Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911
1911-02-12
A kassaiak szépen olöljarlak a példaadásban, a111iki>i- megalapítónak a női gazdasági iskolát, amelyben a férfi tudományok helyett egyedül ós kizárólag a háziasszonyi leendőkre (iktatják ki a DŐket. A gazdasági ágazatok kulliválása megtartja a nőt saját magának, inig künn. a sivár életben folyó elkeseredett kenyérharoban lekopik róla az üde zoniáiK!, a háj. a poézis és rideggé, férfiassá leszi, liolotl a IK'Ü kedély, a gyengédség, ihleség oly varázslatos valami, amiknek hiánya is eltávolítja a férfit a nőtől. A kassai mintára kellene városunkban is és az ország számtalan részéhen ilyen áldásos iskolát létesíteni s ha az odajáró leányok megösmerkednéiiek az •ottani dolgokkal, a saját hivatásukkal, sohasem vágyakoznának a férfipályák után, mert tudásukat, képességeiket odahaza, a családi körben érvényesíthetnék és értékesíthetnék. Ezáltal nemcsak hogy valódi asszonyokká lennének, hanem szabadidejükben még jövedelmező foglalkozási is Űzhetnének otthonukban, a nélkül, hogy a család érezné hiányukat s anélkül, hogy férfiakkal versenyre kelnének. Termeszei es is, hogy á HUH élei.vis/.on yok i ÍI megélhetett uebésaegei mellett uyomomak k»H jtanyázni a szegényebb állásit einlief házaiban, ii« . lépést, iikat unk tartani a napr©l*»apr* váltékoso áiVAt szeszélyeivel, ha ki akilfják elégiteni a I áfiSaduliiii élet förytou fokozódó igényeit. A társadalmi élet számos kötelezettséget ró embereire, s ha meg ukiirnak feleiui ki' unalmainak, akkor nem elég a szerény fizetés, hanem jön az adóazág meg a vállö. A magyar középosztály szerfölölt el van adósodva, az adósság tengerében tuldokol a magyar társadalom s ezért nem képes intenzív társadalmi életre, működésre. Nagy átalakulásra szorul a magyar társadalmi élet, mert a nyomor uem szül békés haladást, meg társadalmi bekét I csak akkor lesz remélhető békés irányú haladás, ha ki tud vergődni a gyötrő nyomorúságból, halé tudja rázni magáré] azokat a bilincseket, a melyeket a társadalmi élet rideg szitkgségszerüsége kovácsolt rájuk Valami általános forrongást lehet észlelni a mai korszakban. Most van kialakulóban tespedéséböl, inaradiságából az egész magvat- köz-let. most. kezd türelmetlenül, izgatottan eszmélni a magyar intelligencia, most, akarja utolérni a nyugoti kiilturnépeket. és e türelmetlenségből, ez izgatottságból válik ki önkéntelenül is az elégedetlenség, a laeguövekedeft igények kielégítésére irányuló vagy. Nyomorban van ma — a kevés kivételről nem szólva - mindenki, mert aortával mindenki elégedetlen, a kultúra mai szédületes haladásával lépést akar tartani és viszonyai nem engedik t.ug. A nagy, az általános nyomor, amelyről mindennap szo esik esik akkor Fog igazan megssttnui nálunk, ha ipari, kereskedelmi és tudományos téren is a viszonyok ugy fog ak kialakulni, hogy a munkáltatás a munkásnak olyan bért űzethet, amelyből nemcsak megélhetését biztosithatja, de a kultúrával is lépést tarthat. Ez az időpont, pedig messze van. Évtizedek fognak elszállni, inig .*< az idő elérkezik . . . Demokratikus közoktatás. Sarudy György ref. főgimnáziumi tanár tollából e hó végén egy érdekes és tanulságos munka jelenik meg ez alatt a cim alatt, mely méltán számíthat a tanügyi körök komoly érdeklődésére, melyet az öt ívnyi munka meg is érdemel. a házam fele nehecedik, — altban a mérhetetlen rendőri gvanakodáshan nagyon ritka az ilyen őszinte lélek, mint az övé, amely nem retten vissza semmi féle gondolatnak a hangos kimondásától még olyanoknak a társaságában nem, akiknek jelenléte egészen elnémítja az ajkakat és bezárja a lelket. Imádtam az én kis rebbelisemet, de aggódtam is érte szüntelenül. Egy napon, mikor hazatértem Moszkvából, a hol néhány vendégelőadásra voltain szerződtetve, a házamat üregen találtam ; két cselédein az előszobában ült és jajgatott. — Hol a húgom? — kérdeztem. — Oh urain!— felelte ar. egyik, mert. a másik sohasem beszélt. — Ok voltak itt . . . és elvitték I kisasszouyt a dajkával együtt . . . Isten legyen irgalmas iránta! — Részeg vagy, vagy pedig bolond! —kiáltottam szinte magamon kívül. — Mi leli? . . .A kérdésemre felelj, hol van a húgom? Ar. öreg a magasba emelte dus szakállal benőtt areiít fes így felelt: — Mondtam már neked . . . ők voltak itt ... és elhurcoltak ... az ördög tudja hová! — De miért? Miért... Valamit mnndanink kellett, ok nélkül csak nem hurcollak el . . . Nem mondták meg az okot? — Semmit sem mondtak . . . Sohasem szoktak mondani. Mint a pokol kutyái ugy jelennek meg ... és ha elmentek, nem marad egyéb luftra, mint sírni. — I)e hát ő a húgom? — kiáltottam kétségbeesetten, — ő osak szólt talán valamit ? . . . mond . . . védelmezte magát legalább? . . . Rájuk kiáltott-e, hogy a cár, ki nékem jó barátom, megbünteti önét? . . . Valamit, okvetlenül mondania kellett . . . hát beszélj, beszélj ! . . . — Mit mondott volna 4 ' ... A kezeit tördelte, mintha a Madonna képe előtt térdelne . . . mit akarsz ennél többet . . . s most nincs egyéb hatra, mint sírni . . . sírni . . . sirni . . . egész életünkön át . . . Mert ő oda ment, ahonnan nem szokás visszajönni . . . áldott legyen Isten és ntyuskánk a cár! Megértettem, hogy ettől a két embertfii mit sem tndok meg. Sietek tehát magam a titok kiii'irkészésére. Egyik hivatalból a másikba utasítottuk ; egyik níesabiaktól a másikhoz és mindenütt zárkózott arcokat, ellakatolt lelkeket és néma ajkakat találtam. Senki mitseui tudott . . . nem akart ludni . . . nem volt szabad tudnia. Ekkor elhatároztam, hogy megyek magához a cárhoz és a lábai elé vetem magam. Néhány tiszt bara'toin azonban, akiknek a tanácsát kértein, • legkomolyabban lebeszélt erről. — Csitt! Ilyesmiről nein szabad beszélni. . . Felejtse el a dolgot, ha nem akar nagyobb bajba keveredni. Es a banal..m csillapítása végett meghívtak a társaságukba estére. — Lesz pezsgő és leány, néhány pinoért kidobunk a restaurant ablakán . . . Derék barátok ! Csuk a harmadik napon jutottam végié a rendőrfőnök elé, kit igen jól ismertem s aki meleg barátságával tisztelt meg. De alig szóltam előtte egy szót az esetről rögtön közbevágott: — Csitt! . . . Vannak dolgok, melyekről nem szabad beszélni ... de még gondolkozni sem telettük ! Es hirtelen egy párisi színésznő iránt kérdezősködött, aki néhány nap óta a színpadunkon énekel és elbájolta őt a szépségével. Végre nyolc rettenetes nap — nyolc évszázad — multán díszelőadás volt a színházban. A cár magához, hivatott a 'cstőrtisrajével. Szivdobogva siettem hozzá és reméltem, hogy most végre a titokzatos eset felderül, hanem amikor :>. hatalmas ember előtt állottam és ö szomorú szemeit rám szegezte, összeszorult egész bensőm és én képtelen Voltam egy szót is szólani. — Gratulálok uram, — szólt a cár — ön olyan szépen játszott Gtiitry. Es miután kezét kegyesen csókra nyújtotta nekem, kegyesen el voltam hocsájtva. Két esztendő műit el, a szüntelen bánat és bizonytalan félelem nem akart csillapodni. Képzelhetik minő életem volt s iniuö hangulattal kellett a színpadon az élet vidámságait játszanom. Eu magam éreztem is, hogy nagyot vesztett a művészetem, noha a közönség állandóan és változatlanul tovább is lap*.,! nekem. A eár, akit több ízben latt in, mindig ugyanazzal a jóságos figyelemmel halmozott el s minden alkalommal kitüntetett megszólításával. Hányszor fogadtam meg, hogy mindem kockára vetek. Lábai elé vetem magam és kegyelemért köA nyomor. A magyar közélet sínylődik és vegetál, a társadalom legnagyobb része nyomorog. Igen Levesen vannak azok, akik anyagi gondok nélkül élhetik le életüket; igen kevesen vaunak azok, akiktitfk nem jut osztályrészül a társadalom kinzó betegsége: a nyomor. Az ember Imjszolja a látszatot, keresi az üres fényt, meg ÍI pompát s mindenáron takarni akarja a kinzó baját, szörnyű nyomorúságát. A társadalom minden osztálya sínylődik, uz ur és paraszt egyaránt, csakhogy inig az utóbbinak nyomora látható, szembeötlő, addig az uri osztály nyomora burkolt és eltakart s bizonysenki se sejtené elegáns, gavallér férfiakról, jól öltözött uri nőkről, hogy a nyomorúság tanyázik náluk, hogy a nyomorral küzdenek. A szerző már előfizetési felhívásban körvonalazz .1 megszívlelésre méltó munkája tartalmát, melyei a/ alábbiakban foglal össze : „Február folyamén hagyja el a s.ijtót nyomtatott ívre terjedő tanulmányom, melyben i gyinnasiiiiu álláspontjáról szemlét, tartok kösiktutási intézményeinken I arra it következtetésre jutok, bogy mig gymnasiumunk s legdemokratikusabb iskolánk, mert kapui mindenki előtt nyitva állnak, tsakitkoláink, bár többnyire a legújabb korban, a 18-19. században keletkeztek. S legléudálisabb közintézeiek a világon, nz alsóbb fokúból a középsőbe, innen a főiskolába, akadémiára íeiutni módon, se megfeszített szorgalommal, se hatalmas pártfogással nem engedik meg a lelleb lépési : aki gazdasági akad -miára, erdészeti, bányászati, állatorvosi főiskolára, műegyetemre akar jutni, ép ugy kénytelen gyninasiumot végezni, mint aki papi, ügyvédi, orvosi, tanán pályára készül. Sopánkodunk aztán agymuasiumok zsufolt*ágáii; összecivakodunk a drágaságon, hogy azért rau>e, mert sok a pént a világon, de kevés a termény, vagy azért, mert keveset termelünk, do *ok a közvetítőnk ? Mintha Valakit egy terembe csuknának, am Ívnek a kulcsát eldugják - s aztán nagy képpel tanakodnak az esetről, hogy akik bentvannak, voltaképen milyen okosdclgot művelhetnének, — játszhatnak bújócskát, kinézhetnek az a'dakon, összeszámolhatják a járókelők lépteit megfigyelhetik a pókháló szövését, versenyt vadászhatnak legyekre stb., stb. . ., ízt azonban uem akarják elérteni, bogj i s-'.oba becsukva börtön; hogy a szobában s/.ibndcn ak.ttunk ki s bejárni, nyngodui, vagy a zivatar elő! megvonulni, de az élet, a lenni való UHUI A l'-gy tál közt, hunéin kint n szabadban vár reánk. Engedjek i gianiibiunk a többet termelés titkát; ne zárj.ö; e| H nép százezrei előtt a műszaki ismeretek Ufját. ne kényszerítsenek mii denkit, a gymnasiumba, hinein engedjék följebb lépni a maga szakiskolájában, akkoi nem lesz a gymnasiumbon zsutoltsag, in m lesz a mezőgazdasági terménvekben hiány, ipari cikkekben behozat.l, vámpolitikában kizsákmányolás. Értéktelen jelszó, hogy a gymtiasiutn a „vezető osztályok" számára szükséges általános ismereteket nyújtja, inert a gyinnasiumot és reáliskolát az első osztályba beiratkozottaknak legföltabb egy ötöde vég/i tl s ezek kerülnek egyetemre, löiskolákra ; ezekoöl lesznek a társadalom vezetői! 17—1S(XX) főiskolai tanuló injduem két millió elemi iskolai tanulóból! Hat uj egyetemért vetélkedünk, mikor a *J millió elemi iskolai tanuló semmi sem lehet, legföllebb cseléd,
