, akinek nem igen lehetne az „intelligens" jelzőt használni. Félre tehát minden balitélettel és iszonnyal, mely a kereskedői és ipari, pálya iránt még mindig ily nagy mérték! >en bennünk él, neveljük igenis fiainkat a kereskedői és ipari pályára és' az igazi kereskedőnek és iparosnak ne-j veit fiaink soha se fognak ezért nekünk szemrehányásokat tenni, sőt hálával lesznek eltelve irántunk, mert boldog-; ságukuak alapját megvetettük. Viszont hány diplomás ember kárhoztatja azt az órát, mikor a tovább tanulásra unszolták és mindenképen lateinert akartak belőle faragni. Lássuk be, hogy kitűnő kereskedőkre és iparosokra ép oly nagy szükBégünk van. mint kiváló orvssokra. mérnökökre, fiskálisokra, tanárokra és hogy amazok is osak akkor lehetnek elsők, kiválók, ha tanulnak, tudnak és dolgoznak. Amazoknak még az a nagy előnyük is megvan, ha szaktudásuk a komolysággal és józansággal párosul, ugy feltétlen boldogulnak, mig emezek sokszor tisztességes munkájuk, szaktudásuk és iparkodásttk dacára se tudnak boldogulni. Fürdőink mellőzése. Nálunk évről-évre olyasmit kell felfedezni, amit széles-e világ civilizált lakói jobban tuduak, mint mi. Arról van szó ugyanis, hogy uekünk fürdőink is vannak. Ebben még nem volna semmi különös, sőt még abban sem, h<»gy ezek a türdők vetélkednek, sőt némelyike messze túlszárnyalja u külföld hasonló fürdőit. Csupán abban rejlik a megdöbbentően szomorú „különösség," hogy a világ tud erről és tudomást vesz róla, csak mi magyarok nem tudjuk, helyesebben: nem akarjuk tudomásul venni. Miéit? Semmiesetre se azért, mert fürdőink nem bírnának ama természetes, elsőrendű gyógyító tulajdonságokkal, mint az idegenek, sem azért, hogy tán nálunk nem volna meg a kényelem a sok fürdői attrakció, vagy drágábbak lennének külföldi társaiknál? Nem. Egyszerűen azért, mert mi urak vagyunk, urak tetőtől-lalpig. Mi gavallérok vagyunk a talptól a tetőig. Nekünk nem konveniál a magyar Tárcsa fürdő, mely ma már felveszi a versenyt az összes hasonnemti egyes orvosok által felfújt Franzensbadokkal. mert itt idehaza vagyunk. Tőlünk hangos ós vidám minden külföldi völg3* és berek, erdő és tenger, vendéglő és kávéház. Itt szórjuk a mi drága pénzünket, itt költjük ol a sok milliót, hogy a külföld lássa, minő gavallér nemzet vagyunk. Pedig pihenni, osondU8 levegőt szini, fenyőillatos, pormentes helyen tartózkodni, jó vizet, iszapot, kénesfonást itthon is találni, mindent, mindent, a mit csak kivan valaki. Már pedig egy összegben igen tekintélyes szunnita az, a mit honfitársaink nyaratszaka a külföldre cipelnek. Ez a hatalmas összeg valóban elkelne idehaza. De hát a mi régi betegségünk mindig kiújul, kifelé kell mutatni gavallórságunkat, idehaza meg a fogunkhoz verjük a garast, ha jótékonyságról, adakozásról, valami nemzeti ügy támogatásáról van szó. Idegenben két marokkal szórjuk a pénzt. Ezt a témát bármeddig is hány forgatjuk, nem fogjuk észretériteni azokat kik évről-évre csökönyösen és következetesen kizárólag külföldi fürdőhelyeket keresnek fel. Már pedig egy ország hasztalan bővelkedik minden szépben, jóban, hasznosban, hol saját polgárai nem támogatják mind azt, ami magyar; azaz ország csigalassúsággal fog haladui minden téren, ott hasztalan várnak gazdagodást, vagyonosodást, a nép a nemzet boldogulását és boldogságát. A józan belátásnak kellene itt felülkerekedni bennünk és meghozhatnék a nemzetnek ezt az áldozatai. G. — Városi közgyűlés. — 1913. juil 2. — Pápa város képviselőtestülete mult hétfőn délután rendkívüli közgyűlést tartott, melyen mintegy 80—-70 képviselő vett részt. A közgyűlés a csaknem tűrhetetlen melegben elég hosszura nyúlt a minek egyik oka ezúttal is az volt, hogy a napirend előtt ismét Ü interpelláció hangzott el. A közgyűlés lefolyásáról alljou e rövid tudósítás: Megnyitás. Mészáros Károly, polgármester pont o urakor megnyitja az ülést s telkér öt képviselőt jagysököuy vhitelesitésre, mire löjegyzó leiolvassa a mult ülés jegyzőkönyvet. Napirend előtt Dr. l.övy László a városi közvágóliidnál alkalmazott állatorvosok dolgában indítványt terjeszt elö, de a közgyűlés azt elveti. F.LIBEU az éktelen lármában, uiiut EGY iutö szózat BELE eseng a riadó „ira-ta-tn-ta-ta u ja « a KAPLAI urMa.—anvi UNSÖBBSÉGE érzetében egyel karmuk >dva kibuvik ai ágyból. Látvány számba megy a most következő zeueboua. Mosdás, fésülködés, bajusskipödrés, ágycsinalus, s.'ples, pótolás, takarítás, ajtócsapkodás, füsceresve a frájter es káplár, as iaspskokSa és napos urak harsány parauos szavaitól, ugy hogy a legénységi szoba legnagyobb ura a tirer ur Hilgert, SEM képes tovább bepácolt u'lapotában megmaradni, mién is otthagyja Morpbenst es kilépked akuthoz :no-.ikodni. Öltözködését rövid pár perc alatt balé i í azután magához rendeli a társai urukat, eb lépked minden ágyhoz, a katmiáékuái liires visitre. A viziti lés éppen végét éri, midőn a napos káplár torkából egy édes szózat reggelire hívja a vitézeket. Nosza ki-ki kapja a n sálká"-ját ssalad vele a konyhába, olt belemernek egy adag szörpöt, áíoto.ag ka • i a mit egy darab r kouji-/..u•'•-ml (komisz kenvei fogyasztenak el. De nem sokáig tart a mulatság A legáayatgel U „buján ki" ^Antreten riasatja ftl, mire mindegyik télkapja hátboröndjét, magára övezi oldnilcgy veret, felcsatolja tülténytáeknj.ít, vállaira veti fegyverét, egyet ránt a zubbonyán is beáll a sorba. Ekkor tuar a sor előtt állanak: őrmester ur Luviesek, a kadetiokoláliől alig kikerült tiszthelyettes és hadnagy ur Ottókat von Zielkäufen ie. A hadnagy ura kardját ide-oda vetve mutatja, hogy ő egészen más planéta lakója. Mély orrhaugjáu osztogatja parancsait - mintegy gondos anya bálhainenő leányain, igazit a hadnak ruházatán hol itt, hol ott. Hangon k ardcsőrt et éa és éktelen lárma jelzi a század atyjának, kapitány ur Hinné Krlias/.ekick megérker.éset. I.át.-r.ik a kapitányon, hogy az éjje reumája megint gyötörte; mert nagyon liaragos Az egész seásad remeg. A konyha télé veszi lépteit, dühösen ezétlniiaa bajnenft, a mi uala a Pasai kedvnek a jele. A napos feszesen te lé megy, három iépénstl elölte loegáll niiut cövek a mcgtesy.i jelente... •! A kapitány \i/nga tekintete végig fal rajta N Imi sceasu igy gombjau megakad, ató nélkül tovább nen). Mejes n konyháim. — MI lau a leU/.ám? — kérdi. .Most tanul magyarul a mi csak leheti igy beszel, mert hogy őruagy lehessen, átlép a honvédségbe/. A siakiies azonban art. hogy „létszám 1 " nem érti, ő osak „Stand- szót osmer, ezt hallotta mindig. Abban a hiszembeii. hogy a kapitány ur azt kérdi, hogy mi lesz a ineuázsi. leleli „gombóc." — Du Esel! jegyzi meg a százados ur. — Igenis préslis, siet válaszolni önérzetesen a szakács. Következik a rapport. Bs egy pár bakancstaipat, az két uapi szabadságot kér. Megadják. Egyik rosszul tisztelgett: két uapi egyest, mánik^ nincs meg az előírásos 1 'J sz<>g a bakancs talpában: halőrai vasat kap. Kapitányul Kriminek igazságos Ítélete ellen nincs apelláta. A század irodába is bemegy még az ügydarabot aláírni. Nem a legnagyobb rendet találhatta ott, mert a betett ajtón át pori- lárma hallatszik ki. Majd kinyílik az ajlo a s/a/.ad elé megy, szemeit végigjártatja a legénységen sorakoztatja őket, kardját megforgatja feje töli'itt s bakiíék délcegeu. vidám kürtszó mellett, kitnasiro/.uak a gyakorlótérre. A kas/aruyn csendes les/., minden nesz elül, csupán a kiállított őr egyhangú kopogása veri Iái a némaságot. 0. Af. iááa
