Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911
1911-10-29
XXXVTIT. évfolyam. Pápa, 1911. október 29. 44. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai 8 pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik ni i n d e n vas á riup, Szerkesztőség és kiadóhivatal Goldherg Gyt.la papírkereskedés... K6-tér L'ü-ik szám. flir.lotésekot egyezség s/erjnt felvesz a liiadóhivatr.1. A szerkesztésért felelés laptnlajdonos: GOLDBERG GYULA Kifizetések és hirdetési dijak a lap kiadóliivatalálioz küldendők. A lap ára : egész évre 13 kor., félévre ß k., negyedévre .'! k Nyílt-tér Honinként 4H fillér. — Kgyes szám ára 110 KII. T1RCA« — A , I' i . .1 I. a p o k" i re J « t i tárcája.— Irta : Patayná Farkas Qlzl. Elegáns gépkocsi száguld, ut végig az Erzsébet-körutoa. Egy utoa keresztezésénél irányt változtatott ti soflVir és közvetlen a ja 't megállitotta a benzinest. Libériás inas sietett ajtőt nyitni s a díva üde frissességgel tigrott le a kipárnázott autóból. A járó«kelők érdek löd vi- fordultak a bájos jelenség felé. Néhányan, akii .merték az iiunepelt miivésznöt, lelkesen éljeuezii '«ezdtek. barátságos, de futó fejbólintás volt a jutalom. A diva figyelmét egyébb kötötte le. Hirtelen megállt, mint akit valamely meglepetés ér. Megfordult és néhány tétovázó lépést tett, inaj megbizonyosodva megállott a nembe jövő kiesi mi ukásaaszony előtt. — Teréz! A kis kopott asszonv majdhogy le nem ejtette a karján cipelt zöldséges kosarat. Azt hitte esőd történik vele. Nagv. beszédes, szürke szemeit ra emelte a színésznőre, majd lesütötte ismét bátortalanul. — Teréz, te itt élsz a fővárosban? kérdezte meleg érdeklődéssel a pazar pompájú asszony. Az intésére odasiető lakáj pedig elvette Teréztől a kosa rat. Térés fi leletképpen alighogy ki tudta mondani an ig' 1 ' \z ő változásnélküli, egyhangú élete anynyira nélkülözte az ilyen mesés epizódokat, hogy ni-i-t alig bírta valónak hinni, ami vele történik. Pedig több is történt. A pazarul öltözött aszsznny minden pózolás nélkül bele fűzte gyémánt ékszeres karját a Terez olcsó kartonba bujtatott karjába E- eb'n lult vele egyszerűen, meghitten, mint hajdan, hazafelé az iskolából. Es nem fogyott ki ;iz. érdeklődésből, — I' -rjnél vagy ina'r, Teréz'.' Kégeu ? . . . Hol, merre lakol? Teréz félénken mulatott egy közeli bérpalotára, mintha szegyenlelte volna, hogy ő, az egyszerű asszony ilyen cifra házban lakik. Pedig nem volt azon sségyenleni való. Tudják az emberek, hogy a legfényesebb felhőkarcolóban is ott élősködik a lakásokban az. elkergetheietlen albérlő, a —- gond. Megindullak fel II li.ktis frlé A kényelemhez, szokott úriasszony ruganyos lentiekkel rótta a végnel .üli lépcsői Mi'tliá esak sportról volna szó és élő havasi rózs. . \ írn.o au reá olt fent a magasban. Az utánuk cammogó lusta inas nem tudta elgondolni, hogy már ez megint miféle szeszélv nz 'asszonyatói? Sohase látta még őt ilyen meghitt társalgásban főrangú barátnői körében. — Néha álmodok rólad, Teréz — mondta a színésznő szclidcu lehajolva a kicsi asszonyhoz. Mintha csak ott ülnénk a padsorban. Eugem felhívnak felelésre és — nem tudok a leckéből egy szót se. Milyen izgatott vagyok ilyenkor ! Kacagott. — Ugv-e különös? Mindig igy álmotlom. Tellig első tanulok voltunl. mi ketten, Teréz . . . — Emlékszel, mikor egy alkalommal elpocsáztad a rondirásodat. A kedvesnöver „kiállított" érte és feltűzte hátadra az irkádat. Ez volt a legnagyobb büntetés, amivel sújthattak egy első éves polgáristat .. . Te sirtál keservesen, én pedig hevesen követeltem, hogy engedjenek vissza, vagy eugem is állítsanak melléd. A kis kopott asszony hálás tekintetet küldött j fel a beszélőre. Az. pedig fesztelenül csaosogott tovább. — Nagyon szerettük egymást, Teréz. Ossze| bújva szomorkodniuk, hogy miért nem vagyunk testvérek ... Es „felesek' 1 voltunk . . . Milyen futom fekete keuyeret hoztál te mindig. Ugy örültem, hogy elcserélted az Ízetlen zsemlyémmel . . . A szent képeinken is megosztoztunk, igazságosan. Holdog idők ! . . . Hát arra emlékszel-e, mikor iskolából hazafelé uton ért bennünket az eső. Te nz Reggelizés előtt iéTpohar Schmidhauer-féle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak. szekszorulasban szenvedőknek. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb TüszerUzletben. keserűvíz Az elrontott gyomrot *.'-:{ óraalnlt teljesen rendbehoz/n. Kis üveg 40 fillér. Nagy Üveg 60 fiái. 52—100 Pápa fejlődése. Mi tagadás, Pápa fejlődik. Fejlődik pedig különösen az utolsó 10 15 év óta. Fejlődik továbbá gyorsan, nagy lépésekben, talán erején felüli mértékben. Es fejlődni fog a legközelebbi jövőben, néhány éven belül még nagyobb lépésekben és ezzel, sajnos, még inkább erején feliili mértékben. Hogy csak az utolsó évtizedet vegyük, hát egy egész városrésszel bővült a város, melynek többi városrésze uj utcák nyitásával, uj épületek emelésével azért nem maradt vissza. Az egész Erzsébetváros, továbbá a Kossuth Lajosutca megnyitása, a felsővárosi uj utcák (L)öbrönte.y-, Bezerédy-utcák), az alsóvárosi uj utcák (Sorompó-, Vetbőczy-, Rohonezy-, Darojanieh-uteák), a belvárosi uj épületek, az uradalmi bérház, postapalota. Weiszházak. ev. iskola és terem, irgalmasok bérháza; kataszteri épület, tanítóképző, mindmegannyi épü> let, mely 10-12 éven belül bujt elő a földből. A lakkosság, mely 20 év élőit 14 ezer volt, 10 éve meg 18 ezer, ina 21 ezer lett. Azóta létesült a textilgyár is, mely sok szá; munkás! foglalkoztat. Emeltek tij tanintézel eket (a kél tanítónőképző) melyek ismét több és több idegen gyermeket vonzottak falaink közé. Az algimnáziumból főgimnázium lett. most nyilik meg a Sarudy-féle felső épitőiskola, a tanulóifjúság még fokozottabb mértékben tódul városunkba és emeli a közszükségleteket s ezzel lendít iparon és kereskedelmen. Nézzük azonban hová fog ez mind vezetni ? Tud-e a város e rohamos fejlődéssel lépést tartani? Mai számunkban például a hírek között találja az olvasó az uj vásártérre és a színház helyérő vonatkozó értesüléseinket. Küszöbön van továbbá az általános csatornázás, a közvágóhid égető kérdésének megoldása, ehhez jön nemsokára az uj városházról való gondoskodásnak a szüksége. Az egyik 10.000. a másik 100 ezer, a harmadik 200, 300 ezer és nem tudom mennyi koronát vesz igénybe és az ezresekkel csak ugy dobálód/.unk. mintha egyebünk se volna, csak pénzünk. Hi azonban a dolgok állásiba mélyebben tekintünk, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy mindeme befektetéseket meg kell csinálni. Fzt kívánja nemcsak a törvény (pl. állatvásártér, közvágóhid stb.). hanem a saját jól felfogott érdekünk (csatornázás, városház). Egyszer már szó volt arról, I1003 a Tizesmalmot meg kellene venni. Akár színháznak, akár valami iskolának, akár pedig városházának, a hely igen jó lesz. Ne felejtsük el, hogy az uj szervezeti szabályrendelet uj állásokat kreált a városnál. Hol fogja őket elhelyezni? Az uj adófőnőknek még csak szorítanak helyet, de már a második aljegyző alig kap külön szobát. Ha felállítják a bejelentő hivatalt a városházán, hát az legfeljebb az udvar közepén nyerhet elhelyezést. Szaporítják és fogják folyton szaporítani a rendőrlegénység létszámát. Igaz. hogy azoknak azután a városházán kivül volna a helyük, mindamellett azonban kicsi lesz a rendőrségi őrszoba éppúgy, mint a kapitányi hivatal. Ha a város fejlődik, meglátszik az az egész vonalon. A postának fiók kell, a tisztviselőknek tisztviselőtelep, a kereskedelemnek, iparnak vásártér, vasút, telefon, a gyermekeknek iskola, szóval suum onique, mindenkinek a magáéi meg kell kapnia. Akkor hát a városnak városházára van szüksége. Hogy ezt épp most említjük meg, annak oka abban van, hogy mi mái kezdettói fogva, a Tizesmalom helyét tartottuk a'kal másnak városháza céljaira. Kiférne ott 1 nagy városháza mellett a nagy színház >s. Most, hogy a Tizestnalom megvétele aktualitás stádiumába lépett, egy füst alatt arra a szempontra
