Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-06-18

Pap»! Lapofc 1911. jonlni 18. Ezen városi illetékek lerovása városi bélyegeknek — a magánfelek részére kiállított okmányokra, hagyatéki leltárra, árverési jegyzőkönyvre, illelva a hatásági ténykedést kérelmező beadványra való — felragasztása által történik. A városi bélyegek 1 kor., 2 kor., .'I kor., 5 kor. és 10 kor. értékben egyféle színárnyalatban és nagyságban, de a különböző értékűek egymástól eltérő rajz szerint készülnek, ugy azonban, hogy mindegyik bélyeg közéjion a város címerét viseli, alsó végén a bélyeg értéke van feltüntetve, körirat alakjában pedig ez a szöveg van rányomatva: „Pápa rend. tan. varos közönsége". A bélyegek papírjának minőségét és rajzát a tanács állapítja meg és azok1 nak kinj'omatása iránt is a tanács intézkedik. Az a városi alkalmazott, aki illeték alá eső okmányt, illetve hatósági ténykedést az illeték lerovását megelőzőleg kiszolgáltat, illetve teljesít, a beszedni elmulasztott illeték kétszeres összegét készpénzben s közigazgatási végrehajtás terhe alatt tartozik a városi pénztárnak I megfizetni és ha a visszaélés esete lát-i szik fennforogni, ugy ellene a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat is elrendelendő." A városi illetékekből befolyó jövedelem a házi pénztárt illeti és első sorban a városi tisztviselők fizetésrendezésére fordítandó. Ezenkívül a szabályrendeletnek még egy igen fontos szakasza van, mely a városi tisztviselők végleges fizelésrendezéséről kivan gondoskodni. Ez a táblázat a tisztviselői fizetéseket a következőképpen állapítja meg: VII. fizetési osztály: Polgármester. Fizetés 4800, 5400, «000 K., lakáspénz 1120 K, működési pótlék 500 K. VIII. fizetési osztály: Rendőrfőkapitány, tanácsos, főjegyző, mérnök (magángyakorlattól eltiltva), főszámvevő (utóbbi 12 évi szolgálat után)- Fizetés 8(500, 4000. 4400 K, lakáspénz 910 K. Előlépnek 5 évenként. IX. fizetési osztály: Főügyész és főorvos (magángyakorlat megengedve) főszámvevő, pénztárnok, jegyső, adóhi vatali főnök, számvevő, pénztári ellenőr (mindkettő 12 évi szolgálat után). Fizetés 2000, 2900, 3200 K, lakáspénz 700 K. X. fizetési osztály: Orvos (magángyakorlat megengedve), állatorvos (magángyakorlattól eltiltva), számvevő, pénztári ellenőr, iktató, kiadó, irattárnok, számtiszt, rendőrfogalmazó és városi gazda. Fizetés 2000, 2200. 2400 K, lakáspénz 630 K. XI. fizetési osztály: Rendőrbizlos, írnokok, végrehajtó. Fizetés 1400. 1000, 1800 K, lakáspénz 500 K. A IX XI. fizetési osztályban levők négy évenként, az altisztek, rendőrök, szolgák pedig öl évenként automatikusan előlépnek. Ez a szakasz még kimondja azt is, hogy az ezen szabályrendelet életbelépésének napján alkalmazásban levő tisztviselők eltöltött szolgálati ideje a fizetési fokozatokba való beosztásnál beszámítandó. Meg vagyunk róla győződve, hogy Pápa város képviselőtestülete nem fog ridegen elzárkózni az elől, hogy a város tisztviselői kara végre-valahára egy megérdemelt javadalmazáshoz jusson, mert jó közigazgatás csak ott várható és követelhető, ahol a tisztviselők anyagi gondokkal nem küzdenek. A fekete rém. ECörülőleli már fekete karjaival országunkat a fekete rém, a kolera. Nyugatról, délről, keletről fenyeget az irtózatos veszedelem és mi stoikus nvugalouiinal, egykedvűen tétlenül várjuk, lessük a percet, amikor halálos karmaival lecsap mireánk is és beleváj, belemarkol testünkbe. Semmi készülődés semmi előzetes intézkedés, semmi igvekezet a veszedelem elhárítására vagy csökkentésére. A Duna még tavalyról milliószámra hömpolyögteti a kolera bocilusait. Fertőzött vizét százezren isszák naponta. Veteuiéuyeket öntöznek vele, melyek aztán országszerte széthurcolják a veszedelmet. A városokban zsúfolt, penészes, fertőzött lakások, falvakb.ni tanyákon a higiénikus intézmények teljes hiánya. Az o'rszág határai nyitvák. Katonaszökevény, kivándorló nem lel még egérutat sem a határon, de 'tágas kapu fogadja a fertőzött vidékről érkezőt. Grácnak, Velencének segítségére vagyunk a baj célzatos letagadasában. Leadunk minden cáfoló • közleményt, minden érdekelt nyilatkozatot, mely ! „grasztikus z.avar-uak minősíti a fekete lémet. Szolgálatra kész segitői vagyunk nz osztráknak, ki tavaly minden vasúti állomásra öles hirdetményeket tett közzé, hogy „

Vorsicht" Ungarn choleraverseuoht." De mi nem vagyunk ennyire élelmesek. Mi gavallérok vagvunk. Udvariasak és előzékenyek. Mi nem akarjuk bántani sem Ausztriát, sem a KoleI rát. Mind a két nyavalyát türelmes megadással fogadjuk, pusztítson közöttünk, amig jól esik neki. Ráérünk majd gondolkozni akkor, mikor már jó mélyen befészkelte magát, minálunk e rettenetes nyavalya, amikor majd már az utcán rakásra hullanak az emberek, reá érünk majd akkor gondolkozni afelett, hogy tulajdonképpen hogyan is kellett volna megakadályozni s elejét venni annak, hogy a fekete rém országunkat elkerülje. Most vigau Írunk s mosolyogva olvassuk azokat a komikus intézkedéseket, melyeket épen azok játszanak ki legelőször akik az. intézkedést meghozták s kisebb gondunk is nagyobb aimá!, semmint gondot okozzon nekünk az ma, amit a holnap hozni fog. Pa tó Pál ur országában senki sem törődik a jövendővel, mindenki a jjeicunck él a megelégedett, ha a mai napot gondok nélkül megúszhatja. Ki fog itt még azzal törődni, mi történik majd akkor, ha a baoiluss.il telitett föld gyümölcsét élvezi a magyar?! De nekünk, akiknek a nyilvánosság, a uagvközöuség érdekeire, hivatásunknál lógva őrködnünk kell, nekünk, akik a szivünkön viseljük, ennek a szerencsétlen országnak sorsát s nagyon is érdekel, hogy a fekete halál megtizedeli a lakosait, nekünk fel kell emelnünk tiltaKoző szavunkat amaz indoleutia -láttára, mellyel e félelmetes ellenséggel szembeu viselkednek. Nem nézhetjük szó nélkül azt, hogy egész Kurópa miképea fegyverkezik a fekete rém ellenében s hogy minő vendégbarátságos fogadtatásban kívánjak részesíteni a mi hatóságainkat, akárcsak egy külföldi ország szívesen látott fejedelmét. A mi lelkünk, ha a szomorúságtól nem is mentesül az esetlegesen bekövetkező eseményekkor, tüze? Ei ugy-e, milyen ízléses az óraláue, mert ne.n tiszta arany, hanem platinával vau keverve? Viktor választotta és az ő izlése oly Boom, meghízható . . . Marta mosolygott. Jóformán meg se nézte ajándékait. Csak azt tudta, hogy édesapjától egy teljes diszkötésü Goethét kapott. Kleininann ur a/t mondta, hogy most talán még nem érti meg, de később majd IIL'V élvezi, mint ö. Mária apját egész tudása, élethölesessége Goethéhez vonzotta, ő Volt szamára az iró, aki mindent megirt, aki mindent előre tudott. És 18 esztendős leáuvának nagy, megértő szeretete jeléül egy gyönyörű kiadási vett meg Viktortól 10 modern könyvet kapott Márta, Viktor előkelő halálai ujabban — de esak szeszélvből, közvetlen Wilde-lá/uk után — a magvar szépirodalmat pártoltak, Marta ennek köszönhette könyveit. Édesanyját végre is kihívta a szakácsné, hogy itt a inis meghozta, tessék megmérni, inert Kleinmanna kitűnő gazdasszony volt és nem hizott meg a mészárosban. Marta magára maradt fehér szobájában. Járkált föl alá. kinézett az ablakon és nem látott semmit, leüli ai íróasztala elé, aztán njrn • 'kiment az ablakhoz. Szörnyen tájt a feje. Csak. nem sirt és tudta, hogy amíg nem beszél valakivel aki megérti amit mond, addig nem is lesz nyugta Aihlig ö nem tud igy tovább élni, elviselni a mag: nagy kétségbeesését . . . <>tt alít az ablak mellett sokáig. Végre oda ment az Íróasztalához, leült, felsóhajtott. Eiővet a mappájából egy vékony, fehér levélpapírnál és el kezdett nni. E-i irt, irt, szintb boldogan adva át magát lelki fájdalmának és a könnyei ott ragadtak az arcán, mely maszatos lett tőlük és olyan volt, mint egy kis gyereké, aki kik .pott . . . Es irt, irt Marta. l'./i a levelet irta: Kedves Németh kolléga ur! Nem is tudom, miért irok magának, de azt hiszem, van olyan jo barátom és ismer engem auvnyira, hogy télre nem érti levelemet. Ugy érzem, iiogv kell valakivel beszélnem, aki megért és maga nindig megértett engem, mikor beszélgetve jöttünk laza az egyetemről, vagy egymás mellett ültünk a felolvasásokon. Lássa, én most nagyon szomorú vagyok és azt nem lehet agyontiiozófáltii, ahogy maga szokott elbánni minden bánatával. Mert az én banal un talán nem is az, talán nem is szabadna szomorkodnom, talán igy van jól : ki tudja . . . En nem. Németh ur, többé én nem fogok filozofálni magával a Mu/.enm-kőruton. Nem is járok mát ezentúl az egyetemre, uem is készülök az alapvizs gára. Talán nem is lát maga engem többé, kedvei Németi' nr. Mert 'ássa, ma IS éves vagvok, a szüI leimnek sok a pénze és nekem most mulatnom keli és aztas majd férjhez kell mennem. Férjhez kel mentiéin egy úrhoz, akit még nem ismerek, de meu fogok ismerni a szüleim által. Ls maga, Németi ur. hiába volt az én legjobb barátom. ()n még csal tanárjelölt és uem is tudja a felvidéki városból, i honnét hbjött a maga özvegy református papai ledísiiiNja iiellöl, — maga n ni tudhatja, hogy ét hová tartozok és mi sors vár rám, Németh ur. Emlékszik, mikor egy leckét ajánlott tol nekem, azt a gazdag kis hentesleáiiyt a Práter-utcában, mert — azt mondta, — magának elég leckéje volt és azt akarta, hogy én is keressek? Ez olyan szép volt magától, hogy én sohasem fogom elfelejteni, mert tudom, hogy magának akkor sem voll eiég leckéje s most sincs . . . Legyünk őszinték egymáshoz most utoljára, Németh ur, kedves barátom, mert én ugy se lehetek őszinte, hacsak uem fogok megváltozni és alkalmazkodni a viszonyokhoz Hátha tudok alkalmazkodni, hátha még sem tartozom az értékesebb emberanyaghoz, hanem csak a jóhiszemű középszerűekhez, ahogy mi osztályoztuk uz embereket, ugy-e Németh nr? Talán nem is olyan borzasztó szerencsétlenség ez az enyém és Ön talán azt hiszi, hogy cz affektált érzelem es belekergetem magam ebbe a kedélyhangulatba, ami szintén lehetséges és amiről szintén sokat beszéltünk. Meglehet. 1» • én azt hiszem, hogy iís/iiile a szomorúságom és az én sorsom a/., ami most kezdődik. Hiába mondják, hogy szép a gazdagság és a pénz a legszebb a világon, nekem nem lelik benne örömöm és szívesen dolgoznék, hogy ugy élhessek, ahogy akarok. Szeretném megpróbálni azt az életet, meglátni mit érek, tndok-e küzdi ni a viharban, — de nem lehet, mert én erre a langyos, kietlen életre szillelt in, mozgás, színek, viharok nélkül való sivár életre . . . Talán nem is lesz olyan sivár az az elet, Németh ur, talán meg is szeretem — és az még szomorúbb lesz, mert tudja, akkor meghal bei , mindaz, ami értékes