Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912
1912-01-14
UÍT3' fár, hogy itt is, <>ti is hátralék torlódik fel. a fél pedig rendesen ott keresi a hivatalnokot, ahol éppen nincs. Bölcsen van tehát in eges inalva a szabályrendelet Most már csak az van bátra, hogy a képviselőtestület az uj állásokat megfelelő erőkkel töltse be. Legutóbb sokat beszéltek arról, hogy adóügyi jegyzőnek legjobban felelne meg egy néhány évi praxissal biró falusi jegvző, sőt személyekben névszerint is szóba került egyik-másik Pápa környékbeli jegyző, kiknek mindegyikét mint hivatalában pontos, lelkiismeretes, szaktudásban pedig elsőrendű hivatalnokot ismernek fel- és lefelé. Nem tudom pályázott-e falusi jegyző, annyi bizonyos, hogy kvalifikációja megfelel s pontos, lelkiismeretes, szakismeretekben gazdag fiatal erőn; éppen nagy szükségünk is volna. De az első években mégis csak sok baj volna vele, mert se a személyzetet, se a feleket nem ismeri. Ez utóbbi i szempontból sokkal nagyobb ternót esi-j nálunk, ha a városi adminisztrációbanj már huzamosabb éveken át működött. 1 egyébként kipróbált és megfelelő tisztviselőnket léptetjük elő. Mostanában sok szó fog esni ezekről H ehdgokról s bizonyt**, hogy mi is kénytelenek leszünk e lárgylioz újra hozzászólni. Addig várjuk be a fejleményeket!' Farsang. YizkereszUel beköszöntött a farsang, minden jóságával, minden örömével, de magával hozta minden kétségét és kínját, terhét is. Karneval herceg bevonult és széles e hazában — felségsértés ne essék mondván — hat hétig most ö fog uralkodni. Az ö udvara is diszes és fényes, de az ő udvara mögött is vannak árnyak, vannak szomorúságok. Erős vöröslő, kicsattanó viráguk, I 'i kánsu 1 szállingóztak a szobában a gyöngyöző rőzsucseppek, aztán diadalmasan. hódítón bevették a pzobát. A foga fidier volt, mint a liliom és izgatott, kacérkodott velem. Mimiit; leltem tőle. Talán egyszer egy éjszakára velem marad a ténye, az illata. A lehelete körül ölel, megfoszt az eszemtől én a meleg párás környezetben megbékülök. Megállok. Kipusztulok szeliibn a ledér virágok között . . . De nemcsak a léje izgatott. Megtört tekintetű, megölt fényű szemem élezte, — lia nem is látta — a teHtét, liatmatos. üde termetét. Keliér volt, finom, jeges, mint a hóvirág. Egyszerű kabátja, rakott szoknyája eltakarta, mintha még a nap csókjától is féltené. . . . Álmodtam sokat róla. Különösen ilyenkor sokat, mikor az őszi napsugár keresi a helyét a meghalt faleveleken . . . Gitta. Szép volt, nagyon szép, de nekem nem tetszett. Arca csodás és hideg, léleknélküli, mint az olajnyomatok agyotipepeoMll nő ideáljai. Sima a bőre, semmi indulat a vonásaiban: tán c7e.1t nem tudott felmelegíteni. Kn észre sem vettem volna, de egvik barátom leikén keresztül sokszor látnom kellett, liarátaim már otthon feküdlek itiyár volt, az ablak tárvaiwitva) amikor én odatelepedtem az ablak peremére. Szóltam is egy-ket szót vigyázva, de miír ébren voltak. És az egyik — hosszú, sápadt, nagy gyePá pai ^^ l L == „_^ =:===Ä == Mikor a farsang kivilágított tánctermeit látjuk, bizony eszünkbe jut az a kérdés: honnét? Honnét kerül elé arra a nagy fényűzésre a pénz, honnét kerül elő a jókedv, honnét kerül elő minden költség, amely egy farsang iolyamán szétomlik ti sok csatornán, amelyek mind valami' messzi folyamba viszik el az anyagi érőnket, olyan messzi folyamba, amelyből mi semmiféle életerőt nem merítünk, amely nekünk abszolúte semmit som használ. Mintha az a sok drágaságról szóló panasz, amely ogósz közéletünkön uralkodik, OSUpa kitalálás volna. IIa egy szigorú és objektív szemlélő karácsonykor és farsangkor beutazná Magyarországot és ügyelő szemmel vizsgálna nie«; mindent, nem hinné el. hogy nálunk az í'inberek küzködnék a létéri Oly nyugodtan tudják évi keresményük egy tekintélyes részét karácsonyi ajándékokra elpazarolni és olyan gyermekes, zavartalan, őszinte jókedvvel tudnak mulatni sálunk az emberek, mintha semmisem bántaná őket. Szi ti te azt lehetne hinni, hogy az igész drágaság csak éppen azért uralkodik nálunk, mert mindenki a kará3s onyi aján dékokra és a farsangi mulatságokra takarékoskodik. De nem így áll 1 dolog. Egész közéletünkön, minden cselekléseinken az a filozófiai életelv vonul /égig. hogy minden mindegy. Több vagy nevesebb adósság, közelebbi vagy távolabbi csőd. vagy öngyilkosság a mi éleünkbeii nem játszik nagy szerepet. A :-sőd előtt áll az egész társadalmi és gazdasági életünk, hát mi is belevetjük nagunkat a közéleti pálinkába, a muatságokba, mint a pénztelen munkás fagy paraszt a pálinkásbutikba. A minien mindegy elve magyarázza meg a •iok lótás-futást, a pénz utáni hajszál, a nely azonban a farsangon mintha egyszerre megszűnne, elhalna Minden minde<rv, léhát inkább elmulatjuk az utolsó pénzekét és közelebb kerülünk a véghez. Talán még segít valami. Ez is magyar elv. Ez is nálunk uralkodik. Sehol a világon nem bízza magát egy egész jország arra, hogy valami segíteni fogja, (jsak nálunk. Nálunk az emberek minden nehezebb munka előtt megadattak és várják valaminek vagy valakinek a segítségét, nálunk a nagyobb elhatározásokat minden ember először hatfelé megtárgyalja és mindenkitől a saját szájaize szerint való tanácsot kór, de a végén ! mégis valami segítséget vár. A legrózsaszinübb optimizmus uralkodik egész Magyarországon akkor, miikor a legsötétebb pesszimizmussal kellene felébreszteni az embereket abból Jaz álomból, amelybe elmerültek, amely* j ben az égből várja a segítséget és maga I nem tesz semmit. Ez ti várakozó álláspont, ez a tehetetlen Optimizmus okozza azt, hogy az [emberek nyugodtan belevetik magukat a farsangi forgatagba, ez magyarázza azt, hogy sem politikai, sem gazdasági oldalon semmiféle jelentős eredményt elérni nem tudunk és ez magyarázza i azt, hogy a csőd léié vezető utat miniden lelkifurdalás nélkül inkább automobilon teszik meg nálunk az emberek, íitiint gvalog. Karnevál herceg bevonult hozzánk iés a menet élén haladva nem is tudja, hogy a vége felé minden pillanatban egy-egy ember dűl bele az útszéli árokba. A gyenge nő erőssége. A nő született betegápolónő. Kedély, életének egyformasága, melyhez a szánalom, a szeretet, az irgalom érzete egyformán közel all, a gyakran angyali türelem, az a sziláid kitartás a mellyel a legnagyobb nehézségeket leküzdeni bírja, a legnagyobb megerőltetés fölött győzni tud, végül magas színvonalon álló kötelességérre k — beszélt is. — A Gitta! Istennő, nem, nem. nincs szó nnely hozza fölérne. (Vak ez: Gitta! Hánykolódott a* ágyában és tudtam, hogy most is róla álmodott. Másra akarta terelni a szót, dt nem hagytam, nem tértem ki. En is mondtam: — A Gitta! Hirtelen, mintha én is láttam volna. Nem magas, egy kicsit le kell hajolnom, IIOL'V megcsókoljam Fitos az orra, huncut a s/.'ine, az orcája rózsái kéjeket kínálgat. Feszül a bluca, idegenfii nizodik még sejtetni akarja, ho^v mit rejteget. De a vékonv, finom szövetet majd keresztüll'nrja a föléledd harcos vágya, ltemeg a teste, csak a lába nyugodt liiztos a győzelmében. Az áttört harisnya finon hézagain kinálva-kiná ja a melegségét. Eget, perzsel majd megőrjit. Ks már es, re is vette. Kacag 11 »zetue, csúfolódik, ingerel. A másik beszélt megint. Rajongva, magafeledten. Kn félálomban hallgattam. Nem tudtam, mii beszél. Annyira vele éltem, hogy a szók megleslesülve, a jó tulajdonságok kikristályosodva jöttei, •léin. Csapzott mind' 11 porciklonban a/ iiidii'at. Szeretteni volna felordítani fájdalmamban. Deozakeg) szó buggyant e!ö láz.;is ajkamból: Gitta! Aztán elmultak a nyári estek, aztán elmultak nz őszi bánatok. Jött a l-l előszele. Es elfelejtetten tiittát Lucskos, zivataros estén összetalálkoztam t barátommal. — A Gitta! — szólt, de fájdalmasan dugott a szava. Közömbösen akart beszélni, de a sirás átrengett a szavain. Ks ekkor eszembe jutott, hogy I fel kellvne keresnem Gittát. Most szabad, most szc' retket és már régen szerettem. Legalább nyáron igen, amikor az éjszakában olyan legeket álmodtunk róla. A másik pillanatban megszorítottam a fin kezét. Erősen, hogy szinte felsikoltott. Bocsánatot akar! tam kérni tőle, hogy most, most, igen : — megcsalom. Rohantam arra, ahol tudtam, hogy ott lesz. És ott volt. Kedvcsen visszabólintott a fejével. És •MI éreztem. Nem a Gitta volt, legalább nein az én Gittáin. Ajkához nem lehet leereszkedni, a szeiuét se buioudosan megcsókolni. A hideg szépség elvarázsolta arcai. K<rályi büszkeség ült rajla. Elbizakodtam a maga szépsége tudatában páváskodott . . . Es én éreztem, hogy sohase tudna az. életembe surranni . . . Malvin. Egyedül álltunk ketten az éjszakában. Előttünk biigdácsolt a társaság ittasan, jókedvűen. Har-igó nevetésük átszűrődött a párás, tiszta levegőn és mi már csak mosolyogtunk egymásra. Meg akartam fogni a kezét, de aztán meggondoltam. Meg akartam csókolni, de vártain, hogv ő öleljen meg. Meg akartam harapni a vöröslő ajkat, de vártam, hogy az. ő area tapadjon rám. Es szóltam: — Maradjunk itt . . . így: egyedül . . . Malvin .. .
