Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-11-10

XXXIX. évfolyam, Pápa. 1912. november 10. 45. szám. PA PA I L A POK Pápa varos hatóságának es több papai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőséé, és kiadóhivatal : Qoldhere; Gyula papirkereske.lése, Kö-tér -Jü-ik Maill Telefon 112 szára. A szerkesztésért feleifii Isptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Uj iskolánkról. össze fog ülni egy „ad hne" bizottság, hogy meghányja-vesse azt a tervezetet, melyet Rácz Lajos, alsókubini tanár egy Pápán felállítandó városi felső kereskedelmi iskolára nézve benyújtott városunk nemes tanácsához. A bizottság üJése s a végeredmény közötti időben ínég igen sok víz fog lefolyni a Tapolcán, s tisztán e szempontból egyáltalán nem volna oly sietős, hogy a kérdéshez vezető helyen hozzászóljunk. Tán nem is tennők, ha néhány laptársunk is hallgatott volna. Ha azonban hétről-hétre egyik lapban is másikban is feszegetik az ügyet, mi se térhetünk ki a hozzászólás elől. Két pontban csúcsosodik ki az (dienvélemény. Egyik pont, hogy — ipucs szükség felső kereskedelmi iskolára, a másik — nincs szükség alsókubini véleményre. Vagyis az egész tervel meg kell buktatni. Ezzel a témával tahin mégis csak érdemes kissé foglalkozni. Erős a gyanúnk, hogy azok a j»» urak, kik fenti kategorikus kijelentéseket tették minden jóindulatuk mellett elfogultságban nyilatkoztak. Mert valóban visszás állapotba, merően kényelmetlen helyzetbe kell kerülni annak a pedagógusnak, aki hónapokon keresztül lót-fut. beszél, ir és harcol egy szakiskola felállításáért s mikor már azt hiszi, hogy célt ért, keserűen csalódik, ha egy évvel később más oldalról ugyancsak egy szakiskola ielállitásáért Iszállanak sikra. Mi sem természetesebb mint az uj tervet agyonütni. Nem kellett az enyém, nem kell a másé. Nem számit ez esetben semmiféle statisztika. Hiába állítják a számok, hogy van ily fajta iskola Ibőven a mi országunkban, ezért nincs szükség még egyre, az egész pulTogajtásból kihallatszik: Nem kell az enyém, nem kell a tied. Még kézen fekvőbb az elfogultság annál az ellenvéleménynél, miért kell nekünk Alsókubinba menni tanárért, vagy tervezetért. Persze, mikor itt annyi okos ember van. hogy alig fér meg e kis városban, hallatlan dolog az ország túlsó szélén hi tg.'.; ..T. \ 9gy kis ése-'.vtáu. Leszólják azt a polgármestert, a ki •horribile dictu — idegen emberrel szóba áll. Ennek a mi szegény és szerencsétlen városunknak - hála Isten - mégis csak nagy szerencséje, hogv nem kénytelen mindazokkal a gyógyszerekkel Klőfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához k ulden,lök. A lap ára : egész évre 13 kor., félévre •> k., negyedéire •'! Nyilt-tér soronként tu tillér. — K^ves szám ára .10 flll. élni, miket a tudós polgárai preskribálnak neki. No iszen jól nézne ki, ha mindazt bevenné, miket olyik laboratóriumban kifőznek. Egyáltalában nem értjük azt, hogy mire való egy a város kulturális fejlődését célzó indítvánnyal ab ovo szembeszállaui, rátéri te ni a vizes lepedőt, még mielőtt alaposan megismertük. Azt tartjuk velünk együtt még igen sok polgártársunk nem ismert még, vagy nem látott még műtrágyagyárat, de tán műtrágyát sem. s esze ágába sincs senkinek annak felállítása, illetve segélyezése ellen szót emelni. Miért tehát a felső kereskedelmi iskolát ellenezni. Mert az csak nem ok arra, bogy a polgármester egy alsókubiui és nem pápai lakossal talált e dologról értekezni. Kgy cseppet sem félünk attól, liogy e néhány szavunkért ránk fognak támadni. Nem lesz az baj s az ügynek még éppen nem fog ártani. Csak hadd tisztuljon a helyzet. Söpörjön végig a fölkavart \ élemetiyékim éVy egészséges szélvihar. Óhajtjuk, várjuk. t L'gy vagyunk ezzel, mint a cigány a rossz idővel, ü azt szereti, mert — úgymond — azután jón a jó. Ks igaza vau! •) K i'ikkut a hét elején vettük. AzAta a i'izittságösszeült. Krröl lapunk más lielyén. A szerk. Irta Pakots József. Krisaoosyaé, a szép özvegy beült a kis falusi templom legelső sorába, a kQlün padba, amelynek térdeplőjét szőnyeggel letakart puha vánkos födte es imádkozott. Knz.MÍezyné nem volt vakbuzgó asszony, de szerette a templomot ahol a művészet levegője sugárzott feléje mindenünnen: a Raflaollo Madonnaiának olajnvouialu, gyertyafüstös képmásáról, sz öreg pap ar.mvdiszes iniseruhájáról, az ablakok góthikus iveiről. A szentély homálya, az örökmécs bíborpiros rezgése, a miséző pap és a karinges ministráns gverek latin léleselgetése, mind-mind valami inélv. művészi ihletű áhítatos hangulatot ébresztettek benne. A falusiak azt hitték : ime, a kastély úrnője milyen vallásos, pedig Krizsóezyné esak a művészi benyomásokat szűrte le a templomi ájlatosságokből. Rajongója volt a művészeteknek. Otthon, a kastélyát telehordta unikinesekkel. Két évi özvegysége alalt bejárta a világot. Perzsiából drága szőnyegeket hozott, Japánból kancsókat, Indiából sháwlo1 kat, Ceylonból gyöngyöket, az olasz műkereskedőktől képeket, szobrokat, Hollandiából drága kötésű könyveket, Törökországból hímzéseket, Szicíliából terraeotta szobrocskákat, Görögniszagból egv kiásott uj Vénuszt, azonkívül oszlopfejeket, kézírásokat, pergamentiket, egy lyrát a hellasi aranykorból, egy római diadalszekere!, amelyet a kastély veran; dalvuelött állított tel a parkban, egy svájci órát, amely a X Yl-ik században készült, egy földgömböt, amely a párja volt a velencei Doge-palota nagytermében levőnek, egy Medici-hercegnőnek menyaszsz.onyi köntösét, egv zongorát, ame'yen Mozzart játszott, Napoleon tábori székét, egy Heine-kótetut, ! amelyből Erzsébet királyné olvasott, Dante Divina | Comoediajanak Mátváskornbeli példányát ragyogd Iiniciálékkal és több mast. Ami rendkívüli, szép, I művészi és históriai értékű tárgy csak Útjába került, azt mind összevásárolta. A kastélya olyan volt. mint egy csodálatos múzeum, i - ez a művészlelkű, különös asszony színié mámorosan járt-kelt az otthonában. Néha ineg-inegiillt, valamelyik műtárgya előtt és a lelke visszaszállt az. évszázadokba, a tárgyhoz, hoz.r.aképzelte a kort, az. embereket, n társadalmat, a kultúrát és az alkotó művészt. ÍÍ« a megértésnek, az I együttérzésnek valami megindító, boldog, rajongd ' mámora öntötte el. Krizsóezy iienak lent, Budapesten volt egy barátja. Kalmárnak hivták. a Nemzeti Múzeumnak volt tisztviselője és igen tudós, okos, derék, jámbor férfin hírében állott. K-t az embert azzal a feladattal bista meg Krizaóesyoé, hogy jegyezze össs<9 számára a világbirodalom legssebli müveit és rendi I e meg. A legnjabbakat is. Hálából azután minden •ivaron lehívta a kastélyába, egy külön ••p.iietre>/.t I teljesen átengedett neki s a derek múzeumi könyvinoly itt irta meg évről-évre értekezéseit a Nyelvőr, a Philologiai közlöny és egyébb tudományos folyóiratok számára. E barátja előtt nem egyszer (akadt ki Krizsóczyné mélabús panaszra: — Látja, én gyakran analizálom magamat, tanár ur! Igen gyakran. Tudom, hogy bennem a művészi megértésnek olyan mélységes ereje él, mint kevés emberben. Szent, gyönyörűséges élménveim vannak. Néha olyan lelki extázisba emelkedem, hogy | azt hiszem, én tudnám megírni a világ legszebben zengő sorait, én tudnám lefesteni a legeszméiiyibb Madonna-tejet es az én ujaim tudnák kitriutlri agyagból a legrózsaszinübb, legillatosabb, legelevenebb vénuszi testet, f'.s aztAii kezembe ragad ik | hirtelen egy tollat — Petrarca irt vele valamikor — és két sort, esak két gyönyörű, u felséges sort szeretnék leiini. Nem megy. Ma-kor felkapom Belliid palietáját — egy líretisei műkereskedőiéi Vi ttc „• tízezer líráért — es színeket keverek rajta. l\s miReggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak, szekszorulasban szenvedőknekS

máiidi keserűvíz Az elmúlni | oillrot 3-3 oraalittt teljesen rendbe hn/za Kis üveg 40 tillér Nagy üveg 60 fii. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb tüszerüzletben. TÁRCA,