Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-08-18

XXXIX. évfolyam. Pápa, 1912. augusztus 18. 33. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vtitrni p. Szerkesztősei- és kiadóhivatal Qoldnerg Oyula papirkeresiteilése, I- ü-ti'-r 23-ik szám. Telefcr-. 112 szám. A szerkesztésért felelős Isptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Klöfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre 1:2 kor., félévre 6 k., negyedévre Nvilt-tér soronként 40 lillér. — Kgyes szám ára .10 tiliSzent ünnepeink. A római pápa mostanában a legsűrűbben emlegetett ember a földteke műveltebb részén. Ha máskor, (napjainkat megelőzőleg is emlegetett volt, az diszes méltóságának s abbeli minőségének tulajdonítandó, hogy ő a katholikusok feje. Krisztus földi helytartója. Hogy azonban mostanában sűrűbben emlegetik, és még olyanok is foglalkoznak személyével, kik annak előtte nem törődtek vele, s kiknek úgyszólván semmi közük sincs hozzája, annak tulajdonítandó, hogy az ünnepek eltörléséről, illetve áthelyezéséről szóló pápai bulláját kiadta. Ha nein olyan komoly, s általában világra és időkre szóló dolgokról volna szó, még esak szóra se méltatnók a társadalom külömböző rétegeinek egymástól elütő, itéletszerü megnyilatkozásait, azokat a furcsábbnál furcsább véleményeket, melyekkel uton-utfélen pertraktálják a szőnyegen levő pápai rendelkezést; hanem egyszerűen Bsak" mosolyognánk fedettük. Igy azonban, hogy bizony alig múlik nap, sőt óra. melyben két ember, ha találkozik, meg ne említse, hogy „hát mit szól az ünnepek eltörléséhez," amiből azután élénk diskurzus, esetleg vita is keletkezik, az egész dolog felvette ! az aktualitás színezetét, s indokolttá teszi hozzászólásunkat. Nos hát éppen a napokban volt és lesz ünnepünk. Nézzünk csak körül: mit tapasztalunk : Nagyboldog-asszony napján pl. a szövőgyár kürtje egész vigan tülkölt, hirdetvén, hogy a gyárban gyönyörűségesen dolgoznak egész nap. A református internátusnál folyó építkezési munkálatok se szüneteltek. Pedig hát. ámbár a szövőgyár tulajdonosa, meg az internátus tulajdonosa nem római katholikus ember, ugy ott, mint itt legalább SOVa a munkásoknak katholikus emberek, kikuek a jelenleg még érvényben levő egyházi parancs szerint e napon a szolgai munkától tartózkodni kellett volna Is a mellett kötelezve voltak szentmisét és szentbeszédet hallgatni. Nem tehették azonban ezt. inert a kenyérkereset kényszere megakadályozta őket. J^eJivÄsine5 ftfkél fgy KoTluzióbn jutottak. Szent István napján pl. — fejünket tesszük rá — hasonló eset állana elő, ha véletlenül polgár" törvények nem emelnék e napot, ezt az egyetlen napot la vasárnapi munkaszünetiéi mogüiineIpeleudő szünnapok sorába. Hisz még igy is számtalan eset van, hogy feljelentések és ezek alapján büntetések származnak abból, hogy polgártársaink egyik-másika az ünnepnek, t. i. a nemzeti ünnepnek dacára (áthágja a munkaszünetre vonatkozó törvény paragrafusait. Kiég sajnos, hogy a • feljelentettek és büntetendők között aránylag elég nagy számban szerepelnek a katholikus felekezetbeliek. Ezek után illuzóriussá válik a több rendbeli ünnep. Vallási szempontból a hivők csak bünt bűnre halmoznak, s a legjobb esetben, ha már nem dolgoznak, hanem pihennek, elhanyagolják a templomba járás kötelességét és szabad idejök jó részét vagy henyéléssel, vagy a mi még ennél is rosszabb, költséges szórakozással, sőt legtöbb esetben lumpolással töltik el. Ilyen és hasonló szociális érdekek szempontja vezethette a római pápát, mikor nevezetes bulláját kiadta. A legnemesebb .iuhuiciók v.^.'^ellé!-. .' ális érzékkel megáldott Szentatyái rendelkezéseiben s csak fokozottabb tisztelettel fordulhatunk feléje, mikor parancsait meghányjuk-vetjük. Sajátságos végül, hogy legtöbb esetben azok jajgatnak legjobban az ünnepek eltörlése felett, kiknek eddig eszük ágában se volt ünnepelni, értve a tempTÁRCA A világpolgár. — A .,P apai La p o k" eredeti t í r e á j a. Irta Farkas Pál. Mar alkonyodott, nőkor Grüne Kpatuindast behozták a Coneiergebe, Meg az ajtóban is dühösen tiltakozott a gondolat ellen, hogy csupa gyanús arisztokrati közé zárják, de a két nemzetőr polgár nem sokat törődött előadásaival, hanem egvszerüen átadta a lögliázfelügyelónek. A fogházfelügyeiö pedig igen szűkszavú polgár volt, aki (elvette a nacionaléjat megmotozta, hogv nincs-e nála gyilkos szerszám és azután azt ruodta, hogy sétáljon most nyugodtan be és várjon s/ép türelemmel. Előbb-utóbb majd csak érte jönnek. Vagy -zabádon ereszid;, vagy elviszik a H réve-piacra — de valahogyan mindenesetre eliuté/ik az ő dolgát is. Grüne Epaminondast nem hívták mindig Epaminondasnak. Születése után a kis thüriiigiai város anyakönyvébe az Antnn nevet irták be. De amikor a fiatal Grüne megismerkedett a francia filozófusok munkájával es megírta üt fel vonásos, verses tragédiáját a zsarnokok eilen, ugy vélte, hogy az Anton név nem illik egy telivér és komoly republikánushoz és ezért végiglapozta kedves Pltitarehosát. In 'VÍV jnlili ni'Vi t k> fessen. Végiil is megállapodott Epaminondasban és a szűk lát kör fi német hatóságok nemsokára meg is büntették hamis név használatáért. Mert Tliüriii|(iáhati ezidőben még nem értették meg egy francia műveltségű világpolgárt. A/titán kitört a nagy forradalom és Párizsban ünnepélyesen kihirdették a világszahadságnt és a teljes testvériséget. Ks ekkor Grűne Epaminondas is ugy érezte, hogv neki nincs többé helye az alvó német erdők között, hanem oda kell sietnie, ahol a világszabadság fáklyája lobiig. Másfél esztendeig melegedett Párizsban a világszabadság fáklyájánál, amig azután végre ő is eljutott a Coneiergebe. A A nagy hörtönépület homályos boltozatai alatt vöröses fáklyafény derengett és Epaminondas lassan felismerte a környezetét. Valóben, rossz sejtelmei nem csaltak meg. Csupa olvati alak népesítette be a börtönt, akinek már a külseje is elárulta, hogy miként gondolkoznak a népjogokról. A legtöbben hímzett kabátokat és ünnepélyei parókákat hordtak, a viselkedésük pedig gőgös <•* nvegle volt. Epamiuondas ugv érezte, hogv a köztái sasiig akkor követte el vele szemben a legmlyosabb méltatlanságot, amikor ezek közé zarta. Egy magas termetű, him/ett kabátos ur most feléje közeledett. Két lépéssel előtte megállt és egy hosszunvelü h.rgnont vett a kezébe. — Ah ! uj jövevény — mondotta a biniz.ett kabátos. — Örvendek urain, hogy szerencsém van. Szabad becses neve ntan érdeklődnöm. Kpatniuondas először egyáltalában nem akart válaszcím. De azután elhatározta, hogy rendre Utasítja az arisztokratát. — Gröne Epaminondas polgár vagyok — válaszolt es jő! aláhúzta a polgárt. A másikra azonban ez a hangsúlyozás láthatólag nem tett hatá-t. Ellenben mély és szertartásos bókot csinált és ő is megmondta a nevét : — De Tresaillea márki . . . Nagyon örvendek uram. .látszik ön sakkot? — Nem — mondotta Epaminondas, akit ez a szokatlan szeretreméltóság lefegyverezett. — Kár. Még néhány nap előtt pompás játszmáink voltak az öreg de Lafarge tábornokkal. Sajnos, tegnapelőtt őt is elvitték. Azóta nincs partnerem. Epaminondas most egy kérdésre szánta el magát : — Szabadon bocsátották a tábornokot? — kérdezte könnyedén. A másik meglepetve mérte végig. — M>t gondol? ()n csak nem képzeli, hogy innét máshova is vezet az ut, mint az igaz emberszerető Guillotin doktor elmés találmányára. De azért ne veszítse el kedvét. Az ember e'ső pillaReggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak, szekszorulasban szenvedőknek. Kapható HPá-pa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb fűszerüzletben. Igmándi keserűvíz Az elrontott gyomrot •.'•:{ óraalntt teljeseu rendbe li«//.i Kis üveg 40 filier Nagy üveg 60 fii.