Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-05-14

1911. május 14. ellenben Tausz Fülöpnét a pápaiak kötelékéből elbocsájtotta. Ezzel a közgyűlés véget ért. II. A részleges tisztújító közgyűlést d. u 4 órakor nyitotta meg Koller Sándor alispán, kit a közgyűlési terembe lépésekor az egybegyűltek lelkes éljenzéssel fogadtak. Az alispán, miután előadta a mai gyűlés napirendjének egyetlen pontiát, megnyitotta a közgyűlést és miután a közgyűlés a jogával élni nem kívánt, bizalmi fór­fiakul s egyszersniint jegyzököny vhitelesitökül Botka Jenő, Faragó János, dr. Kende Ádám ós Saáry Lajos v. képviselőket nevezte ki, illetve kérte fel. Bejelenti, hogy a közgyűlést megelő­zőleg megtartotta a jelölő-bizottsággal a jelölést. Miután az üresedésben levő városi tiszti főorvosi állásra a pályázati határidő alatt csak egy pályá­zat érkezett be, dr. Csehszombathy László pápai gyakorló orvosé, aki a kérvényhez csatolt okmá­nyokkal mindazokat a kellékeket kimutatta, me­lyeket a törvény s a városi szabályrendeletek megkívánnak, a jelölő bizottság nevében az üre­sedésben levő állásra dr. Csehszombathyt jelöli. Erre közfelkiáltással megválasztotta a közgyűlés dr. Csehszombathy Lászlót Pápa város tiszti fő­orvosául. Miután az uj főorvos megjelent, az al­ispán meleg szavakkal üdvözölte. Szép beszédben körvonalazta azt a fontol hatáskört, melyet egy rohamos fejlődésnek indult város, amilyen Pápa, tiszti főorvosára ruház s lelkére kötötte az uj főorvosnak, hogy nagy tudását, iíju tetterejét a város közügyeinek szentelje s különösen a kü­szöbön levő közegészségügyi intézmények során fejtse ki azt a működést, melyet a közgyűlés elö­legképen adományozott bizalma ellenében méltán elvárhat. Dr. Csehszombathy egyszerű, de mag­vas szavakban mondott köszönetet ugy az alis­pánnak, mint a közgyűlésnek. Kijelentette, hogy állásában legjobb tudása és legnemesebb szán­déka fogja vezérelni minden lépését s kéri a köz­gyűlést, hogy alkalomadtán a működésében is­merje tel a jóakaratot s támogassa öt. Miután az uj főorvos a hivatalos esküt a közgyűlés színe előtt letette, a közgyűlés dr. Csehszombathy László és Koller alispán éltetésével véget ért. KÖZGAZDASÁG. — Rovatvezető: Illés Lajos. — Mezei egerek irtása. A foszforpirulák készítése nagyon körülmé­nyes s meglehetős veszedelmes is, tehát kisgaz­reggel jön haza a játékasztal mellől és oly húzódik össze mint a büntetéstől félő gyermek. En jól tudom, hogy milyen hatással volt rám, mikor sírva fogadkozott, hogy nem vesz kártyát kezébe soha többé. A férfiúi nagyságba vetett hitem akkor dűlt meg, mikor igy vergődni láttam magam előtt, hogy aztán két hét múlva elkezdődjék a régi komédia ujabb meg ujabb fogadkozásokkal . . . — A teremtés urai kissé hitvány állatok, jegyezte meg Lotti asszony s mikor észrevette, hogy egy kicsit szörnyűködnek megjegyzésén hát ö is be­szélni kezdett: — Ismertem egy férjet, aki megcsalta két hónapos feleségét a tulajdon szobaleányával. Az asszony szép volt, fiatal s szerelemből lett az uráé. Megjegyzem, hogy a férj is érdek nélkül, szerelem­ből, házasodott. Senki sem telelt, a liatal asszonynak csodá­latos nióuon égett a szeme, nem nagv divináció kellett hozzá, hogy kitalálja az ember, milyen közel­ről érdekli ez a történet. Csak bele kellett kezdeni, vége sem szakadt a panaszkodásnak Aki látta ezeket a szép selyem* bluzos, divatos frizurájii hölgyeket, uem is sejtette mennyi keseiüség lappang a szivük mélyén. Egyre jobban belemelegedtek, u panaszok egyre intimeb­bek, bizalmasabbak, keserűbbek lettek Csak az a par asszony ült némán, akik már a zsúr elején külön­váltak tőlük, hosszú Hzempilhiikat h bocsátva álmod­ták, siratták, vagy szőtték tovább az édes, bűbájos regényt. Az ajtó csöndesen kinyílt, egy csinos fiatal szőke leanv lépett be rajta. Leányosan koszorúba tűzött hajával, egyszerű szabású ruhájával, gyön­géd, kissé még fejletlen termetével nagyon igény­telen jelenség volt itt az impozáns termetű modern szépasszonyok közt. Mosolyogva köszöngetett jobbra­balra, a háziasszony elébe sietett. — Nini, a kicsi Mariska! Jó napot, gytrme­1 kein. No hamar ínég ejy csókot, hát ez azután mi itt? .Szelíden megfogta a leány keskeny, fehér ke­zét és a karikagyűrűre mutatott. Mariska utca láng­vörös lett. — Tegnap volt az eljegyzésünk, de László­nak gvásza van s igy egész csöndben . . . • . Az asszonyok egymásra néztek, azta'n megint a leányra különös meleg tekintettel, a háziasszony , halkan megkérdezte: — Szereti Lászlót? A fiatal leány szivére szorította kezét, inert félt, hogy annak a viharos dobogása beszél helyette. — Mi lenne, ha most el kell«tue válniok? — kérdezte Torka. — Megh Inék — felelt komoly, szent meg­győződéssel a halvány kis leány. A/, asszonyok újra összenéztek és nem volt szivük kimondani, amire e percben gondoltak: — Pedig pár év múlva te is itt fogsz zsu­rolni költünk, Nem szóltak semmit, hanem kedveskedve ma­guk közé ültettek a leányt. Addig kérték, biztatták, faggatták, inig az beszélni kezdett szerelme tnesé­Ijéről. Igen, mese volt ez is, nem regény. Olyan egy­l szerű, tiszta, finom kis mese, mint azok, amelyek Hófehérkéről és az ő királyfiáról, csipkerózsáról és az ö inegszabaditójáről szólnak. Semmi éleselméjü megokolás, finom analízis, elmés, játszi előzmény. Természetes, érthető, egyszerű kis mese. Hiszen tavasszal mindig kinyílnak a virágok és mindig egy­másra találnak a fiatal szivek. Az «des, régi roman­tika lengi át az ilyen meséket, a bájos egyszerű, ósdi történetek kezdődlek igy: „Fiatalok voltak és szerették egymást " Elles melegség fogja el a szivet, mig hallgatjuk és könnybe lábbad a szem a befeje­zésnél : „aztán boldogok lettek egymással." A sok asszony nagy, tágra nyilt szeműiméi, éles benső izgatottsággal hallgatta a kis szőke leányt, aki beszélt nekik szerelemről, amely még csak sóhajtás, a boldogságról, amely még csak álom, a regényről, amely még csak mese. A tavasz édes, bizalmas melegsége lopódzott szivükbe, egy pilla­natig mind világosan látták a fehér lányszobát, ahol fiatal, ártatlan lélekkel álmodoztak róla, az édesről, az egyetlenről, aki hős volt, félisten, hérosx, ahogy most ez a kis leány is hiszi . . . A házissszony hirtelen eltűnik, aztán egy kis csomaggal tér vissza. Hosszú, kissé már megsárgult menyasszonyi fátyol (til évvel ezelőtt volt a Terka esküvőjei fehér uiirtuskoszorti van a kezében, moso­lyogva, de sajátságosan fénylő szemekkel ráteszi azt a kis leány fejére. Az pirulva szelíden véde­kezik, de aztán enged. Az asszonyok körülveszik a mirtiiskoHzorus kis leányt, átölelik, magukhoz szorít­ják, azok is, akik az imént oly keserveden panasz­kodtak férjökre, azok is, akik hallgattak, mert már elégtételt vettek maguknak. hitelesítésére felhívta Koréin Vilmos, Lippart Sándor, Gyenese János, Wittmann Ignác tgy. és Keresztes István v, képviselőket. A mult ülés jegyzökönyvének télolvasása után a polgármes­ter indítványára a közgyűlés Gyurátz Ferenc v. képviselőt születésének 70. évfordulója alkalmá­ból üdvözölte s elismerve a város közügyeiben való tevékeny részvételét, további életére Isten áldását kérte. Napirend előtt Pados József azon interpellációt intézi a polgármesterhez, van-e tu­domása arról, hogy a borjukat a mészárosok ugy szállítják a vásártérről a vágóhidra, hogy az ál­latok lábát összekötik s kérdi a polgármestert, [ szándékozik-e eme állatkínzásnak elejét, venni? A polgármester válaszában kijelenti, hogy erről, tudomása nincsen, de megakadályozni csak ugy leket, ha az interpelláló minden esetben közli J megfigyeléseit a rendőrkapitánnyal, ki azután a fennálló szabályok szerint meg fogja tenni a megtorló intézkedéseket. Miután a választ ugy interpelláló, mint a közgyűlés tudomásul vette, áttértek a napirendre, melynek folyamán a bi­zalmi térti tagságától lemondott Kluge Károly helyébe Hajnóczky Bélát választották meg az adókivető bizottságba. A napirend második pontja az alsóvárosi óvoda ügye volt. A Csóka-utcai Fríebert-féle ház árát, azonban a képviselőtestü­let tultnagasnak találta s a házvétel javaslathoz 1 nem járul hozzá, hanem utasította a tanácsot, hogy olcsóbb alkalmas házat keressen. A Zárda­Utca rendezésének a tervét azonban elfogadta a közgyűlés. E szerint névszerinti szavazással 74 igennel 1 nemmel széniben kimondotta, hogy a Zárda-utca megnyitása és rendezése céljából meg­veszi Schiller Ábrahám üres telkét 400(1 K-ért. melyet ideiglenesen a Pápai Takarékpénztárnál vesz fel. Utasította a tanácsot, hogy a feunma­radó telkeket házhelyeknek parcellázva értéke­sítse és a beiolvó összeget az utcareiidezésre for­dítsa. Egyben kimondotta, hogy az uj utcában a Cineát 100 in. hosszúságban behurkoltatja. Az uradalmi rétnek az országos vásártér céljára való megvételébe nem ment bele a képviselőtestület. Hajlandó ugyan a Wittmann-major melletti rétet közcéloknak megvenni, a vasárteret azonban a kaszárnya környékén szeretné látni. Egyelőre Utasította a tanácsot, hogy ily értelemben tegye meg az előzetes intézkedéseket. A városmaloin bérlőjével ÍJ évre megújították a szerződést, megcsináltatják a inalom vizszerkezetét, ha a bérlő évente ö « e-ot fizet a befektetendő lí)7t< K költség után. Büchler Mária és Koseuteld Jó­zsef pápai illetőségét megtagadta a közgyűlés, mert nappali áram hiányáben, motorikus erő nem vehető igénybe és igy az áram­fogyasztás csak az éjjeli világításra szo­rítkozik; 1910 évben a veszprémi vil­lanytelep mindössze őíl.öOO kor. áram­bevétel produkált (Pápán: Hli.200 kor. világításért és 17.200 korona motorikus energiáért) e mellett a telep bérlője tő­ketörlesztés címén .'14.260 kor. annuitást fizet, a Diesel-motorok üzeme is sokkal többe kerül, mint a tervezéskor preli­mináltatolt, sőt Pápa számadásából azt is látom, hogy ott a gőziizem sem kerül tránylag többe, mint nálunk a Diesel­üzem, tehát télre lettünk vezetve, ami­kor a drága pénzen fizetett szakértők ízt szuggerálták be a veszprémi város­atyáknak, hogy a Diesel-üzem sokkal ílcsóbb, mint bármely más hajtó erő. 15ár Veszprém városát ezen üzem­ből kifolyólag nem terheli semmi vesz­teség, mindazonáltal tekintettel azon kö­rülményre, hogy a város az esetleges liszta nyereségből öl) % részesedést kapna, kötelessége a városnak minden lehetőt elkövetni, hogy a villanytelep haszonra dolgozzon; ezt pedig csakis t nappali áram meg valósításával lehet majd elérni: — reméljük, hogy ezen törekvésünk rövid idő alatt sikerülni log. Veszprém. 1!)11 május 7. Weisz M. Ignác. Városi közgyűlések — 1911 május 10 es 11. — Papa város képviselőtestülete 1'. hó 10-én •endkivüli közgyűlést tartott rendes tárgysoro­sattal, 11-én pedig rendkívüli közgyűlést az üre­sedésben levő városi főorvosi állás betöltése cél­ából. tehát részleges tisztújítót. E két közgyü­ésrol az alábbiakban számolunk be: I. A május 10-iki közgyűlést d. u. ;{ órakor nyitotta meg Mészáros Károly polgármester min­TE K3' 75 képviselő jelenlétében. A jegyzőkönyv

Next

/
Oldalképek
Tartalom