Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-06-02

június -_>. !'• l.apofc kifogásolják azt. [gy járhatnak püspökök, prímások, sut pápák is. Sót éppen a pap az, kinek egy ballépést; jobban szembeötlik, mint más embereknek állandó botlása. A lelkipásztorkodásban töltött 20 esztendőnek a tanulságaiból merítsen a jubiláns erőt ós kitartást a jövőre! Életrajz. Kriszt Jenő született 1888-ban Barcson, Atyja a Széchenyi grófok dirigens tisztje volt. Tanulmányait (Iránban és l'éesett, illetve Veszprétnhen, majd Budapesten végeste. Pappá szentelték 1887. augusztus 7-én Zircen (Pribék tsz. püspöki. Néhány hónapig I.esencetomajou, hat, évig Keszthelyen volt káplán, majd átlépett az esztergomi egyházmegyeije, hol az óbudai ...Jó pásztor" intései spirituálisa, 1895-ben pedig Budapest belvárosi káplán lett, amint ilyen a központi nltáreyyesület másodiga zgat ó ja. A papai plébániára IS',17. októher lS-án prezentálták A veszprémi püspök líHlü. jatiiusban a pápai kerület esperesévé és tanfelügyelőjévé nevezte ki és a király peili^ 1012. februárban a Ferenc Józsefiem! lovagkeresztjével tüntette ki. Pápai működés. Kriszt Jenő 1897. november 28-án érkezett meg Pápára. Még abban az évben goudoskodott arról, hogy a főtemplom tornyára és tetőzetére villámhárítók alkalmaztassanak, 1898-ban renoválták a kálváriát, missziót tartatott. lSÍ)í)-öen gondoskodott, a toronyóra alapos javíttatásáról, felszentelte a földmivesek tij aásslaját, nj orgonát állíttatott, hitoktatói állást szervezett, a zárdai e.emi iskolát bővíttette. ]000hau megalakult a felsővárosi kath. kör, karnagyi állást kreáltak, újra s alaposan renoválták a kálváriát, nj tanitó, állást szerveztek, 1001-ben az Annakápolna tetőzetét javították, a missziót megújították, a Hantán keresztet állítottak, két uj tanítói állást szerveztek, 1902-ben kath. tanítónőképző nyílt meg, líKIH-ban a nyugoti torony haranglábait csinálták, az Aunakápolnát kifestették, a főtemplomba bevezetik a villanyt. 1904-ben megalakul keresztény munkásegyesület, a Mariakongregáció, 1905-beu mindkét torony javíttatott, kiiestették a Szentilonay-kápolnát, 1000-ban megalakul a patronázs, bérmálás van Pápán, egyházi hangversenyt tartanak, tanítónői állást sserveznek, szociális kurzust tartanak, a grófné „Pr- Bcolesía et Pontifloe" érdemrendet kapja, 1007-ben megindul a -Papa és Vidéke", ínegindul a mozgalom a r. kath. főgimnázium létesítésére, megnyílt a keresztényfogyasztási szö\ et kezet, kath. népszövetséget szerveznek, ujabb két tanítói öi állást szerveznek dohánygyári zászlószentelés, kei. munkásegyesület] zászlószentelés, világ: papok állal tartott misszió, tanítónőképző épületet nyer, 1008-bau a/, alsóvárosi iskola megépítése, 2 uj tanerő alkalmazása, t'oesperesi látogatás, ttj hitoktatói állás szervezése, orgonajavitás, a tiliálisok hitoktatásának rendezése, 10O9-hen a felsővárosi iskola megnyitása, a keleti torony haranglábainál, kijavítása, ujabb Máriakongregáció alakítása, ujabb tanítói állások szervezése, 1011-ben a templomok fűtése. 1012-ben a ker. munkásegylet védővé, a legéir egylet, diszeinökké választotta, Általában jellemző vonása a plébánosnak, hogy nagv figyelme van a templomok díszítésére és állandó tisztántartásán és szorgosan gondoskodik arról, hogy az istentiszteletek végzésében rend és pontosság uralkodjék. Az ünnepi műsor. .Június M-án, reggel il órakor a plébániatemplomban asszisztencia* nagy mise, melyet a jubiláns mond. A kóruson 200 ta^u vegyeskar énekel. Az énekszámok eze',

x : Te Deuin gregorián dallam, lérfikarj Tani um ergo gregorián dallam, vegyeskai Mise Szantgyörgyi-töL, vegyeskar j betétül: Seijuentia (Lauda Sión) és Ofifertorium (Sacerdotes Domini) Szentgyörgyitöl, férfikar, mise végén Hymniisz (férfikar). Délután ö óraker az irg. nővérek tanintézetében ünnepély, melynek műsora kivonatosan ez: Kölcsey himnusz, királyhimnusz, a jubiláns üdvözlése az óvoda, elemi, polg. isk. és a tantestület részéről, 1 hat, 1 négy és 2 kétkezes zongoraszám, a polgári iskolák színdarabja (Szentgyörgyi daljátéka : Tánopróba az intézetben) és a képezdészek két színdarabja (A képzelt beteg, vigjáték és A hajnal éloeJése, daljáték. .Jim. 6-án, csütörtökön mise után ünnep aa elemi fiúiskolában. Itt is énekek és szavalatok keretében köszöntik meg a jubilánst ugy az iskola, mint a tantestület, mint pedig a pápa-csóti esperes-kerületi tanítói kör nevében. Ugy szálldos a lelkem a tarka tömegbe. Ó mennyi virágot hold ez a csoda domb itt! O mennyi viruló nő vágya csapong in! . . . I> illata csap meg sza/.s inü virágnak, Pajzán szavú m'iin-u. csábos szemű lánynak. Mit nézzek, ő mit hallgassak elébb? . . . Figyeljem e pajkos beszédű zenét? — Vagy azt, mely alattam, hol a város, a szent, Morajba sóhajként tovaszáll odalent? . . . Ott a Tiber arja mélázva osörög, Dalt zengve a múltról, mely ősi, örök. Már árny üli lassan a szent Vatikánt S ott távol az Cs Kapitólt egyaránt; A ciprusok hitnek a Palatiu ormáu, Nagy Kóma letűntét gyászolva mogorván . . . S éu állok e halmon, mely ugy megigézett S egyszerre szíven kap egy üdvteli érzet, Lobbot vet a vérem gyűjtő sugarára S ugy rengeti szivem szilaj gyönyör árja . . . Hová sodor? — égbe, pokolba talán?! . . . O mintha gonosz vágy gerjedne nyomán — Az örök városban, hol tisztul a lélek S örvényibe bűnnek itten so'hse téved . . . Szivem hova ugy vont, ez hát az a föld, ez? Hol — lőttem — az isten hozzám közelebb lesz .' Állok tehetetlen, a lelkem erőtlen, Hiába menekszem — bün csalija előttem. Mint ködtul a nap, beborul a bitem S egy kéjteli érzés tüzesiti szivem . . . Röviddel előbb még a katakombák Forogtak eszemben és vértanú hősi, Kik hitükért éitök mosolyogva od'adták S ugy véltem: a lelkem emléküket őrzi S szivembe a bün Int kisérteni indul, — Ez ellen a ved pajzs hitem lesz ezentúl . . . ... De gomolygva rajzik a nép ezre köröttem S eszembül a mult kor mártírja kiröppen. A régi világra árnyat vet az uj már, Kisérti a lelkem sok démoni szempár, És mintha gúnyolva, inoselgne velem, — Nézése nyomában izzó szerelem. Megreszketek, éget a laz, zug agyam, Szemem bele vész majd kéj-mámorosan. S követem a nyüzsgő tömegs >ron őt, A kárhozat-utra a démoni nőt. De ím, nyoma vész s a tömeg közepett Vágyón amig állok, már uj közeleg; Tekintete éget, mosolya merő vész, Híven követ egyre e földi k'sértés. S imbolygva elém jő, iniut fantomok árnya Kerülni akarnám s lihegek utána. Elbűvöl, igés e szép Circe-sereg, Csábjába igázva vergődő szivemet. Zaklatja a testem, nemrég mely előbb Ott térdele hittel a szent szűz előtt; Ea felveri vérem mely szennytelen' álla, Vágy ördögi sergét uszitva reája; KIU/.I szivemből, mit leltem, a békét, Belopja beléje a büntető érzést . . . S a dicső Kómában, a nagy hitüben, Hol porba ledöntve vonaglik a bálvány. — Bün átka megejtett, — érzem szivemen: Legyőzte as istent a démon, a sátán! Irodalom. Tavasz-nyár. Vcrskünyv Irta Szelényi Jozsaf (lhSL' 1912.1 Csinos kiállítású könyv. ízléses . iudappal. a S/..i-nyi József könyve, melyei kíváncsian nyito-.ioiu föl, hogy végig olvaaaam. .Minden szépirodalmi munkát éideklödéssel szoktam a kezembe venni, különösen ha a mii egy poéta-ember szellemi terméke. A Szelényi József könyve, iránti érdeklődésem azonban sokkal nagyobb volt. mint ni.is. előttem ismert vagy teljeset, ismeretlen poéták müve iránt. Ebben a reális világban ugyanis szinte szenzációszámba megy, ha egy szépirodalmi müvet az intelligenciának fiz százaléka megszerez, annak a munkának pedig egyenesen a szellemi termékek koronájának kell lenni, melyet, az cgvkét korona napi keresetiéi bíró munkásnép is tömegesen vesz meg magának. Szelényi József könyve iránt ez a tapasztalatom fokozta kíváncsiságomat és s/okatlanul nagy érdeklődésemet. Rokonszenvvel és jóakarattal kezdtem és olvastam végig ••/.(. a köny < et s azt a rokonSZenVet és jóakaratot, most sem te-izeni télre, amikor a „Tavasz — nyár"-ról a véleményemet elmondom, mert hiszen a helyes kritika: éppen az jellemzi, hogy önzetlen és tárgyilagos: megdicséri, a mi jó. a hibákat pedig nem ostorozza, hanem csak fölsorolja azzal a célzattal, hogy a szerzőnek szolgálatot tesz vele. A föntebb már említett tapaszsnlat után .-n egy bizonyos fokig csalódtam Szelényi Józseiben, mint poétában, mert költői nyelvezete olvau Ósdi és nehézkes, hogy igen sok helyen teljesen leiontja azt a hatást, amelyet, nagyon sok versének elérni kellene, ha azok művészi köntösbe volnának öltöztetve. Tömör összefoglalásban Szelényi Józsefet a legjobb akarat mellett, sem mondhatjuk modern poétának; ö a régmúlt szinevesztett költészet hangján énekel, de a szándék, az akarat, versei megírásának a miértje, érzéseinek az őszintesége, morális felfogása határozottan tiszteletreméltó. Sok verséből kiérzik az „akarom vagyis, hogy akkor is ir és irni akar, amikor nincs ihletettsége hozzá és éppen azért van az. amit a „Kísértés" c. versében maga is bevall, hogy: „ . . . bár irok : nincsen élet a sorokban*, míg ha az ihletés pillanatában ima, igen sok szép gondolatát művészi formában tuduá elmondani. Más, szintén több versének olvasása közben, régi, divatját multa szavai miatt ugy érzi magát az ember, mintha dohos levegőjű kriptában volna, ahol kellemetlenül csapja meg ormukat a halottszag. Hangutánzó szavai a legtöbb helyen rosszak, pl. az ágyú zeng Hazáin . Másutt nem találja meg a kellő hasonlatot pl. „Halkan susog ajkad — Mint a virágnak ha fakad levele." Szókamrája sem valami gazdag. Vagy uem szülnek-e visszahatást és nem bántók-e ma az ilyen régi és uyomorékká tett szavak : v irányul, bolygja, óhajtnák, hallszik, estszél, bevalltad, dalim, sóvárgva, diderg, hallnom, védekszik, rajg, bálványtok, hóditsz, ezri. eszéllyel, lelhetd, üldve, varázsdaua, inegvitt, áldta, halhatlau. viszonz, teltekiutsz (felnézel helyetti, vallsz s több ehhez hasonló szóficamok, holott ugyanezen értelem kifejezésére kevésbbé nyakatekert szavakat is használhatott volna, mert inkább zökkenjen egy kissé a vers, mintsem az iiyen megcsonkított szavak zavarólag hassanak. Vagy nem esik-e rosszul a fülnek az ilyen szó ! „patakcsa" ? Er éppen olyan rettenetes, mint a lábcsa, vagy a kalácsa, mely uem más mint a ka, ke, acska, ecske stb. kicsinyítő ragok rövidítése, a mit, egy ma élő poétának használni nem volna szabad. Vagy pl. egy mondatszerkezet: „Imám az . . . mely föl érted égbe tolul" (Bucsu), vagy : „De mintha a meny nyilt meg volna" | Vallomás | ami a legmesszebbmenő poetict licentia mellett is merényletszámba megy. S mindezt a szerző miért