Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911
1911-02-19
XXXVIII. évfolyam. a, 1911. február 19. 8. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai B pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik n in 4 «ii rt-iirna p. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Qolcllierjr ' ! .vi.la papirkereskedésc. Kő-tér L'.'S-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkeszti: MOLNÁR KÁLMÁN Hzcrkcsztéaért felelés lantulajdunos: GOLDBERG GYULA. Kl/illzetések *« liirdelé.i <lijak a lap kiadóhivatalához küldeiidfik. A -MI ár. : egész évre 12 kor., félévre t! k., negyedévre .; k Nyilt-tér soronként 40 lillér. — Kgves szám ára .'10 fill Köz- és életbiztonságunk. A Makkos Vendel szörnyű rémtette még mindig izgalomhun tart bennünket 8 gyanns, félénk pillantást velünk minden hasonló kpKíd"ege11 re, akiknek a látása még sokszor Ingja eszünkbe juttatni az ártatlan (ieiszt-család szomorn tragédiáját. Még sokáig hallani véljük annak a négy lövésnek a durranását, a mely egy ártatlan gyermeknek az életét ontotta és egy hasonló ártatlanságú női élet veszélyesen megsebesített. Végignéztük a gyilkos törpe, semmitmondó alakját, flegmatikus viselkedését, aki talán még ma sincs tudatában annak, hogy mit cselekedett. Közönyösen néztük a vámson való végigkisértetését s jellemző a mi higgadtságunkra, hogy egyetlen ököl sem emelkedett ellene, mig egy másik állomáson, ahol a vonat a gyilkossal áthaladt, bedobálták a vasúti kocsi ablakait, Veszprémben pedig egyenesen a nagy csendőrlödözetnek köszönhető, hogy a nép a gyilkost halálra nem verte. Ezeket tudva és látva száz meg száz makkosvendeleket képzelhetünk magunk között, akik szánalmas testalkatukkal imbolyognak mellettünk anélkül, hogy őket bárki is szemmel tartaná. Dicséret és elismerés illeti ezúttal rendőrségünket, amely a gyilkost, hamarosan kézrekeritette. de ezen lényüknek dicséretes volta ne tegye elbizakodottá rendőreinkel, hanem ösztönözze őket a város közbiztonsága felett való éberebb őrködésre. Ha városunk köz- és életbiztonságának mélyebben a veséjébe nézünk, megdöbbenve látjuk, hogy sok olyan egyén tartózkodik városunk területén, akinek a csavargáson és kéregetésen kivid semmiféle foglalkozása nincs, községi kötelékünkbe nem tartozik, vagyis idegen községben bir illetőséggel s mégis a nyakunkon élősködik. A mi tisztelt doiogtafanjainkról nálunk semmiféle nyilvántartási nem vezetnek. Rendőri felügyelet alatt nem állanak és pedig azért, inert társadalmunknak eme virult) mákvirágjai nem tartják sem szükségesnek, sem kötelességnek, hogy ők maguk jelentkezzenek sa rendőrség figyelmét magukra fölhívják. Ekkora áldozató! nem is kívánhatunk tőlük s igy renoőrségünk csak akikor vesz tudomást tóink, ha valami tiltott cselekményt követtek el. amiért elő kellene egyikei-másikat állítani. De tegyük félre a szatirikus hangot és legyünk igazságosak. Abban, hogy városunk a foglalkozásnélkülieknek úgyszólván már menedékhelyévé lett. nem egyedül a rendőrséget kell hibáztatnunk. A legnagyobb hibás ebben maga a város, amelynél még mindig hiányzik az az intézmény, mely a város összes népségét van hivatva név és foglalkozás szerint számon tartani. Ez pedig a bejelentő hivatal. E tekintetben a rendőrség csak anynyiban hibás, hogy évenként talán egyszer sem tart a város egész területére kiterjesztett razziát, amit bizonyos időközönként okvetlen tartani kellene. Egy ilyen razzia alkalmával látná meg csak a rendőrség, hogy a város békés polgárain kivül hány meg hány kétes existentia él városunk falai között. Az ilyen alakok közül kerülnek ki azután a makkosvendelek, akiknek már nem sok utat kell megtenniük, hogy a lopás, rablás és gyilkosság fertőjéig ellj ussanak. Sok helyen, különösen a külföldön [már magában a társadalomban benne !van az a detektív érzék, amelynek már 'számtalan esetben lehetett köszönni nagyobbszabásu betörések és rémes gyilkosságok meghiúsulását. Ami társadalmunkban még nincsen kifejlődve ez az iérzék. Nálunk csupán egy-két napilap 'dicsekedhet olyan magándetektív féle szervezettel, vagy ha jobban tetszik : detektív érzékkel bíró egyénnel, akinek a nyomozása alapján számos bűntett került már napfényre, sőt az sem tartóTÁRCA. A nóta bolondja. Elbeszélés. — A .Pápai I. ,i |. .i ;. • eredeti tárcája. — Irta : Molnár Kálmán. Éjfél !••/. közeleg az óra mutatója s a bohém tanyán mén minden csendes. Csak egy-két bozontos liajtt, nyurga termelő, fiatal zseni ül az egyik márványasztal mellett s mialatt kéjesen szürcsölik feketekávénkat — amelyhez a bohcmtauyan protekciós áron jutánk — ejbenézó' tekintetük a semmiségbe téved. Mindegyik tartogat az agyában, vagy a zsebeljen valami ujat, amellyel a lx>hémtanya törzsvendégei előtt kirukkolhat. Ezek a törzsvendégek többnyire zeneszerzők, irók, művészek: fiatalok és öregek. Fiatalok, akik nagy dolgokat akarnak produkálni s fiatalon szeretnék elérni az öregeket, akik már deresedő hajat hordanak és sz elért nagy sikerek napsütésénél melegszenek. Az öregek a létrák, amelyen a fiatalok a magasba jutnak. Az óra mutatója áthalad a tizenkettőn s a szolga bezárja az utcára nyiló nagy bejárót s most már osak a kis ajtón juthatnak be azok, akik odaReggelizés^eíőtt félpohár Schmidhauer-féle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak, székszorulásban szenvedőknek. igyekeznek. A bohémek, mintha esak a befüggönyözésre vártak volna, tömegesen kezdenek gvülekezni. Egyik-másik még a színházi vacsora maradékát majszolja, mikor a teremhe lép. Ott ülök az egyik ovális márványasztalnál. Még egyedül vagvok. Később másod-, harmadötöd- és tizedm.'tgninmal. Az elet már élénk, sőt zajos. Csakhamar előkerülnek kisebb-nagyobb, jó és kevésbé jó Írásművek és kezdődik a kritika. Lehúzzák a rosszat, fölmagasztalják a sikerültei. Asztalra kerülnek partitúrák, librettók, hosszabb és rövidebb lélegzetű zeneszerzemények. Persze, a legnagyohb érdeklődés a muzsikáé. Még le sem tárgyalták egymást annak ülje és módja szerint, Vecséssy. a fiatalok egyik .üresedő hajti atyameslere, máris ott ül a zongotv .a. s egy csodásan szép műdal kerül ki az ujjai alól. Halotti csönd. A legyek döngése zürz.'.varos lárma ahoz a némasághoz képest, amit ez a bűbájos dal teremtett. Mikor már az utolsó akkord is elhangzott, valaki ott a bejárat melletti sarokból, erőteljes, mély hangon belekiáltott a némaságba: „Hogy volt!? Bravó! Még egyszer, apatn, még egyszer azt a dalt!" A Isikéinek boszankodva tekintenek a hang felé, de mikor meglátják azt a hóf-hér hajn öreg urat, aki beledörgött a csendességbe, ujjongva ugrálnak fel a helyeikről. ..Nini, a Lenézi bácsi! — kiáltja majdnem valamentivi. — Hát már közénk sem mer jönni? Vagy talán annyira nem volt szép ez a nóta. hogy ettől sietett az ajtó felé ?" „Igazatok van, üt k — szólt az öreg ur — nekem már csak az ajtónál a helyem, mert nemsokára mennem kell. Értitek? Mennem kell egy szűk kis hálószobába, amelynek a küszöbén majd játszhattok egy takarodót, de ébresztőt hiába fújnátok, mert abból a mély, örökös álomból sohase tudnátok fölébreszteni . . . u Egy nagy sörényű, borotvált állu fiatalember, aki egy őrizetlen pillanatban örök hűséget esküdött a múzsa istennőjének, anélkül, hogy az istennő csak egyetlen mosolyára is érdemesítette volna, nyakába ugrott Lenczi bácsinak. Nyilván le akarta foglalni magának. Legaláhb is addig, amíg a legújabb szeli iini termékeit felolvassa neki. Fiatal barátunk p >rszc ahoz a csoporthoz tartozott, ahol több az ambíció, mint a tehetség a igy kapva-kupnak az alkalmon, hogy a dolgaikat leadhassák. Ez a leg* tiszteletreméltói)!) jellein vonási,k. Fiatal barátunknak azonban, — akit az öregebbek csak vakarcsnak szoktak hivui, — nem sikerűi: «z a lefoglalás, mert UR öreg ur barátságosan lekezeli ugyan vele, de nvomban a faképnél is hagyta s egyenesen arra targgmandi keserűvíz Az elrontott gyomrot'J-3 óra alatt teljesen t t lliHielio//a. Kis üveg 40 tiller. Nagy üveg 60 fill. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb tüszerüzletben. 18-100.
