Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-06-18

Pap»! Lapofc 1911. jonlni 18. Ezen városi illetékek lerovása városi bélyegeknek — a magánfelek részére kiállított okmányokra, hagyatéki leltárra, árverési jegyzőkönyvre, illelva a hatá­sági ténykedést kérelmező beadványra való — felragasztása által történik. A városi bélyegek 1 kor., 2 kor., .'I kor., 5 kor. és 10 kor. értékben egy­féle színárnyalatban és nagyságban, de a különböző értékűek egymástól eltérő rajz szerint készülnek, ugy azonban, hogy mindegyik bélyeg közéjion a vá­ros címerét viseli, alsó végén a bélyeg értéke van feltüntetve, körirat alakjában pedig ez a szöveg van rányomatva: „Pápa rend. tan. varos közönsége". A bélyegek papírjának minőségét és rajzát a tanács állapítja meg és azok­1 nak kinj'omatása iránt is a tanács in­tézkedik. Az a városi alkalmazott, aki illeték alá eső okmányt, illetve hatósági tény­kedést az illeték lerovását megelőzőleg kiszolgáltat, illetve teljesít, a beszedni elmulasztott illeték kétszeres összegét készpénzben s közigazgatási végrehajtás terhe alatt tartozik a városi pénztárnak I megfizetni és ha a visszaélés esete lát-i szik fennforogni, ugy ellene a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat is elrende­lendő." A városi illetékekből befolyó jöve­delem a házi pénztárt illeti és első sor­ban a városi tisztviselők fizetésrende­zésére fordítandó. Ezenkívül a szabályrendeletnek még egy igen fontos szakasza van, mely a városi tisztviselők végleges fizelésren­dezéséről kivan gondoskodni. Ez a táblázat a tisztviselői fizetése­ket a következőképpen állapítja meg: VII. fizetési osztály: Polgármester. Fi­zetés 4800, 5400, «000 K., lakáspénz 1120 K, működési pótlék 500 K. VIII. fizetési osztály: Rendőrfőkapitány, taná­csos, főjegyző, mérnök (magángyakor­lattól eltiltva), főszámvevő (utóbbi 12 évi szolgálat után)- Fizetés 8(500, 4000. 4400 K, lakáspénz 910 K. Előlépnek 5 évenként. IX. fizetési osztály: Főügyész és főorvos (magángyakorlat megengedve) főszámvevő, pénztárnok, jegyső, adóhi vatali főnök, számvevő, pénztári ellenőr (mindkettő 12 évi szolgálat után). Fize­tés 2000, 2900, 3200 K, lakáspénz 700 K. X. fizetési osztály: Orvos (magángya­korlat megengedve), állatorvos (magán­gyakorlattól eltiltva), számvevő, pénz­tári ellenőr, iktató, kiadó, irattárnok, számtiszt, rendőrfogalmazó és városi gazda. Fizetés 2000, 2200. 2400 K, la­káspénz 630 K. XI. fizetési osztály: Ren­dőrbizlos, írnokok, végrehajtó. Fizetés 1400. 1000, 1800 K, lakáspénz 500 K. A IX XI. fizetési osztályban levők négy évenként, az altisztek, rendőrök, szol­gák pedig öl évenként automatikusan előlépnek. Ez a szakasz még kimondja azt is, hogy az ezen szabályrendelet életbelépésének napján alkalmazásban levő tisztviselők eltöltött szolgálati ideje a fizetési fokozatokba való beosztásnál beszámítandó. Meg vagyunk róla győződve, hogy Pápa város képviselőtestülete nem fog ridegen elzárkózni az elől, hogy a város tisztviselői kara végre-valahára egy meg­érdemelt javadalmazáshoz jusson, mert jó közigazgatás csak ott várható és köve­telhető, ahol a tisztviselők anyagi gon­dokkal nem küzdenek. A fekete rém. ECörülőleli már fekete karjaival országunkat a fekete rém, a kolera. Nyugatról, délről, keletről fenyeget az irtózatos veszedelem és mi stoikus nvuga­louiinal, egykedvűen tétlenül várjuk, lessük a per­cet, amikor halálos karmaival lecsap mireánk is és beleváj, belemarkol testünkbe. Semmi készülődés semmi előzetes intézkedés, semmi igvekezet a vesze­delem elhárítására vagy csökkentésére. A Duna még tavalyról milliószámra hömpo­lyögteti a kolera bocilusait. Fertőzött vizét százez­ren isszák naponta. Veteuiéuyeket öntöznek vele, melyek aztán országszerte széthurcolják a veszedel­met. A városokban zsúfolt, penészes, fertőzött laká­sok, falvakb.ni tanyákon a higiénikus intézmények teljes hiánya. Az o'rszág határai nyitvák. Katonaszökevény, kivándorló nem lel még egérutat sem a határon, de 'tágas kapu fogadja a fertőzött vidékről érkezőt. Grácnak, Velencének segítségére vagyunk a baj célzatos letagadasában. Leadunk minden cáfoló • közleményt, minden érdekelt nyilatkozatot, mely ! „grasztikus z.avar-uak minősíti a fekete lémet. Szolgá­latra kész segitői vagyunk nz osztráknak, ki tavaly minden vasúti állomásra öles hirdetményeket tett közzé, hogy „ Vorsicht" Ungarn choleraverseuoht." De mi nem vagyunk ennyire élelmesek. Mi gavallérok vagvunk. Udvariasak és előzékenyek. Mi nem akarjuk bántani sem Ausztriát, sem a Kole­I rát. Mind a két nyavalyát türelmes megadással fo­gadjuk, pusztítson közöttünk, amig jól esik neki. Ráérünk majd gondolkozni akkor, mikor már jó mélyen befészkelte magát, minálunk e rettene­tes nyavalya, amikor majd már az utcán rakásra hullanak az emberek, reá érünk majd akkor gondol­kozni afelett, hogy tulajdonképpen hogyan is kellett volna megakadályozni s elejét venni annak, hogy a fekete rém országunkat elkerülje. Most vigau Írunk s mosolyogva olvassuk azokat a komikus intézke­déseket, melyeket épen azok játszanak ki legelőször akik az. intézkedést meghozták s kisebb gondunk is nagyobb aimá!, semmint gondot okozzon nekünk az ma, amit a holnap hozni fog. Pa tó Pál ur orszá­gában senki sem törődik a jövendővel, mindenki a jjeicunck él a megelégedett, ha a mai napot gondok nélkül megúszhatja. Ki fog itt még azzal törődni, mi történik majd akkor, ha a baoiluss.il telitett föld gyümölcsét élvezi a magyar?! De nekünk, akiknek a nyilvánosság, a uagvközöu­ség érdekeire, hivatásunknál lógva őrködnünk kell, nekünk, akik a szivünkön viseljük, ennek a szeren­csétlen országnak sorsát s nagyon is érdekel, hogy a fekete halál megtizedeli a lakosait, nekünk fel kell emelnünk tiltaKoző szavunkat amaz indoleutia -láttára, mellyel e félelmetes ellenséggel szembeu viselkednek. Nem nézhetjük szó nélkül azt, hogy egész Kurópa miképea fegyverkezik a fekete rém ellenében s hogy minő vendégbarátságos fogadta­tásban kívánjak részesíteni a mi hatóságainkat, akár­csak egy külföldi ország szívesen látott fejedelmét. A mi lelkünk, ha a szomorúságtól nem is mentesül az esetlegesen bekövetkező eseményekkor, tüze? Ei ugy-e, milyen ízléses az óraláue, mert ne.n tiszta arany, hanem platinával vau keverve? Vik­tor választotta és az ő izlése oly Boom, meghíz­ható . . . Marta mosolygott. Jóformán meg se nézte ajándékait. Csak azt tudta, hogy édesapjától egy teljes diszkötésü Goethét kapott. Kleininann ur a/t mondta, hogy most talán még nem érti meg, de később majd IIL'V élvezi, mint ö. Mária apját egész tudása, élethölesessége Goethéhez vonzotta, ő Volt szamára az iró, aki mindent megirt, aki mindent előre tudott. És 18 esztendős leáuvának nagy, meg­értő szeretete jeléül egy gyönyörű kiadási vett meg Viktortól 10 modern könyvet kapott Márta, Vik­tor előkelő halálai ujabban — de esak szeszélvből, közvetlen Wilde-lá/uk után — a magvar szépiro­dalmat pártoltak, Marta ennek köszönhette köny­veit. Édesanyját végre is kihívta a szakácsné, hogy itt a inis meghozta, tessék megmérni, inert Klein­manna kitűnő gazdasszony volt és nem hizott meg a mészárosban. Marta magára maradt fehér szobá­jában. Járkált föl alá. kinézett az ablakon és nem látott semmit, leüli ai íróasztala elé, aztán njrn • 'kiment az ablakhoz. Szörnyen tájt a feje. Csak. nem sirt és tudta, hogy amíg nem beszél valakivel aki megérti amit mond, addig nem is lesz nyugta Aihlig ö nem tud igy tovább élni, elviselni a mag: nagy kétségbeesését . . . <>tt alít az ablak mellett sokáig. Végre oda ment az Íróasztalához, leült, felsóhajtott. Eiővet a mappájából egy vékony, fehér levélpapírnál és el kezdett nni. E-i irt, irt, szintb boldogan adva át magát lelki fájdalmának és a könnyei ott ragadtak az arcán, mely maszatos lett tőlük és olyan volt, mint egy kis gyereké, aki kik .pott . . . Es irt, irt Marta. l'./i a levelet irta: Kedves Németh kolléga ur! Nem is tudom, miért irok magának, de azt hiszem, van olyan jo barátom és ismer engem auv­nyira, hogy télre nem érti levelemet. Ugy érzem, iiogv kell valakivel beszélnem, aki megért és maga nindig megértett engem, mikor beszélgetve jöttünk laza az egyetemről, vagy egymás mellett ültünk a felolvasásokon. Lássa, én most nagyon szomorú va­gyok és azt nem lehet agyontiiozófáltii, ahogy maga szokott elbánni minden bánatával. Mert az én ba­nal un talán nem is az, talán nem is szabadna szo­morkodnom, talán igy van jól : ki tudja . . . En nem. Németh ur, többé én nem fogok filozofálni magával a Mu/.enm-kőruton. Nem is járok mát ezentúl az egyetemre, uem is készülök az alapvizs gára. Talán nem is lát maga engem többé, kedvei Németi' nr. Mert 'ássa, ma IS éves vagvok, a szü­I leimnek sok a pénze és nekem most mulatnom keli és aztas majd férjhez kell mennem. Férjhez kel mentiéin egy úrhoz, akit még nem ismerek, de meu fogok ismerni a szüleim által. Ls maga, Németi ur. hiába volt az én legjobb barátom. ()n még csal tanárjelölt és uem is tudja a felvidéki városból, i honnét hbjött a maga özvegy református papai ledísiiiNja iiellöl, — maga n ni tudhatja, hogy ét hová tartozok és mi sors vár rám, Németh ur. Em­lékszik, mikor egy leckét ajánlott tol nekem, azt a gazdag kis hentesleáiiyt a Práter-utcában, mert — azt mondta, — magának elég leckéje volt és azt akarta, hogy én is keressek? Ez olyan szép volt magától, hogy én sohasem fogom elfelejteni, mert tudom, hogy magának akkor sem voll eiég leckéje s most sincs . . . Legyünk őszinték egymáshoz most utoljára, Németh ur, kedves barátom, mert én ugy se lehetek őszinte, hacsak uem fogok megváltozni és alkalmazkodni a viszonyokhoz Hátha tudok al­kalmazkodni, hátha még sem tartozom az értéke­sebb emberanyaghoz, hanem csak a jóhiszemű kö­zépszerűekhez, ahogy mi osztályoztuk uz embereket, ugy-e Németh nr? Talán nem is olyan borzasztó szerencsétlenség ez az enyém és Ön talán azt hiszi, hogy cz affek­tált érzelem es belekergetem magam ebbe a kedély­hangulatba, ami szintén lehetséges és amiről szintén sokat beszéltünk. Meglehet. 1» • én azt hiszem, hogy iís/iiile a szomorúságom és az én sorsom a/., ami most kezdődik. Hiába mondják, hogy szép a gaz­dagság és a pénz a legszebb a világon, nekem nem lelik benne örömöm és szívesen dolgoznék, hogy ugy élhessek, ahogy akarok. Szeretném megpróbálni azt az életet, meglátni mit érek, tndok-e küzdi ni a viharban, — de nem lehet, mert én erre a lan­gyos, kietlen életre szillelt in, mozgás, színek, vi­harok nélkül való sivár életre . . . Talán nem is lesz olyan sivár az az elet, Németh ur, talán meg is szeretem — és az még szomorúbb lesz, mert tudja, akkor meghal bei , mindaz, ami értékes

Next

/
Oldalképek
Tartalom