Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-07-02

1911. július 2. ennek megfelelőleg az utóbb következő pontok sorszáma helyesbítendő. A 12. pontnál pedig „Magángyakorlatot nem folytathat" mondat után beiktatandó: „Ezen tilalom azonban uem terjed ki a város határában előforduló földmérési munkákra, amelyeket a hivatalos •órákon kivül és a közszolgálat érdekeinek sérelme nélkül a felek megkeresésére teljesíthet. A bíróság vagy más hatóság meghívására szakértőül is szerepelhet, de i ehhez esetről-esetre a meghívás elfogadását megelőzőleg a polgármester engedélyét tartozik kikérni." 7. A 72 §-nál a városi pótadó kifejezés helyett mindenütt „községi adó* irandó. Ezen íj 1!). pontjában pedig a „községi-4 szó helyett „kataszteri" iktatandó. 8. A 91. § a 96. § elé mint 95. § helyezendő át és ennek megfelelőkig a 92. és következő §§-ok megfelelöleg számozandók. 9. Az ekként helyesbített 94. §-ba a hivatalszolgára nézve folytatólag beveendő: „lő évi szolgálat után a polgármester rendőrüzedesi fokozatba léptet-j heti elő, az ezen állással járó illetményekkel. " 10. A 100. §-nál „az ellenőri és alszámvevői állások érettségi vizsga" után „vagy jegyzői vizsga" beiktatandó. 11. A 113. § utolsó bekezdésében a „tisztviselői" szó törlendő. 12. A 12ö. §-nál az a) pontban KK) korona helyett (10 korona iktatandó be. 13. §. A 157. §-nál a második bekezdésben előforduló „felkeltett" szó helyett „levő" irandó. A jogügyi bizottság nem teszi magáévá a városi tanács és a pénzügyi bizottság azon javaslatát, hogy a rendőrfogalmazó és a rendőrlegénység a jelen szabály rendelettel tervezett fizetés és statusreudezósből hagyassék ki, mert a fizetési osztály és fokozat oly mérvben van úgyis megállapítva, hogy ennél csekélyebb államosítás esetén az állam által sem lesz megállapítható s mert méltánytalan dolognak tartja, hogy az összes városi alkalmazottakkal szemben ők az eddigi állapotban tovább is meghagyassanak. Az állandó választmány javaslata. Az állandó választmány u pénzügyi bizottság javaslatát ajánlja elfogadásra a jogügyi bizottság által tett módosításokkal, továbbá még a következő beszúrások és kihagyásokkal. 1-ször a 15. §-bau hivatalos tagokközé felvenni javasolja a tanítóképző-intézetek igazgatóit. Az 53. § 2. pontja elejéről „utazási" szó helyett „kivándorlási" iktatandó. Az 5. pontban „gyiilőhelyek" törlendő s helyébe .gyülekező helyek" irandó. A 36. pontnak az iparosok feljelentésére vonatkozó része elhagyandó. A 61. § 9. pontja elé beiktatandó: „elkészíti a vállalati szerződésekel a városi tanács-, a különböző alapok és gyámpénztári kölcsönök adósleveleit pedig a közgyűlés által megállapított díjazás mellett." A UH). § végére veendő: ..40 évnél idősebb egyén pedig városi szolgálatra sem meg nem választható, sem ki nem nevezhető." A 113. §-ba a hivatalos szünnapok közé „március 15-ike" is felveendő. A 157. § 2-ik bekezdéséből törlenüőuek tartja, hogy az interpelláoiós könyvbe az interpellációk előzetesen az interpellálok által bevezettessenek és aláírassanak. E helyett azonban a következő veendő fel: A tárgysorozat előtt mindazok, kik interpellálni szándékoznak, kötelesek az dnöknek szándékukat a tárgy megnevezésével bejelenteni. A fentiekből látjuk, hogy a szabályrendelet tervezetet a bizottságok beható tárgyalás tárgyává tették s alapos tanulmányozás után tették meg arra vonatkozó fenti javaslataikat. Ezeket elismerve hisszük, hogy a holnap összeülendő képviselőtestület a városi tisztviselők fizetésrendezési ügyét is jóakaratukig fogja elintézni. Vidéki kölcsönökről. A roll unosan fejlőik! vidéki varosok és községek érdeke: nagy beruházásokat igényelnek. Szegény uszágban szegény mindenki. Szegény a város, a falu, még a inegve is A község adő/ó polgárai az óriási íidóteriieken kivid súlyos községi pótadók terlie alatt nyögnek. Az emberek igényeivel lépést kivan tartani a város, a falu is. A magyar városok és községek nagy része teljesen vagyoutalan. Azok a varosok, a melyek valamikor szép vagyonúid és nagv jövedelemmel rendelkeztek ma mar oaak a pótadó •a-gitségével képesek vegetálni. Az állani mar régen igéri, hogy segíteni fog is eladósodóit városok során; es a segítség SSOttuiu még mindig késik. A kultúra azonban a nagy tarosokból di idalmasan vonul a falvakba. A petro,«*iim világítást a légszesz, villany, acetilén stb. váltlák föl, sáros, régi utcákat kővel, aszfalttal, sőt faiiukolattal pótoljak. Az ócska, roz.cga középületek lelvett modern paloták emelkednek. A köszégek népnevelési igénvi i uj iskolák felállítását lelték izükségegaé, Nagyold) városokban a kórházak létesítése ujabb és ii ai.i. gondokat okoznak a kevésbbé vagyonos városoknak. Ezekhez a közszükségletekliez. természetesen pénz kell. Az állam vajmi ritkán támogatja a vidékieket Az. állami jövedelmeknek ii fejlődő Budapest igényeit kell kielégíteni. A vidék mégis hiten léptekkel igyekszik a fejlődés injára lépni. Ebben a legnagyobb akadálya nz általános pénzhiáuv és pénzdrágassg. Ha valamely vidéki varos utcáit aszlaaltliurkolattal akarja ellátni, kénytelen nagvobb összegű köb 5sönt felvenni, természetesen ezeket a kölcsönöket jó kamatra adjak a bankok és ezen kö'csönök rendszerint nagyon hosszú lejaratunk. Rendes körülmények között is mikor a pénzügyi viszonyok beruházásokra kedvezők, a varosok kölcsöneiket akkor is drágán fizetik meg, unnál is inkább ma, a jelenlegi pán*viszonyok mellett a vidék nem is gondolhat községi kölcsönök felvételére. A nagy pénzintézeteink nemcsak a kis vidéki takarékpénztárakat és szövetkezeteket tartják a zsei ükben, hanem a vidéki városokat is. Ilyen kölcsönökkel több tekintélyes pénzi ítéR/a'gb.oi, de ncg nagvobb a keseriiség, banal Bánffy Kata szivében, most már hiába álmodozik a szép, ifjú, görög követről, nem jölct az. érte többé. Pedig mégis eljött verje meg az Isten ! Ránffy Dénes osak nézte, mind hervad a lánya, hogv válik vitti'ó rózsából fehér liliommá. E- isaonyn indulat vette meg a lelket. Ki szeretett volna irtani a fold szineiöl minden görögöt. Maga kérte a kis királyt, hogv hadd menjen ö a Szcréinségbe, majd visszaveszi ő a hitehagyottaktól azt a tartományt a mit jószántukból adlak Bélával, Többet ér a földje úgyis, mint Dalmáciáé. Hajtott szavára a király s a haragos nagy III olyan halmot rakatott tiiihrás és biiui.as vezérek katonáiból, hogy hegynek is beillett. Dühöngött a császár, amint hirét vette és buszúért lángolt. Szőtte a sok tervel, de egyik sem tetszett. Vezérei meg éppen a bekét javallottak. Majd megette i méreg Dühösen csapott öklével a tanács asztaláru. -- Hat gyáva kutyák vagvtok iniiidnvajan'.' ti birodalmam híres bölcsei! Mélységes oseud támadt, mikor előlépett • legfiatalabbik vezér. Sápadt Volt a képe beesett a szeme, vagy sokat sírt, vagy keveset aludt. — Felséges császárom! Hallgasd meg tniuii'-iiin! Cseh :•/ ellenségnek! Elek vezért indítsd utunk egyik seregeddel n szirémi hutáira, a másikkal meg eressz engem nagy titokban a hegyeken tulra! A mii ott veszítesz, s/á/szoiosan visszaszerzem itt neked. Olyan drágakő les/, kincses Erdélyország koronádban, minő nincs tobt, benne Tetszett a császárnak az ilju beszéde s nyomban indult mind a kél sereg. A Szar.ínségből nagy kudarccal futva tért vissza az egyik, de a másik e'én védetlen Erdélvböl csakugyan ezernyi foglyokkal, dus zsiik mánuyal tért meg Audronik, a legifjabb vezér. Nem volt már sápadt a kepe, beesett a szemniz égett minden tagjában. Nem hazudott mégsem az. a csavargó sz.ászkézmi'ivi'*, aki elárulta neki, !n>gv hol őrzik Bánffy 1 lenes fonnyadó virágát, világszép, szomorú Kataját. Ott volt csakugyan almi a szász mondta. Ugv őrizték, mint a mesebeli kiralvkisasz•tonyt a hétfejű sárkányok, azért ö mégis elhozta. Nem maradt ott élő ember fia az egész haláron. Kemény ember volt üáutl'y Dénes, de erre a hirrc gyerek lett be.öle J Ugy airt, hogy majd megszakadt belé a szive. Aztán átkozódott, mint a pogáuv a összetört mitideut, a mi keseflgyébe került, emberi, állatot. Maga a pokol feszegedé a mellét. Nem mondta neki senki, de azért tudta, ki volt a rabló, ki lopta el gyáván, lator módjára szemefénye!, üdvös, segél. Hej! ha egyszer szemtől szembe kerül azzal a latorral! A király és tanácsa szinte megijedlek kísérletes ábrázatától, mikor nap-nap illan ott kert, rimánkodott, köveiéit, fenyegetődtől! előttük, hogy esak még egyszer bizsuk rá a seregei, irtnngul sem hagy több görögöt, kipusztítja, kiöli az egész faji napnyugattól napkeletig. Nem sokáig kelb-u kérnie, alig lelt beié egv esztendő, öl kérték inal, hogy menjen, vigye a sereget — Szarémségben dúlnak megint c rettenetes Audronik görögjei. Bánffy uram fölkötötte a szabival és rárószáruyon repült lefelé 15000 vitézével a Duna vize mentén Mire leért, már ott siránkozott, ott esküdözött boszut a görög labor annál a testhalouiiiál, melyet kél. eve ö épített esküszegö véreik testéből. Vad öröm fogta el az ellenség láttára. Az összecsapás előtt va'ó éjszakán c»ak ugy folyt a bor a magyar laborban. Szóllak a sipok, sirlak a hegedűk, recseglek a dobok, szilaj láiincol járlak a bajnokok. Temetés lesz. holiiap. Hajra Ítéletnapra virradnak . . . Repültek a kopjak, piros ver buggyául ki a nyilak hegyén, recsegtek a trombiták, toporzékoltak a paripák, jobbra-balra dőllek a vitézek. Báufty Dénes megtalálta akit kerrsett. Ott áiloliak szemtől szemben, az apa meg a rabló az. aranyos selyem sálor melleit. — Add ide a lányom! — ordított Báuffy, a csatizajt túlharsogva. Andionik nem értette bár a nyelvét, megértette mégis. Meg közelebb ugrott sátorához s onnan l vagdalódzott két kézre fogott kardjával. Báuffy csuk védte magái. Nem merte leiiini a rablöt, mert kitői kérje akkor a leányai ? Hárította a csapásait s egyre osak azi ordított i : — A lányom ! A lányom !.. . •Jobb karjából már szivárgott a mente alól a vére. Erezte, hogy gyöngül a szorítása; ha hamar ki uem vállalja, nem is vall az többé neki. A védelmet hát támadásra fordította. Csengett, szikrákat hánvt a». acél, Audronik is vérzeit már de azért v res karjával tagadólag intett: Bánffy szeme vérbe boiull iszonyú dühvel,