Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-02-25

l'Ápni I :ii• <> k biztosság, birtokát állítólag telepítési vagy egyébb okokból a kormány nyakába sózni és a népnek önzetlen jóakarója gyanánt babérjain pihenni, az mind urifbglalkozás, csak nyíltan bevallani, hogy „kereskedem" ez már nem az. éltül irtóznak. Lehetetlen, hogy egy ország, melyben ilyen fogalmak uralkodnak, meggazdagodjék, mert a fogyasztók szánni; a teremtőkét, a keresőkét mindig jóval felül fogja múlni és mert nem képzelhető, hogy az állam gondoskodjék ennyi emberről urimódon anélkül, hogy ez ne menjen a kereső osztály rovására,' ne érintse ennek keresőképességét, mim-; kabirását és valljuk be őszintén, ennek munkakedvét. Adja Isten, hogy Wekerle szavai megteremtsék gyümölcsüket! Bauer Antal. Gazdasági egyenlőség. IrtH: Wektrk Sándor v. b. t. t. A fejlődésből és haladásból levonható tanok közül a legnagyobb igazság az. hogy a nemzetek fennállásának biztosítékai ma mái' nem kizárólag a légyveres hatalom és a kulturális haladás méltóké. Es nem ezek határozzák meg a nemzetek közti erőviszonyokat, hanem a gazdasági erő és a gazdasági tevékenység. A kultúra, amely felülről terjed el, mint az Isten áldása, egyes néprétegeket bevilágíthat, de nem lehet a közszükségletekben gyökerező életképes növénynek tekinteni. A modern kultúrának alulról, a népek igényeiből, a kultttrszükségletekből és egyszersmind a nép] erejéből kell sarjadzania. Sőt merem állítani, hogy a közgazdasági tényezők ha nem is kizárólagos, de mindenesetre legfontosabb támaszai a politikai helyzetnek. A gazdasági erő is dinamikus erő, amely — ha egy irányba vezetik - aj fejlesztés mellett pusztítást is okoz, míg! hu egyenletesen eloszlik, a haladás biznem avatkoztam bele a beszélgetésükbe. Akkor élet jött volna be ebbe a szobába. Ropogott volna a padló, csikorgott volna az ajtó. fütyörészett volua i széi. Ks eltűnt, elszállt volna közülünk, körülülik ez a sejtelmes ringó levegő. De én hallgattam és maga beszélt. A fin fénytelenül ejtette ki a szavakat. A lány lehajtotta a fejét. Nem sirt. Fájt neki az, amit a liu mondott, de ugy érezte, hogy ha a fiu bejönne újra, ő inegiut beszélni kezdene. A levegő elvitte gondolatait a fiuk-őz. — Tudom, hogy Inába mondóin, amit mondok. Maga mindig beszélgetésbe fog kezdeni, ha sejtelmes csendes levegő veszi is körül magát. Mindig tog beszélgetni. A la'ny csöndesen bólintott. — Ks ez az én csalódásom — mondta remegve a fiu. A lány felnézett. A fiu tovább mondta: — Ma vett körül bennünket először csend Kn hoztam magammal. Magammal akartam hozni A csendben csak beszélni szabad. És maga beszél' gelni kezdett. Es az más. A beszélés alatt neu mondunk semmit, csak érezünk. Mikor beszélünk akkor olyan dolgokat mondunk el egymásnak, am egyikünket sem érdekli. A ni vei nem törődünk. K iiiig akadozó haugoii, meg-megbicsskló nyelvvel el tos emeltyűje. Ennek a nagy igazságnak ismerete sokkal általánosabb, hogysem félni kellene magánérdekek vagy egyes gazdasági ágak egyoldalit művelésétől. Az élet követelményei elsodorják a végletekbe menő egyoldalii törekvéseket és a terrénumot meghódítják a gazdasági élet összes ágait átfogó általános munkának. Nem az ebben az irányban felbukkanó jelenségek teszik előttem kérdésessé azt, hogy gazdasági feladataink megoldásában célt tndnnk-e érni, hanem annak a inét legelése. bogy képesek vagyunk-e azt a munkát és rendszeres működést elvégezni, ami nélkül gazdasági eredményt nem érhetünk el, hogy képesek vagyunk-e kibonyolódni abból az egyoldalúságból, amely tűidig a mi gazdasági életünkön uralkodik és hogy szokásainkon, társadalmi előítéleteinken és tíz osztályérdekeken túltéve magunkat, képesek leszünk-e tisztességes munkát minden téren egyformán megbecsülni. Helytelenül folytatott gazdasági politika soha sem tudja az egyes gazdasági ágakat kielégíteni, legfeljebb az egymás közti ellentétet élesíti. Csak az összes érdekeknek külömbsóg nélkül való egyforma kezelése elégítheti ki az igényeket. A világ gazdasági törvényei erősebbek, mint a törvények határozatai, ha nem a helyes mederben jutnak a nemzet közéletébe, akkor uj medret vájnak és keresztülfolynak a nemzet testén. Soha sem fogjuk magunkat a világgazdaság fejlődési vonalától és gazdasági, sőt teljes politikai életünkre gyakorolt hatásától megszabadíthatni. A munka a jövő és azé lesz az elsőség, aki a legnagyobb munkát végzi. Ha gazdasági életünk fenntartja egyoldalú mezőgazdasági jellegét, ha társadalmunk legjobbjai és előkelői nem fogják felismerni az evolúció törvényét, a melyet már nem lehet hallgatással mellőzni és amely szerint a kereskedelmi és ipari foglalkozások felvétele a világmondjuk azokat a közönyös dolgokat, amik velünk megtörténtek, azalatt együtt gondolkozunk másról, ami bennünket nagyon érdekel. Gondolataink együtt szállnak messzire innen, messzire mindenkitől, meszssire magunktól. A hallgatás is beszélés. Csakhogy akkor nem beszélünk hangosan, de gondolataink együtt vannak, egészen együtt s akkor nem zavarja őket semmi. Akkor nem hallunk semmit, csak a csendet és a gondolatainkat. Kz kellett ina nekem. Kzért hoztam magammal a csendet. Nekem nagyon fajt valami, szorította a torkomat, nyomta a mellemet valami nagy fájdalom, azért, mert nincs szenvedésem. Ks jött velem a csend. S nekeui kellett vohm a hallgatás, a beszélés. Mikor hallgatunk, akkor is beszélünk s mikot beszélünk, akkor is hallgatunk. Csuk mikor beszél getiink, mikor vitatkozunk olyan dolgokról, amit nagyon kevéssé érdekelnek, akkor nem vagyunl együtt. Ha beszélgetünk, akkor alig felelünk egV' másnak. Mindegyikünk külön gondolkozik és a magt gondolatait mondja el. Akkor nincs közöttünk i csend. Ma jött velem a oseud. Ma hoztam magánál a csendet. Csak azok között marad meg a äsend, csal azok tudnak hallgatui, akik szeretik egymást. piacra a mezőgazdasági érdekek megóvása mellett ezzel egyenlő jog törekvés és feladat, akkor ebből még nem következik, hogy ezek az erők nem fogják a modern gazdaságtan fejlődési folyamata szerint a hatalmat magukhoz ragadni, csak az fog ebből következni, hogy nagy és sajnálatos megrázkódások folytán a legelsőknek a helyeit mások fogják elfoglalni és pedig éppen azok, akik a munkában elöljárnak. Céltalan törekvésnek tartom mindegyik törekvést, amelyik nem gazdasági eszközökkel akar gazdasági eredményi elemi. Csak magában a gazdasági életben, annak célirányos vezetésében találhatjuk meg a gazdasági fejlődés feltételeit és az öszszes gazdasági ágak haladásának biztosítékait. Ks kulturális fejlődésünk megóvásában épp ugy, mint gazdasági érdekeink megóvásában, sőt a napi politikai kérdések megoldásában azé lesz a vezető szerep, aki gazdasági érdekeink megóvása körül a legeredményesebb munkásságot fogja kifejteni. Ipartestületi közgyűlés. - 1912. február 18. — Mult vasárnap délután tartotta íendes évi közgyűlését a Pápai Ipartestület. Nagy fontosságot j kölcsönzött a közgyűlésnek, hogy ez alkalommal került betöltésre a hónapok óta üresedésben levő elnöki szék és az oly váratlanul inegárvult jegyzői tisztség. Noha városunk iparosai, különösen ujabb időben, más alkalommal is nagy érdeklődéssel viseltetnek az ipartestületi ügyek iránt, ezúttal fokozottabb érdeklődés nyilvánult ineg. Mintegy 200 tag jelenlétében folyt le a közgyűlés, melyen megjelent Mészáros Károly, polgármester is mint iparhatósági biztos. A közgyűlést az ideiglenes ügyvivő igazgató, Böhm Samu helyettes elnök vezette, a jegyzökönyvet Sipos .József helyettes jegyző irta. Az elnöki asztalnál ült a biztos, a tisztikar, élén, ür. Hirsch ügyésszel ós a termet szorongásig megtöltötte a tagok hatalmas tábora. Mindenekelőtt elvégezték a/, évi jelentéseket, számadásokat, megadták a felment vényeket, azután Böhm Samu elhagyta elnöki székét, miié a polgármester, illetve biztos vezetése mellett megejtették a választásokat. Kn hoztam a esendet. Ku tudok hallgatui. Maga elkergette. Maga esak beszélgetni tud. A fin elhallgatott. S a csend lépései mindinkább halkultak. A lány fájdalmas hangon szólalt meg, hosszú, gondolat talán szünet után. — Már megtanultain. Már tudok hallgatni. — Oh nem, ez a hallgatás más — felelelt a fin. — Maga gondolat nélkül, messze meredő szemekkel hallgatott. Krezte magát, de nem érzett engem. Kz csak szótlanság, de nem hallgatás. De maga meg lógja tanulni a hallgatást, mindenki megtanulja. Meg fogja tanulni másuak de nekem már nem Ma jött velem a csend. Minden ember életébe csak egyszer jön be magától a cseud. Most már nekem keresnem kell. De magához még jöntii fog. Magánál még nem volt. Felállott. Aztán szomorúan mondta : — HOZZÁNK soha többé nem j>n mar. Ks elmem.