Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911
1911-09-10
terjeszkedésnek. Közgazdasági heusztottságu szili téli nem kedvez a fejlődésnek Es még sem szabad feladnia a küzdelmet iia a hanyatlás injára nein akar épui. A stagua last, epugy nem ismerik az intézmények, mint neu tüi'i az egyes einher fejlődési törvénye. Egy te kintet a varos múltjára meggyőzhet arról, hogy a létez.i állapotokban való faialtsztikus meguyug vás mily könnyen végzetessé valhatik a várói fejlődéseié. Papa város lakossága 1870-beli 14.22? leiekből állott, 1890-ben pedig 14.202-bői. A 21 esztendő alatti szapel'odas léhát 29 lélek, olyasán), a mit határoz. .Man hanyatlási tünetnek kell tekinteni. Hogy a lakosság száma 1900-ig 17.427-1"« és 1910-re 21 ezerén felüli számra emelkedett, azt mindenesetre a céltudatosabb városkormányzatuak és ezzel összefüggően az 1895-ben létesült dohánygyárnak és az 1901-ben felállított szövőgyárnak, valamint a néhány közegészségi és köztisztasági intézménynek kell tulajdonítani. Kétségtelen, hogy a közelebbi 20 esztendő alatt sok mulasztás lett h"ly repól.olva. Azt azonban még sem lehetett kikerülni, hogy kis és középiparunk, a mely pedig egykor a diiuáutul ipari életében vezet.) s/.erepet játszott, a tönk szélére ne jusson. Es e végzetes pusztulás nyomán abból a tényből, hogy a kisipar hajdani szilárd helyzete a gyáripar nyomása alatt mindenütt megrendült, csak akkor volna jogosult a megnyugvás érzése, ha a kicsiny ipargazdasági egyedek legalább részben a modern tekuika eszközeinek megszerzésével átléptek volna a nagy vagy középipar fokozatába, ha az egykori virágzó tímáriparból bőrgyár, kalapiparból kalapgyár, a kefekötő iparból a keíegvár stb. alakult volna ki. Az előképzettséget nyújtó ipari iskola, tovább képző ipari tanfolyamok, ipartanaimányi ösztöndíjak létesítésével, a szükséges tökének az ipari vállalatokba való átterelésével talán még lehetne valamit megmenteni. Nem szabad figyelmen kivül hagyni soha. hogy az egészséges fejlődés gyökérzete mindig a mult hagyományaiból táplálkozik Brassó és Temesvár virágzó gyáriparát nem a véletlen teremtette meg, hanem a kisiparos nagy és déd* apákról gazdag örökségképen hátrahagyott ipari közszellem. Ez' az értékes hagyatékot Pápán elpusztulni engedni nagy mulasztás volna. Szeretjük városunkat a „Dunántúl Athénje" megtisztelő jelzővel illetni, de e büszkeségünktől is megfoszthat bennünket az erőtől duzzadó és fejlődésre vágyó vidéki községeknek a kormányirányzat decentralizáló törekvései által is támogatott versenye, ha iskoláink fejlődésének a maiakat kiegészítő szakiskolák nyitásával nem hozunk ujabb és ujabb áldozatot. |UÍd nunc?! Ha városaink a pótadó torrá sát már kimeritették, mimódon lesznek képesek engedte és most már hetek óta ketten járják a Méreg-uleából az Elemér-uteaig terjedő elég hosszt utat minden este. Es ma először jön. Hogy mégis, merje az édes anyját és engedélyét kérje ki az estéli hazakisérésekre s a további látogatásra. No és nini már ezután következik. Szerelem, házasság, már amint egy husz éves leány elképzeli magának. Az. anyja bejött, csészéket kanalakat készített, pár almát tett egy csinos porcellántálra, sünkor Emun megszólal : — Aiivns, vedd elő az ezüst kanalakat. Soha se használjuk . . . — Nem, fiam. nem veszem elő Kern ur tudja jól, hogy ha ötven forintért görnyedsz egész nap, bejön a mi kis lakásunkba, mindenütt a legnagyobb egvszerüséget, lekopott nz nriinyszél, egv tányérunk, nézd, meg js van repedve es a kana'unk legyen ezüst? Nem, fiain. Ezek a mi olcsó tizenkét krajcáros kanalaink illenek hozzá a mi életünkhöz.. Maid. majd ha Isten segít, az eljegyzéskor. Akkor édes kicsi lányom. De most nem. A folyosón hallatszó fértíléptek s a közvetlen utána megszólaló csengő nem liagyott időt Emiidnek A válaszra Sietett ajtót nyitni Csakugyan ő jött. Kezet csnk.lt a mamának s a kölcsönös udvariasK.idasok után kicsit (eszesen, kic-it vontatottan, már tiniül ez ilyenkor lenni szokott, megindult a tártáig is Nagv / Valiikban a koiIVllS ailajal nvilva feejle; i.i, e- M' HÍ ha ni ISS meg. ho L ' v k III. llol t Csak imikoi . -/ .lm 111.nal.iin, lipon va, csillogó szemekkel, tote-., a\a a karja., inegal olt egv leánv. Ugrottak le or i nmei kellen. Enni la-ziusd hoz./á. tneglo t es örömmé. bús/ken mulnlja le • a haladás anyagi feltételeit biztosítani ?! Az államtól a varosoknak legújabban nyújtott 'milliónyi évi segélyösszeg a végszükség helyzetinek csak ideig óráig való orvoslását jelentheti 'és nem lehet kilátás arra, hogy ezen sem közjog, i sem közigazgatási jogpolitikai szempontból in. 'gallható alappal nem biró segélyezési intézkedésnek | mérve lépést tartana a szükségletek növekedéséI vei, sőt minden komoly politikusnak, aki a tulI sagos centralizációnak végzetes hát lányait, felI togni képes, arra kell törekedni, hogy köaígaz| gatási eletünknek ez a hotnálypontja minél előbb kiküszöböItessék. A segélyezésnek az az indoka, hogy a városok az állami (eladatok átvállalásával megnövekedőit terhek megosztását jogosan ' igényelhetik az államtól, egyéb fontos ellenérvekkel szemben háttérbe szóiul. Tény az, hogy a hazai és másfelől a nyugoti városi-községi élet között a tagadhatatlanul nagy fejlődés daoára is mutatkozó óriási különbséget meg tudjuk indokolni azzal, h >gy a nyti| got városainak kulturális és gazdasági kibontakozását évszázadokon ál mi teltük lehetővé a ; keletről jövő mindenféle támadásokkal szemben lés ezalatt nem maradt időnk a saját háztájékunk reudbentartására. Ott azonban tévedünk, amikor I ezt az egy körülmény i örökérvényű indoknak I kívánjuk tekinteni hátramaradottságiiuk igaz.dáI sara. Meri bizonyos az is, hogy ha a nyugoti J városok háztartási berendezésének egy némely kipróbált intézményét hazánkban ezelőtt 20-30 'évvel meghonosítottuk volna, városaink a mainál is jelentősebb előrehaladnitsággal dicsekedhetnének és nem kellene sz rvezetükbe felvenni az állatni segélyezés mérgező anyagát. Miből tartották és tartják fenn magukat aj nyugot városai? Honnan van, hogy csak a szomszéd Stejerországot hozzam fel például. — a 4 - 5000 lakossal biró városokban, községekben is az a meglepő rend, tisztaság, az ások kulturális es közegészségügyi intézmény, amivel nálunk csak 20-80 ezer lakossal biró városok dicsekedhetnek ? Egyedül abból, mert hiszen ott sokkal ritkább a 89 fzer hold ingatlan vagyonnal rendelkező Debrecen. Szöged, a maga 82 ezer hold Kecskemét, Szabadka 48 *z<-r hold ingatlanával, — hogy a városok reatértek a haszonhajtó vállalatokra fektetett gazdálkodás útjára. A leginkább kézuélfekvő. a legkönnyebben kezelhető, ellenőrizhető és jövödelmezö vállalatmutatkozott a közönséges pénzüzlet, a jelzálog és kézizálogrs, adóslevélre, váltó és visszleszámitolásra fektetett kölcsön és betétüzlet, a községi takarék-pénztár intézménye. Poroszországban már lS3j-ban 80 községi takarékpénztár állott fenn. ma az egész Németbirodalomban legvirágzóbbak a községi takarékpénztárak, Piádenben, Bajorországban túlnyomóan községi alapon vannak a takarékpénztárak szervezve őket egymásnak. — Keresztes ()li, az én legaranyosabb unokatestvérem, Kern ur. a főkönyvelőnk. Meghajoltuk szépen mindketten, a mama magyarázóan tette hozzá: Egyetlen nővéreiuuek, Keresztes ügy védőének a leánya. — Édes neui, csak pár perore jöttem. A túrnia azt üzem, tessék holnap délután odajönni. Tudom Is én un van megint otthon Nagymosás, hoinap a ruhát számba kell venni, ehhez kell a néni segítsége. Szegény mama ina sem indott velem kijönni a jégre. Holnap már nem akar egyedül engedni, elég egyszer — mondta. Most is sietek haza, biztosau türelmetlenül var. Ugy felt, mintha kis gyerek volnék. Auiig ezeket moudta, folyton kacagott. Örökösen víg arcára nem illett volna talán a szomorú ságusk még egy pioí árnyéka sem. A szoba is, mióta bejött, megtelt derűvel, moso'ygássnl. Csilingeltek a szavai és mintha tudta volna müven kellemes hatást gyakorol hallgatóira, még ott maradi egy fél áráig. Megivott egy csésze teát, nagy erőltetésre evett egy fél almái Jókedve, Méuksége mindenkit elragadott es mikor menni készüli, Kern el akarta kieérni. — Jaj de jó, jöjjön. Még ugy sem mentem fste kilenc iitaii fiatal emberrel az. utcán. Képzelem . mama milyen dühös lesz, hu elmesélem. 11 • megmondom, hogy MZ, Em mi nek egy kedves ismerőse, komoly, jóravaló fiatal ember és megbékül. Meg 4111, majd meglássák. — Kezet csókolom, néni édes, holnap biztosan •ivarjuk. Ausztriában 1902-ben 5fiS takarékpénztárból 4t|0 községi volt, az egésznek 80'9%-u. Franciaországban, ebben a szomorúan centralizált, bürokratikus államban is a takarékpénztárak 78*é-a községi alapon vau szervezve. Olaszországban is az arány 45+*. Itt általában a kéziaálogüzlet is hozzá vau csatolva a községi takarékpénztárak üzletköréhez. Ezek a községi takarékpénztárak teszik lehetővé, hogy pl. Jéna gimnáziumot épített és tart fenn Stras/.burg kis lakásokat, Drezda munkásházakat, épített, Konigszherg városi munkás hivatalt. ipirOS továbbképző iskolát, népfürdőt, a lábbadozó betegek, szegények részére menházat tart fenn és gondozza a városi sétatereket, utakat, a községi takarékpénztár jövedelméből adósságait törleszti. Bizonyos az, hogy hazánkban is a külön községi nagyobb vagyon hiányában csakis azon városok lesznek képesek a haladó korral mindinkább reájuk nehezedő szociálpolitikai feladataiknak megfelelni, amelyek a magángazdálkodáa önként kinálkozó előnyeit kihasználják. Látjuk is, hogy azon városokban, ahol a városi kormán zat feladata magaslalán áll és az olcsó népszerűséget és kényelmet kész feláldozni a versnnven kívüliség részéről jövő ferde és múlékony, mert alaptalan támadásokkal szemben ott a létesített községi jellegű vállalatok már is tetemes összegekkel gyarapítják a város pénztárát Szép sorozata van már azon városainknak, ahol községi háztartásban haszonhajtó vállalatok, községi takarékpénztár, világítási, közforgalmi, házépítési, téglagyár ipari, ingatlan vételi és parcellázási stb. vállalatok létesültek. Általános gazdasági elv, hogy a szolid verseny mindennemű gazdaságra fejlesstőleg hat. Annál kevésbé állhatja azért az egyéni önzés utját a városi vállalatoknak, mert amig ezeknek üzleti szolidsága kétségen felül áll, addig az általuk érdekelt hasonnemü egyéni vállalatok ia közvetve részesülnek azok jövedelmeiből. Minél intenzivebb a város magángazdálkodása, annál több anvaei eszköz felett, rendelkezik, a kulturális és gazdasági élet fellendítésére, annál inkább megnövekedik a személv-, áru-, hitelforgalom, annál több jövedelmi csatorna nyilik meo az egyéni vállalkozások részére. iVége k ,'i Városi közgyűlés. — 1911. szept 4. — A rendes őszi közgyűlést hamarosan követte egy rendkiviili, mely mintegy 85 képviselő részvétele mellett mult héttön délután a következő módon folyt le: Kern vette a kabátját, kezet csókolt, Emin i nek melegen megszorította a kezét. — A viszontlátásra. Emmi — A viszont Utasra, Kern ur. Szervusz Oh. Alig várta, hogy reggel legyen és az irodába menjen. Fogé szólni valamit Kern? Megi-métli e la látogat isi? Mit lóg mondani az elsőről? Ezek a kérdések keringlek zűrzavaros összevisszaságban i egész éjjel az ugvaban Le sem hunyta a szemét. Fáradtan, egy átvirrasztott éjszaka minden kimerültségével ment be másnap. De hiába vált. Kern sem oda nem ment az. asztalához, sem ket órakor tirni várta meg a satkou, hogy hazakísérje. Nem akkor est-, uem másnap és nem azután. Kgv .maian soha többet Kl uem tudta gondolni m'érl. Istenem I mi történhetett ? Pedig hát édes Istenem, ugy-e ez o'ynii egyszerű es természetes! ? A másik lánynak nem volt halvány, a sok irodai munkától maradt, a mindennapi gondoktól szenvedő az arca. Huigó | a osipője, kacagó a hangja, ügyvéd az apja. Hoz.o• inánya semmi De fényes háztartást vezetnek, z«uI rokat adnak. A leánynak más semmi gondja, mint a fetjlogás. K/ért szépíti magát, de szépíti a kényelmes életmód, u gondatlan élet. Kiniiii pedig gyötörte magát. Bármennyire is okos volt elgondolni, hogv olviin csekélységek miatt a komoly szándékú fiatalemberek nem mariidnak el, lelkében mégis sokszor szemrehányást tett az édesanyjának, mién nem vette akkor az esüatkanalakat a teához? Bzo„vala megijedt és elvesztette illúzióit a szegényes otthonukat, amint meglátta, de •melyei egyszerre sz.eppé e» fényessé varázsolt volna a három kicsi ezüst ka na!