Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912
1912-11-10
TantermUl ez , vre a városi iparos és keresk. tanonciskola egyik tenne van kijelölve A tanfolyam e z évben 8 hónapig tart ^november—június). Fölvehetök azok, kik IV. polg ltnlUt végeztek, vagy ilia csak elemi iskolát végeztek: fölvételi vizsgálatot tesznek. Fizetendő dijak: Beiratási dijban ti korona, tandíjban havonként 12 korona. A tanfolyamon legfeljebb 40 tanuló vehet részt. Felszólittatuak tehát a szülök, hogy amennyiben leányaikat fenti kereskedelmi ismeretekben taníttatni óhajtják, november 14-ig Dr. Kapossy Luczián íögi.nn. tanárnál őket írassák be, ki mindennemű felvilágosításokkal szívesen szolgál. Búcsúzó. Negyvenkét év után távozni egy helységből, ahol oly szívesen dolgozott az ember és búcsúzni annyi jó baráttól, kik munkálkodásomat annyi szeretettel támogatták, nagy és nehéz dolog. Fizikailag is lehetetlen volna. tízért, a tekintetes Szerkesztő ur szives engedelmével, ez utou mondok Istenhozzádat a Pápai Leányegyesület, valamint a zsidó ingyen népkonyha és ingyen fürdő társaság kedves és szeretett tagjainak, kik nagyrabecsült szeretetükkel és jóleső ragaszkodásukkal oly gazdagon jutalmazták szerény munkálkodásomat és megszépítették életemet. Fogadják érte hálás köszönetemet. Kérem tartsanak meg továbbra is nagyrabecsiilt szeretetükben, valamint én is, életein végéig hálás leszek e nagy szeretetért és mindig vigasztalni log a boldogító tudat, hogy itt, a Mindenható jóvoltából ennyi szeretetet nyertem és igy nem hiába éltem és dolgoztam. Istenhozzádat és hálás köszönetet mondok ama kivül álló jóakaróimnak és főkép e kedves Lap nagyrabecsült szerkesztőjének, hogy oly nagy jóindulattal és — De főtisztelendő Ur! — hangzott egy roegn-eppent, védekező, gyámoltalan férfihang. Nem, nem, e/.t uem szabad többet tennie. A legjobb hívem Ver/ár Demeter, aki harminc esztendő óta nein hi íny sott egyetlenegy istentiszteletről sem és végigvárts mindig az evangélium felolvasását is, ma I'rfelnintatáskcr hirtelen elment. Meglmtránkozott a maya játékán. A sánta Balloné is. Domokos Péter is ... Ha itt akar maradrii akkor igyekezzék IIL'.V játszani, mint az öreg Vincsi játszott. KI kell nyújtani a hangokat, aztán ne cifrázza, mert igy nem tudják énekkel kisérni. Nos? MegpróbáK felelte az előbbi siralmas hang. — Hát nz Isten áldja meg kántor uri Igy iHár rendben leszünk. De azért ha nem siet, egy kis friss löpörtÜM pogácsával és egy kis szilvapálin kával szívesen szolgálok. Tessék besétálni as ebédlőbe, mindjárt jövök én is. — Köszönöm főtisztelendő nr, majd máskor. MoM dolgom van. I besértessek az Ur Jézus Krisztus ! Mindörökké amen ! A sekrestyéből k«.cogós szerény léptek indultak ki a kökockás folyosóra. Krissóesyreí hirtelen kilépett a refek tóriumból. Kgy nyurga, hosszú, fekete kabátos felszeg fiatal embert látott maga elolt. S-et-letes. magas, halvány homloka, mélyen ülő fekete szeme és ritkás ki* bajusza volt az ifjunak. A tekintete mindig a eipöjo orrát kereste. Ki izsóe-yné megszólította: — Kántor nr! értékes munkával támogatták szerény működésemet. A jó Isten bő áldását esdve kérem nemcsak minden jó barátom s volt tanítványaim életére, hanem szeretett és nagyrabecsült kartársaimra, az egész hitközségemre, a hatóság és e város minden eoyes lakójának életére és munkájára. Szerető, hálás hivük Pápán. 1912. nov. hó 5-én. Özv. Rosenthalné Reiner Franciska Á Pipti Leínyegyesület t, örökös elnöke. Budapest, Felsöerdősor b*ö. VEGYES HÍREK. — Bérmálás Marcaltön. Gróf Széchenyi Miklós, nagyváradi püspök mult szerdán Marcaltön, a kastélv kápolnájában megbérmálta Esterházy János grófot, kinek Esterházy Pál gróf volt a bérmaatyja. — Pápaiak vidéki szereplése. Tegnap este két városban is igénybe vették a pápaiakat, hogy hangversenyükön szerepeljenek. Igy. mint ismeretes Gáty Zoltán. Holler Konrád és Szentjgyörgyi Sándor Érsekujvárott jártak, viszont ! Széptóth Mariska, a pápai r. k. tanítónőképző | zenetanárnoje Sümegen lépett fel a Sümegi Knek- és Zeneegyesület hangversenyéit, melynek műsora szerint részben kisérte zongorán Szerdahelyi Kálmán hegediijétékár. részben előadta Chopin Phantasie improniptuját és Liszt IX. Rhapsodie lnmgroise-jét. A hangversenyek lefolyásáról annak idején megemlékezünk. — Elöloptotés. Mult számunkban közölt katonai előléptetésekből kimaradt, hogy a király Tiba Béla hadnagyot, a pápai 7. honvédhuszárezredhez beosztott élelmezési tisztet, föhadnayagyá léptette elö. Tiba a helyőrség tisztikaninak egyik legnépszerűbb és legrokonszenvesebb tagja, s épp ezért előléptetése széles körökben keltett őszinte megelégedést annál is inkább, mert az élelmezési osztály tissztjeinél ugyanis oly lassan megy az előléptetés. Ar. ilju megrettenve nézett rá. Meglepte az illatfelhőben úszó, suhogó selyembe öltözött, előkelő, azép asszony megszólítása. Bizonytalan hangon mondta: — Tesséa parancsolni! — Ha nem csalódom ön orgonált ma a templomban. Az ifju elsápadt. Sietve védekezett: — Igen én voltain, de bocsánatot kérek, majd jövőre . . . Krizsóezviié nevetve szakította félbe: — Ne, ne! Nekem nagyon tetszett a játéka. Sőt valósággal meglepett. — Oh, kérem . . . — Ne szerénykedjék. Művésziesen játszott. Es honnan szedte a friss, gyönyörű prelúdiumot ? Az ifju rábámult az asszonyra s aztán csodálkozva, hitetlenül kérdezte meg: — Hát sr.ép volt ? — Csodaszép! Az ifju a oipwje orrára nézett és csöndesen félénken jegyezte meg : — En komponáltam . . . A sekrestyéből kilépett az öreg pap s mikor meglátta Krizsóer.vnét, azt se tudta, mit csináljon a nagy megtiszteltetéstől. — Oh, méltóságos asszony, kegyes pátronáuk, csókolom a jóságos kezeit, min A nagy kitüntetés! — Dicsértessék főtisztelendő ur! Az uj kántorhoz jöttem gratulálni. — A Katb. kön felolvasások. A pépd Kath. kör titkára felkárt bennünket annak közlésére, hogy a pápai Katb. kör az idén a téli felolvasóestélyeket január hónapban kezdi meg, esetleg karácsony hetében, miután a r. k. fogimiiáziamban folyó építkezések s külötiösen a diszterem el nem készülte miatt egyelőre megfelelő helyisége nincsen. A választmány kéri a kör tagjait és az estélyeket látogató közönséget, hogy e késedelmet elnézni s az estélyek iránti szives érdeklődésüket januárig megőrizni szíveskedjenek. — Vámszedési jogunk. Pápa városának vasúti kövezeti vámszedési joga már októberben lejárt s noha a megújítás iránt időben tétettek meg a kellő lépések mai uapig sincs elintézve az ügy. Annyit azonban megtett a kereskedelmi miniszter, hogy a régi jogot, illetv« az e jog szerint gyakorlatidé vámszedési engedélyt ideiglenesen 1918. április ,30-ig kitolta, hogy addigra az uj engedély iránti kérelmet komótosan el lehesseu intézni. A tanács azonban csupa óvatosságból felhívta a városi főjegyzőt, hogy 1918. március 1-én, a mennyiben addigra, nem sikerűit volna a vámszedési jogot megújítani, ujabb figyelmeztető félterjesztést intézzen a miniszterhez. — A Pápai Leányegye3ület nov. in-én este tartja első előadó gyűlését. Miisor : 1., „(iaca Maria,'' irta Draskocy [Ima, szavalja Süsz Olga. 2., Schubert Impram' i zongorán előadja Schönfeld Edith. 3., „A lopásról és a tolvajvilágról." irta és felolvassa Dr. Fürst Sándor. 4., Roszitu : „Die diebische Elster." zongorán előadja Révész Arnoldné. ö., „Táncpróba előtt.* dialóg. Előadja Koréin Adi és Hirsch Margit. Miisor kezdete pontban S órakor. Beléptiiij nem tagoknak 40 fillér. — A Pápai Jókai kör vasárnap nov. hó 10-én este hat órakor tartja saját helyiségében rendes közgyűlését s eisö estélyét, ennek műsora: A római nőnevelés, irta s leloivassa Bogár István. Chopin: Fantasie iinprom'.u, zongorán előadja Széptóth Mariska A hazáról. Szeptember végén Petőfitől, szavalj i Szntter Mariska. — Magyarország államadóssága. A v ilág államainak adósságáról érdekes angol statisztika jelent meg, melyből kivesszük, bogy Magyarországnak 6 milliárd 82 millió slt.'l ezer korona adóssága van. Szép kis összeg, annyi bizonyos. Ausztriáé csak néhány millióval t ib b begtöbb vau Franciaországban: 27 milliárd. Az öreg pap nagyot nézett és zavarában rászólt az Ifjúra. — No, amice, csókoljon hamar kezet a méltóságos asszonynak ! Az ifju meghajolt, motvogott valamit. Kriz.sóezyué jókedvűen mondta: — Ónt, főtisztelendő ur, nem merem meghívni ebédre, mert tudom, hogy még csak most fog reggelizni, de a kántor urh iz legyen szeren -. ; III. Elfogadja? Az öreg pap feljebb tolta az orrán az okulárét a csodálkozástól, aztán sietve «í telelt a kantor helyett: — Oh. hogyne fogadná el! Bold ig az amioe, nngyon boldog, hogy ilyen szerencse éri. A kantor majdnem az orrára bukott annyim nézte a cipőjét, Krizsúczyué pedig mosolyogva mondta ki a szentenciát: — Hál akkor elviszem magammal a kocsimon kint vár. Igaz, főtisztelendő ur, az orgoua nagyon rossz állapotban van. Ma határoztam el magamban, hogy ujat veszek a templomnak. Hadd tudjon a kántor ur még szebben játszani ! |Folyt, köv.)
