Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-10-27

XXXIX. évfolyam. Pápa, 1912. október 27. 43. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal . Goldl.org Oy. .la | apirkereakedése, h'ő-tér 'j:;-ik szám. Telefcii 112 szára. A szerkesztésért felelős lap tulajdonsa: GOLDBERG GYULA.. RlSflzetétwk és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész évre 1- kor., félévre ti k., iie/yedévr-> :i Nyilt-'.ér sorunk-ut t'i fillér. — K/yos <«áu ár* :!U fül — özvegy Rosenthal Mórnénak. A Pápai Leányegyesiilel nemrég elbúcsúzott özvegy Rosenthaluétől, voll elnökétől, ki a napokban elhagyja vá­rosunkat. Igazán háládatlanok volnánk e nő irányában, ha most, midőn dicsőségesen befutott 40 éves pályájának célját, elérte s a piheuésnek az ideje következik, csak ugy szó nélkül hagy nők mindazt, mit városunk szellemi és anyagi ügyeinek előmozdításában tett. Hiszen a leátiyegyesiiletnek is nem­csak elnöke volt,hanem mindene: lelke ós éltetője. A tagoknak nem elöljárója, hanem testvére, anyja volt, ki ha kelleti feddett, dorgált, de mindig oktatva, ne­velve és tanítva, és ki, ha arra alap volt, dicsért és elismert mindent nyájasan, szívből, de oly mértékben, hogy a megdicsértnek ne legyen módjában el­bizakodni. Micsoda nagy vonások ezek egy vezetőszerepben ! Az élet tapasztalatain leszürődött pedagógiai aranyszabályok, a neveléstan legsarkolatosabb igazságai és tételei! El tudjuk képzelni, hogy e nő a kis gyermekek nevelése körül milyen intézmény az associatio-idearum, a kép­zeteik társulásának törvénye alapján egy­szerre jiu eszünkbe. Méltóbb emléket nem alkothatnak sem márványtáblák", sem obeliszkek, mint a milyent saját magának állított Rosenthalné a népkonyhával. Mig,' az obeliszkok ki vannak téve háládatlan vagy rossz érzésű emberek esetleges lekicsinylésének, addig a szóban forgó jótékony intézmény őrükké élő hirdetője és áldója lesz alapitója szívbeli nagy­ságának. A humanizmus erénye, sajnos nem minőén embert őiszit. Ha csak ugy nem, hogy sokan azt hiszik, ha abból a sok földi jóból, mit a sors iilükbe hullatott, másnak is juttatnak, de ugy ám, hogy az minden helyi lapban pontosan nyug­tázva legyen, akkor ők már jótékony­ságot gyakoroltak. Semmiből is lehet jótékonyságot _y.-.kni.'.hő. lő van RoSWifhahió. ú nein az anyagot adta, ő a lelket. De milyen lelket! Lelket, mely teremt,lelket, mely éltet. Ezek a gondolatok tolulnak elő­térbe akkor, midőn özvegy Rosenthal Móniétól kell bucsut vennünk. Tollúnkat abban a tudatban tesszük le, hogy leróttuk tartozásunkat oly for­máHm. XrfidLÓXX. — A „Pápai La ím k" eredeti tárcája.— Irta : Lederer Mor. (Az 1912. év szeptember havában Olaszhonban tett tanulmányútról.) Az olasz Velencének liájos és romantikus ki­rándulóhelye a Lidó. Ezen szó magyar értelme: tengerpart. Tulajdonképcn földnyelv, mely a ten­gert és a lagtitiákat ketté osztja. Venosin köztár­sasági ünnepélyeit a Lidiin ünnepelte és az ily üune­oekről azt szoktak mondani, hogy ez az eljegyzés a tengerrel. A sok nép szép ünnepi ruiiálian ;ihitat­tál hallgatta az Ünnepi istentiszteleten szereplő szónokokat ~ ezután következett a világraszóló dinom-dánon.. Majd a sok nép táncraperdült, as idősebbek eiteráztak — hárfáztak én énekeltek — a másik része pedig ének-zeneszótól kisérve a gon­dolákba szállt és ujry jártak -- a tengett. Kontos és általánosan ünnepelt nagy uap volt az ..égbe­tiienés napja." Ezen egy ünnep nz. melyei még évente július haváliati megünnepel Velence a Lidiin. De nem a tradíció — hanem inkább a küllőidről nagy számban odnseregh'í néptől húzott haszon ked­veért. Ilyenkor a hajóstársaságtól indított külön járatok szazával öntik a világ minden részéből a kíváncsiakat én tanulnivágyőkat. Az ünnepélyt — tekintve az anyagiakat — meg is ismétlik és ked­vezőtlen idő esetén Velencében tartják meg azokat. Lidó most folyton terjeszkedik, épül a száraz­föld felé és fekvésénél, épületeinél fogva, • olyan romaatiktll — mint a iöbbi szép és látogatott ten­geri fürdő. A szép, modern szállodákban, a remekül és kényelmesen berendezett villákban a legkénye­sebb mágnásvilág is minden tekintetben kielégítést nyer. Ott persze az árak is mágnásokhoz vannak szabva — igen magasak. A nyaralók nagyrésze Velencében lakik és onnét járnak ki naponta a Lidóia. Az összeköttetés persze igen jó és kelle­mes — no meg olcsó is. Több vállalat tart fenn közlekedést és a konkurencia szüli az olcsó árt. Így pl. az egyik vállalat — melynek omnibuszhajója iiii ii'I• • 11 4;') percben fordul Veience és Lidó közt — 30 fillérért (80 centisimi) ide-odaviszi n kirán­dulót. Ezen hajójegy mellett van még egyszeri für­désre szóló lürdőjegy és fürdőrnbaszelvény — mellyel a tengeri fürdőben megfürödhetni. A fürdő igen célszerűen van épitve. A tengerparttól 20-150 méter­nyire vannak a fürdőházikók, melyektől a partig jö meleg homok van — melyben igen kellemes ho­mok — és népfürdőket lehet venni. A tengerből kiálló 1-2 méteres sziklákra, a homokban „kifür­dött" ráfekszik és a csapkodó hullámok meleg (24-2.) fokos' vissel locsolják a vendéget. Ezt tala'ja min­denki kellemesnek és egészségesnek. Itt ismertem meg az olasz nép egy faját — mely visszaemlékeztetett a magyar pákászra — vagyis esak a volt pákászra. Hisz ő is már kive­szett — már kevesen emlékeznek rá. De ép ugy mint Hermann Ottó nagy tudósunk leírta a pákász életét — tengődését, szinte viszontláthatjuk itt vesződségében a kenyérkereső olasz képében, ki kagylókat, rákot szed a mélységből. A tengermellé­kén persze olcsó is a szép tekervéuyü, természetes szinti és hangosan bugó kagyló. — Akad is vevő bőven — hisz kagyló nélkül senkiseui jön haza. Keserves — de szép, nagy jövedelmet biztosit ezen kagylójövedelem az olasznak — ki ezen utón szedi „Kenyerét" a tengerből. A halászbárkák is sürün kerülik egymást. A legnagyobb szél, vihar nem tartja őket vissza, hogy ne járják körül a kitűzött teraiut. Gyakran szinte azt látjuk, hogy a hangos tenger egész erejével le­akarja rázni a hátán bátran vitorlázó halászokat — de ők bátorsággal legyőzik azt és eloszlatják a hajó­ról tekintő utas félelmét és abbeli aggodalmát, hogy az életével játszó halász elbukik a tengerrel való háborúban. Ami az iden sajnos gyakori is volt. A halászat kétféle módon történik : vagy ugy mint a dunai halászoknál hálóval, vagy pedig halásziéira­val. A dunai halászat ismeretes lévén, inkább a Reggelizés előtt félpohár Schmidhauop-féle hasznalata valódi aldas gyomorbajosoknak, szekszoruiasban szenvedőknek. Kapható Pápa A/, elrontott -vom rot •-'•:{ ma alatt tel­jesen rend In- hozZA Kis üveg 40 fillér mmmmmmmmummm Nagy üveg 60 fii. és vidékén minden gyógyszertárban és jobb tüszerüzletben. Igmándi keserűvíz i finomra csiszolt pszikologiai tapintattal élt, midőn már a felnőttek nevelésénél is gondosan került mindent, mit az ő lélektani éleslátása ugy bírált el, hogy vagy egyik vagy másik oldalon túllő a I célon és nem használ, csak árt. E sorok írójának egy alkalommal, egy szereplést; után, mindőn humoros előadásával a hallgatókat több ízben mosolyra késztette, nyilvánosan azt mondotta, „az emberiség legnagyobb jótevője az. ki mosolyt csal arcára, Ön pedig az összes jelenvoltakat állandó mosolygásra bírta, köszönöm ezt önnek!" Mennyi jóérzés e néhány szóban ! Mily fényes jutalom néhány percnyi fárad­ságért ! Rosenthalné pápai működése azon­ban nemesak a nevelésben és tanításban, j nemcsak a leány egy létben és iskolábau I merült ki. hamun a társadalmi téren, s különösen a szegéuyügy, a jótékonyság mezején virágzóit teljes pompájában. A 'teljes lelkinagysag ott mutatkozik a maga jigaz világításában, hol a rugók, az in­spirációk, az érzések titkos rejtekhelyé­ből, mélyén a sziv fenekének intézik az ügyet, gyakorolják a jótékonyságot. Az izraelita néphonyha létesülése, annak gyarapodása, lejlődése, áldásos műkö­dése Rosenthalné nevével oly szoros összefüggésben áll, hogy e név és ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom