Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-01-29

1911. január 29. tgjfj L*|iOk megszámlált 47 halban 519 lelket. Ideiglenesen távol volt 131 egyén; a 3. kerület számlálóbiztosa, Sirnun Gyula megszámlált 46 házban 447 lelket. Távollevő egyén volt 42; a 4. kertilet számlálóbiztosa, Szabó Dénes megszámlált 45 házban 343 lelket. Távollevő 21 volt; az 5. kertilet számlálóbiztosa, Széptóth Já­nos megszámlált 77 házban 667 lelket. Távollevő nem volt.; a 6. kerület számlálóbiztosa, Nuszbaum Jó­zsef megszámlált 34 házban 399 lelket. Távollevő volt 1; a 7. kerület számlálóbiztosa, Lakos István megszámlált 24 házban 311 lelket. Távollevő 15 volt; a 8. kerület számlálóbiztosa, Pál Géza meg­számlált 42 házban 605 lelket. Távol volt, 46; a 9. kerület számlálóbiztosa, Ackermann Ala­jos megszámlált 80 házban 911 lelket. Távollevő volt 34; a 10. kerület számlálóbiztosa, Schlesinger Ferenc megszámlált 15 házban 227 lelket. Távol volt 8 i a 11. kerület számlálóbiztosa, Balogh Ernő megszámlált 61 házban 844 lelket. Távol volt. 133 egyén ; a 12. kerület számlálóbiztosa, Hajdani Vince megszámlált 86 házban 887 ielket. Távol volt 45 egyén ; a 13. kerület számlálóbiztosa, Paksy Ferenc megszámlált 46 házban 521 lelket. Távol volt 97 egyén ; a 14. kerület biztosa, Mártsa Sándor meg­számlált 17 házban 182 lelket. Távollevő volt, 28 egyén ; a 15. kerület számlálóbiztosa. Magi István megszámlált 49 házban 455 lelket. Távol volt 91 egyén ; a 16. kerület számlálóbiztosa. Cseh Emil megszámlált 56 házban 65S lelket. Távol volt 131 egyén; _ * 17. kerület számlálóbiztosa, Knrnfz (íynla megszámlált 31 házban 446 lelket. Távol volt 28: a ÍM, kerület számlálóbiztosa, Komjáthy Já­nos megszámlált 15 házban 309 lelket. Távol volt 15; a 19. kerület, számlálóbiztosa, Várady Zol­tán megszámlált 30 házban 393 leiket. Távollevő volt 3; a 20. kerület számlálóbiztosa, Molnár István megszámlált 32 házban 354 lelket. Távol volt 67; a 21. kerület, számlálóbiztosa, Pethő Sándor megszámlált 35 házban 358 lelket. Távol volt 14 egyén; a 22- kerület számlálóbiztosa, Maller László megszámlált 54 házban 608 lelket. Távol volt 5; a 23. kerület számlálóbiztosa, Kovács Fe­renc megszámlált 29 házban 295 lelket. Távollevő nem volt; a 24. kerület számlálóbiztosa, Süveg István megszámlált 101 házban 1017 lelket. Távollevő volt 79; a 25. kerület számlálóbiztosa. Hölgye Endre megszámlált 41 házban 4115 lelket. Távol volt 15; a 26. kerület számlálóbiztosa, Szentgyürgyi Sándor megszámlált 29 házban 327 lelket. Távol volt, 16; a 27. kerület, számlálóbiztosa, Tóth Sándor megszámlált 44 házban 562 lelket Távol volt 55; a 28. kerület számlálóbiztosa, Szilassy Sán­dor megszámlált 49 házban 601 lelket. Távol volt 35; a 29. kerület számlálóbiztos;'-, Fazekas La­jos megszámlált 44 házban 636 lelket. Távollevő volt 38; a 30. kerület számlálóbiztosa, Stankovics János megszámlált 60 házban 664 lelket. Távol volt 13; a 31. kerület számlálóbiztosa, Zsilavy Sán­dor megszámlált 46 házban 681 lelket. Távol volt 22; a 32. kerület számlálóbiztosa, Frennd Nán­dor megszámlált 102 házban 1000 lelket. Távol volt. 21; a 33 kerület számlálóbiztosa, Turner Nán­dor megszámlált 97 házban 1072 lelket. Távol volt 36; a 34 kerület számlálóbiztosa, Mózes Ernő megszámlált 4S házbzn 335 lelket. Távol volt 45; a 35. kerület számlálóbiztosa. Jilek Ferenc megszámlált 19 házban 477 lelket. Távol volt, 17; a 36. kerület számlálóbiztosa, Saárv Imre megszámlált 41 házban 370 lelket. Távol volt 9 egyén. E szerint Pápa városában van 1745 ház és a számlálóbiztosok által összeszámlált 19465 je­len volt lélek, melyhez hozzájön még J356 ideig­lenesen távollevő, valamint a pótösszeirásból szár­mazó mintegy 260 egyén s igy Pápa városának ez idő szerint, de még mindig csak hozzávetőle­ges számítással 21081 lakosa van. madik este jön. Avval jön a hadnagy ur is. — A hadnagy! A vőlegényem ! — Igenis, nuccsága, estére kivilágítják az egész várost. A/.tan lassnii tovább dneögölt és durva, halk nevetésben leste szavai hatását. Szilvia dobogó szívvel besietett a házba. Át­öltözködött és kezébe kapva egy nagy bőrtáskát, elsietett a varos leié. Az utcán hangos zeneszóval vonult el az ötven­kettesek zenekara, mely ar. udvari ebében játszott. Es az utoa tele volt katonákkal. Kisgudő András tehát igazat mondott. Az ötveukettesek itthon vannak és este jön a harma­dik zászlóalj, a hadnagyé! S/.ilvia ünnepélyes meghatottsággal benyitott egy iivézeshábos boltba, viaszgyertyákat, mécseket kért teletömte velük a táskát, aztán fizetett és haza­sietett. Otthon szép sorba állította a gyertyákat az ablukban, sebtében transzparenst festett egy nagy darab vászonra, babérkoszorúban e szókat: Isten hozott ! Azt aztán ráfes/itettc a ház homlokfal fadíszére és egéBZ sor gyertyát állított mögéje, miket mégis gyújtott. A ház környéke uépleleu volt. Az az egy­két járó-kelő, aki arra velődön, bámulva nézte a kivilágított házat. Szilvia most ravaszkodva igy szólt a cselédhez: — Tudod mit, Zsófikáin elébük mehetnél meg­nézni; hogy jönnek-e már? Zsófi uem inert ellenkezni. A város szélén rokonai laklak; gondolu, azokkal majd elbeszélget és aztán visszajön. Mihelyt Z'őfi eltávozott, Szilvia dobogó szív­vel bement szobájába. Halkan kinyitotta a ruha­szekrényt és kivette belőle gonddal rejtegetett menyasszonyi ruháját. Magára öltötte a szép ruhát, azután megvetette hófehér ágyát, leült annak szé­lére és kezét dobogó srivéie téve, várt, várt, várt . . . •V / izgalomtól kimerülve ledült az ágyra és elaludt. Olyan volt, mint egy mosolygó, szép halott. Odakint, a transzperens mögött az egyik gyertya eldűlt és nekieseti a vászonnak, a mely tüzet fogott. A vékony lángnyelv aztán végig fu­tott a párkáuvon és belekapott a száraz zsindely­tetőbe. ICét pere múlva egyetlen magas lángoszlop tört az ég felé.. Odabent pedig a hófehér uászágyon nyugodtan, boldogan aludt u rögcszmés leány. A szoba mar tele volt fojtó füsttel és ezen keresztül rózsás (eny­hen füroisztötték uiosolvgő areat a inenyezeten be­égő lángok. Mikor nagysokára riadt emberelv vetődtek oda, Szilvia már nem élt. A lángok megkímélték, de a füst megölte. A hófehér ágyon olyan volt, mint egy szép, mosolygó menyasszony . . . Nincsen farsang! A kalendárium piros bettiivei jelzi a három királyok napját, amikor a hivatalos farsangnak tulajdouképen be kellene vonulnia, mindnyájan beszélünk róla a lapok hasábokat szentelnek éven­ként reá s mi megrendültét! tekintünk körül a sivár 8 kilátástalan jelenben, mert sehol sem ta­láljuk meg azt, amit tulajdouképen farsangnak nevezhetnénk, aminek örvendhetnénk, vigadhat­nóuk. Mintha valami komor, sötét szürke felleg ülné meg egész társadalmunkat, mintha valami nyomasztó teher nehezednénk egyenként s összes­ségben egész társadalmi életünkre, mindnyájan félelemmel tekintünk a jövő elé s e komor vára­kozásban megfeledkezünk az élet derűjéről, meg­feledkezünk arról, kogy vigak legyünk, elfeled­kezünk a boldogságról. A létért való nehéz küz­delem sivár harcában lekopik rólunk minden poé­zis, elvesztjük azt a csillogó hnnport, mely a boldogság elérhetésére nélkülözhetetlen, nem ta­láljuk meg jó kedvünket, mert hej : Post equitem sed^t atra cura! A lovas mö­gött ül a sötét gond ! Nincs már farsang ebben a szomorú ország­ban. Megszűntek a hetedhétországra szóló dári­dók s a szegény leányzók, kiket sorsuk épen eb­ben a korszakban jelölt ki olyanokul, kiknek eb­ben a korszakban mulatuiok kellene, szomorodot­tan, csalódottan, csüggedten nézik azokat az el­szontyolodott, keserű legénykóket, kiknek az a szerep jutott, hogy mulattató párja legyen azokon az ünnepségeken, melyeket a farsang tiszteletére rendez még hébe-hóba a társadalmi konvenció. Nincsen farsang! Ezt a szomorú hitt va­gyunk kénytelenek bekürtölni a világb... Meg­szűnt a farsang, mert már csak a naptárban él, az emberek életéből elpusztította az élet s a véle jáió tenger sok gond, emésztő küzdelem sorvasztó bánat. A modern cinikus talán kárörvendő léptek­kel látja pusztulni mindazt, ami szerinte felesle­ges. Mindazt amiben poézis él, mindazt, ami nem vonszolódik a köznapi lét porában, hanem szár­nyaival emelkedni merészkedik, emelkedni, fel a boldogság azúr égboltjáig. S a modern ember, kinek egész életében az üzlet s mindenkor az üzlet képezi a legfontosabb momentumot, annak talán jól is esik, hogy a szerinte felesleges ha­szontalanságtól, társadalmi nyügtól megszaba­dultunk végre, mert ő csak a farsangi mulatozá­sokban a felesleges idő s pénz pocsékolást látja. De mi siivtjuk a farsang eltűntét. Mi bánkódunk azon, hogy Karnevál herceg s az ö vidám kísé­rete nem táncol végig utcáinkon. Nekünk fáj az a sok vidám s mélabús emlék, mely egy­egy vidám társangi idény után lelkünkbe s a társadalom ifjúságának lelkében hártahagyott. Mi környezve siratjuk, hogy mindaz a l -,ép, mindaz a miben a költészet lakozik s u I őseink, mint kipusztithatatlant hagytak reáuk örökül, az elvész az idők rengetegében, neu» hagyva egj'ebet hátra a gyönyörű visszaemléke­zésnél, azokra a szép, azokra a felejthetetlen na­pokra, amikor mi is odatámaszkodtunk >gy«#gy kapufélla árnyékába s húzattuk rendületlenül va­lamely sötét ab'ak alatt, hogy : Csak eg\ ; s lány van a világon . . . Nincsen laiilig! A társadalom valamely nyomasztó gond súlya alatt elfelejtkezik vigadni s míg gondolkoznak azon, mi lehet oka mind ennek, addigra az idő száguldó kereke már tova rohan s benne vag» k u böjtnapok szürke han­gulatában. Ismét elraaz'ettünk tehát valamit, ab­ból ami szép, ami kedves. Abból mely lelkünk­ből sarjadzott s azt bearanyozta. Ismét kevesebb lett eg\ szép illúziónk s szegényebbek lettünk egy csillogó, kedves, vidám ó:vkat szerző szói szokásunkkal. Nincsen farsang s mi „Oarmeu lugubret/ énekelve nézzük, miként hull ala földi életünk tájának egy-egy aranvos levele, hogy eltűnjék abba a nirvónába ni bői nincsen visszatérés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom