Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-09-22

XXXIX. évfolyam. Pápa, 1912. szepetmber 22. 38. sz*lm. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai a pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Qoldbera; Gyula papirkereskedése, K5-tér L»3-ik szám. . .. Telefon. 112 ezire. A szerkesztésért feltJfls UptuUjdonos: ^SX^36R4 GYULA. Klöfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: ejjész évre 12 kor., félévre H k., neiryedévrfl 3 Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kgyeg szám ára 30 fi 11Periodikusan vissza-visszatérünk egy témára, melyet lapunk hasábjaiban már számtalanszor feszegettünk — sajnáljuk, hogy hiába. Az embernek meg áll az esze a felett a hallatlan részvétlenség felett, melyet városunk polgársága oly jobb ügyre méltóbb következetességgel tauusit a művészetek egyik legrokonszenvesebb és legelterjedtebb faja, a dal iránt. Vagy tán nem arepiritó szégyen és gyalázat az, hogy Papának nincsen dalárdája? Vád, még pedig éles, súlyos vád éri e miatt a város összes lakosságát. Igenis vádat emelünk ! Megvádoljuk, szemrehányással illetjük vezető férfiainkat éppúgy, mint a város egyszerű polgárait. Arcába vágjuk a tunyaságot, a részvétlenséget és a jó érzés hiányát mindenkinek, a kinek csak módjába volt, vagy van egy pápai dalárda létesítése érdekében valamit tenni, és nem | tette, vagy nem teszi. Kivétel nélkül megvádoljuk az összes férfiakat, urakat és munkásokat egyaránt, mert közös bün terheli a város minden polgárát, a miért mindenkinek kell bűnhődnie is. Első sorban azoaban s a legnagyobb kíméletlenséggel a férfikor kezdetén és derekán élő intelligens uri osztálynak rontunk neki, mert Ők, a kik a műveltségi fok, a művészetpártolás letéteményesei, első sorban kötelesek dalárdát szervezni, s igy a mulasztás első sorban őket illeti. De vádat emelünk városunk nagyjai ellen is, mert tekintélyük, vagyonuk, hivatalos állásuk, befolyásuk, értelmük és érzelmük parlagon hevertetése halálos vétek. Tán husz olyan ur is van Pápán, kik közül bármelyiknek csak egy szavába kerülne és létrejönne a dalárda. Hogy ezt az egy szót is sajnálják a dalügytől, ezzel megterheljük lelkiismeretüket, s ezért meg rójjuk őket. Hát igazán annyira Istentől elhagyatott, a szépművészetek iránt mákszemnyi érzékkel nem biró nép lakná Pápát ? Csakugyan kihalt volna a lakosságból a magyar dal iránti lelkesedés ? No, akkor szógyen* gyalázat! Akkor elmehetünk a mi kedves Athénünkkel! Nem Athén ez a város, hanem közönséges Mucsa! De még Mucsánál is mucsább Pápa azért, hogy ezt az állapotot egyáltalán nem rösteli' Egész nyugodtan tér a felett napircidre, hogy évről-évre szemébe vágják a mulasztást, a bűnt. Igaz, hogy uem mosolyog felettük táu, egy pillanatra gondol is az ügyre, legalább annyit, hogy ennek a cikkírónak alighanem igaza vau, aztán komoly arcot vág hozzá, de szégyenérzet nem támad keblében, szégyenpír nem ül arcára, s tovább is felemelt fővel jár-kel a világban. No, legfeljebb annyit tesz még, hogy szidja a karmestert, már t. i. azt, melyikhez közelebb áll. Igen, a karmestert okolják ; azt vádolják lustasággal és kötelességmulasztással. Csakhogy ez a vád igazságtalan ám! Fejetetejére állított állapot volna, hogy a meg nem levő dalárda karmesterét keresnék halálra, ő lenne a bűnbak. Igen, akkor a karmestereken lehetue elverni a port, ha együtt volna a 30 - 40 dalárdista, aztáu nem skadna karmester, a ki szép szóért, vagy csekély tiszteletdíjért élére állana a dalárdának. Mi voliTáuk az elsők, kik hajaikuál fogva xáü» cigálnók elő őket a lustaság búvóhelyéről, kihurcolnók őket a nyilvánosság elé ős kíméletlenül rajok olvasnók a szigorú ítéletet. .v. mi esetünkben azonban a karmestereket védelmünkbe vesszük! Ott álltak ők, s állanának még ma is. ha a TÁRCA, Bánffy Dénes leánya. Aranyhímzésű, vállra vetett selyem lebbent vükben, császárok ..rs ágiit érő ajándékaival járultak .1 görög kiivetek a ragyogó trónushoz, a gyermekkirálynak III. Istvánnak felséges sxine elébe. A ttok drága ajándék szinte elkápráztatott inndfiil.it, kik n királyt környezték. Ilyen osillogáet ragyogást álmukban Hein láttak. A görög urak hozzá lehettek az ilyeitmihez Hzokva, olyan nyugodtau rakták a sok kincset a király lábai elé, mintha valamennyi hitváuy kavics lett volua. Fel sem villant láttára a szemük. De mégis . . . mikor annak a hosszú fehér szakáidnak az intésére, ki az imént érthetetlen nyelven üdvözié a királyt és tanácsát, előlépett hátulról a legfiatalabbik, kit társai Andronikus néven szólítottak, nem is osillugtuk, hanem valósággal villámlottak a nagy fekete szemei, miközben a sok drágaságot a trónus zsámolyára helyezte. Ezt sem a kövek, a gyöngyök ragyogása okozta, hanem a mindennél tündöklőbb két türkiz, mely IMufty Dénes uramnak, Tomizóba késő unokájának, a derék vitéznek, a király legbölcsebb tanácsadójának háta mögül szórta feléje a tüzes szikrákat. Egyetlen leányának, a világszép Katának szemeiben égett lobogó híuggal az a két türkiz éa a sugarai majd felperzselték annak a délceg görög vitéznek a szivét. Nem volt ilyen kincs a széles világon. Féltette is az spja, azért hozta ide is magával. Bár ne hozta volna! Nem jutott volna köves Szerémország idegen kezére. A tisztességtétel után nagy veudégséget csaptak a követek kedvéért. Ki akartak tenni a magyarok is magukért. Hadd lássa a vendég! De meg is érdemli ez a nap, mely végét veti a hosszú háborúságnak. Viszik Béla királyfit Konstantinápolyim nagy tisztességre: görög császár lánya és koronája várja. Vitézek maguk hordták ezüst tálakor az ételt, tiindérhnjadonok arany kupákban a tüzes bort, nem volt hiányosság dalban, muzsikában. A lakoma után, ősi szokás szerint táncra perdülének a vidám daliák és a gyönyörűséges szüzek. BántTy Dénes Katája is ott ropja a táncot. Mily hamarosan eltanulja tőle A101 n.111k a görög. A görög vitéz azt a vért forraló, részegítő magyar táncot. Nem értik egymás szavát, mégis megértenek mindent. Van ami szebben tud beszélni a legzengöhh nyelvnél. Bár sohase ÍHMM vége követségünknek ! — gondolja az egyik s megérti a másik. — De hát hiába a sóhajtás, hiába a szemek vágyéi sóvárgása, az a hosszú fehér szakálu egyszer caak ezt mondja: — Tiszteljük a királyt és nemes tauácsát, köszémjiik a szíves látást, most már iudnlhatnánk, vár már odahaza nagyurunk, a császár s várja vőlegényét az aranyhajú osászárleány. Bánatos lett erre Androniknak arca, hirtelen felhő szállt mind a két szemére. . . . Még a messzeségből is egyre visszavisszafordult, oly nehéz volt itt hagyuia BántTy Dénes leányát, világszép Katáját. Bánfiy Dénes is észrevette a dolgot s nem haragudott érte. Idegenbe viszik ugyan majd a leányát de lia jó e,;\ magyar királyfinak a görög kisasszony, miért ne lenne jó az ő leányának egy görög levente? Testvérré lett mától úgyis a két ueinzet. Es ha már az öreg Mámul nem bírja tartani a kormányzás gyeplőjét eggyé lesz úgyis a két ország Árpád vére lesz ur mind a kettő felett. Még akkor nem tudta — ki tudhatta volna! — hogy ravasszság a császár fényes követsége, hazugság a szent Ígérete. Bizony esak arra kellett a magyar királyfi a cselvető császárnak, hogy ürügye legyen az ország rablására. Ha beüt hadával, azt felelheti majd, hogy csak veje örökségéért jön . . . Nagy volt a felháborodás, mikor kire jött. hogy ott garázdálkodnak csapatai a szirtes Dalmátországban, de még nagyobb a keserűség bánat Bánffy Kata szivében, mert most már hiába álmodozik a szép, itju görög követről, nem jöhet, az érte többé. Reggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak, székszorulásban szenvedőknek. Egmándi keserűvíz Kapható és vidékén minden gyógyszertárban és jobb tüszerüzletben. A/ elrontott gyom rot'2-3 óraalatt teljesen remibe ho//a Kis üveg 40 fillér Nagy üveg 60 Dl.