Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-08-27

való, akik nem a tudományos pályán törekesznek, hanem esak bizonyos sze rényehb iskolai műveltséghez akarnak jutni. S minthogy gazdasági középiskoláink nincsenek, egyedül a polgári iskola lenne bizonyos mértékben hivatva arra, hogy a gazdasági tanítást intenzivebben felkarolja s ahol a helyi szükséglet megkívánja, a jobbmódu parasztgazdáknak az általános gyakorlati műveltségen kivül gazdasági ismereteket is nyújtson. A hétosztályu s gazdasági irányit polgári iskolát oly módon kellene átszervezni, hogy az egyéves katonai szolgálat kedvezményével is ellátnánk, igy jobban remélhetnénk, hogy jobbmódu gazdáink gyermekei tömegesebben felkeresik. A polgári iskolák átszervezésének szükségességét az 15)11. évi május hó 6-án Budapesten tartott IX. országos gazdakongresszus is elismerte, amikor többek közölt kimondotta: „Felkéri a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztert, hogy a középiskolák reformjával egyidejűleg, ha már a gazdaságtan, német, olasz, romániai stb. mintára nem nyerhet helyet valamely középiskola tantermében, a polgári iskola ugy reformáltassék, hogy az ott, ahol a helyi szükséglet megköveteli, a jobbmódu gazdának az általános gyakorlati műveltségen kivül még némi gazdasági ismereteket is nyújtson és őt az egyéves katonai szolgálat kedvezményére feljogosítsa." A polgári iskolák tehát már teljesen megértek a reformálásra s ha azt akarjuk, hogy a helybeli polgári iskola is mielőbb átszervezlessék gyakorlati irányú iskolává, meg kell ragadnunk az alkalmat s a polgári iskolák mielőbbi átalakítását az illetékes tényezőknél sürgetnünk kell. Kp azért csak helyeselni lehel Blau tanár ur által felvetett eszmét, mellyel a helybeli polgári fiúiskolát átszervezni akarja. A polgári iskoláknak átszervezésével foglalkozik azon cikk is. amelyik a Pápai Lapok mult számában megjelent. E cikkben közöltekkel sok tekintetben Juem értek egyet. Hogy a polgári ;

sko! Iákban gazdasági tárgyakat tanítsanak s jazok a saját birtokukat kezelő egyéneket gazdasági szempontból kiképezzék, mindenki szükségesnek és időszerűnek tartja. Oly iskola felállítását azonban, mely „kenyérkereseti pályát nyújtana az ifjúságnak" vagyis valami gazdasági állás betöltéseié képesítené, nem tartom szükségesnek. A gazdatiszti osztály dacára a gazdatiszti törvénynek, lassankint siilyedőben van. Erre a pályára nem biztatni, de attól lehetőleg vissza kell tartani a fiatalembereket, mert naprólnapra látjuk, hogy a bérletek és parcellázások miatt a legfényesebb képesítés, a legjobb gyakorlati bizonyítványok, a legkiválóbb egyéni képességek dacára százai a szakképzett gazdatiszteknek állás nélkül lézengenek vagy pedig más téren keresnek boldogulást. A polgári iskolák átszervezése eszméjének felvetésekor nem az volt a cél, hogy 'U kenyérkereseti pályára előkészítő iskolákat létesítsenek, hanem esak az. hogy a polgári iskolákat ezáltal nagyobb mértékben keressék fel olyanok, kik nem szolgálatot, nem állást akarnak betölteni, hanem a saját birtokuk kezeléséhez szükséges ismereteket elsajátítani. Blatt tanár ur is ezt akarja, nem pedig szakiskolái, melynek végzett növendékei gazdatiszteknek állanának be. (Lásd a Pápai Hirlap .',2-ik számában megjelent cikkét.) Hogy pedig a polgári iskolái elvégzett egyének a földmivesiskolában folytassák tanulmányaikat, szintén nem he-j lyeselhetem. A földmivesiskoiáknak sohasem volt, meg nem is lehet az a célíjuk, hogy középnagyságú gazdaságokrészére gazdatiszteket képezzenek. Az iskolák megreformálása is azért történt, mert legtöbb földtnivesiskolát végzett egyén gazdatiszti állásokba törekedett, holott az iskolában nem erre a hivatásra lett nevelve, hanem hogy közép vagy nagyobb gazdaságokban a birtokos vagy gazdatiszt mellett mint altiszt működjék s a kiadott rendeleteket végrehajtsa. Hogy mégis igen sok gazdatiszt akar lenni, ennek oka nem az iskolában, hanem az életben keresendő. Aki gazdatisztetakar alkalmazni, talál eleget a végzett és oklevéllel rendelkező gazdák között, aki pedig maga kezeli birtokát, annak teljesen megfelel egy földtnivesiskolát végzett gazda, felesleges tehát oly iskolák felállítása, melyek csak az állásnélküli egyéneket szaporítják. Elismerem, hogy a helybeli polgári fiúiskolát üdvös lenne gazdasági irányú iskolává átalakítani, de eg3'uüal abbeli kételj'emnek is kifejezést adok, vájjon rendelkezünk-e Pápáról és annak környékéről gazdasággal foglalkozó elegendő tanulóifjúsággal? Nem volna-e helyesebb e polgári iskolát ipari vagy kereskedelmi irányzattal összekapcsolni ? A kereskedelmi vagy ipari irányzatú polgári iskolák ép oly üdvös és hasznos célt szolgálhatnának, mint a gazdasági irányú polgári iskolák. Magyarországban nagyon sok olyan egyén van, aki néhány középiskola elvégzése után beül valami kisebb hivatalba, ahelyett, hogy ipari vagy kereskedelmi pályára lépne. Es hány akad ezek között olyan, kinek apja iparral vagy kereskedéssel foglalkozik. A helyett, hogy apja műhelyét vagy üzletét átvenné, csekély fizetéssel tengődik a hivatalnoki pályán, mert ezt urasabb és könnyebb életnek tartja. Hogy mily fontos és szükséges lenne ily irányú polII. A király 40 éves lett, édes anyját is rég eltemette már s RZ üreg szárnysegédet i* kivitték a temetőbe. A ciinbalinii még mindig ott állt az ablakmélyedésben, de a búrjaiban már nein volt semmi vágyakozás. Sok, sok asszony járt a királyi palotában és mindannyian tiry -/•'•'tau a királyhoz: — Felsőn, művészete leit rabba. S a király egy darai ig elhitte, pedig érezte, hogy cimbalma már nem szól ugy, mint egvkor. Ann lang, vágyódás, lorró. tüzes szerelem volt dalaiban egykor, az mind elssállott belőlük. Ar, ssssonvuk vitték el magukkal. Valamennyi azzal jött, hogv a szivét hnzra, pedig esak a szivét akarta elvinni a szegény királynak - valamennyi a király nótáit dicsérte, pedig éppen a daluk lelkét lopkodták tőle. Szegény királynak már semmi tűi sem voll a dalaiban, hangszere esak hurokból e- fából állott de lelek nem volt benne. Tudta mar, hogy csalják, hogv esak gúnyolják. Kgy darabig boldog volt ezzel is, hiselgell tn-ki ez is. de inkor esendesen és IIV igodtau gondolkozott a dolog felől, belátta, hogy mindig osalták, mindig lopták legszebb dalaiból elvittéK a legnemesebbéit n szikrát • azzal sajal érdekük nirét élesztgették. Kkkor történt, hogv a kiralv inégegvszer boldog akart lenni A palots előli sétált. Hatratette a kezeit és fütyörészett, —• Mégegvsser gondolta — inégegyszer megpróbáljuk. A pal-'ta előtt a silbak feszesen állt meg é. szalutált Odébb egy öreg kertész nyitbáita a bokrokat. Ar. öreg levette a kalapját es mélyeit meghajtotta magát — Hát te öreg, mit csinálsz ? — kérdezte i kirá'y. ' - Élek. felség. — Van-e családod ? — Nines más, esak egv leányom, hanem at felér ti/, családdal is. Szép, jó, egy kicsit szeles de illik »7. a leánynak. A király mosolygott — Szép? — Nem diesércin a magam 1 ivát. Magvai ember vagyok. I »•• meg kell vallanom, hogy anná szebb lány nincs is ebben ar. országban. — Hogy hívják? — Piroskának. A 40 éves királynak valami gondolata támadt és odahajolt a rózsafák fölé. Leszakított egy rózsái és igy szólt. : — Vidd har.a öre*£. Tii/./.e a keblére. AT. öreg bar.avilte a rózsát, a leány ar.onhai nem törte a kehiére, hanem elhajitotts — No leány, mondta ar. öreg, nagy baj lesi ebből. — Nem lesz. — mondta a leány kanagva. — Van én nekem, nki rózsát hozzon, nem kell a királyé Mikor a kiralv meghallotta, hogy a leány nem lűr.te ki a piros rózsa'., nagyon megharagudott. Magához hivatta a leányt és hatalmat akarta ereztem vele. Piroska nevetett. — Király ur — mondta — ne is akarjon bántani engem. Nem szeletem én felségedet, nem is csókolhatom hát meg. — Akkor I silkatlak. Tir. katonával vitetlek el. kövön lögsr. hálni, vizitéi, kenyérnél nem kapsz egyebet. A leány sin egy kicsit. A köténye sarkával törölgette a szemét, de azért ráütött a király kezére, mikor az meg akarta csípni ar. arcát — Becsukatlak, bcesnkallak -- kiáltotta a király haragosan és kikiáltott ar. öröknek. Az örök aztán megkötözték I leány kezét. Szegénykének csak annyi ideje volt. hogv odaszólt a királynak: — Nem király az már, kinek erösziikra van szüksége. Szegény felség fel és alá járt a szobájában. \r. ablakhoz, h-i-eii. aztán cimbalmát nézte. A szép fehér burok rozsdásat* voltak és egv nagy vastag hur összezsugorodva feküdt rá a többire. A király letépte n Itiirt es egy darabig nézegette. Aztán végignézett a patk fii felett, a sr.ökőkutakon, a szép sima márványoszlopokon és nagvot sóhajtott Odalent csend vnlt. A sr.ép asszonyok mind elhintek már. — Igaza volt — mondta magában a király. Csendesen li-lal. a«/iol tu a cimbalom húrját egv szegre s aztán a nyakára illesztette.