Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-06-23

XXXIX. évfolyam. Pápa. 1912. június 23. Ív. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-pidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Goldlieric Gyula papírkereakedéae, KC-tér í!3-ih szám. Hirdetéseket egyezség S/.TII.I felvesz a kiadóhivatal. A szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: pgéaz évre \i kor., félévre C k., negyedévre \ Nvilt-tér Boronként -l<l fillér. — Egres szám ára :JU üli­Nyissunk szabadfürdőt! Városunk egy előkelő polgára, mint Tapolca-pari birtokos nemrég panaszt emelt a tanácsnál, hogy rétje mellett fürdőzők birtokában sok kárt tesznek. A tanács itiformáltatta magát, s pana­szost azzal a kérelmével, hogy a für­dőzést ott eltiltsa, elutasította. Ami pol­gártársunk azonban megfelebbezte a r? O tanácshatározatot az alispánhoz, kitől még azt is kérte, hogy utasítsa a taná­csot, hogv szabadfürdésre alkalmas teret jelöljön ki és őt pedig az eddigi kárért kártalanítsa. Ebből az egész ügyből minket jó­formán csak a közfürdő kijelelése érde­kel, s ha az alispán végzését he nem várva, már előre hozzászólunk a do­loghoz, az az iigy aktualitásában nyeri magyarázatai és abban, hogy az ügy­nek eme része közügy s mindnyájunkat érdekel. Bizonyos dolog, hogy a mi Tapolca föryónk í'üi rMzésre igen alkalmas. Közel van a városhoz, nem sekély és nem mély, s igy vizfogás után elég tiszta is. Ha már évszázadokon keresztül elégjó volt ivóvíznek, akkor fürdésre is csak jó lesz még évszázadokon át. A mennyi­ben tehát igy minden tekintetben meg­felel a kívánalmaknak s a boldog part­birtokosok által ki is lesz használva, felmerül annak a szüksége is. hogv a város nem partbirtokos polgárainak is jusson a jóból, azaz gondoskodni kell egy köz-szabadfürdőről, egy parti-észről, melynek igénybevételéért se jó szót. se pénzt ne kelljen adni. IIa tény az. pedig alig fogja valaki kétségbe vonni, hogj gvakori fürdés, mint a tisztaság; alÁpja közegészség­ügyünknek egyik legelső kelléke, akkor módot kell nyújtanunk arra. hogv azt a polgárok minél könnyebben megtehes­sék. Ha egyszer közegészségről, azaz közügyről van szó, akkor már a ható-, sági intézkedésnek a szüksége lép elő­térbe. Nemcsak meg nem akadályozni,] sőt megkönnyíteni kell azt. hogv a la­kosság minél gyakrabban fürödjék. Ks a mily szorgosan kell gondos­kodni erről, épp oly szigorral kell meg­akadályozni azt. hogv az utca népe, különösen a szemérmetlen suhancok tábora a város központjához legközelebb eső nyilt helyen, mini a Fenyvessy-villa és a villanytelep közti részen, melyen akár séta. akár a mulatókertek látoga­tása cimen a nagyközönség állandóan jön-megy, vagyis ott, hol a viselt dol­gaiknak leginkább van szem- és lülta­nuja. lürödhessék. Meg vagyunk győződve róla, hogy erre nézve vannak szigorú rendőri in­tézkedések, sőt tudunk arról is. hogy több ízben történtek is megfelelő lépé­sek, hogy különösen a közszemérem elleni kihágások részben megtorolhassa­nak, részben megakadályoztassanak. Hogy azonban visszatérjünk arra, miként egy közös szabadfürdőt, illetve kettőt, vagyis egyet a férfiak, másikat a nők számára a városnak feltétlenül kell létesítenie, természetesen hangoz­tatnunk kell, hogy az csak ugy felel meg céljának, ha könnyen és szabadon hozzáférhető. A mint távol esik. vagy nem díjmentes, már akkor célttévesztett intézménnyé válik, amilyenre egyelőre nincs szükségünk. Ez idén még nem fenyeget a kolera­veszedelem. Annyi azonban bizonyos, hogy a lakosság tisztaságérzete a leg­nagyobb és legélesebb fegyver minden­féle epidémia ellen. Kell tehát ható­sági ín ; <Í7'í«'h's ar'-.i né*v« is. h.'.:y t.'Z a tisztaságérzet megnyilvánulhasson. Szavaink ilyenformán oda konklu­dalnak, Imgy a városi hatóság hamaro­san gondoskodjék alkalmas szabad für­dőről, melyeket a lakosságnak díjtalanul bocsát rendelkezésére. Be sem kell várni az alispánt. TÁRC A, Hány illat száll a légbe élvezetlen Hány szép virág fesel, \im! Liába, Hány gyöngy hever a fagyos tenger árba Hány büszke sas vergődik szárny szegetten Hány fürdik kincsbe, kinek agya tompa S hány nyomorult ki lényt hiába áhit A sors megtréfál minket, mostoháit; Siketnek jut a zene, vaknak a pumpa. Mein csoda, ha az igazi percben Az igaz einlief iga/, üdvöt ér. Legtöbbje iizi forrón, tehetetlen S midőn költőnek int. már a babér ! Lelkét nií'görlé a h't. a kemény. S zöldelhet az megroskadt tetemén. Lenkei Henrik. •éu. £a.lá"b"u~ Irta Ooda Géza. A torony p.íikáiivan s/ép s.irba ü'tek a <ja­lambok, Kgy hamvas odnszállt a harang nyelére ­,i fejét a tollai alá dugta a esőrévei vakargatta a (des himnuszára figyelt ez az ember és vére baj­szolódni kezdett ereiben. A toronyóra hirtelen el­nyújtott bágvadt kongassál ütötte a hetet. Az első zörgésre a hamvas galamb is felriadt a harang nye­lér 11 es kiszállt az ablakon. Kgy pillanatig hallat­szott a szárnya libhetiése, aztáu beleszédült, elve­szett a .sirázó. szerelmes éjszakába. A faláb rémesen koppant a köveken s ez az ember érezte, hogy a fejebe tódul a vér s forró, tü/es patakokban ömlik el minden tagjában a s/.e relmes vágy egy asszony után. Behunyt szemmel állt ott az ablak mellett most és kinyitotta a szá­ját, aztán nyújtózott s kezével meglógta az al'ak keresztfaiát. Igy várta, mig u tavasz bevonni min­deu tagjába, hatalmába keriti a zsibbasztó szerel­mes vagvódás s végig folyik testeben a tii/es vér. Most hirtelen kinvitotta a szemét, inert az őra kiütötte a hetet s az utolsó kongá-nál szinte zúgva tört be a buja csend az ablakon. Kgy pilla­natig tartott csak és a harangozó megragadta a harang kötelét. A szerelem hangszere lett a harang a kezé­ben. Kelszabadult vágyai, erjedő lü/.es szerelme, ta­vaszi gyönyörök nyögése hangzott ki belőle, majd harsogó, sivitő, zugéi hangokban eleinte, majd lágy e-cudüléssel ringva, mintha simogatás volna. S a földek, a básak, a kertek felett és mindenütt, aho) emberek és állatok készültek a tavaszi éjszaka gyó­Igmándi keserűvíz Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb Tüszerüzletben. testét. Olykor kihúzta a tolla alól s ilyenkor lát-l szőtt az élénk, apró szeme. A harang mellett os» n desen ült a harangozó, féüábát maga alá liu/ta egy darabig szembe nézett a galambbal. Az csal integetett okos villogó szemével s közben kintásott a harangkötéllel. . . A toronyablak nyitva volt és beszálbatott rajta a tavaszi est levegője, mely magával hozta a nedvet párolgó föld illatát és az elpihenő város utolsó hangjait. A harangozó az ablakhoz lépett. Mikor fel állt, nagyot koppant a lába a veres tég­lákon. Falába volt, s amint azt a két !épé„t meg­tette ss ablakig, háromszor hallatszott a faláb kop­panása. Odalenn! apró hazak álltak sóiban, egymás mellett. Közben kérlek látszottak, melyekben még csupaszon álltak a fák s a talaj meg feketéllett. Kelet felől sötét árnyékok óvatosan helyezkedtek el a falak tövében és egyre feljebb emelkedtek a fehérlő falakon, aztán hirtelen ráborultak a földekre. Kste lett. Már az utak szalagja sem látszott és csak a esirázó tavasz langyos melege szállt felfelé. Az elalvó termeszei olyan volt, mint a szerelmé­ben elfáradt ember. Nagv fekete ember, aki most elpihent az országúton, inig körülötte as árnyak lá­gvan egymásba folynak és u.'v rogynak le ők is a nedves földre, mint a nas/agyba. A felszálló zsongásra, a esi rázó tavasz csen­Reggelizés előtt telpohar Schmidbauer­féle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak. L«aAM.ia*k«H . / .in w .1 n I .1 & W Ki elrontott gyom­ról -őt oraalatt tel­jesen rendbe kotta Kis üveg 40fillér. Nagy üveg 60 fill

Next

/
Oldalképek
Tartalom