Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-03-03

A sajtó hatása és hivatása. A nemzet kívánalmai, unszolván tisszcs életnyilvánulásai a Baj tóban tükröződnek vissza. Egészséges sajtó egészséges lelkei képes belehelni a nemzet testébe. Romlott sajtó a fertőző buoilluBok egész seregéi viszi magával ós mételyezi meg azok lelkületéi, kiknek szellemi táplálékul szolgál. Nincs könnyebb mint a fogékonyabb lelkeket hálóba keríteni a sajtéi hatalmával. A nemzet életéi visszatükröztető sajtónak azonban más a hivatása. Feladata a nemzet vérkeringéséi szabályozni. irányítani. E hatás sokszor rendkívüli tevékenységre is fel tudja a nemzetet riasztani lethurgikus állapotából. A sajtó hatása néha óriási szokott lenni. Ila>niilii a villáiniitéshcz. Kápráztató lényt áittszt. tűzbe hozza a lelkeket s felkorbácsolja sokszor a szenvedélyeket is. A birlap a mai nap harcosa, de a jövő alapját készili elő. .Minden egyes nap ujabb és ujabb tápanyagot nyújt és gazdagítja e nemzet vérkeringését, mely ezáltal szabályozottabb mozgáshoz s igy öntudatosabb életműködéshez jut. Az 1848-as nagy idők a sajté egynapi villámütésének köszönhetők. Ahány eszme esak született tikkor az emberiség agyának gazdag tárházában, az mind a sajtó villámszárnyáu indult hódító útjára. Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! I >emokraeÍa! Emberi és politikai jogoki Szabtei munka csak szabad hazában! Mind e jelszavak és törekvések Ugyan minek köszönhetik létüket, ha nem a "sajtónak? Ma már ott állunk, hogy egy nemzet nagyságát sajtójának fejlettségéből is képesek vagyunk megítélni. A hatalmas brit! birodalom. Németország vagy Amerika sajtói gazdaságilag és politikailag mily hatalmasorszájgok félelmetes erejét rejtik magukban. A britt sajtéi az angol nemzeti államot, a német a harcias szelleinóriást, az amerikai a munka apotheozisát tárja elibénk. Mindegyik egy-egy életcél, melynek érdekében napról-napra ujabb és ujabb eszmékkel sarkalják nemzetüket. És hogyan állunk a magyar sajtóval? örvendetesen kell tapasztalnunk, hogy e téren az utolsó évtized alatt rohamosan fejlődés mutatkozott, Az ország fővárosában elegendő számmal vannak napi-, heti- és szaksajtóink. A vidéki sajtó is figyelemreméltó nióilou fejlődött és fejlődik, csak az a baj, hogy nincsenek- országos szellemű ividéki lapjaink, minek okát abban kell Italálnunk, hogy nincsenek valódi, köizópponti városaink, a honnét nem vici'iiális. hanem országos szellem sugározna ki a környékre. .v nemzetállamban mindenütt a nemzet országos szellemének kell vezetni és uralkodni, meri itt a legkisebb község is maga a nemzet, illetve az állam partikuláris viszonyaiban. Habár helyiek legyenek az ügyek, de azoknak országos szellemtől kell áthatva lejmi. Magyarországon nincs egyetlen város, még Szeged városát sem véve ki. ahol igazán ilyen élet uralkodnék. In'kább szűkkeblű, vicinális, semmint országos érdek vezérli az itteni polgárságot Ha egyszer-másszor mutatkozik' is e vidéki helyeken országos mozgalom, e körülmény még nem jele annak, hogy itt máskép fordul már a város szekere. A nemzet életének szakadatlan egymásutánban kell lefolynia, tikár országos, akár helyi vonatkozásaiban. Nem lévén erősen kifejlett vidéki városaink, nem fejlődhetik erős alapn és országos szellemű vidéki sajtó orgánum sem, mely irányító befolyást gyakorolna a nemzet vérkeringésében. Pedig erős vidéki sajtéira számos tekintetben igen nagy szükség van. inert a fővárosi sajtó nem hithat el minden vidéki ügyet. Erre csak ;i vidéki sajtó képes, még pedig a nemzetállam követelménye szerint akként, hogv minden helyi ügyet egyszersmind országos oldalról is vizsgáljon, mérlegeljen, mennyiben felel meg a nemzet akaratának? Tagadhatatlan azonban, hogv elismerés illeti meg ugy a fővárosi mint ti vidéki sajtéi harcosait, kik a nemzet millió ügyének eleven szószólói. Minden vérbeli sajtó-emberben a nemzetállam testesül meg. Es ideális állapot az volna, ha a nemzet minden tagja a sajtó harcosa lenne s mint ilyen a hivatásos vérbeli újságíró oldala mellé állana. Tízezer áldozat. A száraz statisztika? időközönkint beszámol a kivándorlásokról. Természetesen a kimutatott numerasok egyre emelkedőben vannak. Ez már oly mindennapi dolog, hogy megütközés nélkül tova siklunk rajta. Mert hát tart nálunk a kivándorlás, szakadatlanul, meg nem csappanó kedvj vei es nincs senki, ki ezt ellensúlyozhatná. Amig arról van szó, hogy azok a szerencsétlenek hagyják oda az országot, kik idehaza munkához egyáltalán nem juthatnak, még indokolt és érthető, mert hát itthon nem akarnak koldulni vagy kegyelem-kenyéren élni. ezért fölcihelődnek és más hazába mennek. Gondolkodóba ejti azonban az emberfiát az, hogy lelketlen kivándorlási ügynökök szép szóval, fényes igeretekkel elcsábítják a hiszékeny, tudatlan népet, a melynek idehaza különiben volna niegélhi tése. Egy fővárosi laphoz szomorú és megdob-? hangosan Balti s intéste emeli kezeit és — brrr . . . — Hé. hó. János, vigyázz — kiáltoznak a munkások, de már késő . . . Agyonszorította az odatolt vonat ütközője. Es a mikor a megrémült munkások viszatohák a vonatot. Háltinak már csak roncsai lelett tudtak sopánkodni. Ki vigye meg a borzasztó hírt a feleségének és éppen ina este, mikor ötéves házasságuk évfordulóját ünneplik. Mein! ezt egy se tudja megtenni. Hatósági emberek jönnek, helyszíni szemlét tartanak, jegyzőkönyvet vesznek fel, akárcsak egy vasún talpfának mikénti elhelyezéséről lenne szó, azután hullaszállítók jönnek, elviszik a holttestet, a munkások pedig szomorodott szívvel titztogatják el a bajtársuk vérétől áztatott földet . . . Odahaza a feleség türelmetlenül nézi, lesi az órát és hogy es a hatol elütötte, kis Jancsi fiát ölbe kapja, a ház elé megy. ott varja haza szerelmetes urát. Nu, ez eg\ kissé szomorú, meg hosszúkás lenne egy tárcának, ha kellően kidolgoznám, nézzünk hát egy másikat. A házasságközvetitö ajánlata. HiiB7.ui.aegy eves lehettem, mikor először kezdtem komolyan foglalkozni a házasélettel és ezzel kapcsolatban az én nősülésemmel. Kgy átdorbézolt éjszaka után szántam el magamat e fontos lépésre, hogy legyen valaki, ki visszatartson az efféle kiriieeanásoktöl és főleg a házbér és koszt pénz fizetési zavaraival örökösen ne kúzködjem. Az apróhirdetések utján meg tudtam, hogy Brautlieferaut Ádám a legelső rangún felül is előkelő összeköttetésű házasságközvetitö irodát tart, jaboi, mint ezer és ezer elismerő levelek igaaolják, | a legboldogabb házasságok jönnek létre. Rövidesen j jött á.ltam Bralitlicfernut előtt, ahol Ámor isten- | nyilája annyi embert kerített bálójába. — Isten hozta Uraságodat, — pipicselt egy ; kis púpos emberke. — ne is tessék elmondani, hogy j miért jött. Nősülni akar! Itt vannak a fényképek.! mindegyikre rá van írva, hogy mi jár vele. Ezek itt hajadonok, ez a csomó itt özvegy asszony ez a] része bárkihez elmegy, csak ember legyen, ezek 'meg a hibásak. Nos. ugy-e szép választék? De igaz, kihez van szerencsém? — Kn Rovati Demeter vagyok, a közelebb meginduló „(ioudviselés" e. napilap leendő riportere, nősülni szeretnék lehetőleg tízezer Irt., esetleg koi róna hozománnyal. — Brávó, brávó, egy napilap szerkesztője, igen szerkesztője, mert tets7.ik tudni ez jobban hangzik, mint ripoiter. akinek ezer koronás portékát is| nehéz szállítani. Tehát jól tessék megérteni. Ou j szerkesztő, nem is a Budapesten meginduló „Gondviselésuél,

u hanem a Missisipi-szoros lí r

('sila-| mondrigadobiekesix" eimü világlapnak, melyet innen Budapestről szerkeszt drótnélküli távirattal. As ön világhírű cikkeiért a „birsalma-rend" középkeresztjét es egy métermázsa nyírott gyapjú rendet is ka-: pott már. Tetszik érteni? — Nagyon keveset, uram. — No annál jobb. Ha valamit nem jód mondana, majd én közbe vágok, hogy ön missisipiül már jobban beszél, mint magyarul. — Igy • i bánom, belemegyek az alkuba. Hanem ki is legyen a párom és mit tegyek még, hogy a kedvét megnyerjem. — Maidjárt elmondom. A nő özvegv asszony, férje sertéskéreskedő volt, aki vele nem a legjobban bánt. de halála után kitűnt gondossága, mert kerek százezer koronát és egv tehermentes házat hagyott rá Régóta jár már hozzám, művelt, finom úriembert keres, ki őt becézgetné, vele játszadozna, színházba, bálokra járna. — Fiatal legalább ő kelme, — szakítottam félbe a bőbeszédű emberkét. — Nem egészen fiatal, de mit törődik vele. Mindjárt itt lesz, megláthatja. — -Vhá, hallja a csengetést? Ez ő. Kimegy elébe. Brautlieferaut barátságos mosollyal, illetlenül előre lépett, közben hangosan említette, hogy az a fiatal einher, ki bent reá vár, minden tekintetben meg fog felelni az ő kívánalmainak és akár innen egyenest a paphoz is mehetnek. Most belépnek. A nő . . . uram tereintőm . . . vagy tan nem jól látok . . . de mégis ez ő . . . Mit tegyek? Szerencsére beléptekor meglátott engemet és menten elájult. A házasságközvetitö szaladt viliért én meg megugrottam. Rohantam egyenest lakásomra összeszedtem cók-iiiókoiuat és siettem hazulról nehogy baj érjeu és itt találjon lakásadónőin, akit az a semmiiiázi Brautlieferaut nekem szánt feleségnek. No még ez a vén sárkány hiányzott, most itt állok nagyhozoniáuyu feleség, főleg azonban hajlék nélkül. Kinek fogok ezentúl havonta a lakásért és kosztért pontosan — adó-a maradni Ez már inkább felelne meg egy tárcának, befejezett dolog, nem is hosszú és nem is nagyon szomorú. De eltelt az idő, a szeitögyerek kéziratért nynggat, ugy segítek a dolgon, hogy mindkettőt egy kalap alatt közzéteszem.