Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-07-09

1800 K, lakáspénz 560 K. Rendőrbiztos, írnok, végrehajtó. (Előlépés a fizetési fokozatokban 4 évenként.) Elismerés ós dicséret illeti képvi­selőtestületünket még azért is, hogy a tisztviselőkön kivül a rendőrök és szol­gák fizetéséről is gondoskodott, mint akiknek a nyomorúságuk semmivel sem kisebb, mint a tisztviselőké. A rendőrök és szolgák fizetését ekként állapították meg: Altisztek, rendörök, szolgák. 1. Fi­zetés 1200. 1300 K, lakáspénz 280 K. Őrmester. (Előlépés az egyik fokozatból a másikba 5 évenként. II. Fizetés 1000. 1100. 1200 K. lakáspénz 2S0 K. Rendőr­tizedesek, vágóhídi felügyelő. 111. Fize­tés 700. S00, !M)i) K. lakáspénz 280 K. Rendőrök, hivatalszolga. hizetési osztályba nem sorozott egyéb alkalmazottak. Fizetés 1750 K, lakáspénz —. Rajztanár, (ötödéves 5#-os korpótlék, mely azonban hat időközön tul nem növekedhetik. Fizetés ÍMH) K. lakáspénz természetben. (>vónő. Fizetés 500 K. lakáspénz —. I. Óvodai dajka. Fizetés 440 K. lakáspénz természetben. II. Óvodai dajka. Fizetés 1200 K. lakás­pénz -. Kövezőmester. Fizetés 100 K. lakáspénz természetben, (iyepmester. Fi­zetés 950 K, lakáspénz 200 K. Kertész. Fizetés 800 K. lakáspénz természetben. Kocsis. Fizetés 100 K. lakáspénz —. Tűzjelző és toronyóra felhúzó. Fizetés SO K. Éjjeli őr. Fizetés 60 K. Boltőr. A jelen szabályrendelet hatályba lejtésé­nek napján alkalmazásban levő tisztvi­selők fizetési fokozatokba való beosztá­sánál a már eltöltött szolgálati idő be­számítandó. Amint a fentiekből látjuk, a városi tisztviselők és alkalmazottak fizetése ugy van rendezve, hogy azzal tisztviselőink minden egyes tagja meg lehet elégedve s azt hisszük, hogy az elégedetlenség­nek még csak a gondolata sem ébred fel egyikben sem. Mi azonban — a magunk részéről — ezt az örömet és megelégedést méo­isem tartjuk teljesnek, mert van még a városnak egy másik szabályrendelete, mely annyira elavult, hogy annak ujjal való loleserélése szintén nagy szüksé­get képez. Ez a városi tisztviselők nyugdíj­szabályzata, aminek fogyatékosságára tisztviselőink és képviselőtestületi tag­jaink ebben a pillanatban nem is gon­doltak. Mi tehát tisztviselőink ügyét akkor tartjuk majd végleg elintézettnek, azok örömét és megelégedését akkor tartjuk csak teljesnek, ha ez a szabályrendelet is a mai kornak meglelHőleg lesz mó­dosítva, ujjá szervezve. Kulturátlanság. Irta : Szemlélő. 1. Most hogy a parlamentben a kultusz vita — hála az elég késun észretért bonatyáknak — véget ért, talán szabad -- ugy hiszem kellene is! — magának a magyar társadalomnak a vita ama anyagával foglalkoznia, mely nem szétvá­lasztja, de egyesítheti a külömbözö osztályokat, csoportokat. A testnevelés kérdését érteni, melyet elég szégyenletesen hanyagoltunk el bosszú évtize­dek óta. Csak az utóbbi évek tereinetet ek a sport, athletika terén pezsgőbb életet. A főváros ocsú­dott tél legelösször a tétlenségből és fogott lá­zas idegességgel, de még eiósebb buzgalommal a sportok niegkedveltetésének mim kajához. Nem csoda, hogy a, fővárosban természetesen talajra talált minden sportmozgalom. A rossz levegő, az egészségtelen, legtöbbször tulzsulolt hivatalhelyiségek, a fizikumot teljesen megbénító, szük lakások stb. stb. miudmegannyian páran ­csolólag követelik a testedzést, a szabad, tiszta levegőben való mozgást. Hogy is állunk mi, pápaiak a sportéletet illetőleg? Mi, akik annyi igazságtalan büszke­séggel valljuk városunkról, hogy az a Dunántúl Athénje ? Erősen hiszem, hogy parlamentünk legki­magaslóbb népképviselője, Hock János nem is annyira Budapestre, hanem inkább kedves váro­sára vonatkoztathatta, hogy „nálunk a társadalmi érintkezésnek egyedüli helye a kávéház!" Merem állítani, hogy az ország legeldugot­tabb mezővárosában sincs alacsonyabb nivón a sportélet, mint nálunk! Van ugyan sportegyesület. De erről a nagy közönség ós azok, kiket legelső sorban kellene magába fogadnia, az intelligensebb fiatalság, — a világért, nem csak a jogászokat értem ! — ak­kor vesz tudomást, mikor a lapokban, olvassa, hogy a sport pavilloiiban vacsora lesz, vagy volt. Az egész működése abban áll, hogy egy pár kiváltságos hölgy és ur — nóta bene: Pápán kiváltságosak is vi.nuak! — teuniszezhetik vagy kuglizik. Football, athletika! Ezekről legfeljebb csak a napilapokból hallanak valamit, előbbi csak a kis polgáristák privát passziója, mit a r szenie­tes téren" vagy az állatok hulladékától át meg átitatott talajon, a vásártéren űzhet. Modern sportéletet athletika, football nél­kül ma, a NX. században elképzelni sem lehet. Nem a német szisztematikus torna fejleszti ki testünk ügyességét, fürgeségét, hanem az a mód mely az egyéniségen alapszik. Szomorú dekadenciára vall, hogy Pápa vá­! rosa mindenünnen hiányzik. Mig a körülöttünk j levő kis városokban virágzó sportélet uralkodik, mi által az egyes városok fiatalsága nemesebb koniieksziisbaii van egymással, buzdítják, serken­tik az időnként rendezett versenyeken egymást, addig nálunk is szaporodnak — oh nem a sport­egyletek, nem is a tenniszezők, sportkedvelők száma, dehogy is az, szaporodnak a zöld asztal vendégei Ezelőtt még 4-5 évvel legalább az orszá­gos gyorsíró versenyeken részt vett pápaiak eszükbe juttatlak az országnak, hogy Pápa varosa is produ­kál ám valamit. Azóta — lám ide vezet az isko­lában meghouosuló telekezet ieskedés - ugy el­tűntek a híresek, mintha sohasem lettek volna! Hej pedig de sok aranyat hoztak haza a verse­nyekről ! Most már semmiféle versenyre nem küld­hetünk képviselőket, hncs.'íi valamikor ferbli vagy alsós verseny nem lesz. Ha lesz. jogosan illeti meg Pápa városát ! Bezzeg t'yör, Szfeh'Tvár, Szombathely, Kő­szeg stb. stl). fiatalsága minden alkalmat meg­ragad, hogy bebizonyítsa, hogy nem töltik el szabad idejüket tétlenségben, hanem át vaunak hatva ama erkölcsi törvény igazságától, hogy testünk és lelkünk erejét, egészségét ki kell fej­lesztenünk. Nálunk kinevetik, lemosolvogják azokat, kik nem restek a korai reggeli órákban gyalogolni vagy teiiiuszeziii stb. Persze, akik ilyetéllképen a szellemi munkához elengedhetetlenül szüksé­ges testi frisseséget. elevenséget megszerzik, nem is töltik minden szabad pillanatukat a külön hely­ségben felállított kártya asztal mellett. Hát nem szégyenteljes állapot-e, hogy ná­lunk egész fiatal gyerekek, kik csak a minap ke­Göncs azonban ebben a/, esetben ugvlátszik, mécsein tudta mit enitiál, nett amikor ujabb hat esztendő múlva ismét találkoztam vele, még mindig nőtlen volt. Egy nagy svájei fürdőhely eaplauade­ján pillantottam in.'g és azonnal ráismertem. Most már a haját is rövidre nyíratta, de ez még érdeke­sebbé tette az arcát. A fehér flanellruhaja különben mestermunka volt. Egy feltűnően szeplős kis leány­nyal sétált, ki áhítatosan figyelt rá. Délben a ma­gvar asztalnál bővebb részleteket tudtam meg a kis szeplösröl Egy berlini bankáinak a leánya és irtó­zatosan gazdag. — Nagy ördög ez a (ionos — mondotta az asztaifőnk, egy magyal analitikus író. - Bairoda j tos módszere lehet, hogy mindenki beugrik neki. A kis berlini 111:11 a halójában van. Megfigyeltem őket, inoiidliatom, a kicsike tüzel. — De VHJjon megkapja-e? — vetette közbe 1 egy skeptikus hang. — Az ilyen ember, mint Qöncs, mindenre ké­zies — magyarázta az analitikus. — Ua kell, meg-1 szökteti, vagy kompromittálja, vagy . . . szóval a hatalmába keríti. Csak a módszerét szeretném meg­ismerni. En megismerkedtem a módszerrel is. Az ol­vasóteremben ismerkedtem meg veié egv esős dél- j elotton. A SiandiT cimii iepedőTormáju angol lap' Ugyanis auii)iri eltakart, hogy (Jones és a kis szép- I lös nem vettek észre, amikor a közelemben letele­pedtek és igy akaratom ellenére is meghallottam egyet-mást. — Lissa Editke, éu ugy képzelem, hogy maga megért — beszéli (Jones. Kellemes baritonja volt. — Az úgynevezett morális kérdéseket nem szaluid egyoldaiulag bírálni. Mondja, de egészen őszintén, mi a tiszteletreméltóbb vonás egy leányi. an? Ha fenntartás nélkül átadja magát vonzalmának, vagy ha gyáván megalkuszik a körülményekkel. A kis szeplős láthatólag zavarban volt. Aztán nagyneliezeii nyögött valamit, hogy unt, azt nem ériettem meg. De Golies heveseu tiltakozott. — .ló'' Mi az a |ó'.' mondta mély megve­téssel. — .ló és rosz Hziuházi fogalmak. A/, élethez semmi közük. Az életben csuk egy komoly dolgot ismerek, a szenvedélyt Es ezzel megfogta a kis szeplős csuklóját. Va­lószínűleg meg is csókolta Volna, lia ebben a pilla­natban meg nem jelenik a berlini anya, — Edil, apa hív — mondotta, azután gőgö­sen biccentett honfitársam leié és a kis szepllsse, elvitorlázott. Nem kiséilicitem (ionos regényét tovább 1­ftgyelemiucl, mert sürgősen hazahívtak. A ma sr analitikusnál azonban tudakozódtam az. ősszel. — (ionos ugylálstik taktik III 1111 '.l t 1. o V et 1 el, mert a berliniek beszüntették vele az érintke­zést Pedig a kis leány odaig volt érte. — Felek, hogv a kis leány pofonokat kapott — jelentette egv másik magyar. Nagyon gyanús zajt hallottam a Bznbájllkltól. ... A mull heten azután ismét viszontláttam régi barátomat A haja megint hosszú, de a lekete alapszínbe már ezüstös szálak vegyülnek bele. A (i zella-teri cukrászdában ült egy nagy asztalnál, a szomszédja egy feli üllőén csinos bakfis volt, aki ra­jongó pillantásokat vetett néha lá. Ismertem ezt a pillantást Így nézett Virányi Médi és a kis szep­lős is. A magam részéről egy öreg és gyomorbajos lirral ültem együtt, aki mindenkit ismer és mindent tud. I-iii.ito lehat (ionos uj baklisát is. Elmondta az életei, a vagyoni viszonyult, mindent. — Felteszem — mondtam — hogy apja nagy vagyont hagyott hatra, különben (Jónos nem ülne mellette, Az am, szegény (iöiics. Mar ugvaii, miért volna (Jones szegény? — Mert en minden idealistát sajnálok. — (ionos es idealizmusT Eddig csak azt tud­tam róla, hogy dühös liozomanvvadáss, — Tanuld meg öcsém, hogy a kettő nem mond e lent egymásnak. A legtöbb hozomány vadász, javít­hatatlan idealista. Es ez nem paradoxon Ezek az emberek minden munkájukat, faradságukat annak

Next

/
Oldalképek
Tartalom