Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912
1912-07-14
XXXIX. évfolyam, Pápa. 1912. július 14. 28. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik 111 1 n d e n v a s á r n a p. Szerkesztőség és kiadoliivatal : üoldlierg Gyula papirkereskedése, lü-tér 'j:;-ik szám. Telefsa. 11.2 szám A szerkesztésért felelős laptnlajdouos: GOLDBERG GYULA. Klőlizetések es hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre 12 kor., félévre. 6 k., negyedévre I! Nyilt-tér soronként 40 tillér. — Kgyes szám ára 110 tili' — A á p a i I. a p o k" eredeti t á r r á j a. Ti/e-ztendó. Az idd hogy eljár ! Bezzeg elszáguldott telettünk a mindig fürge, bár nem liattil idő. A múltban bizony a napokat percekké szerettük volna varázsolni; most meg a pillanatokat heteknek, hónapoknak óhajtanok megtenni. Hja, akkor tanulni kellett, liogy tudjunk valamit ; nem is annviia, hogv tudjunk, hanoin, hogv meg ne bukjunk, Mosi pedig, midőn kinn vagyunk az elet iskolájában, niogallitanok a pereeket, nehogv megbotránkoztató gyorsasággal tova rohanjanak, mert minden pere mar közelebb visz béliünket a megöregedés fele. Inkább szeretnénk ujiiéi Ujak lenni, örökre fiatalok. Til esztendő mult:fn valóhan szépnek tűnik lel a mult. Nem látjuk oly niogurvának, szigorúnak a professorok ábrázatát; nem latjuk oly rettenetesnek a „büf'iáza'st", a „drnkkolas-t. Sői minden szépnek, el bájolónak tetszik \ alóhan szép is v»lt a diákélet és ezt annál is inkább el kell ismerni, mert most tiz év után, megállapodottadéi fejjel gondoljuk el. Es összeültünk egy évtized után a volt iskola| társak, kik az ország, talán a viliig egyes részeibe elszéledtek annak idején. Az. ar-vonások jórészt nem változtak, e-al; némileg komolyaid) kifejezési öltöttek. Azonban az ajkak fölött néminemű elváltozások észlelhetők : a gverckek roeghajiistosodtak, sőt némelyek mcgszakálosodtak. Ks sajátságos. A kösöttünk ülő tanárok, az igazgatóval az élükön, mintha megfiatalodtak volna ti/esztendő alatt Ok az öregek, megifjodnak; nun fiatalok, elöregedünk, l'láne sokan mar másodmagukkal is eljönnek. Kihozták hitvestársukat, amely körü'ménv még inkább i vénségünk mellett bizonykodik. Jó! csinálták bizony a fiuk n dolgot. Mintegy harmadrészük sietett megházasodni, azt tartván, hogv jobb előbb, mint soha. Aztán az „agglegénvek" restelkednek, hogy nekik erre még idejük sem volt, sőt nem is gondoltak eddig ilyesmire. So!,an azonban megígérik, •hogy a legközelebbi találkozókor — öt. év millva — , lehetőleg ők is párosával vesznek részt az. öröm; lakomán. Addig a régi liázaseiuberek már több rendbeli családtagjaikkal lél-zerelve mennek el a | találkozóra. Így azután pgyre népesebb és tarkább lesz a találkozó. A létfenntartásért ló y<5 nehéz küzdelemben még csak az emlékesésre sem marad ideje az embernek. De ilvenker, Iijesztendő után, Pgy pioiinatra megállhatunk és meggyújthatjuk agyunkban az. emlékezés méeeesét. Emlékezzünk régiekről. Kmlékezzünk i letűnt szép időkre, melyek már esak fiainknál, unokáinknál térnek vissza. Amikor édes volt az, ami tiltva volt. Amidőn ketten egy cigarettát (drbja 2 fillér) szíttunk testvériesen megfelezve, de vidáman pöfékelve, mert jól esett és mert lóleg tiltva volt. Azután délután hilliárdoztunk, természetesen azért, hogy testünk edződjék. Kz is tiltva volt De hát, éde« istenem, mi nem volt tiltva a diákoknál? Éppen a tanulás, Ks ezt legszívesebben nem tettük. De a'.ért mégis emberek lettünk. Amit az iskolában elmulasztottunk, arra akarva, nem akarva megtanított az élet, ez a legkitűnőbb tanintézet. Meg volt jelölve a találkozó hely: egv hatalmas kerti helyiség. A volt iskolatársak egyenként szallinkóztak; többen, mar jeleztük — inásodmagukkai Volt öröm. Szervusz! Hogy vagy! Kgv szemernyit setu változtál. Szervusz! Hozott Isten! Az. ifjak azután a tanárokat üdvözölték, ezek meg a volt növendékeket. Megindult a beszéd. Szó folyt a jelenről, szó eset a múltról. A már jelentévők valalianvsz.nr egv-egv tiatalembert feltűnni láttak, azonnal rákezdtek: — Jön a Fehér. Ott jön n Kelemen! Amott áll és keres bennünket a Boros! Khun jön a feleségével a Vértes, i Ks igy tovább, i Csakhamar a hosszú nagy asztal benépesült. Reggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Használata valódi ahlas ayoinornajosoknak. szekszrjrulasban szenvedőknek. mm | Az elront Ut g>oinf-9 PISI 1 "! roti '.'ót óti alatt tel1 M I f í , " > ''" f ' tdlie llo/Zil I II I iL Kis Üveg 40 filier Niijy üvf g 60 fii. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és JOBB TÜSZERÜZLETBEN. Az adóról. Már Deák Ferenc megmondotta, hogy az adó is olyasvalami, mi mindig csak — nagyobb lehet. Egy bizonyos, s ez az. hogy a magyar ember nem szeret adót fizetni s általában a legnagyobb igazságtalanságnak tartja az adófizetés kötelezettségét, mert véleménye szerint nem jó dolgokra fordítják a rendkiviili nagy összeget. Mondják, hogv egy ellenzéki képviselőjelölt a programbeszédét igen kurtára lógta, öt perc alatt végzett vele, és megválasztották képviselőnek. mert egyetlen témája az adó nagysága volt. Másról nem is beszélt, csak arról, hogy az adó sok, le kell szállítani, sőt meg kell szüntetni, végül pedig arra a csattanós konklúzióra jutott, hogv a sok feleslegesen elpazarolt adót vissza kellene az államnak térítenie. Wekerle Sándor természetesen más véleményen volt, van és lesz. <) szerinte az adó kevés. Szerinte senki sem fizet annyi adót, mint a mennyi dukál. Axi állította a legutóbbi adóreform tárgyalása alkalmával, hogy. ha mindenki bevállalni becsületeden, ml a jövedelme a mostani kulcs szerint igy fizetné az adóját, az állani nyakig pénzben volna s sohse jutna eszibe adóemelés, vagy ujabb adónem. Minket azonban most egyelőre az érdekel, hogy Pápa városa ebből a terhes adózásból milyen arányban veszi ki a részét. Abban a kimutatásban, melyet a v. tanács csatolt a városi pénztár mult évi zárószámadásához és melyben fel van jegyezve, hogy a városi adóhivatal mennyi és minő természetű adót kezelt, szedett be és szolgáltatott át rendeltetési helyére, ez a tétel szerepel: Összes tartozás 525*278 K.. összes lerovás 421412 K. Pápa város közönsége tehát egy fél millió koronát fizet adóban — évente. Meg kell jegyeznünk, hogv mindazok, kik a kir. adóhivatalnál veszik fel fizetésüket, ezen összegben nem szerepelnek, miután adójukat ott hozzák levonásba, i F.z azonban aránylag nem nagy összegi. Ehhez jön még az az összeg, melyet a város pótadó címén szed a polgáraitól. l> .-lobbinak a télelei:" Összes taHozás l7()i'.tíS |C. összes lerovás 157*479 IC Ezek szerint tehát a mult évben be kellelt volna fizetni a város lakosságának összesen (kereken) 7IMHMM» körmit, s tényleg befizetett 5-St 11M HI koronát. hátralékban van 120(KK) IC-val. Ha mármost ugy átlagban lehetne számítani, elszörnyülködve vesszük ki i számításból, hogy Pápa város minien egyes lakosára beleszámítva a cse•semőket is. évi .'50 IC adó esnék. .lói tessék ám azt is figyelembe fenni, hogy az adófőkönyvben azok •szerepelnek leginkább, mint adóhátralécosok, kiknek adójuk évi .'50 IC. vagy nég annál is kevesebb. Majd ezeknek i rnérlegezése után rögtön kitűnik eníck az összegnek a nagysága. Ha különben csak ez volna a lacosság egyetlen adója, még csak hagyán, i'.z azonban csak a közvetlen adó. Hol van még a közvetett? Vagy tán nem adófizetés a bélyeg, dohány, fogyasztási adó stb. Tesszük azt, az a városi tisztviselő, kinek 2000 IC évi fizetése van és 30 K. adót fizet, bélyegekben 12-szer <i4 f.-t. vagyis csaknem S K.-t évente, közvetve is fizet adót, liogy a pénzéhez juthasson a nyugtájával. A dohányzásról nem is szólva, lévén az Invns. iu lógvaw«'á*i ndó. mely évente 60*000 K.-t hoz a városnak. Egy emberre ebből is esik •'! IC Szóval oly óriási megterhelés mellett éljük le napjainkat, hogy szinte csodálatos, hogy még kibírjuk. Pedig ugy lát-.zik. bírjuk. Hogy meddig, ki tudja 't
