Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-06-01

Uj munkának kell kezdődni most a hat hónapos akaratlan szünet után, Uj munkának, amelybe a magyar nép minden erejét, minden szorgalmat é.> mindeu tehetségét belefektesse. Kz .«z uj munka talán pótolni fogja azokat a veszteségeket, amelyek bennünket sújtottak és akkor ennek az esztendőnek gazdasági mérlege, amely ma még igen kedvezőtlen, talán valamennyire meg fog javulni. M T. Az érettségi. Még csak a kezdetén vagyunk és már is k.'-r ,,éretlségibotráuy

B-ról adnak hírt az újságok. Ivs hány fog ezután következni ? Évről-évre mind fokozottabb mórtékben ismétlődnek ez»'k a szomorú tanügyi esetek, a mig kétségkívül umellett bizonyítanak, hogy ez az intézményi tényleg a középkorba való. Lassan-lassan rájövünk arra, hogy az érettségi teljesen felesleges, tisztára nélkülözhető valami. Mert, hogy az érettségi utján a fiatalság nem lesz okosabb", az napnál is' világosabb. Az érettségi csupán oly kényszer dolog, melynél rendszerint nem a tudás, hanem a szerencse dominál. Már pedig mindenben hol a szerencse szeszélyeinek vagyunk alávetve, ott komolyságról szó sem lehet s mint ilyen értéktelen is. Hogy eddig nem törölték el az érettségit nálunk, az amellett tanúskodik, hogy a régi copfrendszert, a megcsontosodott maradiságot nem szívesen hagyjuk^oda, nincs bátorságunk uj utat törni, mely utón villám gyorsasággal haladhatunk a valódi kultúra felé. Ha az illetékes körök eddig nem láttak, vagy nem akarlak tisztán látni, ha megannyi hírlapi felszólítás, szabad-- Kiili inl«, - mondottam csodálkozva. V-zi. kedve* barátom, — folytatta — én m> pillanatban BIMM más dolgom, mint hogy ; veled lieszélgeseek és ezt a pillanatot föl fog*un hasznaim arra, hogy- meggyőzzelek szörnyű téveileVi-fki'"!. A iegcgyszerübb, ha a saját tört<-ii<-t<»met beszélem el, amivel azt is elérem, bogy kiöntöm a szivemet előtted, aki egyébként elég értelm< •.. k éa jóindulatnnak látszol. Halgasarám. Minden hosszadéin as bevezetés nélkül, egyszerűen clRII adom az egészd, amiből, azt liiszt'in. nagyon sokul tannlhatac. — Figyelek, feleltem és egyáltalán nem lepett meg, hogy a Mars alig három percnyi iiraer< mán iuáiis bizalmas történeteket fog mesélni. — De niitit említettem, nagyon fárad; voltam é.,! már -"IIIIIIIN .•"•IN csodálkoztam. Kiővet trm a eigr.-| rettatárcáinal é- megkimiltsra Marsot, tudván, hogv nki mesélésbe kezd, az mindig ra' asnkotl gyújtani, i i felejtvén, hogy az égiek valószínűleg nem is- j "••••! : e tó,ói gyarló füstöl. Mars n/otilmn < hhen i« rovglepn ismeretet tauusitott. — Nem szoktam dohányozni, felelte c 1hárit i mozdulattal, --a fűst nagyon kaparja a t >rkoiuat es na cigarettázom, rögtön nathä» leszek. I Majil inkább auelkül mesélek. Nem keli talán elbeszélnem a Vénusszal való régi szerelmemet, ezt a diszkréció tiltja es ktílnulieo is ezt ti majdnem, j in tudjátok, mint mi. Ti nagyon kíváncsiak 1 vagyti » és mindenről nagyon jőí vagytok értesülve.] iv in pedig ez a regi történet annyira széj.l elvű gondolkodású -tanárok véleménye eredménytelen maradt, akkor előbbutóbb talán észre téritik a hivatalos köröket a csalhatatlan és megcáfolhatatlan lények, melyek év-év után lejátszódnak országszerte. .hinnék a szomorú híradások, hogy a maturánsok összejátszva, megszerezték a féltve őrzött kérdéseket, tehát csaltak, vesztegettek, csakhogy hozzájussanak a létkérdésüket magukban foglaló tézisekhez. A legtöbb helyen rajta vesztenek, a miből nagy botrányok kerekednek. A fiatalságot visszavetik, eltiltják az érettségitől és kárbaveszett minden fáradozása, tanulása, eltöltött ideje. Mindéitől eltekintve, az érettségit megelőző óriási félelem, izgalom, aggodalom ugyancsak megviseli a diákság gyenge és fejlődő idegzetét. Hányan örüiuek bele, hányan lesznek öngyilkosok az érettségi előtt és hányan utána, ha megbuknak egyik vagy másik tantárgyból. Ha megakarjuk tartani a diákságot a maga hamisítatlan üdeségébeu, ha nem akarunk belőlük koravéneket nevelni, akkor elsősorban is töröljük el az érettségit, mely megrontója az ifjúságnak. Ili az osztályvizsgálaton tud a diák. ki vau téve annak, hogy az érettségin nem tud. Tehát szerencse dolga az érettségi. Végre talán a sok fájdalmas példa felkelti az illetékes faktorok figyelmét és oda törekedni fognak, hogy az ósdi.' semmi értelemmel és e'őnnyel nem bírói érettségi vizsgákat végkép eltüntetik, mintha soha sem lettek volna. Tűzoltói közgyűlés. — 1913. május 25-en. — A l'ajiai Önkéntes Tűzoltótestület mult vasárnap tartotta rendes é\i közgyű

lését a városregényes, hogy a szavakkal csak rontanánk a rajta lévő költői ramston. Csak annyit kell megjegyeznem, hogy éu voltam a Vénusz legelső szerelme, mondhatnám, ÉN nyitottara meg a Vénusz szeleiméinek végteien sorozatai. Vénusz akkor még egészen kis lány volt es ámbár most fiatalabb, MINT valaha, de már uem olyan kies,. Kiég az hozza', hogy azóta sok idő mult el és mi többet uem közeledtünk egymáshoz. Ds bevallom, mindig büszke voltam rá, hogy e gyönyörű ás pompázatos jelenség nálam ismerte meg a szerelmet és abban u nyugodt és kellemes öntudatban járkáltam az ég kalandos UTJAIN, bogy ebböi a kedves és nemes szerelemből ; mindketten mosolygó és hálás egyetértéssel távoLODTUNK el. Vénusz, I- néha távolról titokzatosan rámnsvetelt, MINT aki nem felejtette et, hogy neKÜNK KETTŐNKNÉL, egykor egyformán nyílt a boldogság VIRÁGA. Kz igy VOLT EGÉSZEN a tegnapi estig, amikor, éu olyan VÉGSETE* és helyrehozhatatlan hibát kö. vittem EI HOGY izót.i szeretném a pajzs élével elVÁGNI a torkomat, nem tudnám, hogy halhatatlan VAGYOK Krt-il MEG: OLYAN H.I

jinere«/tö szamár- ' SÁGOT ÉS ügyetleii.ÉGET CSINÁLTAM, AMILYENRE a legrégibb égiek »ein emlékesnek TALÁN. i A \ én IIS« TEGNAP UGY RAGYOGOTT az égen, mint' '"ÉG • -ha. «Ivan fehér volt ÉS OLYAN kék, HOGY hozzá <É|,EST A NAPUNK L..l'MITOTT F.H.'R ,S K-K színei egé-' •ZEN SZÜRKÉKNEK -ZANAK. A te,TEN az. a ;OS e» UTÁNOSHATATLAU sotnáoc tündökölt, amely •GYEDÜL O IN-ki ADATOTT meg és én messziről, arai<OR MAGÁNOSAN es lu-NIN feküdtem pulin PÁRNÁIMOD, haza tanácstermében. A gyűlés 1-gérdekesebb pontja volt a parancsnoki jelentés, melyet alább egész terjedelmében kosiunk. S >k keserű igazzág.jt sorol fel ebben a tűzoltó főparancsnok és már ideje volna hogy abból a város közönsége okulna. Részleteink ezek : Dr. Kende Ádám, alelnök a távollevő dr. Caoknyay János, elnök helyett megnyitván az ülést, üdvözli a megjelenteket, kiknek sorában Viz Ferenc főparancsnokon ás Lipka Pil jegyzőn kivül láttuk dr. Lővy Lászlót, Külitz Ferences, dr. Kontier Sándort. Walter Sándort, Süle Gábort, Fischer Gyulát, Trauuer Lipótot, Böhm S-tmut, továbbá mintegy H~> miiköd > tagot. A jegyzőkönyv hitelesítésére léikéretlek d.\ Hotluer Sándor és Pilsl János. A mult Illés jegyzőkönyvének felolvasás* után Viz Ferenc főparancsnok a következő jelentest terjesztette elö : Tisztelt közgyűlés! Az 1912. évi ténykedésünkről vagyok bátor az alábbiakbau beszámolni. Mindenekelőtt a testület személyi viszonyairól szólva kénytelen vagyok uiiut sajnálatos valóságot megemlíteni, h"gy a testűiét önkéntes jellege hovatovább teijeseu megszűnik. A iniilt évben volt tagok közül soknak vidékre költözés, katonasághoz való bevonulás miatt testületünktől megkellelt válnia, kiknek helyét a jelentkezők kevés volta miatt — betöltenünk nem sikerűit. Ugysziutén a megmaradt tagok nagy része is nem mint önálló iparos, hanem mint segéd, vagy gyári munkás van alkalmazva, kik a vészjelre csak jelentékeny anyagi kár arán jöhetnek össze. Az elmúlt évben —hala a Gondvizelésnek — nem volt szükség arra, hogy a testület működő tagjai mindegyikére .szükség lett volna. ig3

r nem is volt megállapítható azok szama, kikre v

ész esetén számitani lehet. Azt. azonban nem hallgathatom el, hogy több izbeu vidéki tiiz lévén s a megadott vészjelre a testület működő tagjaiból csak legjobb esetben .",-); jelent meg. Egyedüli vigasz ekkor íj csak az volt, hogy lótogat hiányában vidékre nem mehettünk. Ezekből kénytelen vagyok azt gyanúsítani, hogy mindig kisebb lesz uz. azon egyének száma, akik önmegtagadással a felebaráti szerété', szolgalatába lépnek. Természetesen ezt még fokozza azon kicsinylő, gúnyos megjegyzések és észrevételek tömege, melyet a tűzoltónak mindeu tüai-esetnél el kell hallgatni. Elismerjük, vannak esetek, mikor a tűzhöz elkésve érkezünk, de a késedelem ugy éreztem, hogv e lepel aló! as elrejtett szerelmi Tangok remegő forrósággal csapnak feléin. Az eget süni felliőfiíggüny borította el és az ég és (old ellenőrző köz. gei mélyen aludtak. Egy fatális gondolatom támadt, nem töprengtem sokáig és rögtön elhivattam Merkúrt, aki ugyan kissé szemtelen és indisskrét küldönc, de gyorslábú és roppant ügyee. Egy rózsassinü levélpapirosra néhány sort írtam, szépen megkértem Vénuszt, hogv fogadjon el eng- ni ma • <••.;.• .- a levéllel elszalajtottam Merkúrt Vénuszhoz. Miért ne? — kérdeztem magamtól a szinte izgatottan örültem ennek as ötletnek. Tiz perc múlva visszajött Merkur ezzel a rövid, de tartalmas levéllel: „Éjfélkor varom!" Éjfélkor bejött szolgáló leányom, a .Szuz, és igy s/.oit: — A lógat előállott! Csakugyan a portám előtt ott toporzékoltak a göncöl hótelié; paripái : az. öreg a legszebb hintójába fogott be és ö maga di«zes libériába öltözött. Beültem a hintóba és megindoltnnk a tejúton. Gyorsan mentünk, a Aeáakold lovak patái sebesen vert'

;

k az alattunk elomló szine* apró csillagokat, a panpak sörénye fehéren lobogott és én megelégedet len néztem a körülöttünk elterülő csendet. Mindenki ineiyen aludt, a tóid felől gomolygó fékeié felhő takart el minket és senki sem vette íszre a titokzatos és vágtató éjjeli utat. Mikor gérkeztünk Véniishoz, bevallom, a izivem egy kissé dobogott. Göncsülaek megmondtam hogy váljon, u lovakat fogja ki és etesse meg s

s cu bekopogtattam Véuitsiioz. Kiűzent, hogy