Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-09-22

felvonásos operettje ment zsúfolt ház előtt. E vandville a társulat legjelesebb tagjait állította csatasorba. Igy maga az igazgató neje, P. Bihary Böske is, kii, sajnos, titkán látunk a színpadon és Sellő Reuó, a rokonszenves szubrett arattak óriási sikert. A férfiak sorából Tihanyi, Faludy Károly, Sebestyén Jenő, Turay, Baróthi, Tábory és Surr jutottak kiváló szerepkörhöz. Tetszett B. Almássy Julia is, de jók voltak a segódszinészek is s különösen az énekkar számai is fényesen sikerültek. (A librettó ismertetését — helyszűke miatt — az esetleges repriz alkalmára hagyjuk fenn. Az ördög. Sz»rdán Molnár Ferencnek a nagyobb külföldi színpadokon is nagy sikerrel előadott darabja az „Ördüg

u került szinre, a darab ugy mint mindenütt, nálunk is szép sikert aratott. A darab meséjével itt nem foglalkozunk, amennyiben a fővárosi lapok annak idejéu eleget irtak róla. Alapeszméje, az embernek rossz szelleme, mely az ördög alakjában mindenütt jelen van hivja, csalogatja s ragadja a bukás örvényébe. Az előadás egyike volt a legjobbak s legszebbeknek melyet az utóbbi időben nálunk láttunk. Ugy a diszletezés, rendezés, szereptudás kifogástalan. A szereplök közül a címszerepet Fodor Oszkár adta, elegánsan s biztosan, külön dicséret illeti meg már magában véve azért is, hogy ezt a Hegedűs testére szabott nehéz ós fárasztó szerepet megtanulta s precízen előadta, Molnár szellemes mondásait htieu tolmácsolta. Partnere Zöldi Elza volt, Jolán szerepét az ördög hatalmába kerített asszonyt fiuomau discréten s mindvégig igaz meggyőződéssel adta. A festő szerepót Tihanyi Béla, Sellő Reué egy fővárosi milliomos jourkisasszonyt, ki mindenáron férjhez akar menni, Báthory Mici pedig egy modelt adott, mindhármójuk tudásuk legjavát vitték az előadás sikeréhez. Baróthi a térj szerepét nagyon hűen adta. A rendezés nehéz és fárasztó munkáját Fodor Oszkár látta el a tőle megszokott biztonsággal s Ízléssel. Casanova. A címszerepet Tihanyi Béla a tőle már megszokott igazi művészettel adta ; partnere Albert Böske ma is remegtette érces hangját, a többi szereplő is mindvégig megállta helyét. Mielőtt itt le tenném a tollat, a közönséghez volna pár szavam. Igen kérem a közönséget, a jó izlés nevében, a megjegyzéseket s privát beszélgetéseket, ne az előadás menete alatt, hanem u felvonások végén végezze el, mert igazán nagyon de nagyon kellemetlen, ha az embert zavarják juidoii figyel arra mi történik a színpadon s körülötte csevegnek. Hangverseny. — 1912. szeptember 16. — Mult hétfőn este .", órakor a városi színházban hangverseny volt, melyet a mezőkövesdi egyházi éuekkar adott. Közönség, sajnos, uem sok volt, mert a rendezés körül felmerült nehézségek csak az utolsó órákban engedték a hangverseny hirdetését s igy a reklám hiánya miatt sokan abban a hiszemben maradtak otthon, hogy a hangverseny nem lesz megtartható. Az előzmények ezek : Mezőkövesdről a wieni gyűlésre mintegy 140 matyó ráudult fel, köztük a dalárdáuak vagy 35 tagja s a karmesterük, Gaúl Istváu, ottaui fökáutor. Wienben alkalmuk volt Izabella főhercegnő előtt is énekelni, s viszszajövet Győrből kirándultak Pápára, hogy szeretett karmesterük szűkebb otthonában, s különösen annak szülei és testvérei előtt megmutassák, mint tudnak. Pápára természetesen csak a dalárda jött, a többi zaráudok Győrből tovább utazutt. Gaál István s énekkara hétfőn a déli személyvonattal érkezett Pápára, hol a Kath. Kör téli helyiségében szálltak meg s ebédeltek. A matyók azután érdekes és értékes nemzeti viseletükben bebarangolták a várost és bizony élénk feltűnést keltettek varrottasaikkal, sajátszövésű vászonruhájukkal, árvaleány hajas kalapjaikkal. Délután 5 órakor azután felvonultak a színházba s a színpadról elénekeltek vagy tíz kardalt annak a kevés publikumnak, mely ott volt. A műsor a következőkép volt összeállítva: 1., Fohász a hazáért, Oláh Károlytól. 2., Száraz földből . . . Versenykar Lányi Ernőtől. 3 , Népdalegyveleg : Temetnek a faluvégén. 4.. Harci riadó, Révfy Gézától. 5., Bordal, Zöld Károlytól. (5., Emelem poharam, bordal. 7-, Daloljatok, I versenykar Hoppe Rezsőtől. 8., Rákóczi-induló, Jáy Hackltól. 9., Népdalegyveleg: Sárga csikó... Vagyis a műsor igen Ízlésesen volt kiválasztva. Hangverseny után Gaál Gyulának és Gaál Jánosnak adtak szerenádot, mivel meg akarták hálálni a vendégszeretetet, melyben a karmester i e két testvére részesítette a dalárdát. Ugy 8 óra táján a Kath. Körben vacsorára gyűltek össze. A Kath. Kör vezetősége részéről Hajnócky Béla társelnök. Botka Jenő, t. háznagy és Szentgyörgyi Sándor, titkár, nemkülönben több választmányi tag jelent meg. Felköszöntöt mou-1 dott Hajnócky a kör, Szentgyörgyi a polgárság s Gaál Istváu a dalárda nevében. Előbbiek a kövesdieket, utóbbi a pápaiakat éltette, minden felköszöntöre a dalárda is elénekelte az „Éljen •oká-"t. Igy eltársalogtak éjiéiig, s az éjféli személyvonattal elutaztak Budapesten át haza. Magáról a hangversenyről s a dalárda müködrséröl a következő reierádánk szól : Tündéri szép hangverseny volt ez. Ezek a közönséges atyafiak bámulatba ejtették a legszigorúbb kritikust is ós valóságos extázisba hozták a hallgatókat. El kell iumeruünk, hogy ők az édes, magyar dalnak felkent hirdetői, ihletett ajkú művelői és lelkes terjesztői. Csipkefiuom kidolgozásban kerülnek náluk bemutatásra a legnehezebb verseuykarok éppúgy, mint a tán kevósbbé nehéz, de annál gyönyörűbb népdalegyvelegek. A nüauszirozás a legféltettebb gonddal történik és mese az a leheletszerű pianisszimó, melyet alkalomadtán hangoztatnak. A fegyelmezettségnek azt mondhatnók példányképei ezek a jó emberek, kik karmesterüknek minden intését, minden szempillantását megfigyelik, megértik és követik. Mikor megeresztik a fortékat, mikor cresceuditer fokozódik a hangerő a fortissziinóig, akkor látni, illetve hallani csak, hogy micsoda mérhetetlen kincs az a hanganyag, mivel rendelkeznek. Csodaszép, elragadóan, bájosan csengő, megindító lágysággal vibráló tenoristákban éppúgy bővelkedik a dalárda, mint a minden nyersességtöl mentes, crgouabugáshoz hasonló, tömör, öblös, egészséges, tiszta, s ha kell, erős dörgő ablakot megrezegtető basszusokban. Ilyen emberek előtt kalapot kell emelnünk. Itt oly néppel állunk szemben, mely jól tudja, hogy a jóérzés fejlesztésére csak a dal, a magyar dal lélekuemesitö hatalma és gyújtó tüze vau hivatva és bizonyára érzi azt, hogy csak a dal lelkesítő ereje képes szivünket ugy áthatni, hogy annak verését idegenek, ellenségeink is szívesen hallgatják. Egy Izabella főhercegnő is megérti azt a magyar szót, melyet ilyen hangon énekelnek el, mint a mezőkövesdiek. Az a rutin, mely legyőzhetetlen fegyvere a dalárdának, egyenesen művészet már. Ezzel játszi könnyedséggel járuak-kelnek a polifonikus nehéz letótü verseuykarok szédítően magas, és borzalmasau mély sziklapontjain és szövevényes útvesztőiben, — s egyszerre megadják arra a kérdésre a feleletet, hogyan tudták az országos dalverseny első diját elvinui a különböző uri dalárdák elöl. Magát Gaál Istvánt nem dicsérem. Az ö tudásánál, országos jó hírnevénél csak szerénysége nagyobb. Respektálom e szerénységet. Gratulálni azonban gratulálok neki is, meg a kövesdieknek is, de meg a pápaiaknak is, kiket annyira kitüti tettek. A textil-szakma helyzete. A rossz pénzügyi viszonyok jelenleg sok kárt okozuak a kereskedelemnek. A legnagyobb veszteségek kétsógkivül a textil-szakmában vaunak, ami a túlhajtott, versenynek, a könnyű hitelezésnek és a hosszúlejáratú hitelnyújtásnak a következménye. Tagadhatatlan, hogy szakmánkban találkozunk a leggyakrabban olyan minden reális alapot nélkülöző üzletakipitásokkal, hol az illetők utánozni szeretnék azokat a régi jó időkből visszamaradt cégeket, melyek szerény kezdetből hatalmas vagyont gyűjtöttek, de elfelejtik hogy azóta nemcsak a kamatláb emelkedett, hanem a házbéren kezdve a gombostűig minden, pedig ennek ellenében az árun elérhető percentuális haszon, a fokozódó konkurencia következtében, inkább csökkent. Az egészségesebb viszonyok megteremtése érdekében a textil-nagykereskedők egyesületileg akarják szervezni a hitelezési teltételeket, de nem hiszem, hogy ez a megállapodás létrejöjjön, mert aki ismeri a textil-árukereskedelem viszonyait és összes szokásait, az tudja, hogy raiadegyik gyáros és nagykereskedő más és más elvek szerint vezeti üzletét és azt hiszem, még mindig nagyon is érvényben vannak a régi konzervatív üzletvezetési metódusok, hogysem ezeket egy kalap alá lehessen hozni. Már vau is egynéhány ilyen kartelszerü szervezet és bár ezek szigorúan ragaszkodnak a kartelfeltét.elek betanulására, ugyanannyit veszítenek, mint a többiek. Egy nagy előnyük van ezeknek a kartel-egyesülóseknek: hogy a vevőkkel való lebonyolítás simább, mert azok már tudják, hogy itt nem használ semmi erőszak és kénytelenek magukat a kertel-feltételekuek alávetni. Ezek a már működő kartelek azonban majdnem kizárólag gyárosokkal és nagykereskedőkkel dolgoznak, akik megfelelő kereskedői fegyelemmel bírnak, hogy eme feltételeknek magukat alávessék, de nem tudom elképzelui, hogyan lehet egy vidéki, talu-d detáilistáta kartelfeltételek respektálására szorítani. Ha mégis létrejönne a szóbauforgó nagykereskedö-kartel, ugy szerintem ennek az leune a következménye, hogy a vidéki kiskereskedők ellátására helyi nagykereskedések alakulnának, illetőleg a kisebb nagykereskedők a vidéken próbálnának szerencsét. A textil-szakbeli teltételek legnagyobb visszaélése a scadeuz-kondició, amit nyakra főre ugyszólváu felkínálnak a vevőnek, pedig szerintem ez a skadenc-betegsóg egyik legelső oka a fizetésképtelenségnek. Különbséget kell tenni persze jogos ós jogtalan skadenc-szokás között és éu azt hiszem, szakembernek uem kell magyarázni, hogy mely esetben vau helye és mikor nincs. Gyárosaink és nagykereskedőink nagyon helyesen tennék, ha megszívlelnék azt az elvet, hogy legbiztosabb helye a portékájuknak a saját raktárukban vau és a hosszú skadeucirozás helyett csak akkor szállítanának le az árut, amikor a kiskereskedőknek szükségük van. E téten egyik cég a másikat akarja túlszárnyalni és a vidéki kiskereskedőket könnyű levenni a lábáról, aki sokszor egész jóhiszemüleg gyakran arra számit, hogy oly hosszú idő után majd csak el tudja adni az árut. Ha a skadenc-verseuy megszűnnék, rá lehetne szoktatni a vevőt arra, hogy csak azt és akkor rendeljen, amire és amikor szükséglete van. Ez elejét venné sok bukásnak és annak, hogy egyes egészen, kis emberek olyan hirribilis hitelre tudjanak szert tenni, mint azt ma láthatjuk. A. VEBYES HÍREK. — Ref. közgyűlés. Jövő szerdán, azaz szept. 25-én lesz a dunántúli ref. egyházkerület rendes őszi közgyűlése Pápán, mely alkalomból eljön közénk gróf Tisza István tögondnok is. A közgyűlést megelőzőleg papavatás, utálnia díszebéd és táncmulatság lesz. — A megyegyűlés és Pápa. A legutóbbi megyegyűlésen jóváhagyták a következő pápai ügyeket: Pápa város mult évigyámpénztári számadásait, az ingatlanok átruházása után fizetendő városi pótlókról szóló szabályrendeletét, a köz-