Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-11-19

A Liszt-ünnepély. — 1911. nov. 11. Csekély három héttel az auuiverzárium után Pápán is megülték Liszt Ferenc születéseitek 100. évfordulóját. Városunk zenei korifeusai, szövetkezve a fővárosi népopera egy művésznőjével, hangversenyt rendeztek a Urifibeu, hiuá ez alkalomra igen díszes, váligatott s nagyrészt műértő közönség gyűlt egybe, hogy egyrészt áldozzon e magyar Gigász emlékének, másrészt pedig élvezze az élvezetestiek, abszolút beesőnek Ígérkező műsort, melynek minden egyes pontja természetesen Liszttel állott vonatkozásban. A pódiumot a halhatatlan művész koszorúba font arcképe díszítette, a termet pedig elejétől végig átzsongták Liszt, sajátszerű melódiái, misztikus haugzatképei, körülrepesték csillogó zenefrázisainak kábító trillái, melyekbe megrázó áhítattal vegyültek bele az emlékheszédiiek a művész nagyságát méltató mondatai A figyelmes hallgatóság ugy érezte magát, mintha maga Liszt ülne közötte, vngv előtte, ugy tetszett, mintha előttünk nőne magasra e karakterisztikus külsejével is páratlannak nevezhető művészünk: a levegő telítve volt e halhatatlan maesztro szellemével : nem sok fantázia kellett öt. testileg is látni. + * * „Kritizálni könnyű, tessék megcsinálni.

11 Igy halljuk ezt a kategorikus kijelentést sokhelyütt. Tényleg vau is e sentenciának hébekorba alapja. A szóban levő ünnepély uél azonban kritizálni nehéz. Sohse éreztem olyannyira suiyát az elfogulatlan kritika nehézségének, mint ma, mikor az átólvezett estély mint egy bűvös álom tér vissza emlékezetembe. Valóságos sztiggesztió alatt, elbűvölve a szinte túlvilági zene bódító zöligéitöl, elkábítva állok itt — s nem tudom hol és min kezdjem a dolgot, hogy csak halvány képet is nyújtsak a történtekről. Ugy gondolom, legjobb lesz az események méltatásánál rövidre fogni a tollat, hogy legkevésbé tűnjék fel az óriási sikerrel szemben a kellő kifejezésekben való nagy szegénység. * * Gáty Zoltán, ref. llőneveldei zenetanár egy hosszabb ismerteié.t olvasott fel, vázolva abban Liszt Ferenc művészetét, költészetét és egyéniségét. Zeneirodalmi alapos tudás t kiegészítette citátumokkal, levelek és hírlapi retetádák ügyesen csoportosított halmazával. — markáns vonásokban rajzolva meg Lisztet, a németnek, idegennek tartott magyar zeneóriást. Liszt jellemző s bizoAz elnöki osztály vezetője egy kis zavarai) jutott. Az akták igen diszkrét természetűek voltak, akárkire nem bízhatta őket. Habozott, törte a fejét. Annvi ideje nem volt, hogy a titkárt visszarendelje szabadságáról. Töprengve gondolt végig a tisztviselők során. Kgvszerre csak megnyomta a villamos csengőt és bizonytalanul mondta a szolgának: — Kérem, küldje be Hudák bácsit ! Hildák bácsi hajlongva jelentkezett : — Itt vagyok, méltóságos uram! Ar. osztályfő vizsgálódva nézett végig a Hildák bácsi kissé kopott, ki fényesül) redingotján s aztán hirtelen elhatározással mondta: — Önre fontos misszió vár, Hudák bácsi! Öli. panuiosoljoii, méltóságos uram ! — ()n most rögtön hazamegy, becsomagol és totitos akiákkal Karlsbadba utazik a miniszter ur öexcelleneníjálio/. Hildák bácsi nem hitt a Iliiének : — Kéén? ... — Igen. A titkár ur szabadságon \an s önnél megbizhatóbli emberem nincs. Hildák bácsi bizonv szédüli egv kicsit, amikor 'íz aktae-omóval hona aialt távozott a méltóságos ur szobájából. Kz a szédülése eltartott hazáig is. ahol az aligazgatón* önagysa'g . mikor megtudta hűsege, életpárja küideté-ét, alig akart hinni beiiikj, sot egveuesen ineggyannsiIot la Hildák bácsit azzal, hogy e-\ kicsit :i p ihar fcm-kerc talált nézni. l>c li.it a józan valóság mégis beigazolódott jée Hudák bácsi két óra múlva már ott ült egy gyorsvonati fülkében és szorongva nézett elébe az izgalmas jövőnek. A miniszter ur igen kegvesen fogadta Hudák bácsit. Felszólít itta, hogy ugyauazon hotelbe szálljon, ahol 5 van, hogy igy uiiudig rendelkezésére állhasson. Ks Hudák bácsira a miniszter oldalán csakugyan usgy szerep is vart. A ket szakminiszter tanácskozása napokig elhúzódott. A kérdés, amelyet megvitattak, kényes volt s a két állani érdeklődése erősen a tanácskozás felé tordult. A magyar és osztrák lapok naponta hosszú cikkeket közöltek a tanácskozásról. Kgymásiitáii jelentek meg a távirati jelentések ilyenformán: A két szakminiszter inai tanácskozása megint hossz, n ideig clhnzódolt. Utána a magyar miniszter még sokáig dolgozott szállóbeli iakásáu Hudák aligazgatóval. Vagy : A mai tanácskozáson mar pontokba foglallak a megállapodásokat A jegyzőkönyvet Hndak .Iáim- minis/ terinnii alig izgató vezette. Több mint egy hét kellett hozzá, auiig a két 'miniszter letárgyalta a vítáa kérdést e a lapok megírták, hogy a tárgyalások eredménye kőlosönóaea | kic'égitö lett. A tárgyalások befejeztével véget éit a inagvar j miniszter kúrája is s őexcellenciája visesautasotl línd ipe-ire. A lapok ezt a visszautazást igy adlak iiirnl : A kő/munkaügyi miniszter útja. Kar,-li.nl

bin jelentik, hogy a magvar köziniinkaügvi miniszter befejezte három hetes kurajál es Hudák János miniszteri aligazgató kíséretében visszautazott Budapestre. Hudák bácsi tehát visszakerüli fontos küldetéséből. A minisztériumban kellőleg méltányoltak is ezt a küldetést és Hinták bácsit, amikor vi-szatérte után először lepett hivatalába, sorra keresték fel a kollégák, hogy üdvözöljek : Ah, Hndak báe-i, derekasan csinálta a dolgát ! (>1 vastuk ! Hndak bácsi az, üdvözlésekre, amelyek mögött egy kis tréfálkozás is rejlett, igen komoly arcot öltött és kegves leereszkedéssel fehlte: — Hat hi-zen megteltem a magamét! Talán a hangban volt vaaim. ahogy ezt. a választ adta. vagv a modoráh in, elég az hozzá, hogy a kollégái, meglepődve néztek Hudák bácsira. Mi ez'.' Hiszen ez nem a regi. ió alázatos Hildák bácsi nem, nem, ez valaki más. A szolgák álmélkodva hagylak el a Hildák bácsi szobáját. Az egyik a másiknak adta tovább az észleletei s az egész, minisztériumban mosolyogva beszéltek arról, hogy Hndak bacs.uak iigvlatszik, tejébe s/állt a karlsbidi ul. Hogy mi volt igaz a dologból, mi nem. azt határozottan nem lehetne megmondani. A nn\i bi/.osasági alapon való külkereskedelem sem mindig célravezető a vele kapcsolatos bonyolult organizmus mialt. Legalább az én tapasztalataim ezt mulatják, hiszen a külföldön is a külkereskedelem legnagyobbrésze magáncégek kezében van. Ismétlem teliát, a külkereskedelmet egyesek és egyének munkájának tekintem ós pedig olyan egyénekének, akik arra valami különös hajlandósággal bírnak. A külkereskedelmi tevékenységhez épp olyan tehetséggel kell birni, mint például a zeneszerzéshez. Veleszületett érzék nélkül a külkereskedelemben nem juthat célhoz senki. Aki ebben az értelemben hivatottakat keres Magyarországon, netn fog kedvező tapasztalatokat szerezni. Ha az arra hivatottaknak rendelkezésére állnak az eszközök, akkor nem foglalkoznak kivitellel; ha pedig hiányosnak ezek az eszközök, akkor nem foglalkozhatnak vele. Egy exportüzlet alapítása rendkívüli fáradságos és mindenesetre nagy kockázattal járó munka. Mielőtt sikerül valahol jól megalapozni a pozícióját, kénytelen a kereskedő néhány évig odaadó munkásságot folytatni, minden anyagi eredmény nélkül. Természetesen ez a kilátás nem sok fiatalembert csábit. Ezért nagy jelentőséggel birna és a kívánatos célhoz közelebb vinne, ha ebben a gazdaságilag olyan fonlos dologban az állam az egyes megbízható és érdemes egyéneknek, a hogy lehet segítségére és támogatására lenne. Éppen ngy, ahogy a vasutakat és hajókai és iparunk nagy haladását a kormányok belátásának és anyagi támogatásának köszönhetjük s ugy ahogy az állam a tudományt és a művészetet is ápolja, épp ngy a külkereskedelem művészete is méltó volna az állam támogatására. Az a véleményem, hogy ha az állam a kivileli vállalkozó terhéröl az anyagi kockázat egy részét levenné, akkor a külkereskedelem megfelelő erői itt Magyarországon is kifejlődhetnének. A magyar export fellendítése. Irts : Hatvany-Dautsch Sándor ffiromlilnlzi tag. Igen sok orvosságot használtak már arra. hogy ti mi országunkból exportállamot fejlesszenek és igy indíttatva érzem magam arra, hogy én is belekontárkodjam az orvosi mesterségbe. Azért nem kell elcsüggednünk, hogy az eddigi gondolatok csiráiból nem nőtt virág. A kényszerítő szükség felismerése, hogy ennek a kérdésnek is kell megoldást találni, biztosan meghozza az eszközöket, amelyeket alkalmaznunk kell, hogy a célhoz jussunk. Mielőtt ez eszközök természetéről nyilatkoznék, magáról a kérdésről akarnék néhány szót szidni, vagyis arról, hogy mii értünk tulajdonképpen külkereskedelmi összeköttetés alatt. Nem a mi tömegterményeink kivitele, tehát a buza, liszl. fa, cukorkivitel érdekel engem itt elsősorban, mert ezeknek az exportja bizonyos viszonylagosan egyszerű összehasonlítások és szabályok szerint szabályoztalik. Amit én a tulajdonképpeni exportüzletek alatt értek, az a nyugati minta követése, az, amit ugy mondhatnánk, bogy ama korlátlan lehetőségek megérzése, amelyeket a mi országunk az export szempontjából nyújthat. Ebben a formában pedig hiába keresek hazánkban olyan cégeket, amelyek átvennék a közvetítő szerepet arra, hogy külön* iéle áruknak a külföldön piacot keresnének és nem látok férfiakat, akiknek példája utat mutálhatna arra, hogy a küllőid szükségletének egy része nálunk fedeztessék. Hogy a viszonyok igv alakultak, annak megvannak a maga okai. Nézetem szerint a kivilel egyéni munka. Kereskedelmi muzeumokkal, keleti akadémiákkal és kiviteli egyesületekkel, amelyeknek értékét a kivitel elméiéin szempontjából feltétlenül nagyrabeesülöm. nem fogunk gyakorlati eredményt elérni. Sőt a részvénytársasági, vagy tár-