Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-10-22

43. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden mirnitp, Szerkatztöteg és kiadóhivatal ; (loldlierg; Uvula pepirkareake •<•«»-. r'C-ter •_>•'! ik szatn. Hirdetéseket eirjreaaég nerjn] [elreai a kiadóhivatal. A szerkesztésért felel"s lantulajdotios: GOLDBERG GYDLA Kegyelet. A véletlen ugy akarta, hogy lapunk mai száma október 22-én jelenjék meg, azon a napon, melyen százéves forduló­ját ünnepeljük egy magyar lángész, egy világhírű Gigisz. Liszt Ferenc születé­sének. Nem volna szép iiilünic, ha szóvá nem tennők őt, ha kegyelettel meg ne emlékeznénk róla, aki ugyis mint exe­kutiv művére (szinte utolérhetetlen zon­gorajátékos), ugyis mint alkotó zene­szerző oly magasi tton áll, melyre nem igen jutott fel sok halandó. Liszthez ha­sonló nagy elmével talán csuk évszáza­dok múlva fogja a magyar teremtő gé­niusz megáldani a világot. Nem tudjuk még, hogy városunk falai között mi mindent fognak rendezni Liszt Ferenc emlékére. Eddig u. i. csak arról a hangverse lyről tudunk, melyei november 11-én rendez vizkeleti Kiss Vilma úrhölgy. Történjék azonban bár.ni, vagy az egyetlen hangversenyen kivül semmi más, a mai nap emlékére mi a kegyelet sztu.ival vt./.'tűholyünket adjuk á" az önmagunkat megtiszteld ünnepségek ke­retébe. Liszt Ferenc a Dunántúl egy igény­telen községében, a soproumegyei Do­borjánban látta meg elősz.ör a napvilá­got — ma száz éve. Anyanyelve német TÁRCA, **&m 1 o r s. "b 1 ó. — A „l'ápai l.apok" eredeti tárcája­Irta Balassa Emil. A fin a szoha közepén gubbasztott a karos­székhen és a függöm ös ablakuu ker *ztül nézte a szemben levő háztető sárgás szet,« . |>, .-/.K. dö hófolt­jait. Hosszú, ideges ujjaival néha belesimított a levegőbe, lágyan es taut anyut sz. mmel. Már sokáig ült igy, amikor eljött as asszony. Szótlanul levetette a kabátját ueggyujlotla a látii­|iát es előkereste a szamovt • v teái foSBŐQ. Látszott, hogv n.igvon otthonosan .-, >.\ magát a szobá­ban, sőt mintha tüntetni akart volna az otthonos­sága val. ' Feltűnő volt a flu ssőtlaaaága. Az. aaatoay lopva, néhányszor feléje nézett és in T edt. Valami idegen nemtetszés ült a fin arcán. Az s/ony oda­ment hozzá. — Elmenjek V - kérdezte. A fiu zavart volt. Nem felelt, iparkodott Ugy lenni, mintha belenézne a levegőbe és nem gondol, kodnék. — Haragszik? •- kérdezte megint az asszony és hozzábttjva puha lmjával mege.-ikiandozta a Hu nrcát. — í'ein ! — mondta szárazon a Hu és eltolta magától az asszonyt. — Hissen mar regen nem voltam magánál. Egy hétig cipeltek a fiuk. Unom már ezt az örökös dáridó*, különösen, hogy maga néhány napja ugy el bujt. i\ 'stiik! A Jenőnek egyszerre sok péoz szakadt a nyakába. A fiu félkelt és odament az. ablakhoz. As asz­szony ii-an« sompolygott. — Talán dolgozik? Zavarom? N ein ' Most már mosolygott nz asszony. Tudta, hogy valloma'sol jönnél., amelveket neki rendszerint végig keli ezenv In; •. A fiu tiszta, egynapos szerelmei, amelvekív az. as-zotív c--ol> >.« szája adta meg a vigaszt. Megesett, hogv ilyen sz.t leintés állapotában a fm ki is dobta öt de négy-ot nap tniilvn örült, ha vissza­jött és éltek tovább ti bo'ondos eletet. Ez a tehet­séges, szentimentális fin é^ ö, a nagy. nevető asszony, aki ideszakadt valahonnan a könnyű vérű, de alapjá­ban véve mégis szomorú gyerekek közé és bele­gabalyodott H fm ábrándos szemébe. Mosolygóit, leültette B fin, és megcirógatta a/. are.il . — Mai, •'. nt szerelmes. — Mar nem — Hát akkor? — Meghall ! — mondta a fin és ez a hideg szó ugy kongóit, mint az éjszaka furcsa toronvütése, amikor havas háztetőről verődik vissza. A vége sokáig rezgett és az asszony tudta, hogy most nem szabad beleszólnia. Felt a fiu nagy okos fejétől, amelv meg sohasem volt ilyen szenvedő. Olvau volt ez. az. arc, mint a tükör. Most vad, egymásba kapasz­kodó viharok dulakodtak rajta. Az. asszony cigarettát gyújtott. — Isuieii? — kérdezte hilkan. — Igen — mondta a fiu. Azelőtt sokat jár­tam hozzájuk. Belenézett a cigaretta parazsába, a szeme el­lévedezelt rajta és csendesen mondta: — En azt hiszem, hogy a nagy fájdalmakat nem is lehet megírni. A nagy, keserűségekben tneg­fűrösztött fájdalmak voltaképpen a legkisebbek Este valami semmiségből megszületnek és reggelre meg­halnak hangtalanul. (>.-sz.eiöiinvadnak, mint a sok tavaszi fehér virág. En a/.t hiszem, hogy a nagy, tiszta tragédiák mind tavasszal születnek. Az asszony az asztalra szólta a cigarettahamut. Mosolvgott és szólni akart, de nem tette Volt valami szent, parancsoló a fiu itaugjáhiin, amikor bessélt. Látja — mondta a fiu — én egyszer egy ilven alkonyati zsongástól eltelve megcsókoltam vala­kit. Egyszer elfeledtem azt a sok tivornyát, amely­nek felcsapódó* gőze az arcomra vésődött, elfeledtem azon az. alkonvon, hogy két embernek tisztának kell Reggelizés előtt féi^hár Schmidhauer-féle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak, szekszorulasban szenvetíöluiek. Egmandi keserűvíz A/, elrontott gyom­rot óraalall tel­jesen reiidlii'ho/zn. Kis üveg 40 filier. Nagy üveg 60fiil. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb Tüszerüzletben. II —100 KIMlzetéaak Aa hirdetési dijak a lap kiadóliirataláhoi küldendők. A lap ára: egész évre 12 knr., félévre 6 k.. negyedévre ' k Nyilt-tér mronkénl 4H fillér. — K^vea azám ara 30 Ml. volt. német is maradt. Később ugyan megtanult magyarul, ez azonban arány­lag igen kevés volt. A ni'fr< ^ igyj pnet Doborjánban, az akkor teljesen német volt Sopronban, a német Wienben, hol tanulmányait végezte, csekély magyar nyelvi jártasságra tehetett csak szert, de ez emlékezetes órában legyen mondva, lelke mélyén magyal* volt Rajongó ha­zafias érzelmeit bizonyítják valamennyi kompozíciói, különösen legpregnánsab­bul rapszódiái, melyekkel az egész vi­lágot elragadta. <> fényt és dicev.-éget szerzett a magyar teremtőképességnek, viszont G maga mint zeneszerző talán azért hódi­totta ineír oly könnyen az egész világot meri zenéjében megcsendül a nemzeti jellegzetesség. Szédületes zsenialitásának alig van átérthető mérete. Tényleges működése minél távolabb esii. tőlünk, annál nagyobbra no" előttünk teremtő erejének mérhetetlen volta. Kevés_M,ei) és !-< • -sebben leszii.uk, kik Liszl Ferencet személyesen ismer­tük és játékában gyönyörködtünk. Szer­zőméin ei azonban léim fognak maradni ötökre ós egy halhatatlan Beethoven, Mozart, Haydn neve mellett ott tiiudök­lik az ó ne.\". ifi időkön át. Mar eddig is 12í* éve nyűge il u b:\vrouthi temető­ben, ahol vejének, Wagner Richárdnak egy operáját dirigálta az operában, mi­kor a halál érte jött. De elmúlhatna! számtalan 2<í évek. Liszt Ferencet is merni fogjuk és fogják unokáink is éí azok késő utódai. Liszt Ferenc családos ember volt (IX. Pius pápa enged'lmével később I popi rendbe lépett és francia abbé cimel nyert). Gyermekei közül egy él még: Kozina nevü leánya, ki a hires Wagnet Richárdnak lett a neje. Szigfried, az unoka, őr/i közöltünk Liszl Ferenc em­lékét. Wagner SzigTriedről különben is tudjuk, hogy élénk rokonszenvvel visel­tetik a magyarok iránt és örömest jön közénk. Ha már mást nem tehetünk, tegyük meg azt. hogy a küszöbön levő télen felolvasóest é'ye'ceu elhangx.0 zeneszá­mod egyikét-má8Íkál az ő szerzeményei' bő! vála • zuk. Hu ugy a Jókai-kör, mini a Kath. Kör, továbbá a Leányegyesület meg a Perutzgyári önképzőkör egy es­tét teljesen L'szt Ferencnek szentelné akkor meg éppen büszkén vallhatuók hítgyí.is/ F -« nr ii.-.jiepidlebVóből Pápt város,i is kivette a maga részét. Egyházkerületi közgyűlés. 1911 okt. 15-17. ­„Y dunántúli, ref. egyházkerület, mull vasárnap, hétfőn ós kedden tartotta meg városunkban rendes őszi közgyűlését, mely alkalomból valóságos idegen l'orga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom