Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-01-29

1911. január 29. tgjfj L*|iOk megszámlált 47 halban 519 lelket. Ideiglenesen távol volt 131 egyén; a 3. kerület számlálóbiztosa, Sirnun Gyula megszámlált 46 házban 447 lelket. Távollevő egyén volt 42; a 4. kertilet számlálóbiztosa, Szabó Dénes megszámlált 45 házban 343 lelket. Távollevő 21 volt; az 5. kertilet számlálóbiztosa, Széptóth János megszámlált 77 házban 667 lelket. Távollevő nem volt.; a 6. kerület számlálóbiztosa, Nuszbaum József megszámlált 34 házban 399 lelket. Távollevő volt 1; a 7. kerület számlálóbiztosa, Lakos István megszámlált 24 házban 311 lelket. Távollevő 15 volt; a 8. kerület számlálóbiztosa, Pál Géza megszámlált 42 házban 605 lelket. Távol volt, 46; a 9. kerület számlálóbiztosa, Ackermann Alajos megszámlált 80 házban 911 lelket. Távollevő volt 34; a 10. kerület számlálóbiztosa, Schlesinger Ferenc megszámlált 15 házban 227 lelket. Távol volt 8 i a 11. kerület számlálóbiztosa, Balogh Ernő megszámlált 61 házban 844 lelket. Távol volt. 133 egyén ; a 12. kerület számlálóbiztosa, Hajdani Vince megszámlált 86 házban 887 ielket. Távol volt 45 egyén ; a 13. kerület számlálóbiztosa, Paksy Ferenc megszámlált 46 házban 521 lelket. Távol volt 97 egyén ; a 14. kerület biztosa, Mártsa Sándor megszámlált 17 házban 182 lelket. Távollevő volt, 28 egyén ; a 15. kerület számlálóbiztosa. Magi István megszámlált 49 házban 455 lelket. Távol volt 91 egyén ; a 16. kerület számlálóbiztosa. Cseh Emil megszámlált 56 házban 65S lelket. Távol volt 131 egyén; _ * 17. kerület számlálóbiztosa, Knrnfz (íynla megszámlált 31 házban 446 lelket. Távol volt 28: a ÍM, kerület számlálóbiztosa, Komjáthy János megszámlált 15 házban 309 lelket. Távol volt 15; a 19. kerület, számlálóbiztosa, Várady Zoltán megszámlált 30 házban 393 leiket. Távollevő volt 3; a 20. kerület számlálóbiztosa, Molnár István megszámlált 32 házban 354 lelket. Távol volt 67; a 21. kerület, számlálóbiztosa, Pethő Sándor megszámlált 35 házban 358 lelket. Távol volt 14 egyén; a 22- kerület számlálóbiztosa, Maller László megszámlált 54 házban 608 lelket. Távol volt 5; a 23. kerület számlálóbiztosa, Kovács Ferenc megszámlált 29 házban 295 lelket. Távollevő nem volt; a 24. kerület számlálóbiztosa, Süveg István megszámlált 101 házban 1017 lelket. Távollevő volt 79; a 25. kerület számlálóbiztosa. Hölgye Endre megszámlált 41 házban 4115 lelket. Távol volt 15; a 26. kerület számlálóbiztosa, Szentgyürgyi Sándor megszámlált 29 házban 327 lelket. Távol volt, 16; a 27. kerület, számlálóbiztosa, Tóth Sándor megszámlált 44 házban 562 lelket Távol volt 55; a 28. kerület számlálóbiztosa, Szilassy Sándor megszámlált 49 házban 601 lelket. Távol volt 35; a 29. kerület számlálóbiztos;'-, Fazekas Lajos megszámlált 44 házban 636 lelket. Távollevő volt 38; a 30. kerület számlálóbiztosa, Stankovics János megszámlált 60 házban 664 lelket. Távol volt 13; a 31. kerület számlálóbiztosa, Zsilavy Sándor megszámlált 46 házban 681 lelket. Távol volt 22; a 32. kerület számlálóbiztosa, Frennd Nándor megszámlált 102 házban 1000 lelket. Távol volt. 21; a 33 kerület számlálóbiztosa, Turner Nándor megszámlált 97 házban 1072 lelket. Távol volt 36; a 34 kerület számlálóbiztosa, Mózes Ernő megszámlált 4S házbzn 335 lelket. Távol volt 45; a 35. kerület számlálóbiztosa. Jilek Ferenc megszámlált 19 házban 477 lelket. Távol volt, 17; a 36. kerület számlálóbiztosa, Saárv Imre megszámlált 41 házban 370 lelket. Távol volt 9 egyén. E szerint Pápa városában van 1745 ház és a számlálóbiztosok által összeszámlált 19465 jelen volt lélek, melyhez hozzájön még J356 ideiglenesen távollevő, valamint a pótösszeirásból származó mintegy 260 egyén s igy Pápa városának ez idő szerint, de még mindig csak hozzávetőleges számítással 21081 lakosa van. madik este jön. Avval jön a hadnagy ur is. — A hadnagy! A vőlegényem ! — Igenis, nuccsága, estére kivilágítják az egész várost. A/.tan lassnii tovább dneögölt és durva, halk nevetésben leste szavai hatását. Szilvia dobogó szívvel besietett a házba. Átöltözködött és kezébe kapva egy nagy bőrtáskát, elsietett a varos leié. Az utcán hangos zeneszóval vonult el az ötvenkettesek zenekara, mely ar. udvari ebében játszott. Es az utoa tele volt katonákkal. Kisgudő András tehát igazat mondott. Az ötveukettesek itthon vannak és este jön a harmadik zászlóalj, a hadnagyé! S/.ilvia ünnepélyes meghatottsággal benyitott egy iivézeshábos boltba, viaszgyertyákat, mécseket kért teletömte velük a táskát, aztán fizetett és hazasietett. Otthon szép sorba állította a gyertyákat az ablukban, sebtében transzparenst festett egy nagy darab vászonra, babérkoszorúban e szókat: Isten hozott ! Azt aztán ráfes/itettc a ház homlokfal fadíszére és egéBZ sor gyertyát állított mögéje, miket mégis gyújtott. A ház környéke uépleleu volt. Az az egykét járó-kelő, aki arra velődön, bámulva nézte a kivilágított házat. Szilvia most ravaszkodva igy szólt a cselédhez: — Tudod mit, Zsófikáin elébük mehetnél megnézni; hogy jönnek-e már? Zsófi uem inert ellenkezni. A város szélén rokonai laklak; gondolu, azokkal majd elbeszélget és aztán visszajön. Mihelyt Z'őfi eltávozott, Szilvia dobogó szívvel bement szobájába. Halkan kinyitotta a ruhaszekrényt és kivette belőle gonddal rejtegetett menyasszonyi ruháját. Magára öltötte a szép ruhát, azután megvetette hófehér ágyát, leült annak szélére és kezét dobogó srivéie téve, várt, várt, várt . . . •V / izgalomtól kimerülve ledült az ágyra és elaludt. Olyan volt, mint egy mosolygó, szép halott. Odakint, a transzperens mögött az egyik gyertya eldűlt és nekieseti a vászonnak, a mely tüzet fogott. A vékony lángnyelv aztán végig futott a párkáuvon és belekapott a száraz zsindelytetőbe. ICét pere múlva egyetlen magas lángoszlop tört az ég felé.. Odabent pedig a hófehér uászágyon nyugodtan, boldogan aludt u rögcszmés leány. A szoba mar tele volt fojtó füsttel és ezen keresztül rózsás (enyhen füroisztötték uiosolvgő areat a inenyezeten beégő lángok. Mikor nagysokára riadt emberelv vetődtek oda, Szilvia már nem élt. A lángok megkímélték, de a füst megölte. A hófehér ágyon olyan volt, mint egy szép, mosolygó menyasszony . . . Nincsen farsang! A kalendárium piros bettiivei jelzi a három királyok napját, amikor a hivatalos farsangnak tulajdouképen be kellene vonulnia, mindnyájan beszélünk róla a lapok hasábokat szentelnek évenként reá s mi megrendültét! tekintünk körül a sivár 8 kilátástalan jelenben, mert sehol sem találjuk meg azt, amit tulajdouképen farsangnak nevezhetnénk, aminek örvendhetnénk, vigadhatnóuk. Mintha valami komor, sötét szürke felleg ülné meg egész társadalmunkat, mintha valami nyomasztó teher nehezednénk egyenként s összességben egész társadalmi életünkre, mindnyájan félelemmel tekintünk a jövő elé s e komor várakozásban megfeledkezünk az élet derűjéről, megfeledkezünk arról, kogy vigak legyünk, elfeledkezünk a boldogságról. A létért való nehéz küzdelem sivár harcában lekopik rólunk minden poézis, elvesztjük azt a csillogó hnnport, mely a boldogság elérhetésére nélkülözhetetlen, nem találjuk meg jó kedvünket, mert hej : Post equitem sed^t atra cura! A lovas mögött ül a sötét gond ! Nincs már farsang ebben a szomorú országban. Megszűntek a hetedhétországra szóló dáridók s a szegény leányzók, kiket sorsuk épen ebben a korszakban jelölt ki olyanokul, kiknek ebben a korszakban mulatuiok kellene, szomorodottan, csalódottan, csüggedten nézik azokat az elszontyolodott, keserű legénykóket, kiknek az a szerep jutott, hogy mulattató párja legyen azokon az ünnepségeken, melyeket a farsang tiszteletére rendez még hébe-hóba a társadalmi konvenció. Nincsen farsang! Ezt a szomorú hitt vagyunk kénytelenek bekürtölni a világb... Megszűnt a farsang, mert már csak a naptárban él, az emberek életéből elpusztította az élet s a véle jáió tenger sok gond, emésztő küzdelem sorvasztó bánat. A modern cinikus talán kárörvendő léptekkel látja pusztulni mindazt, ami szerinte felesleges. Mindazt amiben poézis él, mindazt, ami nem vonszolódik a köznapi lét porában, hanem szárnyaival emelkedni merészkedik, emelkedni, fel a boldogság azúr égboltjáig. S a modern ember, kinek egész életében az üzlet s mindenkor az üzlet képezi a legfontosabb momentumot, annak talán jól is esik, hogy a szerinte felesleges haszontalanságtól, társadalmi nyügtól megszabadultunk végre, mert ő csak a farsangi mulatozásokban a felesleges idő s pénz pocsékolást látja. De mi siivtjuk a farsang eltűntét. Mi bánkódunk azon, hogy Karnevál herceg s az ö vidám kísérete nem táncol végig utcáinkon. Nekünk fáj az a sok vidám s mélabús emlék, mely egyegy vidám társangi idény után lelkünkbe s a társadalom ifjúságának lelkében hártahagyott. Mi környezve siratjuk, hogy mindaz a l -,ép, mindaz a miben a költészet lakozik s u I őseink, mint kipusztithatatlant hagytak reáuk örökül, az elvész az idők rengetegében, neu» hagyva egj'ebet hátra a gyönyörű visszaemlékezésnél, azokra a szép, azokra a felejthetetlen napokra, amikor mi is odatámaszkodtunk >gy«#gy kapufélla árnyékába s húzattuk rendületlenül valamely sötét ab'ak alatt, hogy : Csak eg\ ;

s lány van a világon . . . Nincsen laiilig! A társadalom valamely nyomasztó gond súlya alatt elfelejtkezik vigadni s míg gondolkoznak azon, mi lehet oka mind ennek, addigra az idő száguldó kereke már tova rohan s benne vag» k u böjtnapok szürke hangulatában. Ismét elraaz'ettünk tehát valamit, abból ami szép, ami kedves. Abból mely lelkünkből sarjadzott s azt bearanyozta. Ismét kevesebb lett eg\ szép illúziónk s szegényebbek lettünk egy csillogó, kedves, vidám ó:vkat szerző szói szokásunkkal. Nincsen farsang s mi „Oarmeu lugubret/ énekelve nézzük, miként hull ala földi életünk tájának egy-egy aranvos levele, hogy eltűnjék abba a nirvónába ni bői nincsen visszatérés.