Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-12-24

2. Pap»» Lapot Dr. Antal Géza és a városok. Lapunk mult számában már megemlékeztünk dr. Antal Géza varusu.uk orsz. képviselőjének a polgármesterek legutóbbi kongresszusán tartott nagysikerű előadásáról. S most, hogy a Városok Lapjában az egész kongresszus és az azt követő bankett részletes tudósitását olvassuk, nem mulaszthatjuk el, hogy erre a szereplésre még egyszer — bár kissé későn, de nem elkésve vissza ne térjünk. Annál is inkább szívesen tesszük ezt, mert amint olvassuk, az egész kongresszusi banketten „mindvégig Samassa miniszteri tanácsos, Szentpáli elnök és dr. Antal Géz* orsz. képviselő részesültek meleg ovációkban u Az országos kaszinóban tartott, banketten elhangzó'i pohárköszöntők során Vimmer alelnök az országgyűlési képviselőket, közöttük különösen Antal Gézát, Pápa város képviselőjét éltette, aki úgymond „a városok iránti szeretetét eddig is tanúsította s aki a mai előadásában nemcsak tudományos készültségének, de a városok iránti ritka lelkesültségének is tanújelét adta." A kongresszusi lakomán elhangzott pohárköszöntök sorát Autal Géza következő pokárköszöntöJH zárta be: „Rendkivül jól esett az a meleg elismerés, amelyben az Önök szives asszisztenciája mellett Esztergom város polgármestere engem részesíteni szives volt. Különösen jól esett, az, hogy az én mai felolvasásomból, amely végül is történelemstatisztikai kutatáson alapuló felolvasás volt, kiérezte és remélem, hogy mindnyájan kierezték, hogy ennek alaptouusa a szív volt, az az igazi magyar szív, amely ennek a nemzetnek boldogulásat, jövőjét, a városi politika minél céltudatosabb kifejlesztésében látja. Ez a szív vezetett engem akkor, midőn legelőször hosszabb külföldi tanulmányútról hazajöttem. Három évig voltam ti.italságom benyomásokra legfogékonyabb éveiben külföldön, mikor hazat ériem, láttam elmaradottságunkat, láttam, hogy a nyugat nemzetei mennyire megelőzték a mi hazánkat minden tekintetben, de láttam azt is, hogy ennek a megelőzésnek leghatalmasabb orgánumai a városok voltak, amelyekben a nyugatnak kultúrája, gazdasága, ipara, művészete koncentrálódott. Ugy éreztem, hogyha mi követni akarjuk a n\ ugatot, ennek csak egy lehetősége van, ha uii is inkább koncentráljuk erőinket a városokba, hogy azok mint a nap, a maguk sugárkévéit osszák a vidékre és terjesszék az igazi nemzeti kultúrát. Ebből a szempontból — akik ismerik szerény városi szereplésemet, bizonyságot tehetnek »óla, — a legnagyobb örömmel üdvözöltem az első lépést, mikor a városok tömörültek és a maguk érdekeinek egy egyesületben igyekeztek érvényt szerezni. Ma pedig különös örömömre szolgál, hogy a történelmi kialakulás és törvényhozási intézkedés által külöubözö kategóriákba osztott városok között társulati téren leomlanak a választóialak ós a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok kéz kezet lógva igyekeznek a vá- j rosi érdekeknek országban, parlamentben, társadaloinbau, sajtóban érvényt szerezni. A városok érdeke a parlamentbe immár hivatalosan is bejött s ez egyesület elnöke: Szentpáli barátom bizouyára mindent el fog követni, hogy bejövetele minél diadalmasabb legyen. Poharamat emelem a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok együttműködésére abban a biztos reményben, hogy minél jobban virágzik közös egyesületünk, annál jobban sikerül közös célunk: ha- j Bánk városainak felvirágoztatása." Mi. akik annak idején egész szívvel-lélekkel dr. Antal Géza mellé állottunk s lobogóját lenyes diadalhoz segítettük, nem néztünk benne mást, mint a nagytudásu embert és a jeles várospolitikust. Jóleső igazolását látjuk akkori helyes állásfoglalásunknak a magyar városok polgármestereinek országos egyesülete részéről ezen a kongresszuson megnyilvánuló ünuepeltetésben, ahol az egész ország városainak vezetői szintén annak ismerték meg Antal Gézát, aminek mi már régen ismerjük: nagytudásu embernek és jeles várospolitikusnak. Buday Barna érdemei. E lapok műit heti számában hiinet varr valaki Buday Barna palástjára s bemutatja öt, a napokban megtartott gazdagyülés alkalmából, mint a középfokú gazdasági képzés bajnokát: nesze neked vidéki pupák, üdvözöld a felkelő napot, mely megtermékenyít' a magyar földet és a magyar koponyákat ; a csenevész polgári iskolákat befogjuk az agráriusok igájába ; adunk föléjük '3 évre középtoku gazdasági szakiskolát: az uri rendnek pedig egyetemi jellegű gazdasági főiskolát, hogy a főváros légkörébe vágyó-ó ifjusag egy részé, magához vonzza s idővel, ha t. i. H fővárosban eléggé kitombolta magát ez az Rémülten kaptak az emberek edény után, de B'adou megvigasztalta őket : — Oda se neki, fiuk. Itt a jó hagymás hurka! Es előkerült a zsákból hurka, kolbász, oldalas — a öli. féibrigad harmadik compagniejáiiak második zectionja fütyörészve lesle, mint fői a karácsonyi vacsora, a réveillnn hagyományos lakomája. A tábornok. Grenier — nyilván megcsapta orrát a hagymás hurka illata — ő is odaballagott. — Vígan vagytok, link! . . .Helyesen' De, mintha hurkas/agoi éreznek? — Igen, tábornok polgártárs — jelentette liládon — hurka! Parancsolj belőle, tábornok polgártárs. — Nem bánom, megkóstolom. Megkóstolta. Egy tálatkát. Még egy falatkát. | Es megevett bizony a tábornok polgártárs másfél arasznyit a karácsonyi hurkából. Másnap panaszra jelentue/.eit a majoros, akihez ej-zakai látogutóra volt a kél katona polgártárs. A tábi >k előszólíttatta BladoUt, — 'lejartai a mult éjszaka ennél az atv atinál rabolni. — Eu, tábornokom. — Tudod, mi várakozik read? — Tudom, tábornokom. — Tizenkét golyó, fiam. — Tizenkét golyó, tábornokom. — Kár erteil, fiam, Derék katona voltál. — Kar értein tábornokom. De ha tizenkét golyó a rablónak, mi jár az orgazdának, tábornokom ? — Mindegy. Rabló vagy orgazda, tizenkét golyó, az angyalát ! — Kár érted, tábornok polgártárs! — Mit be-zélsz ? — Te is ettél, tábornokom, n rablott hurkából. — Hallgatsz el rögtön! . . . Kötni való, te ! . . . Pedig j<) hurka volt! . . . Te készítetted ? — Nem én, tábornokom ! Batnurot. — Tud hozzá, annyi bizonyos. Ami léged illet, te kitüntetésre vsjty (elterjeszt

vi-, mi? — Igen, tábornokom, Suiza ostrománál füleltem le egy osztrák tábornokot. A tábornok beszólította a majorost. Forgatta süvegéi a jámbor majoros. — Mit kérsz a süldőért? — kérdezte öt taboinok. — Hitvány kis állat lehetett. — Biz az megért negyven frankot, könyörgöm, (ivoiivölil hízó volt. — Negyven frankot? . . . Nesze fogjad itt egy utalvány száz Iraiikra. Reménylein, nincs pana- J s/.od ellenünk? — Tábornok, könyörgöm, ha mindegy, jobb I szeretnék harminc bankot pengőben. — Mit beszálss? — rivall rá Grenier tábornok — Ugy veszem észre, tc bizalmatlankodni meré-/ii-/ a köztársaság papirosában. A majom* kotródott az utalvánnyal. ifjúság, hivatott tisztviselőket adjon a központi közigazgatásnak. Gazdálkodjanak tehát a polgárok is, majd a „hivatottak" esetröl-esetre kidobják a minisztériumból, hogyan ; ennek a világra szóló tervezetnek megvitatására l megvalósítására hívjon össze a földmivelési és kultuszminiszter gazdákból és tauférfiakból mielőbb szaktauácskozmányt. Szeretem tudomásul venni, ha eszméim terjednek, okfejtésemet mások is elfogadják s a leggyöngédebb uri érzelmek közt ismerek, Széchenyivel szólva, Buday Barna tervezetében a magam szellemi termékeire; de azt már rossz néven veszem, ha avatatlan kezek össze vissza hányják, kapálják, boronálják, tapossák és cibálják az én vetésemet, abban a bölcs meggyőződésben, hogy a mezőgazdaságnak egyetlen, uri emberhez méltó fázisa van, az aratás; betakarítjuk, kicsépeljük s eladjuk a termést; „A paraszté a dolog, — ón magyar nemes vagyok." A Köztelek t. évi dec. (J-i szániában olvasható Buday Barnának ez a tervezete „A mezőgazdasági középfokú szakoktatás és a polgári iskolák reformja" cint alatt. Csoportosítja a mezőgazdasági, tudományos és szakisk' lai tanulókat s e csoportosításból következik az a határozati javaslat, melyet érintettem s melyet eddig az OMGE irodalmi szakosztálya s hihetőleg a közgyűlés is elfogadott. A tudományos oktatás tanulóit az 1910-11. tanévről állítja be, pedig már 1911-12. tanévet irunk s ha nem restek volna érdeklődni, beszerezhette volna a legújabb adatokat; de itt legfölebb további aránytalanságot állapithatott volna meg a termelő és iuproduktiv pályák tanulói közt; súlyosabb mulasztás, hogy a szakoktatásnál már az évszám megjelölésével is adós marad, egyszerűen kikerekíti az én „Demokratikus közoktatás" cimü tanulmányomnak 19. lapján felsorolt adatokat, anélkül, hogy a forrást megjelölni szükségesnek tartaná; de a legnagyobb, csak irányzat os célzattal készült hiányokat lehet fölfedezni lludayuak épen speciális szakmájában, a mezőgazdasági szakoktatásnál. Főldmivesiskolákról beszél, mikor ezeknek már a címe is megszűnt, szervezetük pedig átalakult, szorgalmi idejük 2Ö-7Ö %-kal megrövidült; hisz pl. a volt pápai földinivesiskolát s még más kettőt, az országban altisztképzönek neveznek; a többi 20 pedig kisgazdaképzó : hivatásuk ez uj aUi'itöku gazdasági tanintézeteknek irányítani a gazdasági ismétlő iskolák munkáját is. Egészen figyelmen kivül hagyja a vincellér képzőket, erdövédképzöket, alsó és felső fokit bányász, erdész iskolát s egyetlen, kitűnően szervezett s szemkápráztató sikerrel működő középfokú gazdasági tanintézetünket, a budapesti kertészeti tanintézetet, nem is említve egyéb, igen nagyszámú alsófoku gazdasági szakiskolát (kartészsegédképző Baján, a kertészkedés, gyümölcstermelés fejlesztésére szolgáló vándortanítók intézményét, pl. Orosházán, Sárospatakon, a sárvári tejgazdasági szakiskolát., a méhészeti, baromfitenyésztő iskolákat Gödöllőn stb. stb.) elhallgatja, hogy már két egyetemi jellegű gazdasági főiskolánk van. 'egyik a selmeci bányászati és erdészeti főiskola, bánya-, erdő- és kohómérnökök stb. képzésére; a másik a budapesti állatorvosi főiskola, ilietöleg szervezete szerint, gazdasági egyetem, melyre érettségivel lehet b -iratkozni, négy évig tart s doctori fokozatot is osztogat, esak azért, hogy gazdasági főiskolát, egyetemet reklamálhasson, külön a központi közigazgatási tisztviselők képzésére. \ an nekünk elegendő szánni gazdasági szakiskolánk minden fokon, csak ki kell őket, fejleszteni, szerves összefüggésbe hozni egymással, biztosítani bennük a följebb lépést az alsóbb tagozatból a középsőbe, innen a felsőbe, u műegyetemig, állatorvosi, bányászati, gazdasági főiskolákig, ugy. mint azt emiilik s Buday Barnának is birtokában levő, általam megküldött tanulmányomban kifejezetten ez év tavaszán, mikor a gazdakongresszusra készültek — Buday Barnának is, többeknek is, a Köztelek vezérei közül