Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-01-21

Pápai bánok 1912. január 21. meggyőződése teljesen szúmitiison kivül marad. De ne tekintsük u felekezeti tagoltságot sem. Valakit azért, mert nem hason felekezeti, a szavazó listából kitörülni, az szerintünk helytelen eljárás volna, mert amint a politika, ugy a valhískórdés sem való a városi közgyűlés elé. Itt egyedül és kizárólag a város érdeke az irányadó. Választás előtt löbb helyen előértekezleteket tartanak és jelölnek minden kerületbe férfiakat, akiket rendesen meg is szoktak választani. Azokat terhelné elsősorban a felelősség, akik az ilyen értekezleteket vezetik és a jelölésben! részt vesznek, lia a város uj képviselőtestületébe nein a polgárság színe-java. nem a polgárok legjobb anyaga kerül, hanem olyanok jutnak oda, kiknek más! dolguk nem lesz, mint minden üdvös| dolognak ellene szavazni. Ha tehál azt akarjuk, hogy Pápa városa fejlődjék, ugy nézzünk kissé körül — választás előtt. nagyon ""k megfigyelés után azt láttam, hogy Pápán még mindig az a ó-kori szokás dívik, a mely felekezetek szerint tagolja szét a város intézőköreit és a mint azt látják, hogy a képviselőtestület egyik felekezeti árnyalata a város érdekében valamit jónak tart, az bizonyára a képviselőtestület másik felekezeti árnyalata a város érdekében feltétlenül rossznak véli. Már pedig mindaddig, raig a város gazdasági, szépészeti előbbrevitelének, haladásának háttere felekezeti harc, addig egészséges városi politikáról beszélni nem lehet. Ki kell irtani a városi képviselőtestület köréből a felekezeti harcokat, egyrészt azért mert a város érdeke megköveteli, de raásrósrt azért is, mert ezzel rosssz szolgálatot teszünk nem csak városunknak, hanem mindazoknak a kik tváros falain belül laknak. Ha ez meglesz, akkor beszélhetünk arról hogy mit kell csinálni városunk haladása szempontjából. A képviselőtestület ta»jai ekkor nem azt fogják tekinteni, hogy melyik felekezet melyik véleményhez csatlakozik, akkor a másik felekezetnek az ellenvéleményhez kell csatlakozni ha mindjárt a másik véleményt tartja is város szempontjából helyesnek, hanem nyíltan és őszintén mer szint vallani s azon álláspont mellé áll a melyet meggyőződésénél fogva a város kulturális szempontjából helyesnek tart. Ez lehet az a ideális állapot, a mely utál a mai fejlett társadalom már régen áhítozik s a melynek elérkezte természeti fejlődésnél togVI sokkal közelebb áll, mint a milyen régen áhítozunk ntánna. X. Mozgolódások. Az egész magyar közélel ugy lml lámzik. mint valami háborgó tenger Ahogy a Balatonnál nem tudja senki ínég akik a kórnyékén laknak sem, bőgj miért háborog hirtelen és miért csendé setlik le megint minden átmenet nélkül ugy nem tudjuk azt sem, hogy a ma gyar közélet tengere miért háborog. Hiszen a közvetett okait ismerjUl Városunk fejlődése. Azt hiszem e lap hasábjain már sokszor volt szó arról, hvgy milyen irányban kellene dolgoznunk, hogy elérhessük azt. miszerint Pápa is azon dunántúli városok torába tartozzék, a melyet rés;;int természeti fekvésénél fogva, ré•szint, pedig történelmi jelentőségénél fogva méltán megérdemel. Ha végig tekintünk csak a közel múlton azt, látjuk, hogy igaz az. miszerint városunk hslad ugyan, de nem olyan arányban, mint a minőt a fenébb említett okoknál fogva elvárhatnánk. Sokáig gondolkodtam azon. hogy miben j kel! ennek okát keresnem, inert hiszen sokkal kist bb és alkalmatlanabb fekvésű helyek Dunántúlon a haladás szempontjából sokkul nagyobb eredményt tudnak felmutatni mint mi. mig végre tudta azonban, bog/ miért. Általában valami keser nyés érzés vett erőt rajta, ezek ellen a népesalók ellen, akik nem csinálnak semmit és akik mind erősebben és erősebiien terjesztették az ördög iránt való hitet. A tél eső és hó nélkül múlott el. A jó párator higgőágyáhan fekszik, amely két pálmafára vau erő.-it.ve és egy fekete nővérrel legyezteteti maga*, mik.i/.b'íii az Isten létének kérdésével foglalkozik. „A r» ,ek istene" ezt még me;; lehet érteni, de a in' !- és méhek istene, erről már gondolkozni érdéi Azután elmélkedett az első férfi bűnbeesésé összes körülményeiről, rokonszenvvel és résevét I teljes pillantásokat vetve a meztelen néger nőre. Így mult el a tél, a tavas/, és a nyár, mialatt a méhek folytatták a szegény négerek lelkének a rontását Mikor beállt az ősz, a mi lelkészünk nagyon kíváncsi volt arra, hogyan látják el magukat a méhek télire. Egy szép napon kiment a kasokhoz Caesarral, a uiéliek gondozójával, hogy tartalmukat megbecsülje. Mekkora volt azonban a csodálkozása, midőn a méznek még nyomát -'in találta. Első gvanuja Caesarra esett. — Megetted a mézet, te szamár? -— kiáltott rá — Nem, atyám, a néuer nem eszi ezt a piszkot. — A mézet gondolod? — Igen, amit a méhek csinálnak. Massa. — Ez nem piszok, ez. az. ö téli táplálékuk. — Nálunk nincsen tél. — Ki igaz, teljesen igazad van, de a méhe. ket mégis kényszeritik az ösztöneik, hogy mézet gyűjtsenek, érted már, az isten szerelmére, érted már ? — Isten azt akarja, hogy a bogarak megegyék télen, amit nyáron gyűjtöttek? Nem értem, Massa — De, te tökfilkó, muszáj nekik gyüjteui. Ha vau egy Isteu az égben, liát megtörténik az ö akarata. — Igen, <le — szent atyám — a bogarak akarata ? — i)n. ne mond azt, hogy n bogaraknak is lehet akaratuk. — Miért nem, atyám? Es minek téire gyűjteni, ha egész éven át van cukornád. Nem olyan ostobák ezek az. állatkák. Elsötétül a lelkész szeme előtt a világ. Valóság lenne, hogy a méhek észrevették, hogv nincs szükségük készletre a hideg évszak idejére, meri hiszen miudig van cukornád? Borzasztó kétségek kerítették hatalmukba • pap lelkét. Ha a méhek gondolkozni tudnak, ha nincsenek megakadálvozva abban, hogy végkövetkeztetéseket vonjanak le és hogy örökkévaló határozatokat belátásuk szerint megváltoztassanak, hol marad akkor az ösztön és a predesztináció ? Kétségbeesésében és telve gyűlölettel a lusta méhek iránt, egy napon elhatározta, hogy a kasokat széttöri. A méliek, amelyek feldühödtek, hogy igy szétkergetik őket, tömegeaen iontottak rá a lelkészre, aki nem volt már harcképes és végül megadta magát é« ágyba kellett feküdnie. A szenvedés e. fájdalom hosszú éjszakái alatt vult idője megbánni tévtanokba vetett hitét és az amjának, kinek jámbor hitét nem győzte le a pogány theizmiis, apdása közben, az ö karjai között lehelte ki a lelkét, miután visszanyerte gyermekkori hitét és nagy örömére fekete kitsorsosainak, akik az Isten létezésének hegyesvégü bizonyítékaitól nagyon sokat szenvedtek,::/, atheista hitre tért át. és tudjuk. Tudjuk, hogy gazdaságilag és technikailag elmaradottak vagyunk, tudjuk, hogy horribilis drágaság van minden vonalon és hogy a megélhetési •.'iszonyok aránytalanul nehezebbek, mint bármely más országban, de közvetlen [diait nem láljuk. Azonban megértjük. Erijük, hogy mint a kazán oöze hosszú ideig sistereg, azután egyszerre kitör, ugy a magyar közélet, a magyar rendek és osztályok lelke kívánságai hosszú ideig sistereglek, végre most mind több és több tör ki. Egész Magyarországon különféle mozgalmakról hallunk és kapunk hirt. A társadalomnuk egy olyan osztálya mozdult meg, amelyet eddig csak ugy ismertünk, hogy legfeljebb a képviselőválasztásoknál mozdul meg. A magyar középosztály megmozdult. Először hallatszott az állami tisztviselők mozgalma. Az ö hangos szavuk felébresztette a magyar közoktatás szolgáit, a tanitúkat és tanárokat. Es ezekre it mozgalmakra, amelyeket az állam alkalmazottai indítói'.k és amelyek az állam - mini lizelé. gazda — ellen irányultak, visszhangként megindult a magánalkalmazottak, kereskedelmi alkalmazottak, magántisztviselők mozgalma is. Az. hogy ezek a fix fizetésből élő emberek is megmozdultak, hirtelen nagyon elmélyítette a mozgolódások jeden tőségét. Az állami tisztviselők szerte a világon mindenütt elégedetlenek és legtöbbuyire állandóan van valami kívánni valójuk. Az ő mozgalmukat, amely most kissé hangosabb lett, csak az eddigi csöndes mozgalom folytatásának is lehetett gondolni. De a magántisztviselők ' és egyáltalában n magáncégeknél fix fizetéssel alkalmazott egyének mozgalma már valami uj, valami olyan dolog, ami éppen a mai viszonyok rosszaságát, elviselheted lenségét jelzi. A fix fizetésből élő emberek közül jobb helyzetben vaunak azok. kik niaginosoknál dolgoznak, mert a fizetésük nagyobb és a követeléseik reálisabbak. Hiszen az állami tisztviselők követeléseire a miniszter teljes nyugodtsággal és igazsággal felelheti esetleg azt, hogy az államnak nincs pénze. Hiszen az állam nem nyerészkedésre alakult társaság, ha nincs elég jövedelme, akkor nem Ind adui alkalmazottainak fizetés emelést. De a magáncégek és társaságok célja igen is a minél nagyobb nyereség, egy nagy nyereséggel dolgozó bank vagy egyéb magáncég alkalmazottai pedig jogosan és sokkal könnyebben érvelve kérhetik, követelhetik fizetésük emelését. Ks a magánhivatalnokok mozgalma, amely most mind és mind erősebb lesz, niée.' valami érdekes dolgot kiváltott u magyar közéletből. Megmozdultak azok az emberek, azok az osztályok, amelyek nem fix fizetésből, hanem tiszteletdíjból szerzik a jövedelmüket. Az ügyvédekre és az orvosokra gondolunk. Amig az állami és magán-