Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-03-10

Pápai Lapok 1912. március 10. értékű s egy hajsza'ny ílag sem kisebb alkotó eleme a munkásság es 11 nemzetiségi származásit is — de nem a munkásság békés fejlődését meggátló izgatók, kiknek nem a választók, hauen) a fegyencek közt vau a helyük. Ahhoz, hogy a nemzet őket a választók kőze nem helyezi joga van. mert minden és igy a választói jog is eredetileg ;i nemzet joga, mellyel szabadon rendelkezhetik. Jogában áll tehát abból egyeseket kirekeszteni. Másokat abban réssesiteni. Ks az állam végrehajtó orgánumának a kormánynak keil annyi tekintéllyel és eréllyel birnia, hogy a nemzet akarata minden téren érvényesüljön. A nemzet akarata pedig az, hogy a politikai lázadókat elfojtani es velük mint közönséges bűnösökkel kell elbánni. Ke gondoljuk azonban, hogy a nemzetállam fázik és irtózik ennek hirdetésétől. Korántsem. Sőt erkölcsi alapokon nyugvó eszmék hirdetése utján a nemzet gyökere nyer erösbödést. A szocializmus is eltér itt a maga természetes jogo- j SUltságábati. A »zabad eszme hirdet-se az igazságnak megfelelően párosulhat teli érzéssel, meggy ózódéssel. de nem izgatással, lazítással, melyet a nemzetnek — hogy belsejében rend legyen — csak a büntető törvénykönyv rendelkezései szerint kell megtorolni. KI kell tehát fogadnunk az általános választói jogot lenti korlatok mellett oly értelemben, hogy mindenki választó, kiben a nemzet öncélja lakozik. Ks ez a legideálisabb választási rendszer a nemzetállamban. Mi képezi ma a választási jogosultság alapját nálunk? Értelmiség és vagyoni cenzus. Itt most az utóbbiról beszélünk. A vagyoni cenzus oly magas, hogy e nieliett lehetetlen a valódi polgári elemnek a választók sáncai közé > ekként a parlamentbe bejutni. Különösen terhes a választói jogosultság alapjául szolgáló v agyoui cenzus a kisiparosságra nézve, olyannyira, hogy ina az iparosságnak NI "

0-a ki van rekesztve legfontosabb jogaiból. Megdöbbenté, valóban a törvénynek az iparosok választasi jogosultságára vonatkozó ridegsége. Az iparosság zöme továbbra is megmaradt a magyar állameszme hívének, ami feltétlen magasabb erkölcsi mivoltáról tesz tanúságot. Kzzel szemben mégis szűkebb politikai joga mint a földművelőké, kik egyrészt tagadhatat latiul alacsonyabb műveltséggel, kisebb képzett.séggel bírnak, másrészt jórészük idegen nemzetiségihez tartozik. Mar pedig a inagy arságuak, különösen a nemzetállam szempontjából a választasi jogot illetőleg mi az intenciója? Az, hogy e jog olyanoknak adassék, kik kellő műveltséggel rendelkeznek és általuk a nemzet ereje gyarapodik. A töldniivelök nagy része ma alig tud Írni, olvasni. Az iparosságnál ellenkezőleg állunk. Legnagyobb része irni, olvasni tud. Van áll alános és szakképzettsége. .Maga a szakmabeli kiképzés is emeli gondolkodását, műveltségét. Ks az iparos nem végzi be tanulmányait a népiskolában, mint esetleg a földlllivelö, hanem köteles még tanoiickodása alatt tanonc-iskolába járni, sőt jórészük mint iparossegéd folytatja kiképzését, különféle rajz és szaktanfolyamon. De az iparosnak hivatása is hozza a föidmivelőknél nagyobb műveltséget. Miért? Mert folyton az intelligens osztályokkal érintkezik, miáltal feltétlenül alkalmazkodik és erősbödik az ö műveltsége is. Ha pedig a magvaiságot nézzük, ugy hasonlíthatatlanul kielégítőbb eredményt mutat tél az iparos, mint a töldiuives. A legutóbbi iparstatisztika adatai szerint az önálléi iparosok mintegy tili 0

O-A magyarnak vallotta magát és a nem magyar ajkú iparosok közül is mintegy ,">7 <f« beszéli 11 magyar nyelvet. Miként a múltban, ugy a jelenben is az iparososztály természetszerű védője az állam közgazdasági érdekeinek és mint ilyen sokkal nagyobb áldozattal, adóval járul az állam háztartásához, mint a föidmi velő osztály. Kzek után joggal kérdezhetjük, hogyha az iparosságnak nincs választási joga, ugyan mi az. a mi öt a magyar államhoz — melyet csak terhes vér-és pénzadó fizetés révén ismer — szorosabbra fűzze. Ks mi az oka annak, hogy mindeme felhozott s tényleg fennálló érvek dacára a földniiveló osztályt politikai jogosultság tekintetében tőiébe helyezik az iparosságnak ? E viszásság megszüntetésére gyors intézkedés szükséges. Ks erre vállalkozott a jelenlegi kormány amely szavát be is lógja tartani. Az állatni lét félremagyarázhatta!

lau érdeke, hogy az iparos osztály ne csak anyagilag, hanem erkölcsileg is erösitessék és részére, a nemzet közügyeinek irányításában feladatának és hivatásának megtelelő hely adassék é< biztosilassék. Az iparosság államfenntartó erejét akkor lógjuk elismerni, lm részére teljes mértékben — természetesen a nemzetállam keretén belül — utat engedünk a választók közé. A nemzet államban a vagyon nem képesít senkit választói jogosulttá, sem választhatóvá. Ennélfogva az iparosoknál is azon szabványok mérvadók, melyekből következtetést lehet vonni, kiben él a nemzetállam öntudata? Ennek fenntartásával az 1874. évi XX X111. t. c. az iparosokra vonatkozólag aképpen módosítandó, miszerint választói joggal birjon minden képesítéshez kötött, önálló, magyar honos iparos, bármilyen csekély adót fizessen is. Akiben él és éber a nemzet, szelleme, ám intézze közvetlen a maga sorsát, a nemzet ügyét! A vörös március 4-ike. Távol áll tőlem, hogy e lap hasábjain politikai cikkeket Írjak. Ha valaki mégis politikai tendentiát látna e sorok között, arról igazán nein én tehetek, hanem azon körülmény, hogy nem lehet a társadalmi és gazdasági mozgalmakat a politikától elszigetelve tárgyalni, valamint politika sem létezik, mint valami theoretikusan meghatározott, az emberek kulturális és testi igényein felül álló obstract, fogalom. He én a/.i mondom pld. hogy nagyim drága a hus. ugye bár ez nem politika? Ha tovább folyt;'oin: A hus azért drága, mert nagy a fogyasztási adó, kevés a takarmány, mert az állatokat melyeket mi tenyésztünk külföldre szállítják, a behozatalt pedig a védvámos rendszer miatt megvan akadályozva, még erre sem mondják, hogy politika, hanem csak nemzetgazdaság. Ha most azt kérdezzük, vájjon kinek, vagy mely társadalmi osztálynak érdeke ez a védvámos rendszer és azt teleljük ra, hogy egyedül a nagybirtokos osztálynak, erre már nagyon sokan szeretnék ráhúzni a „politika* bélyegét, de a legtöbb ember még ebben sem fog mást látni, mint SOciologiai fejtegetést. Ha pedig most azt, kutatjuk, hogy miben rejlik ezen osztálynak ereje, nielynélfőgva képes ezt a védvámos rendszert fenntartani és minden legcsekélyebb változtatást, megakadályozni, holott ezen osztály tagjai az egész lakosságnak csak csekély töredékét képezi s igy az ö érdekei egyenest az összlakosság érdekei ellen valók s ha mégis ennek ereje után kutatunk, akkor azon eredményre jutunk, hogy ez parlamenti hatalmában rejlik. Ha pedig azt kérdezzük, hogy miben rejlik ezen osztály parlamenti hatalma, akkor megkapjuk a feleletet: mert a parlament többsége olyan képviselőkből áll, akiket e». az osztály választott, hatalmát, időről időre a régi hatalmával szerezve meg. Ha pedig most csodálkozva kérdezzük, hát miért küld az emberek legnagyobb része a nagybirtok érdekeit szolgáló képviselőket a parlamentbe, erre a kérdésre a feleletet legjobban egy kis statisztikával lehet megadni: 100 mai választó közül van : példáknál maradiak — Her«« sohasem vett volna uszóleekél a Ho-poinsban. Nincs ugy ! — l'gy van, bájos és édes, sőt kedves nagyságos asszony. Ugy van, de tudja miért van ugy? — Nem barátocskám, uem tudom, nyilait vissza élesen, csípősen. — (.'sak azért, mert maguk se különbek nálunknál. Maguk méltók hozzánk. T. i. maguk nők '. Legkivált az uri hölgyek! . . . Higyje el, könnyebben tantlni elvétve szerelmet a társadalomban alul, mint felül. Az igények és szükségletek régióiban . . . Ahol az niiíés vadon terem . . . Ott lenn a völgyben azok a kis mezei virágok nincsenek még elkényeztetve és egy kis figyelem, megbecsülés még meg is hatja . . . — Kivíílt, ha Idiiskának hívják, ugyebár? Kn helyt álltam. — Kdes Klla, maga leleplezget. Ám teljék benne kedve. Idnska, igenis Iduska. a kis kalaposné .. . Ella tovább gúnyolódott. — Aki olyan hálás, de olyan, azért a . . . mennyivel is támogatja havonként, ked es barátom? — Amennyi magának egy kalapra is alig futna' ki. Mibe is kerüli a maga utolsó kalapja? Ella hanyag •inottsiiggal dőlt hátra székében és legyezőjével a pamlag karfáját veregetve sziszegett: — Hogy értsem ezt, kedves barátocskám . . . esak nem hisz;, hogy az én szerelmemnek számiakkal gyújtok alája . . — Legkevésbbé sein, insz a iniiga férje milliomos és automobilja az ablaka alatt trüszköl . . . Ella kész volt a felelettel. — A szerelem nem törődik az összeférhetetlenséggel. Egy térj s a szerelem uem ineompatibilia! A szerelem, az igaz, a valódi, a legendás szerelem nem hirdetteti ki magát az auvakönyves tábláján, sőt homályba rejtőzik s minél titkosabb, annál holdogitőbb . . . — Vagyis maga, kedves kis Elláoska, azt gondolja, hogy az öreg férj, ha gazdag, igen jól megfér egy ifju szeretővel ... De én nem így érzek ! . . . En Iduskával holmi tormák nélkül is megélhetek, de magával, Ella, csak mint a férje jelenhetnék meg a világ előtt. Ella kivágta magát. — Nos, hát miért nem fedezte fel ezt az érdekes kis titkot már régen? . . . Miért uem tett próbára, hogy mit szólnék hozzá? — Mert bizonyos voltam benne, hogy nem fog követni. Ella megfelelt: — Egy nagy érzésért a nő mindenre kész . . . — Még arra is, bogy lemondjon a páholyról és eladja automobilját! Ella rámszögezte diadalmas tekintetét. — Talán még arra is! — Ugy hát édes Ella, hagyja el mindjárt holnap a férjét. Mert én magát szeretem és elveszem ! Ne vesztegessünk egy napot se. Rögtönözzön mielőbb egy gyönge kis hűtlen elhagyást . . . De mielőbb! Mert a hat hónapi különélés kényszerűsége nagyon bosszantó! Eila elnevette magái. — Ugyan ne bomoljon! Ilyeu gyerekesen nem lehet engem törbecsalni. Csak maradjon az Idiiskánál. Tervem készen volt, a párbajból nekem kellett győztesen ki kerti lui . . . — Ismétlem — ismétlem ajánlatomat. Ha nem vállalja, bebizonyította, hogy semminemű nagy érzés uem lappang mögötte, csak egy kis unaloműző szeretkezés, a melynek az éíveshez semmi köze. Ella tiltakozik. — bizonyítsa be! — He is bizonyítom, mert én már régóta szeretem. !S ezennel magára teszem a kezemet és lefoglalom . . . az enyém! Az én feleségein! — Ohó — öböl — Semmi ohó! Bizonyítékot kért, íme a bizonyíték. Es megragadtam a kezét és csókokba fullasztottam. Es inegölultem a derekát és karjaimba temettem. Ella tehetetlenül vergődött ölelésemben . . . — bocsásson . . . bocsásson el . . . férjem beléphet! — Es aztáu ? S a hajlékony, simulékony termetet még szorosabban magamhoz tapasztottam . . . — Maga goromba . . . Ehhez én nem vagyok