Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-12-15

annak H tisztviselőnek karrierjére nézve • ebből Kifolyólag' kétségtelen. |,„gy a t isztv iselökuek egy része - egyike vagy másika legalább is igye.ksy.ik ez. a Ielebbvalói jóindulatot mindenkappan biztosítani magának, ba sikerül : a maga odaadó munkájával, de néha talán egyéb ßgyalmességek tanúsításával, amelyek neki felebbvalójának tetszését, jóindulata, megnverik és így ezzel a maga karrierjének megosinálisával a telebbvalójáuak támogatására számithat Igy áll elő — amint ezt Paulsen igen szépen rajzolja — a tisztviselői karban egv ktstbb vagy nagyobb csoport, amelyet, strébereknek szoktunk nevezni, akik t. i. a maguk előmenetelét nem a maguk igazi munkájával, hanem tisztán ennek a Ielebbvalói jóindulatnak a legkülönbözőbb módon való megnyerésével akarják biztosítani. Essel szemben van azután a tisztviselői karnak egy másik rétege, amelyet. Paulsen H

z elkeseredettek rétegének nevez, akik látván, hogy minden törekvésük és odaadó munkájuk dacára is — talán mert ellenszenvesek vagy egvéb tekintetben nem rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amelyek felebbvalóik jóindulatát számukra megszerezhetnék. — mellőztetnek s ennek természetesen következménye azután az az elkeseredettség, amelyet Paulsen rajzol. De ezzel kapcsolatban a tisztviselői státust egy másik veszély is fenyegeti, amely ennek a habi usnak egy másik irányban való fejlődésre adhat okot. Nevezetes a közönséggel való érintkezésnél könnyen türelmetlenek lesznek azok, akik télebbvaloik részelni esetleg szintén türelmetlenséget ken'. 'nek tapasztalni. Mar most ennek a habitusnak nálunk, ahol nincs évszázad óta meggyökeresedett tisztviselői kar. megrögzi.ését megakadályozni, igazán nagy társadalmi kérdés, amit, azt. hiszi, egy módon •'illetünk el, t. i. azon a módon, ha a tisztviselő jogi helyzete épp ugy biztosítva van. a kötelezettségei teltele és léteié épp ugy körül vannak Írva, különösen pedig, hogyha kötelességeik egyike-másika ellen vagy olyan irányban vétene, az ó fegyelmi eljárásának lebonyolítása független és nem a felébb val ója előtt történő folyamat utján épp ugy lefolytat tátik, mint bármely más bűncselekmény vagy deliktuui, ha a tisztviselőink mind e jogai meg vaunak adva, kétségtelen, hogv megakadályozzuk azt, hogy nálunk is a Paulsen által a porosz tisztviselőknél, mondjuk talán, sporadikusan, de mégis konstatált jelenségek lelmerüljenek és esetleg meggyökeresedjenek. Éppen ezért oly fontos, hogy a tiszt viselői tizetésrendezés, a tisztviselői nyugdíj mellett ez a szolgálati pragmatika is megalkottassek mert amint jeleztem is, ennek társadalmi kihatása úgyszólván megmérhetetlen és a társadalmi etikai szempontból nagyon fontos az. hogy egy ily nagy, iuteliigens státust magában foglaló hivatás a maga egyéneinek, a maga embereinek, az e hivatást betöltőknek minden irányban független életet biztosítson. ' Ez oly kívánalom, amely annyira megérett, hogy e kívánalomnak megvalósítását mi joggal várhatjuk és mindnyájan örülni toguuk, ha a tisztviselői pragmatika tényleg megvalósittatik és az arra vonatkozó törvényjavaslat a ház asztalára kerül. Antal tiéza felszólalása a képviselőház élénk helyeslésével találkozott s meg vagyunk győződve, hogy csak hálás tiszteletet keltett s tisztviselők körében is, akik bizonyára örömmel látják, hogv ügyüknek ily lelkes és tekintélyes szószólója akadt. Gyermekek fegyelmi bírósága. A pedagógiai cikkeknek sajnos még nem jut elég hely a lapokban. Tapasztalatból tudjuk, hogy nz ilyen cikkeknek rövidnek kell lennie, inert a napilapok a terjedelmesebb közlemények felvételétől és a közönség az ilyenek olvasásától vonakodni szoktak — tovább is, azért, mivel n közlemények rövidsége nem ellensége az érdekességnek. Röviden szólok én is olyan kérdésről melyről a német lapok is megemlékeztek. A fővárosi elemi iskolákban bevezették azon sokaljeleuto ujitást. hogy fóiitosabb pedagógiai kérdéseket inegvitaudó, a szülőkkel együttesen bizonyos időszakban értekezletet tart a tanítói kar. A fontosságát annak mikor a tanitó és a tanuló képviselője — a szülő szemben áll a gyermeket érintő bizonyos érdek megvilágításában — kétségbevonni nem lehet. A szülő — ki gyermekét a maga valóságában, természetében és jellemében ismeri, bizonyára sok adatot nyújthat a gyermeket más oldalról ismerő tanítónak. Hisz tudvalevő az, ha a gyermek tanítója elé kerül, szinte álarcot ölt. Eeszesen és komolyan áll, elvész benne a „gyermek." A természetes és igaz tulajdonságát otthon a szülői házban látjuk kidomborítani. Egy ilyen szülői értekezleten beszélte meg a VI. ker. felső-erdősori népiskola Bihari nevü tanítója —- az iskola igazgatójának megbízásából, a gyermekek fegyelmi biiósága cimü tételt. Elnadf.a. hogy a tantestület kísérletet, akar tenni arra nézve, hogy IV -VI. osztályú gyermeket tanulótársaikból esetröl-esetre alakított, bíróság fegyelmezze a tanitó irányítása mellett. Ettől az uj intézménytől azt reméli az előadó, hogy a tauulótársak ítéletét a hibázó gyermek nagyobb megnyugvással logadja, mint a tanítóét és igy a büntetés igazi célja, a javulás inkább elérhető. A kevetkezö bűnügyben ítélkezett a nyári tanfolyamon > Németországban > a megalakított gyerinekbiróság. A tanító találkozik egy szegéay asszony kilenc éves, a népiskola III. osztályába járó gyermekével, ki nagyobb papírzacskóból cukorkát szedeget. A kikérdezés alapján elmondja, hogy anyjától kapott 72 fillért, hogy cukorkát vegyen rajta. A tanító másnap reggel bővebben hallgatja ki a növendéket, ki megcáfolja a tegj napi vallomását és odamódositja, hogy a pénzt nem kapta, hanem ugy tálába a vendéglő udvarában szombat délelőtt 11 órakor, .v tanitó a liuval az említett, helyre megy, hogy pontosan megmutathassa hol és hogyan feküdt a pénz A titl | ingadozik és küzd a saját lelkiismeretével, de i ug.\ latszik a bűn győz -- és a fiu nem vallja as igazat. Kijelöl egy helyet a kamra előtt, melyről azonban kitudódott, hogy csak később szombat délután seperték el a tél méter magas havat és 1 igy kizárt, dolog volt. hogy a nagy hóban délelőtt megtalálta a pénzt. A liu iátja, hogy vallomása igy sem állhat meg, tehát elmondja, hogy a pénzt a szikvizgyár udvarán találta pénteken és hogy szombatig kabátja zsebében tartogatta. A tanitó belenyúl a liu zsebébe és látja, hogy a zseb lyukas. Eközben odaérkezik a szikvizgyáros. kinek feltűnő volt a fiu jelenléto és miután a tanítótól informálódott, hogy mi járatban van. ö oldotta meg a problémát. A liu édesanyjával péntek este náluk látogatóban volt, és ö mint gyengélkedő korán ágybafeküdt. Mig a tiu édesanyja a szobában lévőkkel elbeszélgetett, a tiu ieste azon pillanatot, mikor alszik el az öregúr. Egv kedvezőnek látszó pillanatban elvette az alvó öreg ur nadrágját és belenyúlt a zsebébe. Mikor az öreg felébredt a tiu már visszatette a kizsákmányolt nadrágot. Másnap nem is kereste n megkárosnlt a hiányzó filléreket — azt vélte — máshol kiadta a pénzt. De hogy a tanító most a tiuval itt megjelent, az azonnal feltűnő volt előtte és kombinációba hozta az ö veszteségével. A tiut a tanitó megfigyelte az egész szembesítés alatt és annak nyugtalan viselkedése már elárulta öt. A piruló arc pedig maga kiáltotta: én vagyok a tolvaj. A liut, tanítója felszólítja, hogy vallja most már be. hol vette a pénzt. Mikor a kis bűnös látja, hogy csapdába került és hogy már más elfogadható kitogás nincsen kéznél bevallotta bűnét. Ennyiből állott, a bűneset Az iskolában a tiuval ujra elmes.'ltette a tanitó ebittünk az egész bűnügy menetét és azután megválasztotta szavazás utján az iskola a három ítélő bírót. A tárgyalás megkezdése eiott a tanító -- mint irányító figyelmeztette a bírákat, hogy mindenre figyeljenek és mindent fontoljanak meg, hogy igazságos íteletet hozhassanak. A kikér'lezés és a bűnnek felismerésére vezető kérdések ezek voltak : Szoktatok-e ti is korcsmában játszani mint. N.? Ha ott pénzt találtok kinek kell azt adni? A nagy hóban lehet pénzt találni? N. azt mondta, hogy héjban találta a pénzt, tehát, micsoda bűnt követett el? Ha valahová látogatóba megyünk, szabad-e az ottani tárgyakhoz nyiilni? Ha nem mit kell tenni a máséval? A másét hogyan kell megbecsülni? A fiúnak tartozott X. ur a pénzzel ? Ha tartozott volna, szabad lett-e volna belenyúlni a más zsebébe? Tehát nem tartozott neki és ö mégis kivett pénzt, belőle, micsodabünt követeti el? Mit. gondoltok, ha csupán egy drb. tízkoronás lett volna N. ur zsebében, akkor azt. is elvitte volna? Azonkívül, hogy társatok lopott, engem felre is akart vezetni, az micsoda bü'i? Látjátok tehát, hogy társatok Isten, ember és tanítója ellen vétett. Gondoljátok jól meg az összes bűneit és szabjátok ki igazságosan büntetését ! A bírák egy külön teremben öss/.eül*ek •••t sokáig tanakodtak mig a tanitó irányítása iiielle't meghozták ítéletüket, mely igy hangzott : A rtuval 10 napig senkinek sem szabad beszélni. Ezeken a napokon iskola után tartozik az iskolában maradni és a következő büntetési feladatot tízszer leírni : A lopás és hazudozás csúnya, nagy bűn, melytől őrizkedni fogok. — A megtartandó iskolai ünnepélyen kötelességévé te*V-k a vádlottnak, hogy a megjelent nagyszámú közönség előtt bocsánatot kérjen a megkárosodott úrtól és adja neki vissza a nála lévő pénzt. Az ünnepély lefolyását a sarokban várta be a bűnös. Az Ítélettel igazan meg voltunk lepve. Igaznak és helyesnek találtuk a/.t. A tanító megdicsérte a bírákat, hogy becsületesen és igazságosan jártak el, hiszen elvük csak az volt, hogy a rosszat kiirtsák, a bűnöst bűne szerint büntessék meg. A tanitó még szép beszéddel zár'.a le a szomorú aktust. Buzdította a növendékeket a jóra, az igazra. Bemutatta, hogy a bűnt követi a szigorú és jrosszulesö büntetés és hogy rendesen minden bűnnek megtalálják a bűnösét. A biin nem jár egyedül, társa van rendesen. Itt is a lopás mellé a bűnt takarni akaró hazudozás szegődött. De hiába utolérte a büntetés és az ilyen ember társának gúnytárgyává és .-sutjává válik. Ez volt a gyermokbirósági tárgyalás menete és Ítelete. Ebből az egy esetből is láthatjuk, mily jó utón halad a fővárosi tanítóság, midőn ily fontos intézményt akar népiskoláiban meghonosítani. A gyermek ítél a gyermek fölött. A gyermek mint bíró kényszerítvu van a bűnt megismerni, meglátni és becsülni annak nagyságát. Persze a tanitó irányítja a nehéz inunkat, ö tartja kezében a mérőzsinórt, mellyel a büntetést kiszabják. A tanító itt is a tudásából juttat a növendékének, mert ö tudja azt. hogy azál'al semmit sem veszít — mint a hogy nem veszi*, világából a gyertya — ha más gyertyát gyújtanak lel a lángján. Ledertr Mór. Hornig bíboros és Pápa. December 10-edike sokaknak felejthetetlen napja lesz. A veszprémi püspök aranymiséje alkalmából Pápán e napon folyt le az ünneplések egy része. Szépen, méltóságteljesen, őszintéit ünnepelt e napon a pápai kath. hitközséggel együtt iv hivatalos világ is. Az összes he|v i lalop kivétel nélkül előzetesen is megemok-ztek a püspök jubileumáról és kitüntetéséről s semmi túlzásba nem megyünk, ha állítjuk, hogy a katholikusok örömében osztozkodtak testvériesen a többi felekezetek is. Késztetésen az alábbiakban számolunk be -