Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912
1912-05-05
A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGENYO URAK ÍZLÉSÉNEK MEt! FELELŐ RUHÁZATOT Pápán "t!:.!^: , ". 1 , !*!"," , " ,t Kraus z Arthur és Társa === XIÜ.IIUHIM.I mostauábau ide letelepedett papi-, uri- és egyonruha-szabókuál lehet megrendelni • StoUr^tUiUn szabásforma *s kidolgozás ! Mag? rálasziók valódi angol is skólorsz ági k,elmében emelkedés utáu ennek 15 (tizenöt) százalékát. 51-75 százaléknyi értékemelkedés után ennek 23 (hutiondt) százalékát, 7u-liK) százaléknyi értékemelkedésen felül pedig' ezen értékemelkedésnek 4.) (negyvenöt) százalékát kötelesek az érdekelt ingatlanok tulajdonosai a városi pénztárba befizetni. Ezek az értékemelkedési járulék szedéséről alkotandó szabály rendelettervezet főbb pontjai, melyekből világosan látszik, liogy dacára annak, bogy minden közmnnkálat, létesüljön az a varos bármely pontján, bármennyire a városi pénztárból fedeztetik is annak költsége, mégis az egész város közönsége egyformán fizeti és viseli pótadó alakjában és ezenkívül az érdekelt ház és telektulajdonosoknak még kiilön is meg kell majd fizetniük, hogyha az általuk fizetett pőtadóból létesített közmunkálatok folytán ingatlanuk értéke nagyobb leend. Legajább a szabályrendelet fentéül) ismerteiéit főbb pontjaiból ezt látjuk. Hanem hogy ez mily mértékben jogos, méltányos és igazságos, ezzel a kérdéssel majd akkor foglalkozuuk, ha ezt a szabályrendelet-tervezetei az illető bizottságok tárgyalás alá veszik. * * A Pápa és Vidékének. A ki mindenbe beleüti az.orrát Tetszett ilyen címmel I'punkkal foglalkozni. Válaszunk, in -ly-.«t három részre osztunk, es : /. /\ dolog érdemi. A Pa]lli Ijíl^lok WIM'. 14 i 11. .'i 1 .tili til«*£;*leut vezércikk adatai teljesen niegleleiiiek a való* •ágnak. Ez bizonyítható, sót már azzal be is bizonyított dolog, bogy a Papa éz Vidéke egy oaeppet sem cáfolja. kezdetben esak bosszantotta öt. Rövid idő múlva azonban annyira érezte hiányát, liogy valami megnsagysrázhatatlan fájdalom szállta meg ElbataroMa hogy nem gondol leá. még a nevét is el fogja feledni. Csakhogy minél inkább akarta, annál kevésbé sikerült. Ugy láts/.ik fészket e-,Telt a szerelem s a férfi Szivéből loko/.atosan kobozott a leányéba. Víziói támadtak. Ilyenkor mindig Nádort latta mann előtt kiben eiönek-erejével hibát keresett. hogy gvethesse. De nem talált. Ehelyett imponáló jellemet, férfiasságot és szorgalmat fedezett tél benne é- ,z. könnyeket csalt szemébe. Lattá mar szereimét, de nem ismerte el. Hóuapok kellettek hozzá, mig megtört. Végül is átengedte magái sorsának és boldogan merengett Nádor felől, kit miKor szeret belet t volna, nem ludott: de amikor uem lenét, akkor kénytelen szeretni. Egyik percben haragudott reá elmaradása miatt, de a másik perében belátta, hogy távozása jogos volt. Irina óriási szerelme dacára is büszkén őrizte titkát. Még szüleinek sem merte bevallani. Csak Natália tudott rőla. A két jóharátnő köztit nem létezett titok. Natália észrevesz, i a kávéházban Irma hangulatváltozását. Észreveszi a lelki megrázkódtatást, melyet Nádor megpillantása okozott. Erélyesen sürgeti a távozást. Irma azonban lethaigikusaii néz át a másik asztalhoz és m-m mozdul. Végre ás Natália uaszolá2. A Pápa h Vidéke tómisa. Már maga a tentidézett um elárulja, mennyi • i jóakaratot szánt erre a célra. Aztán Jön, hogy „kotnyeleskedik, ahol szániára nincs teríték ás amihez sennni köze." .Kikérjük azt is. hogy legbeiisöhh ügyeinkbe mindenki 1 * beleavatkozzék." r Hamar kifogy a tarisznyájából." A helyes álláspont támogatására és védelmezéséte nem kellenek ilyen kifejezések. Komoly dolgok tárgyalásához vau SS udvariasság és a kollegiális tis/.ulet szótárában fölös számban elég szó. A hangzatos frázisok, a gorombaságok esak a mindig a kicsufultou röhögő utcanép megnyerésére jók, tárgyilagos bírálatot kedvelök az ilyenektől idegenkednek, ezek sem nem használják, sem nem olvassák szívesen. Sőt, ha nem veszi rossz névenéppen a l'apa és Vidéke az. mely eg\ és Ugyanabban a szálúban, mikor minket ilyen erős kitételekkel illet, H szociáldemokratákat kioktatja a kifejezések megválogatására, teszem azt, hogy „tanuljanak m-g miiveit emberhez méltóan beszélni.* 3. Mihez van közünk ? Előre bocsátjuk, hogy aszóban levő tani-1 tóikor min len kö/.gyülési meghívót azzal küld' szét, hogy a tanügy barátait szívesen látja a gy ülésein, I yen meghívót mi i- kapunk, le is közöljük a táigysorozatot s ha módiinkban van iruuk lefolyásáról tudósítást, NTo most térjünk a tárgyra. Miéri gondolja a Papa és Vidéke, hogy a Pápai Lapoku ik a kath. tanitóiegylethea „semmi köze?- Egy ii|ságnak végtére mindenhez van köze. llaruieiiiiV ne tis/ti-ljük is a tanítókat, uagvoii sajnáljuk, de akkora iuiuillliitás nem övezi éiket, hogy nem szabad ügveiket -zóváteuui, D-* hi titkos, mondjuk szahadkómives páholyról volna szó. pl, arról, hogj szabadkőmivesek Pápán, vagy akar Csótóu gyűlésre jönnek "s^ze. uem-e a Papa és Vidéke vo na az eis,,, ki (bizonyára szintén vezércikkben^ szólna a dologhoz, noha, ugy tinijük, a -/.aba Iköinivesektől egy egész világ választja el, u<> nif-g meghivól sem kapna ? ! I.*m, n tanítói köí- metr loilváuos gyűléseké* tart, Ott nlyau dolgokat tárgyalnak, melyek a nagyközönségei akár mint szülőket, akár mint adófizetőket mégis csak érdeklik, hat akkor miért ne volna köze az újságnak a tanítókhoz ? saru Siuionyiie tizet. Menni keil. Készülődnek. S miaiiitt a pincér felsegíti a hölgyek kabátját, lisztaii hallalszik Nádor szava : — Tudjátok-e fiuk, hogy Cupido nyilai legújabban i ein a Nsiveket sídtrik meg, iianem az idegeket ! En ugyanis idegbajt kaptam tőle, de amint latjaim rajtam, ki lehel belőle gyógvulni ! Irma arca vérvörös, majd halvány lesz; széniét lesüti é« tétova léptekkel követi auyját. Ez ii kávéházi találkozás óta u leány lelkiállapota rettenetesen kinz.ő. Ismét küzd önmagával. Feledni, mindenáron feledni akar. de nem tud. Szenvedései napról napra láthatóbbá válnak. Az előbb élénk leány csakhamar hallgatag, majdnem búskomor lesz. Gyötrelmei ágyba döntik. Es ki hinné! Öröme telik betegségébea, Nagv lelki megnyugvással varja és óhajtja I halált. Csak akkor ideg. s, ha látogatót kap. Még az orvosi sem látja szívesen agyánál. l)e iia Natália jön, boldog, meri vele elbeszélgethet Nádorról és ilyenkor arca átszellemül, égessen más világban képseli magát. A tiaial leány beiegség.- ismerősei körében nagy réssvétel kell. .Sáriin jönnek az érdeklődök. Egy délután egyedül van anyjával. Csöngetnek. — Mar megint látogató! Mondjad aiivám, hogy alszom. — szól Irina boSZOSSO. Sinioiivné a vendég ele si.u. Nádor all elölte, ki zavarodottan rebeg valami bocsánatkérés félét, liogy nem a Pápai Lapok, haliéin a Pápa és léke hivatalos lapja a pápa-csóthi espeieskeriilet tanítói körének, abból nem következik, hogy «emnii közünk. A Pápai Lapok viszont Pápa város hatóságának a közlönye, | mégis a Pápa és v'ideke különös előszeretettel s jobb ügyre mélóbb következetességgel tárgyalja a város ügyeit -*s adja a jó tanácsokat. ' Ugy vagyunk meggyőződve, hogy nekünk mindenhez vau közünk, a mi a nap alatt van. Ks ebben a meggyőződésben folytatjuk müködéúiul.et tovább, nyugodtan és higgadtan. Végezetül annyit még, hogy rendkívül sajláluók, ha az esetleges folytatásban olyan adaxkat kellene felhoznunk, melyeknek szellözt.eése egyeseket kellemetlenül érintene, de Ígérjük, mgy álláspontunk helyességét vitatni fogjuk még ikkor is, ha a Pápa és Vidéke ezentúl még guombább lesz, mint most volt. A munkanélküliség és kivándorlás. Korunk egyik nyavalyája közé sorolható a munkanélküliség, amedyel kiváltépen nálunk nem II Inak sikeresen megküzdeni, pedig lehetne. Hiába hangoztatják azt, hogy Magyarorszáion lenne elegendő munka, uifly minden komoly an dolgozni akaró embernek juttatna. Fajdalom, íz IILIU felel meg a valóságunk. Eltekintve az ipai i munkások óriási szamául, kiknek java része kap ugyan itten munkát •sakhogy vagy nem elegendő nekik a munkabér ^s ennek emelését sztrájkul szokták — hatódják — kivívni, vagy tényleg nem jutnak munkához idehaza, hát. égessen más foglalkozás után néznek vagy idegeiben próbálnak szerencsét. Egészen másképen áll azonban i mezőgazdasági, illetve földmivee. munkásoknál a helyzet kiknek tekintélyes számft uem jut tisztessége munkához, bár mindenképen dolgozni szeretne niuiikakedvelök. jo/aiiok, izmos kél karjuk vau d» a tétlenség, t semmittevés lassacskán meg bomlasztja az acélos idegszálakat, a kemény iz mokat és bármennyire ii ragaszkodnak a haza földhöz, bárhogy is szeretnének itthon munkál kodui. nem tudnak mert nincs munkájuk. majd emelkedett lisngou folytatja: — Értesültem Inns lietegségéről. Nem tudo yugodni. Szunnyadozó szerelmeméi ugy 'alszik U b-ire kelti a betegség, de nem c/zei akarok alkat iái lankodni, hanem csupán érdeklődni jöttein. Irmáén sggódui, vele szenvedni s majdan istoa gyógyulásának örülni — azt hiszem — ne cm is szabad. Irma a szomszéd szobában megismer i Nád hangját. Feszülten figyel. Szive veszettül kezd zaka tolni, mikor meghallja, hogy Nádor még mindi; szereti öt, örömében öntudatlanul slsiknltja magái Simouyné rosszat sejtve berohan leányához. Inni kipirult arccal, ragyogó szemekkel néz reá és ig; I óhajt fel : — Hallottam a hangját. Eljött, holott azl hittem sohasem akar többé lálui. Az anyai uem hamar meglátja a valót Neu szól semmit. Átmegy vendégéhez, hogy bevésései beteg leányához. A szerelmesek alig hallhatóm üdvözlik egymást. Utána osond, Lopva néznek osak egymásra. Az anya lelke mosolyog. Hirtelen átvühu agyán az orvos szava, ki azl mondta : — A betegség psichikai alapon nyugszik, d< megtalálni ss okot nem tudom I Az anya ÍBM magtalálta. Érzi, hogy a fiatalo kat neki kell kisegíteni zavarukhói. Váratlanu megragadja mindkettőjük kesét és így szól:
