Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-01-22

1911. január 22. Pápai Lapok fi. — JL regálé bizottsng t. hó 16-áu ülést tartott, mely alkalommal a bizottság a kezelöség által 1911. éviemagánfelekkel kötött borfogyasztási, kövezetvám ós hely-pénzfizetési egyezségeket jóváhagyta, a múlt forgalmáról beterjesztett jelentést tudomásul vetto, Vaszary Gyula kir. állatorvosnak pedig az 1911. évi borfogyasztási adó fizetése alól felmentette. — A Világítási bizottság tegnap délután a városházát) ülést tartott s döntött a világítási »nyagok beszerzésére beadott pályázatok fölött. — Csatornázási engedélyt kérnek. Az általános csatornázás kérdése régóta foglalkoztatja városunk hatóságát, de még mindig messze van az az idő, amikor az megvalósul. A Pápai Takarékpénztár igazgatósága éppen erre való tekintetből, most már másod ízben fordult a tanácshoz, hogy engedtessék meg neki, hogy a tulajdonát képező Hungária szálloda szenyvizeinek a Tr'.es malom ts a volt sörház épület kötött a Tapolcába leendő levezetéshez egy földalatti csatornát építhessen. A tanács ugyan még nem határozott a kérvény fölött, de hisszük, hogy a kórelmet teljesíteni fogja annál is inkább, mert közegészségügyi szempontból meg nem engedhető, hogy egy olyan helyen, miut a Hungária szálloda is, a bűzös szenyvizek az udvaron párologjanak az emberek orra alá, — és mert a kérvényező intézet kötelezöleg kijelentette, hogy az általános csatornázás költségeihez az öt megillető arányban hajlandó hozzájárulni a most kérelmezett csatornázásra való tekintet nélkül. Kíváncsian várjuk a tanács döntését annál is inkább, a kérvényező intézetet évekkel ezelőtt egy hasonló kórelmével már a tanács elutasította. — Az elszökött építőmester. Egy Pápán f. hó lS-H.li a Pápai Lapok szerkesztőségének címzett levelet kaptunk, amelyben a Pápáról istenhozzád nélkül eltávozott Pálify József építőmester szó szerint a következőket írja: „Tekintetes Szerkesztőség! Indítva érzem magam az ellen, amit b. lapjában most legutóbb leközölt. Az igaz, hogy. Pápáról örökre eltávoztam, de hogy valakin k a pénzét, illetve a követelését elhoztam volna, az nem áll, mert hagytam hátra annyi hipotékát (!) ami fedez busásan mindent ós igy senkinek kárt nem tettem, csupán magamnak, de kikerülni nem tudtam a csapást, amit a részemre a sors könyvébe megírtak. Tisztelettel Pálffy József.' Hogy Pálffy Józset fenti állításai nem mindenben felelnek meg a valóságnak, azt gyanítjuk, de az, h >gy a levelét miért éppen nekünk adreszálta, az rejtély maradt •előttünk. Pálify ur dísztelen eltűnését mi még csak meg sem említettük. Nem, mert nem akartunk még nagyobb boszuságot okozni azoknak, akik ökölbe szorítják a kezüket, ha a Pálify ur nevével találkoznak. — Közgyűlések. A pápái Polgári kör ma 1911- évi január hó 22. délután 2 órakor saját tóli helyiségében közgyűlést tart, melyre a kör tagjai ezúton is meghívatnak. A pápai Wahrmann Mór egyesület 1911. évi január 25-én este 7 órakor az izr. iskola nagytermében tartja évi rendes közgyűlését. Tárgysorozat : 1. Elnöki megnyitó. 2. Az utolsó választmányi gyűlés jegyzökönyve, illetve számadást felülvizsgáló bizottság jelentésének felolvasása. 3. A tagok által esetleg teendő javaslatok tárgyalása 4. Három zát számadásleiül vizsgáló megválasztása. 5. Egy 5 tagból álló szavazatszedö bizottság megválasztása. 6. A választmány megválasztása. 7. A közgyűlési jegyzőkönyvnek hitelesítésére 2 tagnak való kiküldése. A pápai izr. nőegylet f. hó 29 én d. u. 3 órakor tartja a Hungária szálloda érttermóben évi rendes közgyűlését a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés. 3. Számvizsgálatról szóló jelentés. 4. Folyó évre kiküldendö számvizsgálók választása. 5. Eluök pénztárnok és titkár választása. 6. A választmány kiegészítése. 7. Indítványok és előterjesztések. — A devecseri vasárra f. hó 22-óu hasított körmű állatok lel nem hajthatók. — A Vámos. Lapunk egy barátja beküldött hozzánk egy hosszabb cikket, melyben igen kikel egyik vámos ellen. Terjedelmes volta és a szegény vámos ellen használt erős kitételek miatt a levelet nem közöljük ugyan, de tartalmából kiemeljük a következőket: Vau városunknak egy vámosa, aki az éjjeli órákban a városunkba érkező kocsikat „órákig" megvárakoztatja. A „vámos!" kiáltásra nem reagál, a bakról leugrott kocsis dörömbölésére nem reagál, a fenyegetésre sem reagál, hanem hosszú idő múlva szép csendesen kijön a házikóból teljesen felöltözötten s miután látja, hogy pápaiakkal vau dolga, felereszti a sorompót, közbe erélyesen visszafelel a hintóban ülő uraknak a nem éppen jámbor szemrehányásaira. Minap egyszer meg egészen nyitva hagyta az utat, ugy, hogy a sorompó éjjelre fel volt eresztve, lámpa pedig, már mint a piros lámpa, nem égett. Igy hát egyik -végletből a másikba esik. Eddig a pauasz. A rendőrség talán tud ez ellen valamit tenni, mi csak szóvá tettük. — A fölsült kéregető. Minapában egy Simonyi községbe való atyafi kéregetett a városban. Többek között megáll egy úriember előtt. — Tekintetes uram, az Isten áldja meg, szánjon meg néhány krajcárral. Lássa meghalt tegnap a feleségem a mizerieknél esnem tudom... — Ugyan ne hazudjék, — szólt flegmával az illető ur — nem tudja, hogy én az anyakönyvvezető vagyok és a felesége haláláról tudnom kellene ? Erre a nem várt meglepetésre a fölsült kéregető elpárolgott. Szűcs Gyula pedig (mert ő volt az anyakönyvvezető) mosolyogva tovább sétált. M. kir. anyakönyvi hivatal. Tamás József cipész és neje Némethi Karolina leánya: Ilona ref. — Thury Ferenc kocsis és nője Kovies Mária leányai Rozália r. k. — Pintér József asztalos és neje Varga Margit leánya r. k. — Szűcs Eszter szövőgyári munkásnö leánya: Ilona ref. — Tóth Ferenc napszámos és neje Takács Karolina fia halraszületett. — Bognár Ferenc napszámos és neje Takács Mária Ha i Antal r. k. — Fekete István földmivelfi és neje Fekete ErErzsébet üa: Dezső r. k. — Bódai Antal Gyula borbély és neje Jakab Gizella fia: Antal Géza r. k. l/<./'ci ím, : Marko Anna r. k. 18 éves, tüdögümCkór. — Farkas György napszámos r. k. 83 éves, elaggulás. — Birkás András népzenész r. k. 27 éves, idült májbaj. — Kádi Mihály földmivelő r. k. 76 éves, elaggulás. Húziiutígot kötöttek.: Fodor András napszámos r. k. és Jakli Erzsébet r. k. — Oyimóti Fenenc rol. és Cserkuti Juliánná ár. h. ev. CSARNOK. Egy második gimnazista naplója. Irta: Sisak Miklós. Vili. Az iskolában ma nagyon érdekes volt. t

/

i 8-kor mikor a terembe bemegyek látom, hogy Vadász körül nagy kör vau. Oda megyek és Vadász elkezdi kiabálva mondani: En meg azt mondom, hogy az a művészet ha valaki finoman tud sértoni, hogy észre se vegyék. De ha nem veszik észre, akkor nem sértés mondom. „Vadszamár" kiabálja most a Vadász én felém. Igen ! az nem vicc durván sérteni, hanem finoman. Fogadjunk öt vasban, hogy nem tudtok finoman megsérteni engem! Azután elkezdett nevetni és diadalmasan igy szólt: Mert ha valaki megsért én pofon vágom és akkor a sértés már nem finom, mert észrevettem már, hogy sértés. Éu elmenteni onnan é* magamban elgondoltam, ho^v «/, egész dolog szamárság. Mórt törjem a fejemet és miért erőlködjem azon, hogy finoman megsértsem, mikor abból más haszon nem lesz, niiuUiogy pofon vág ós még én fizetek öt kr.-árt. De ott volt Várady ki pedig — fogadni merek — egyik ]*»{•) mesét sem tudja kívülről, aki, most fejét kezébe támasztva azon törte fejét, hogy hogyan sérthetné meg finoman Vadászt Hirtelen anélkül, hogy valaki számot adhatna róla, hogy, hogyan egy pofon csattant el. És hallom, amint Vadász diadalmasan azt mondja a pityergő Váradynak: Ide az öt vasat. Azt hiszed nem vettem észre, hogy a hallgatásod sértő hallgatás volt. Azután nagylelkűen hozzátette: Elisme/em, hogy mással szemben az finom sértés, de én mindent észre veszek fiacskám. Éu vigasztaltam a Váradyt és valaki megkérdezte Vadásztól, hogy mi haszna van a sertésből ? Hisz ha finom a sértés észre nem veszik és akkor kár volt mondani, ha pedig durva akkor pofon vágják az embert. Vadász csodálkozott és azt mondta, hogy tényleg érdekes, de majd gondolkodni fog rajta. Én meg hirtelen odafordulok Vadászhoz és azt mondom, hogy ö tulajdonképpen gyáva ember. Vadász azt moudja: picike ne zörögj ! Én meg tovább folytatom, hogy ezt az egész viccet csak azért eszelte ki, hogy valakit pofohvághassou és hogyha olyan bátor, vágja pofon a Szekeres tanár urat és csinálja vele meg ezt a viccet. Vadász odafordul hozzám és lassú hangon mint mindig szokott beszélni, mielőtt valakit elver ezt moudja: Ezt a kölyket meg kell regulázni. Azért mert (m) a (f) Szenes tanár ur szerelmes belé, azt hiszi, hogy minden szabad neki. Ezzel nekem rohan, de hirtelen háta mögött a dühtől kipirulva megjelenik a Szenes tanár ur és arcul üti Vadászt, Vadász hebeg nem tudja mit mondjon. Ebbeu a percben nagyon sajnáltam és azt mondtam, ne sírjon. Ö meg azt mondta, hogy az apám istenit. Persze tovább nem szólhattam semmit. A tanár ur megkérdezte, hogy ki kezdett. Én ugy viselkedtem mint egy hős és ezt mondtam, hogy miudaketteu. Ránéztem Vadászra, mert vártam, hogy megköszönje, de Vadász az öklét mutogatta felém, ami világos jele annak, hogy megveti nagylelkűségemet. Éu összeszorítottam az ajkamat A tanár ur öt 2-ig, engem meg 3-ig zárt be mert makacskodtam. Én nem szóltam rá semmit pedig közel voltam a síráshoz. Egész óra alatt nyugtalanul feszengtem a helyemen. Eszembe jutott, hogy a mama mit gondol, ha a székem üres lesz. Biztosan azt gondolja, hogy a villamos elgázolt. Azután a papa milyen mérges lesz. Meg a szégyen. Hogy fog csúfolódni a házmesterek Gabija. Nagyon, de nagyon szerencsétlen voltam. Óra alatt csak ugy jöttek a posták, mert az előttem ülő Vadász minden 5 percben irt levelet. Ezt a levelet hosszú kerülő uton kaptam meg, amennyiben 5-0 kézen is keresztül ment. Egyszerűbb lett volna és kevésbbé veszélyt-j ha mindjárt odaadja nekem, de evvel világosan akarta mutatni, hogy haragban van velem és megvet. A közlekedő eszközöket t. i. fiukat kik közvetítették leveleit, izgatta a játék inert másodpercpontosságig ki kellett számítani, hogy mikor hajítsák. Kellemesen elszórakoztak, mert soha sem tudhítták, hogy mikor jegyzi őket meg Szenes tanár ur, kinek még soha ily rossz kedve nem volt az idén. A Vadász haragudott rám, de én nem voltam haragban vele. Igaz, hogy leveleiben azt irta, hogy kitekeri a nyakamat, hogy összetöri az oldalbordáimat, megöl és megfojt (szórói-szóra igy irta, noha egy holt embert megfojtani nem érdemes). De éu ilyen csekélységért nem haragszom csupán azért, mert úgyse teszi meg. Mert arról már nem állok jót, hogyha megfojtana, hogy nem lennék dühös. Szeness tanár urat nagyon szeretem és ne tessék hinni, hogy azért mert becsukott, haragszom rá. Sőt! Soha nem szerettem ót annyira mint előbb, mikor haragudott, mert akkor igazán szép volt. De ami sok az sok. Négyen behúztak köztük a Szuh Pista is, aki jeles mértanista. Azért mert azt mondta, a' meg b' vonal