Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-09-29

1912. — p tSuaa berji!». lyokat Az államfentartásban pedig min­déi) egyén és osztály részt vesz, a ki saját erejéből, saját fen tartásáról képes gondoskodni. Az alkotmány sáncaiba tehát joggal követelhet helyet minden, a munkájából élő egyén és osztály. A mai választói törvény erre nem képes. Nem képes az alkotmány sán­caiba az előbb felsorolt városi uj társa­dalmak tagjait. Már pedig a parlament az ország kormányzásának egy oly leg­főbb szerve, ahol összefutnak s mérkőz­nek az ország minden társadalmi osz­tályának érdekszálai. Hogy érvényesül­jenek politikailag az ország uj társa­dalmi osztályai, hogy mérhessék össze érdekeiket más osztályok érdekeivel, ha onnan, ahol az ily mérkőzések foly­nak, illetve folynia kellene, kivannak zárva ? Ez a legnagyobb és oly fogyaté­kossága a mai választói törvénynek a melyen legrövidebben segíteni kell. Bár a legnagyobb mértékben tartózkodunk az üres jelszavak hangoztatásától, de ki kell jelentenünk, hogy népparlament csak az a parlament lehet, mely az előbb mondottak szerint minden társa­dalmi osztálytól árnyalat érdekei előtt megnyitja a kapuját. A mai magyar parlament egy csomó, a nemzeti pro­ducta? élet szempontjából igen fontos osztályt zárt ki kebeléből, teljes mér­tékben rászolgál tehát, az osztályparla­ment jelzőjére. A parlament munkaképességét te­hát csak ugy lehet tartósan biztosítani, az országot csak ugy lehet az állandó s rengeteg anyagi javakat kockára tevő belső politikai zavaroktól megmenteni, az igen kieievődött osztályelleutéteket elsimítani, ha az alkotmány sáncai közé emeljük a ma még kivül táborozó osz­tályokat, ha megújítjuk az ország min­den társadalmi osztály és érdekeelőtta parlament kapuit. Szeptember 17-ike után talán jogunk van remélni, hogy végre e józan belá­tás győzedelmeskedni fogazok körében, kiknek momentán a kezükben van le­téve a nemzet sorsa. Ez országot esak egy gyógyszer állíthatja talpra politikailag, gazdasági­lag, társadalmilag, a demokratikus vá­lasztó reform. A ki tehát akár a parla­menten belül, akár azon kivül, szembe nézve minden kellemetlenkedő ellen­szenvvel, túltéve magát minden kishitű, tudatlan, sokszor ostoba gyanúsítások, rágalmaközönén, küzd ezen nagy értékű reformért, az az ország legvitálisabb ér­dekeit mozdítja elő a azt igazolni lóg­ják a bekövetkező későbbi fejlemények. S. I. Színház. Az utolsó előtti hót (szept. 20 '-'".) már éreztette velünk, hogy nehezünkre fog válni az elválás a színtársulattól, melyet mindinkább megszerettünk. Ki­ismerjük a társulat részéről ugy egész­ben, minden személyenkiut a teljes jó­Pápai Lapok akaratot és igyekezetet s nyíltan meg­vallhatjuk, hogy várakozásainkban nem csalatkoztunk. A részletek az elmúlt hétről itt következnek: Rablólovag. A szept. 20-i. pénteki előadás egyike a jobbaknak, a sikerültebbnek volt. Bíró Lajos fenti cimü eredeti színmüve nincs minden érték nélkül s az előadó «zetnclvzef. álén Zöldi Elzá­val, a drámai hősnővel a legdiuséretesebb igye­kezettel aknáztál; ki a darab el vitai batlM szép­séget. Az akiiázás e nemes ver«envében a már említett Zöldi Elzán (Ahn*) kivül Baróthi Antal (Ferenc gróf) jeleskedett, valamint Fodor Us/.kár (Kürt; is s kivülök még Tihanyi érdemel külö­sebb elismerést. Közönség, miután nem elsőrangú színmüveket egyáltalán nem kedvel s ezt tavak­ról ismeri, — nem igen volt, tapsban azonban nem fukarkodott a kevés hallgatóság s»m. Bocaicio. Suppé fenti remekműve, a Booaopío c. vig opera a héten háromszor került előadásra: szom­baton, vasárnapon és csütörtökön. Mondanunk is felesleges, hogy a két első előadáson zsiitoit, a harmadikon teb ház volt. Az opera egyébbkéot társulatunk ereje-, ha nem is túlhaladta, de alapo­san kipróbálta. Itt nem holmi lityifityi kuplék és keriugödallamok, hanem éles taktusérzéket és ki­váló emlékesőtehetséget igénylő értékes dallam­részletek szövődnek egységes egésssé, — ezt megérteni és megcselekedni, oda nem elegendő jó hallás, hanem kell alapos zenei tudás is. Zenei intelligencia hiáuyábau örökös ugrálás a sötétben marad minden egyébbkéut duseretre méltó igye­kezet. Aztáu meg bajos operákat egy-két össz­pióba után előadatni. Itt nem a szöveg, hanem a zene játsza a főszerepet s az eneemblék él összkarok sikere u próbák számával nem HIIIIHÖ fordított arányban. Ezúttal egyben ve leimére kelünk a zenekarnak, mely.-* a inuk liefen e<jy laptársunk részéről támadás ért. Ha olyan volna, minőnek laptársunk mondja. Boracciót uem lehe­tett volna végig játszani. A zenekaron, mint ero> alapzaton nyugodott az egész előadás. Erős osz­lopa volt a siketnek Albert Böske a címszerep­ben. A többi énekesnők sorából kitűnt Sellő lt-né és Csengerv Steti. utóbbi e.sö szereplésé­vel. Csengery, kit az igazgató nemrég szerződ­tetett ssnbrett énekesnőnek, nemcsak rokonszen­ves megjelenésével, hanem kellemes hangjával és ügyes játékával keltett feltűnést. A férfiak sorában Tihanyi. Faludv Károly úgyis mint ren­dező, Sebestyén s a kis Lacika jeleskedtek. Irányi Ella Fiametta szerepében igen kedves megjele­nés volt Énekkar meglehetoseu jól működött, • zenekar meg éppen brillírozott. Az ártatlan Zsuzsi. Vasárnap délután istuót Ártatlan Zsuzsi ke­rült színre. A cimszerepet ezúttal Sellő Keiié játszotta — elég jen. Nagy hatást keltett újra a kis Kolonits Lacika, az öklömnyi pincér. Tábori és Sebestyén mellett uiég tán Irányi erdemei különösebb említést. A szerelem gyermeke. Hétfőn ismét szép •v.iumüvet latrunk: Áb­rányi Emilnek fordításában francia darabot. A mult szezonról ismeretes, mert ismertetett, darab­ról magáról csak annyit, hogy az életből merí­tett témát tárgyal sok valószínűséggel. Zöldi Elzáuak. a drámai hősnőnek száz meg szaz alkalma nyilt nagy tehetséget ragyogtatni, mert szerepe, egy hisztérikus, ideges nő szerepe tele van a legcsodásabb változatokkal. Nagy művészet kell ahhoz egyik percben nvugodtnak, a másikban pedig ingerültnek látszani A címszerep Fodor Oszkárnak jutott s igy elég jó kezekben volt. Mint főszereplő és mint rendező egyaránt, kitett magáéit. Nagyon kedves volt Bathori Mici. nem­különben Baródy Kató. A fértiszereplök legjele­sebbjei voltak: Turay, nunt államtitkár és Baróthi mint komornyik. Közönség aránylag sok volt, taps csak a felvonások végén. Bob herceg. Kedden egy magyar operettet .átumk. Huszka jónevü zenen ónak népszerű Bob hercege került szinte s s telujitas a sok ev utáni viszont­látás örömének a jegyében folyt le. A már csak­nem feledésbe ment. annak idején *tesépléstt*Í( kitett fülbemászó melódiák felújultak s a köz Ín­ség nagyrésze a színpaddal együtt, dudol'a a kedvesebb dallamrészleteket, vagy legalább is StemsserSen hajtogatta jobbra-balra fejét az is­merős áriak hallatára. A címszerep Alben Böekére. volt bízva, ki ebből ujabb bab-rkoss >ru' font eddigi sikerei fölé. Szinpatikusan fogadta a köz Ín­ség Csengeiy Stefit, az uj szubrettet, ki rövid énekszerepét s valamivel több prózáját elég el­fogadhatóan adta ebi. Exe-»Halt Sellő mint Aunie. Elismerést érdemel Almássy, a királyuó. igen jó volt Fodor Andor, a nevelő s jók voltak a férfi karok. A nők kicsit bamtskásk jdtak. A zenekar jó volt. Közönség elég sok volt, taps is jutott bőven. Piktorok. A pénteken előadott iíjdonságbui van szeu­fimeutálizmusig menő mély goadolatjárás, meg csiklandós ötlet is bőven. Egy szegény, de te­hetséges testö öngyilkos akar lenni. Levelében elbúcsúzik telesegé'öl és ösm erősei tői, s nekiin­dul a folyónak. Meggondolja azonbau a lolgot, s kevés bolyongás után visszatér a városba. Itt rájön, hogy mint halóit, kitűnő kariiért csinált. Az újságok magasztalják, siratják a zseniális festőművészt s hírével tele vau az egész ország. Képeinek ára óriasilag emelkedik. Közben egy hozzá hasonló öngyilkost, kiben öl sejtették, nagy pompával, a hatóságok impozáns részvételével temettek e| Est mind látja, de látja azt is, h'gy felesége nem szerette, hanem egy lauy annál melegebben zárta a szivébe. A piktor gondol egyet: dehogy is fog ö feltámadni! Feleségétől felszabadultan, szeretőjével boldogan turbékol és un jövedelemmel éli a világot. Sohase is támadna fel. le művészi önérzetét bántják meg. frVinsé­gének uj térje u. i.. egy tehetségtelen piktor hamisítja az ö képeit. Egy darabig tfiri, de az­tán kijelenti, hogy — nem halt meg. Ezen a nagy kavarodáson, a mely ezután támad, kacag­hat, és ssörnyttködhetik az egész társaság. A premiere fényes sikert hozott. Társulatunk ki­tűnő személyzete megint olyan esiseni biet pro­dukált, minőt ritkán láttunk. A rendezés, diszle­tezé*. minden, de minden pompás volt. Az egyik piktor Fodor Oszkár volt, • másik Baróthi An­tal. De nemcsak ők, hanem különösen Almássy Julia felségesen játszottak. Tulajdonképpen mi­den szereplő megállotta a helyét. Kösönség volt bőven. Templomszentelés. Mezőlak, 1912. szept. 22. A mezölakiak ma azon a cimen, hogy a renovált r. k. teplomot megáldották, bucsut ül­tek, melyen részt vett a talu és környékének lakos­sága valláskülömbség nélkül. Az itteni r. k. templom már vagy 10 -ven át üresen állott, mert a hatóság düledező volta miatt bezáratta. A szegény niezölaki hívek nem bírván saját erejükből fedezni az újjáépítés költ­ségeit, éveken át nélkülözték a helyi istentiszte* let áldásait, a mi. miután ugy az snyaegyháatól, Nyaradtól, mint a többi plébániát..1 távol laknak, egy évtizeden keresztül nagy veszr,.ssége' jelent a lelki szükségletekben. Gróf Esterházy Sándor, a marcaltöi íöldesnr, értesülvén a mezolaki hivek bajáról és óhajáról felajánlotta az újjáépítés költségeit, mintegy tiOOO K.-t, s ifjabb Horváth József pápai épít >­mester az elmúlt nyár folyamán elvégezvén ezt a munkát, szepi. 22-én a templom ismét ál volt adható céljának. A templomszentelés dkal mából Pápáról és Nyárádml körmenetileg jöttök el a hivek, hogy együtt ünnepeljenek a mezóbikiukkul. Pápán'l többek közöt 2 irg. nővér vezetésével táját setzt«

Next

/
Oldalképek
Tartalom