Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-05-26

séft elviselésére és biztatsz, kitartásra serkentsz minket, bevilágítod elménket, kormányozod böleseségeddel eszünket és megmutatod az egyedüli, helyes, célravezető utat nekünk. A jegyzők. Az ország közsági- és körjegyzői kongresszusra jöttek össze a fővárosban, hogy érdemlegesen megbeszéljék ügyeiket. Nem csak személyes érdek hozta egybe őket, amely körülmény felette dicséretre méltó, hanem a községi közigazgatás helyes mederbe való terelésének módját, tehát a nép helyzetének javítását is célozták. A közigazgatási ügyvitel keretében nehezebb, felelősségteljesebb és sokoldalúbb hivatást a községi és körjegyzőknél senki ember fia nem tölt be. A községi élet minden ügye-baja az ö vállukra sulyosodik, a közigazgatás megannyi j szövevényes és tekervényes szála az ö kezükbe I fut össze, a tömérdek felmerülő, változatos, fontos és kevésbbé fontos ügy elintézése reájuk tartozik; adó kirovás, adó beszedés, végrehajtók, uti munkára kergstök. anyakönyvvezetök egy személyben. A nép hozzájuk fordul minden panaszos dolgában, tőle kér. vár tanácsot, rétnél segítséget, de tőlük többé-kevésbbó retteg, mert a jegyzők felsőbb zaklatásokra kénytelenek a legkellemetlenebb dolgokba ártaniok magukat. A jegyzőnek valóságos ezermesternek kell ennie. Úgyszólván napot-éjjelt tölt görnyedő, verejtékes munkában. Mindenre telik idejéből. Restanciája kevés akad, lelkiismeretesen, kötelességszerűen elvégzi a munkáját. Valóban hazaliasabb, ügybuzgóbb és kötelességteljesitöbb testülete nincs országnak a jegyzői karnál. Hihetetlen munkabírással, nem lankádéi energiával és szívós kitartással intézi ringetek ügyeit. Kedvét nem szegi a sokféle ügy, a néppel tud bánni. el:ga-j zitja bajaikat, a polgárság lelkületét, természetét és ésszjárását ismeri, úgyszólván össze van forrva a néppel, amely között él, amelynek ügyeit intézi, vezeti és ellátja. A polgárságnak is csodálatos bizalma van a nótáriusához, tudja, hogy amit ez mond az helyes, amit ez javasol az eólzerü, amit magára vállal azt teljesiti is. Igaz 'Ugyan, hogy a községi- és körjegyzők nyakába varrott kellemetlen ügyek intézése miatt a polgárság előtt — ami természetes is — némiieg veszítettek nimbuszukból, de a falu pennája érthetően tudja illegnie gyarázni az egyszerű népnek, hogy a felsőbb utasításra, kötelességszerűen cselekszik ilyképen. Az államérdek végrehajtása pedig íiiigyon fontos és lényeges dolog. Ez ellen tenni nem lehet, de uem is szabad. Midőn még a Széli-kormány felszinre vetette a közigazgatás egyszerűsítésének szép tervét, a jegyzők föllélekzettek : „No végre valahára megvirradt nekünk is. A ránk nehezedéi, minket lenyűgöző terhek közül egy és más elkerül más hová, szabadabban mozoghatunk majd s következéskép: valójában élhetünk igazi hivatásunknak." Derék jegyzőink magcsalatkoztak. A közigazgatás egyszerűsítésének terve papiroson szépen festett, de gyakorlatilag megvalósíthatatlannak bizonyult. Keresztül \itele még nagyobb zűrzavart, bonyadalmat és kavarodást idézett volna elő. Maradt tehát, minden a régiben és az ólouisnlyokat tovább cipelték a jegyzők. De hát örökké nem akarnak vagy legalább is nem szeretnek emberfeletti munkát végezni, noha zúgolódás, panaszkodás nélkül ellátták és ellá'ják mindenkor összes teendőiket. Megvannak azonban győződve, hogy hova-tovább tarthatatlan a helyzetük. A mit a jegyzői kar kíván az helyén való, méltányos és nem túlzott kívánság. Azt. akarjak', hogy az állami adóügyek intézése ne tartozzék hatáskörükbe, kívánják a jegyzői nyugdíj államosítását, a jegyzőnek a közigazgatás élére való illitását. a szolgálati pragmatikát, továbbá a nyilvános jégvédelmet fegyelmi esetén. Mind ol}óhajtások, melyek tetemesen könnvithetnek a jegyzői kar helyzetén, szabadabakká lennének, több iilöt szen'elhetiienek valódi hivatásuknak nem fordulnának elő hanyagságok, mulasztások, isszet üzések: fokozottabb munkakedvvel, nagyobb ambícióval és igaz ügyszeretettel intéznék dolgaikat. Ami pedig a községi élet szervezésé: illeti, tehát ami a községi közigazgatás javítását célozza, óhajtásuk, hogy a községek vagyonszerzése megkönyitessék. a pusztai birtokosokra is vessenek ki adót, a községi Ügyvitel egyöntetűen szabályoztassék s a fölösleges munkák i ikttssöböltessenek. Ha eme kívánságaid teljesedésbe mennek, akkor valósággal élhetnek majd hivatásuknak : azzal a lelkesedéssel és örömmel fogják felkarolni az amúgy is lelkiismeretesen végzett ügyüket, melyek nyomán uj, pezsgő, rugékonyabb élet fog az eddigi lomha, renyhe, lassú kerékvágást! ügyvitel helyébe fakadni. A közigazgatás gépezete nem fog nyekeregui. meg-meg fenekleni. hanem szabadon, zökkenés nélkül perdül majd tovább az állam, a nép és a jegyzői testület megelégedésére ésjóvoltára. 1 Tüdőbeteg Gondozó Egyesület. F. évi május hó 18-án Pápán is megalakult a Tüdőbeteg Gondozó Egyesület. Az alakuló közgyűlésről, mely a városháza nagytermében folyt le, a "következőket közöljük : Délelőtt 11 órakor, mikor már mintegy flO-au együtt voltak, még pedig többek között Ihász Lajosné, Sült Józsefué. Tar Gyuláné, Galamb Józsefué, Baranyay Zsigmondoé, Hannos Zoltánná, Kiss Lásalóné, Kis Vilma, Peutz Elia, Nagy (íábriella. Adamovich Lazámé, Széky Aladárné, Dr. Jertfy Jóasefné, Strausz Kornélné, Dr. Fürst Sándorué, Dr. Weltner Sándorné, Gerstl Leóné, Dóra Jánosué. valamint Gyurátz Ferenc, Sült, József, Kriszt Jenő, Kiss József, Dr. Lövy László. Tar Gyula, Botka .lenö, Dr. Teli Anasztáz, Herz Dávid, Dr. Körös Endre, Dr. Lakos Béla, Strausz Kornél. Dr. Kende Adám, Dr. Kórod i Simon. Dr. Mass Ernő, Dr. Kő vi József, ilj. Sült .József, Dr. Fürst Sándor. Dr. Kreizler József, Waclisiiiauu Ján >s. Dr. Jer.l'y József, Sós Pál, Köszeghy Kálmán, Dr. Hotiner Sándor, Gerstl Leó, Szentgyörgyi Sándor, Lipka Pál, Jilelí Ferenc, Szutter Daniel. Szokoly Viktor, Thury Lajos, Dr. Weimer Sándor és még sokan mások, Hunkár Dénes főispán. Dr. Vadnay Szilárd megyei főorvos, Dr. ("sehszombathy László, városi főorvos és a házigazdái tisztet viselő Laniperth Lajos h. polgármester kíséretében belépett a tanácsteremben és elfoglalta az elnöki széket. Megnyitás. Hunkár íJénes. Veszprémtnegye főispánja megnyitja az értekezletet, ("dvözli a megjelenteteket és örömének ad kifejezést, hogy oly szép számban jelentek meg az érdeklődök. Bejelenti, hogy gróf Esterházy Palné táviratban kimentette távolmaradását azzal, hogy az éjjel érkezett meg hosszú útról, a mai rossz időjárás vifiont igen alkalmatlan az utazásra, — a felajánlott elnöki tisztséget azonban eltogadta. Néhány szóval említi azt a veszedelmet, melynek elhárításáért a kormány és társadalom egyaránt küzd. A tüdővész elleni védekezésben örömmel iát ja és konstatálja, hogy Pápa város közönsége ilyen tekintélyes számban hajlandó részt venni. Kéri ezt a buzgalmat a jövőre is. I.ampert Lajos h. polgármester Pápa város nevében üdvözli a jelenlevőket. Midőn hazánkban évente 70-80 ezer ember pusztul el tüdő vészben, akkor — úgymond — itt az ideje, hogy a baj ellen sikeresen védekezzünk. Ilyen védekezést tűzött ki céljául a szóban lévő egyesület, melyet Veszprémben már szintén megalakítottak, s a milyent a m. főorvos Pápán is óhajt megalaki„repris individuelc" ,— magyarázta as „egyéni visszaszerzést" : ez neki kötelessége volt, mert nem akarta, hogy öreg napjaira is véres dolgokkal szennyezze be kezeit. A banditának állítólag több mint ÜUOO frankot találtak a frakjiibau, melyet automobiles áldozataitól elszedett. Az automobil modern eszköz és esak ujabb íabló romantikát teremtett. Azelőtt fustéllyal lovon támadtak, most aiitoninl.ili.il és browninggal. Igaz, hogy most gyorsabban horogra kerülnek. A véres aranyak átkot hoznak. Ha megszabadítanák a nagy francia világvárost a förtelmes nyomortól, aztán a förtelmessé vált apasn .Utol. hogy azután folytathassák a kitartottjaikon, akkor a véres krónikán le lennének zárva. Addig az apusok primadonnája marad az „Aranysisak* és „Ezüst fácán" s az cmhervadászat kölcsönösen folyik tovább. Egy leány naplójából. Január 25. A báli zene mélabús akkordjai még ide is el hangzanak. Menekülnöm kellett, hogy ne halljam, mert fájó szivemet széjjel marcangolta. Ide menekültem kisded fehér szobáoskámba, virágaim s könyvcím kózé, Imi annyi rózsás tündéri leányálom szövődött, érzékeny lelkembeu . . . Éjfél van. A báü" veudégek vidám kacagása visszhangzik a termeken keresztül. Mit tegyek? Nem tudom hallgatni ! Forró, lázas fejemet kezemre hajtva azon gondolkodom hogyan bírtam eddig is ezt a mai mulatozást. Még mosolyognom is kellett. Ha valaki sejtette volna, hogy minden percben közel voltain az elájuláshoz . . . I Édes kis naplóm megint ueked panaszkodom. Beszélek hozzád, mintha csak O volnál. Neked sirom el nagy bánatomat, fájdalmainál. Te fogod fel hulló könnyeimet is. Te vagy az egyetlen jó barát, kire rábízni merem boldogtalan szerelmem titkát. Es te oly jó, oly türelmes vagy. Hányszor öleltelek már keblemre H hányszor halmoztalak el csókjaimmal. Nem tudom mi lerne belőlem, ha te nem volnál. Tabui már most sem élnék; de te éltetszj vigasztalsz; benned l.'t látom, benned hozzá beszélek. Csakhogy éppen hangtalan vagy, nem beszélsz, de annál többet beszélek én. Ob, te imádott leny, mily távol messze vagy tőlem. Miért hagytál el éppen akkor, mikor már oly közel hittem boldogságomat? Miért fosztottál meg hitemtől, reményemtől, az élethez való bizalmamtól? Miért is keiieit annyira csalódnom? Miért is szeretlek oly nagyon? . . . Ah, az óra már kettőt üt. Neveddel ajkamon hajtom álomra fejeinél. Megcsókolom édes kis naplómat, mintha csak le volnál . .. Uh, miért is kell lenni holnap ismét felébredésnek. január 26. Miért zavartad m-g nyugalmamat, oh, mondd, miért tetteti ezt? Álmodtam. Azt álmodtam, hogy szeretsz, igazán szeretsz. Álmomban oly jó voltál, oly kedves és jött az ébretlés. Oh, miért is kellett oly hamar visszatérni n fényes tündérálmok boldog országából? Hiszen olyan boldog voltam ott én is, te is; igen te is, mert akkor sztrettél. Mondd, miért nem szeretsz most is? Ast álmodtam: Csendes őszi alkony volt. A letűnő nap utolsó sugarai még ott fénylettek halványan, megtörten minden bútordarabon. Ketten voltunk a szobában, ketten, tudod olt, hol az első meleg érzések hulláma csapott a szivembe, ahol elössör láttalak. Te olvastál vagy írtál, mar nem tudom, én meg elmerültem a lenyugvó nap nézésében. Ki tudja egyet gondoltunk-e ? M szeretettel néztem reád, mint merülsz el munkádban, mint mozog a szemed, a kezed. Néztem . . . néztem férfias szép arcodat, kebled, a lassú emelkedést. Nyugodt és komoly voltál. En a hátad mögött álltam, minden lé'.ekzetvételcdet számolva ; oly férfias, oly szép voltál ebben a pillanatban. Idegeimet feszülni érzem, ereimbe felcsapott a láng, közel hajoltam hozzád és te inegérezted forró leheletemet, hátrafordultál és egy erős öleléssel magadhoz vontál. Ajkunk összefőni, hosszan, édesen és én boldogan vergődtem karjaid között. Akkor szerettél. Miért szabad álmodni azt, amit remélni tiltva van. miért szaggattad fel srivsebeimet, mikor az ugy fáj. Álmaimban jössz el boldogítani, mikor a