Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-03-05

1911. március 5. fápai liKpOk gal lesújtó adatokat ki kell még azzal egészíte­nünk, hogy legnagyobb elektromos gyárunk az utolsó üt évben 3 millió korona éltékben adatott ajánlatot a haditengerészetnek felszerelésekre, melyből elnyert -282.000 korona értékű szállítást, de ugv, hogy a többi 90 % százalék Ausztriában rendeltetelt meg. Éppen nein becsülünk tul ak­kor, mikor azt állifjtik, hogy a haditengerészet attól az időtől fogva, mióta a fiumei hajógyárnál rendelést eszközölt, gépiparunk általános foglal­koztatásával még legalább 15-10 millió korona áru rendelést helyezhetett, volna el a magvai* gépiparnál. Ezen összeg a fiumei hajógyár ren­deléseit hozzáadva, a végösszeg a kvótának bi­zonyára megtelelt volna. Fellétlenül követwljük, hogy a fiumei torpedógyárban megrendelendő tenger alatt, járó hajók összes gépi berendezései is magyar gyártmányok legyenek. Nem tarthatjuk megengedhetőnek, hogy a nevezett cég esetleg ismét amerikai gyártmányú hajtógépeket alkal­mazzon, melyekkel a haditengerészet különben is elég szomorú tapasztalatokat tett. Sőt, ha a régebbi tenger alatt járó bajóknál a gépi beren­dezés más rendszerrel pótoltatnék, ezek is magyar gyártmányok legyenek Ipari érdekeink kielégitése, továbbá a kvóta arányában való részesedés érdekében nem tart­hatjuk feltétlenül szükségesnek, hogy egy dread­nought Magyarországon legyen előállítva, sőt semmi kifogásunk sem lehet az ellen, hogy a harmadik és negyedik dreadnotight Pólában épül­jön, de elengedhetetlen feltétel az, hogy ép ugy, mint ahogy a Spauu cirkáló teljes gépi berende­zése Ausztriában rendeltetett, meg. a Pillában épülő dreadnoiigbtok teljes gépi berendezése a magyar gépiparnál nyerjen elhelyezést. Ilyen megoldás annál is inkább kielégíti igé­nyeinket, mivel egy dieadnought 60 millióra be­csült költségéből legfeljebb az öt milliót kitevő hajótest, az öt millió értékű gépi és két milliós elektromos berendezés lehetne a magyar ipar produktuma, vagyis összesen 12 millió. A többi, az ágvilíelszerelés, a páneólszállitás és egyéb fel­szerelések ez idő szerint, csak az osztrák iparnak jutnának. Tehát egy dreadnoughtnak hazánkban való megrendelése nem ipari érdekeink kielégí­tését, hanem szemfényvesztési politikát jelent­Más államoknál a flotta fejlesztésére fordí­tott költségek, mivel az egssz ipar foglalkozta­tását és erősödését jelentik, m igukban az álla­mokban ismét megtérülnek. Anglia. Németország, sőt Franciaország gyáraiban is megcsappan a munka akkor, ha a haditengerészet rendelései ki­maradnak. Jórészt igy van ez Anszti iában is. Sajuos, nálunk a haditengerészet beruházásai so­hasem éreztették gépiparunknál a magánrendelé­seknél előforduló fluktuációknak kiegyenlítő ha­tását. Gépiparunknak milliókkal való direkt, ká­rosodása csak az osztrák ipar fejlesztésére volt jótékony hatással. Mindazon törekvésekkel szemben, melyek az eddigi állapotoknak továbbra is való fen tar­tását célozzák, teljes ellenállást kell, hogy tanú­sítsunk. Joggal várjuk, hogy a haditengerészet abbeli törekvéseinket, hogy a flotta fejlesztésével hazai iparunkat általánosságban az egész vonalon erősíteni óhajtjuk, respektálni fogja. Kivárjuk ba­ltát, hogy a haditengerészet vezetősége olyan építési és mnnknfelosztási prograiamot ad elénk, mellyel iparunknak itt felsorolt sérelmeit orvo­si dja és jogos igényeinket kielégíti. Iglauer István mérnök. Városi közgyűlés - 1911. febr. 27. — Pápa város képviselőtestületét a polgármes­ter farsang utolsó hétfőjére es követkézéi napjaira közgyűlésre hívta össze. Napirenden az építészeti szabályrendelet módosítása volt és ezért vált való­színűvé, hogy a tárgyalás több napot, fog igénybe venni. Miután azonban levették a napirendről a bosszú tárgyalást igényin ügyet, hétfőn hamaro­san végeztek a közgyűléssel is. Az ülést, melyen mintegy ÖÜ képviselő volt jelen, Mészáros Károly polgármester a szokásos üdvözlő szavak kíséretében 3 órakor megnyitotta és a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére felkérte dr. Teli Anasztáz. Baldauf Gusztáv. Halász Mi­hály és Bülitz Ferenc \. képviselőket. A mult, ülés jegyzökönyvének fölolvasása után különböző interpellációkat intéztek a polgármesterhez, aki valamennyire válaszolt, s válaszát ugy az inter­pellálok, mint a képviselőtestület tudomásul vette, Igy Bülitz Ferenc az épülő tanonciskola mellett szerinte szükségtelen talajleszáiiitás és a közgyű­lési meghívók kézbesítése. Barthalos István a marhaváaártémek a régi helyén való meghagyása érdekében, Kellner Vilmos a hatósági mészárszék felállítása és Klein Józsefnek a vágóhídon szak­értői minőségben adott meghatalmazás, Baldauf Gusztáv a Makkost elfogó rendöröknek az orszá­gos közbiztonsági alapból leendő jutalmazása, végül K er bolt Alajos ugyancsak é rendőrök elő­léptetése ügyében interpellált. A polgármester válasza szerint az ipariskola körüli talajleszálli­tás tervszerűen történik, azonban az építészeti bizottság 3 tagjával személyesen fogja megtekin­teni a munkálatokat; a közgyűlési meghívókat ezentúl személyre és névre szólólag fogja kibo­osájtani: a vásártér elhelyezése körül a váró* ipari és kereskedelmi érdekeit meg lógja óvni; a hatósági mészárszék felállitaxára egyelőié csak helyet kerestetett, szükség esetén azonban felál­lítja a mészárszéket: Klein József megbízatását; több városi polgár kérte saját költségükre, jog­köre Klejnnek nincsen ; a rendőröket jutalmazásra fel f'gja terjeszteni, előléptetésüket pedig alVnak idején eszközli, ha üresedés lesz. A napirend első pontja a 7 éven feliili el­hagyott gyermekek segélyalapjának 1910. évi számadás volt. A közgyűlés a fedezetlenül ma­radt 3ö7ö K 14 f. megtérítésére megkéri a vár­megyét, esetleg annak utján a kormányt, miután Pápa város lakossága a fi'J-IJ % pótadó mellett ujabb terhekkel meg nem rakhat.). A második pont az építészeti szabály rende­let módosítására vonatkozó tervezer, és az utca­vonalok megállapítását magába foglaló törzskönyv elfogadása lett volna. Ez' az ügyet visszaadták a tanácsnak, hogy minden melléklettel és bizott­sági javaslattal nyomassa ki és a képviselőtestü­let tagjai közt előzetesen osztassa ki s csák az­után tűzze újólag napirendre. Horváth Mihály. Fingerhut Fülöp. Eszlmger István és Kovács Ferencné s Lajos illetőségének megtagadása után a közgyűlés négy órakor vé­get ért. Hirdetmény. Papa r. t. város polgármestere közzé teszi, hogy a képviselőtestület f. évi február hó 27-én 32. sz. határozatával jóváhagyta a 7 éven felüli elhagyott gyermekek segélyalapjának 1910. évi számadását azzal, hogy a ,'iö7ö K 14 fillér hiánynak fedezése tárgyában a vármegye törvény­hatósági bizottságához felterjesztést intéz. 34. sz. határozatával Horváth Mün'ily, 85. „ „ Fingerhut Fülöp, 86. n - Ks/.linger István, 37. .. „ Kovács Ferencné é» fia illetőségét, megtagadta. Esett véghatárosatok azzal tétetnek közzé, hogy ellenük a felebbezés lö nap alatt a kihir­detés napjától számítva a polgármesteri hivatalba beadható." Pápa, 1911 március hó 5. Mészáros Károly, polgármester. De ezen esztendő kellett, hogy a nemzet fel­ismerje azt, hogy haladás csak a nemzeti sajátos erő kifejtése alapján lehetséges. Petőfi Sándor az, ki legtisztábban érzi, hogy a népköltészet az iga/.i költészet s rajta van. hogy ez váljék uralkodóvá az irodalomban. Voltak kik irigvelték a vezetés dicsőségét Petőfitől s mikor Arany Toldija megjelenik, kárö­römmel hirdetik: Íme akadt egy költő, ki népies költészetével magához ragadja SS elsőség pálmáját. — Petőfi Aranykora után kérdezősködik. Mikor megmondják neki, csak annyit felel: nem félek. Nem féltette népies ly ráját attól a férfiútól, ki ahhoz csak harminc év után fog hozzá. Mennyi erély, mennyi önbizalom volt szavaiban ! Önbizalmával minden akadályon át utat tör s győzelmet, urat. A nép addig megvetett, lenézett, erkölcste­lennek tartott költészete Petőfi megtisztult fensé­ges lyrájában egy ország, a művelt világ itéietc alá kerül. Az itélet nagyszerű volt, Petőfi a világiroda­lom legelső jelesei között nyert helyet. A népdal tanulmányozás tárgya lelt. Össze­gyűjtik java virágát s gyönyörködnek benne. Napjainkban a lyriíban uj irány bontogatja szárnyait. Képviselői a jövő embereinek tartjak ma gukat. Azonban „a költő nem könnyen találhatja meg a korszellemben a nagy eszmét, érzést, mely lel­kesítse". „Hoz-e az idő lyraukra uj lendületet, vagy általában a lyra lesz-e az a tér, hol a szellem al­kotóbb erővel teremt?" veti fel a kérdést Gyulai Peröfi lyrai költészete tárgyalásának befejező so­raiban. Most az uj, modern költészet zászlóbontásánál első kérdésüuk megint csak az lehet, mit Gyulai mondott. Megtakilták-e az uj költök a „közszellem­ben a nagy eszmét.** Vagy egyáltalában van-e olyan általános eszme, mely a költészet fényében mindenkit gyönyörköd­tessen. Ezen kérdésre alig lehet igennel felelni. Az eszme, a mely most mindenkit elfoglal: az egyéni boldogulás eszméje, nem lehet egy nem­zeti költészet heuranvozója. A közös eszme hiánya látszik meg leginkább az uj költők müvein. Ha megvolna ez, mindjárt sorakoznának a tár­gyak és csoportosulnának a gondolatok. Ennek hiányában minduntalan átlépik uj ver­selniük a határt tárgyválasztásion és kidolgozásban egyaránt. Lehet verset írni a kék poutról, sárga pont­ról, megölő pontról, Csönd hercegről, azur-orszag­ról, a esók-csatatér lovagjairól, a fül betol tő semmi­ről, mesét a feketéről és igy tovább. Ilyen dolgokat költészetté átvarázsolni nem leiiet. Gyakran nem is törődnek ezzel a költők. E helyett egy és ugyanazon szót vers közben egymás után helyeznek ötször, tízszer, tizenötször, az ol­vasó pedig gondolja azt, a mit akar. Költészetük ilyenkor nem egyéb szójátéknál. Máskor egv-egy élo, kétértelmű mondás, szel­lemes kifejezés, képtelen jelző segítségével igyekez­nek harmóniában tartani a széthúzó tárgyakat. Ha ez nem sikerül, akkor csak felkeltik a képet, céloznak egy-egy gondolatra, az egész össze­ható értelmet keresse meg az olvasó. Az ilyen köl­teményeket valósággal megfejteni kell, mint a kép­rejtvényt szokták. Költészetünkben általában bizonyos titokzatos­ság és homály borong. Egy-egy szót, kifejezést tele­tömnek gondolattal, sokat kifejeznek, még többet akarnak sejteni. Ha van egy egy igazibb hangú költemény,, az is nehezen érthető a gondolat mélysége, a kivi­tel fogyatékossága miatt. Utalnak a kapcsolatra, megindítják a gondolkodást, a költeményt elméjé­ben szerkessze meg az olvasó maga. Micsoda ellentét van e tekintetben Petőfi éa az ujak költészete között. Amannak a ly rája tiszta, világos, mindenki állal érthető, ezeké homályos so­kat sejtető, mindenre vágyó, de keveset nyújtó. Ha volna is értéke, csekély becsüre tenné ez értéket az, hogy csak a műveltek műveltjeinek szól. Köl­tészetüket a nemzet nem érti, miért a nemzet köz­kincsévé, nemzeti költészetté jelen tormájukban nem is válhatnak soha.

Next

/
Oldalképek
Tartalom