Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-03-31

XXXIX. évfolyam, Pápa, 1912. március 31. 13. szám. PÁPAI LAPOK Pápa varos hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberg Gyula papirkereskedéHe, Kő-tér :>:j-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. A szerkesztésért felelős lat tulajdonos GOLDBERG GYULA. Klölizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre 19 kor., félévre 6 k., negyedévre :t Nyilt-tér soron ként 4 0 fillér. — Egyes szám ira 30 fiII' Jönnek a színészek. Szalkay Lajos színigazgató és tár­sulata husvétvasárnapján ismét megkezdi előadásait — Pápán, a városi sziliház­ban. Székesfehérvárról jönnek színésze­ink, kiket városunk falai között mint régi, kedves ismerősöket üdvözlünk. Régi ismerősök, mert a társulat tör­zse nem változott már több idény óta s kedves ismerősök, mert minden alka­lommal helyt állottak, kielégítettek ben­nünket. A társulatról és egyébb tudnivaló­ról a falragaszok úgyis tájékoztatják a nagyközönséget s igy a mi tisztünk csak az, bogy a nagyközönséget, a midőn figyelmessé tesszük a színészek jöve­telére, egyszersinint animáljuk a szín­házlátogatásra. A fiatalságot, különösen a deáksá­got nem kell biztatni; az, ha pénze és engedélye van, megy hűségesen, mert ugy van nevelve, hogy a színházban tanuljon. Lásson és halljon, irodalmi, történelmi, társadalmi ismeretei bővül­nek, sőt művészeti érzéke is finomodik, különösen a zenét illetőleg, melyet a jelen esetben, katonazenéről lévén szó. a honvédek kitűnően exeeutálnak. Más­kép áll a dolog a város többi lakóival, itt eltér egy kis biztatás. Tinijük ugyan, magunk is érezzük, bogy a mai nehéz megélhetési viszonyok mellett anyagi áldozatot követel a szinházbajá­rás. Mégis: oly aránytalanul nagy mű­élvezetről van szó, melyet még áldoza­tok árán is meg kell szerezni. Különö­sen a középosztály, az iparos- kereskedő és hivatalnoki osztály, mely a színház­látogatók zömét képezi, ma már nem lehet el anélkül, hogy időközönkint (hisz évente csak néhány heti szezonról van szó) meg ne nézze a szinielőadá­sokat, melyek bivatvák felfrissíteni az élet küzdelmei között elfáradt idegeket, feledtetni a gondokat. Ma már közszük­séglet a szinházbajárás. Odatatartozik a műveltséghez. Szeretnők, ha városunknak jó hír­nevét, melyet a szinpártolással szerez­tünk, megtarthatnék, sőt növelhetnek. Elég buj az. hogy rendesen azok. kiknek anyagilag leginkább állana mód­jukban állandóan látogatni a színházat, más kicsinyes etekből távol tartják ma­gukat s csak néha-néha tesznek kivételt. Okét ott kellene látni mindig, mert csak ugy várhatják el a többiek, kiknek ál­dozatba kerül a szórakozás, hogy az előadó színészek jó kedvvel, hévvel, örömmel, passzióval játszanak, a mi nélkül sokat vészit az előadás az érté­kéből. Reméljük azonban a legjobbat. A lelső száz (a felső tízezrek városunkra eső arányszáma) bizonyára nem fog tá­vol maradni. Megfogja tölteni a páho­lyokat és az első széksorokat. Ekkor már csak a színigazgató és társulatán múlik a siker. Nem kell egyébb, mint gondos betanítás, kifogás­talan előadás. „Kifogástalan" szót a kritikus ugyan nem ismer, de a nagy­közönség elnézőbb, ő a jóakaratot is beszámítja s ha ínég a külsőségek is kielégítők, ha a díszletek, jelmezek s egyébb más dolgok is megnyerik a nagy­közönség tetszését, akkor nyert ügye van a társulatnak. Kzt kívánjuk mi is s ezzel üdvö­zöljük Szalkay ékat. Isten hozta! A modern iparfejlesztés eszközei. A nemzetállam kiépítésének nagy munkája szempontjából az ipart illetőleg s tán legfonto­sabb téladata szakoktatás kellő szervezése. Az iskola, fegyvereknél és ágyuknál is erösebb vé­delmi eszköze a nemzetállamnak. Tanult, iskolá­zott kisiparos osztály, egyrészt ipari termékei­nek előállításánál nagyobb eredményt tudhat el­érni, s igy könnyebben versenyre kelbet a bel­földi gyár- és külföldi iparral szemben, másrészt iskolát, járt, müveit iparos osztályban sokkal éberebb a nemzetállam tudata. Tanult iparos sok­kal inkább tud felemelkedni az osztályérdekek felé, s mint ilyennek sokkal magasabb és szélesebb TÁRCA. STRÓFÁK. I. Búvárként merülök el fájdalmaimnak Mély, nagy tengerébe . . . S fenekéről húzom tői dalaim gyöngyét Lelkem gyöngyére. A sok csillogó gyöngy, a sok esengő dal mind Tört szivem egy része . . . B az utolsó dallal, ugy hiszem, hogy elhal A szivem verése. II. <> szörnyű vón' a lét, ha mindég A zord valónak rabja lennék . . . S nem nyilnék e nagy pusztaságba' Az eszményegy-egy friss virága. 0 szörnyű vón' a lét ha mindég A tündér-álom rabja lennék . . . S gyönyörről szálva képre, üdvre, Leikein a sorssal soh'se kü/.dne. 0 jól van elrendezve, bölcs n, Hogy éltem' igy megosztva töltsem; — Békében, harcban, — gondban, kéjben, — Félig álomban, felig ébren. Szelényi József­— A .1' á |> a i I. a p o k" eredeti t A r c a j a. — Irta : Bálint Lajos. I. A kis korcsmában ültünk, a cirkusszal szem­ben, fáradtan és kimerülten és valami nagyon hide­get ittliuk. valami sárga folyadékot, amelynek olyan volt a szaga, mint a rózsának, amely bervadásuak indult. Ittunk nagy mohósággal és szenvedéllyel s a szeiniiuk előtt már lila karikák cikkáztak tarka seredben. Fred Stonel, az erőművész pedig meséit. Először beszélt, amióta közöttünk volt. Talán két hónapja jött boz/ánk csöndes szomorúságával, hal­vány, kissé kopaszodó szőke fejével, l'dvarias volt és szolgálatkész. Velünk járt étkezni, velünk volt előadás után a kávéházban, de beszélni alig hallat­tak. Néha véletlenül egy-egy szót közbevetett, de mintha utána a saját hangjától ijedt vojna meg. Elhallgatott és mi mindig ugy éreztük, bogy valami nagyon szomorú titok el benne. Valami nagyon (élelmes titok rejtebnessége kisértet körülötte. Most hogy ezen a bágyasztó tavaszi éjszaka.i neki adtuk magunkat az ivasnak, megoldódott a nyelve. A zavaros, bánatos szemében valami fény csillant meg és ajka pirossága szinte mérgesen világított a sárga folyadékon keresztül, amint a hosszú poharat az ajkához emelte. Az elmúlt életéről beszélt. Az elmúltról, az ifjúságról, messze északi hegyek ködös völgyei kö­zött, ahonnan kiszakadt. Az első artista évek ván­dor keserveiről és aztán a sikerekről, amelyek el­jöttek, a munkáról, amelyben testét sanyargatta és MII mind a jól ismert dolgokat azzal a várakozás­sal hallgattuk nagy türelemmel végig, hogy jönui fog valami, ami ebben az emberi életben elhatározó. Valami, amit el fog mondani, hogy megszabaduljon a terhétől. Valami, arm megváltoztatta egész életét. Hárman ültünk együtt a sarki korcsmában és \alami nagyon hideg sar/.i italt ittunk, amelynek olyan volt a szaga, mint a hervadni kezdő rózsáé. 11. — A bátyám, a bátyáin is artista volt, ő is trapézen dolgozott, mint én azelőtt — mondotta akadozva és a hangjának megrezdülésén éreztük, hogy most elérkeztünk ahhoz, amit vártunk. Emlék­szom biztosan, hogy akkor valami félelem fogott el, mint mikor valaki a villamos kocsi előtt uiegv el és megrettenik, hogy aiája kerül, — valami ideges és megmagyarázhatatlan félelem attól, ami követ­kezni fog. Hirtelen megtorpant a beszédben, mintha bele­fojtotta volna a szót az, amire emlékezett. A ki­\ánesi szemünk azonban belétapadt a lelkébe es kikényszerítő kíváncsisággal vártuk, hogy beszéljen. Reggelizés előtt félpohár Kapható Pápa ÉS VIDÉKEN M'NDAN gyógyszertarban és JOBB TIISZERIIZLFITBPN keserűvíz Schmidhauer-féle Használata valódi alűas gyomorbajosoknak, szekszorulasban szenvedőknek. As elrontott gyom­rot S«l oraalall tel­jesen reiidbehn/z ,i Kis üveg 40 fillér Nagy üveg 60 fiil-

Next

/
Oldalképek
Tartalom