Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-01-22

1911. ja

nuár 2

2. :l Az ügynökök által képviselt u. n. „kiállítások" rendszerint nem tartatnak meg, a mi a jobbik eset; a rosszabb t>sel »/., ha megtartják őket, mert ezek azután a kiállításoknak valódi paródiáját képezik, a hol raktárszerii összevisszaságban lim-lom halmozódik föl, melyről a komoly szaklapok a megbotránkozás és visszautasítás hangján szoktak megemlékezni. Mégis előfordul, hogy egy-egy ilyen zugkiállitási diplomát az illetékes osztrák és magyar konzulátus hitelesít, a mi azonban csak az aláírás hitelesítését jelenti, de nem a kiállítás nívójának igazolását. Az illető ügynökök persze az ilyen hitelesítés tényét a maguk üzleti előnyei javára szoklák a könnyen hivők és tájékozat Iáitokkal szemben kiaknázni. Tekintettel azonbat: az e téren előfordult visszaélésekre, a német birodalmi kormány már megtiltotta a követségeknek és a konzulátusoknak a kétes jellegű okmányok aláírásának hitelesítését, mert meggyőződött róla, hogy a hitelesítést bizonyos kiállítatok rendezői csak azért kérelmezik, hogy értéktelet okmányaik, a hitelesítési záradék lóvén, a hiteles jellegnek legalább a látszatát keltsék föl, Kívánatos, hogy a német kormánynak ezt a példáját a többi kormányok is kövessék. Ezek után első sorban hangsúlyozzuk, hogy minden, Magyarországot érdeklő kiállításról it kormány, illetve a kiállítási központ a kereskedelmi és iparkamarák és a szakegyesiiletek utján tájékoztatja az érdekeltséget s azokra nézve, a melyeken részvételünk kívánatos, hivatalosan, vagy félhivatalosan gondoskodik is a kiállító közönség direkt, vagy indirekt akkvirálásáról, A miből önként következik, hogy a külföldi kiállítási ügynökök majdnem kivétel nélkül oly kétes értékű kiállításokat képviselnek, a melyeknél a közönség érdeke egészen mellékes, főcéljuk azonban saját üzleti érdekeiknek minél elönyüsebb kielégítése, lehetőleg minél több kiállító-balek akkvirálása révéu. Mindezeknél fogva bizalommal kérjük a tekintetes Elnökséget, hogy ti maga hatáskörében óva intse a termelő közönséget a külföldi kiállítási ügynököktől, mert az ezek által képviselt kiállításokból csak a rendezőknek van hasznuk, a kik ennélfogva azokat üzletszerűen veszik állandó gondozásukba, mert jóhiszemű, félrevezethető termelöket mindig fognak találni. Ok legalább ezt hiszik és remélik. Mi azonban azt óhajtjuk, hogy ezek a félrevezetések nálunk megszűnjenek, hogy a mi közönségünk ne üljön föl a kizárólag a saját hasznuk érdekében hozzánk elfáradó külföldi ügynököknek. Ki kell tehát tanítani a termelő közönséget, hogy a külföldi kiállítási ügynökökkel egyáltalán ne is álljon szóba, a mi annál könnyebb, inert az Országos Kiállítási Központ (Budapest, Gróf Zichy Jenő-utca 4.) készséggel vállalkozik arra, hogy bármely kül- és belföldi kiállítás felől tüzetes fölvilágositásokkal szolgáljon az érdekeltségnek. Ha pedig várakozás ellenére mégis akadna magyar iparos és gazda, a ki ily kiállításon részt vesz, azt olybá kell venni, mint a ki a fonnebbi felvilágosítások dacára a nagy fogyasztó közönség félrevezetése céljából pályázik kétes értékű kiállítási kitüntetések megszerzésére. Ezekkel szemben magához a nagy közönséghez kell appellálni és ennek segítségét oly értelemben kikérni, hogy bojkottálja azokat a termelőket, a kik ily értéktelen kitüntetési jelvényekkel kívánják a jóhiszemű közönséget megtéveszteni. E szempontból az összes eddig megalakult kiállítási központok nemzetközi szövetségének támogatásával hivatalosan is figyelemmel kisérjük a zugkiállitásokat és ezek felöl a sajtó utján fogjuk időről-időre az érdekeltséget és a nagy közönséget tájékoztatni. Gelléri Mór. Tudományos csevegések. Hcgyan keletkezett a szabadkömivesség? A szahadköuii ves szót különösen az utóbbi időben egyre gyakrabban halljuk a nyilvánosság piacán. De éppen az a körülmény, hogy csak az utóbbi időben méltatták nyilvános támadásra vagy védelemre a szabadkőmivességet, abba a helyzetbe hozta a nagyközönséget, hogy nem láthatta, nem kisérhette figyelemmel történelmi időkön keresztül ennek az intézménynek lejlödését és kialakulását, hanem egyszerre váratlanul egy ismeretlen és misztikus szó talánya jelent meg előtte. Ezért nem lesz érdektelen, ha belevilágítuuk a mult homályába és felkutatjuk tizjkat a szálakat, amelyekből a szabadkömives intézmény szövődött. Tudjuk, hogy a középkori hübérrendszer következménye gyanánt a közös érdek úgynevezett céhekbe tömörítette az egyeseket. A városok kulturális fejlődése teremtette ezeket. Eleinte előkelő nemzetségek, a kormányzás gőgös és nagytekintélyű birtokosai tömörültek hatalmuk megjvására. Később a kézmivesek is. De a nemzetíégek és a polgárok nem tartották őket méltónak »rra, hogy megosszák velük vezető szerepüket. Iis a kézmivesek, akik tudták, hogy munkásságuk iz emberiség javát és közös érdekét szolgálja, tömörültek az előítéletek legyőzésére. — S mit csinálsz majd azzal a pénzel amit én adok majd neked ? — Okosabb dolgot. A pálinka még nem nekem való s köhögni sem akarok. Veszek majd tir. krajcárért busz dur.il« Esti Újságot, azt eladom és lesz husz krajcárom. Aztán holnap újból veszek husz krajcárért negyven darab újságot és estére már negyven krajca'rom lesz . . . Azt hiszem ha igy folytatom két hét múlva már sok péuzein lesz. Csak ki tudnám számítani, hogy mennyi? Sóvárgó vágy tüzelt a tekmteiébeu, ugy nézett maga elé, aztán habozva és félénken szólott: — Kérem szépen, inkább a fele pénzért viszem majd haza holnap, amit vásárol, esak számítsa ki, hogy mennyi pénzem lesz két hét múlva. Kivettem a ceruzát és elkezdtem számolni. Magam is megvoltam lepve az eredménytől. — Hillod-e fiu, hisz te gazdag ember leszel! — Mennyi? Mennyi?! — sürgetett. — Ha minden nap eladod az újságodat és mindig az egész pénzzel veszel újságokat két hét múlva ezerharmiuokét forintod lesz és husz krajcár. — Iguzáu annyi? — A két szeme merengő vággyal volt tele és az egész teste reszketett. — Istenem de jó lesz! — De nehéz lesz azt ugy megszerezni. Mert tudod-e, hogy hány újságot kell eladnod az utolsó napon? — Nagyon sokat? — Több mint százezer újságot. Nagyot sóhajtott, azután felálott és mint akinek sürgős a dolga, gyorsan elkezdett futni, hogy alig tudtam vele lépést tartani. Minha már ott lebegne előtte az a mesésen sok pénz . . . Előtte, fölötte, mindenfelől kínálkozott csábitőau, elbűvölő csengéssel, amilyen muzsikája csakis a pénznek van. Megittasul tőle, ha hallja. Ugy szaladt most is utálnia. Közben pedig dünnyögte magában szilárd tökél tség hangján: — El fogom adni mind . . . mind! Egy órával utóbb — már el is felejtettem az én budapesti gyerekemet — az Almási téren vitt keresztül az utam. Hát kit látok ott. A cserépkordó fiút, ahogy egy padon ülve bámészkodik. — Mit csinálsz itt? — kérdezem. — Mikor látsz az üzlethez? — Annak befütyültek — kacag a fiu. —Ide jöttem megint játszott az a két fiu pénzre. Azt hittem, hogy most már eltanultam tőlük a mesterséget, dc megint becsaptak. Pénz volt nincs. Aztán, mikor látta az arcomról, hogy sajnálkozom rajta, hízelkedve hozzá tette: — Tudja mit? Adjon kölcsön egy hatost, ha nagyobb leszek jobban értek a csaláshoz, majd visszafizetem. A különböző iparágak között az építők és kőfaragók céhe csakhamar bizonyos kiváltságos helyet foglalt el. A legmagasabb ós egyben e kor domináló szimbóluma emelkedett ki kezük alkotása nyomán a földből: a templom. Az emberek szent csodálattal nézték az alkotásokat és félő tisztelettel jártak műhelyeik körül, melyekben az építőművészet titkait tanították. A kiválóbb mesterek köré tanitváuyok csoportosultak. Iskolák keletkeztek. Ezek összeköttetést tartottak fenn egymással. Ahol nagyobb építkezés indult, a kömivesek azonnal felépítették a műhelyt (Hütte Loge, páholy), hogy a világ kíváncsiságától megvédve végezzék munkájukat és őrizhessék szerszámaikat. Ez az elzárkózás első jelensége. A második az épitószet fejlődésének következménye. A csucsiv, a boltozat, a kupola épitése ugyanis gondosan őrzött titok, melynek szabályait a legnagyobb óvatossággal oktatják a kőfaragó műhelyekben. A beavatottak esküvel kötelezik magukat a hallgatásra. Igy tesz szert a kőfaragók szövetsége igen nagy tekintélyre. Mivel pedig művészetükre vonatkozó tanításaikat a titoktartás miatt, irásba nem foglalhatták, szimbólumokhoz fordultak. Ugyancsak a titoktartás kötelezettségétől következik, hogy tanoncoknak csak jellemes, becsületes embereket vehettek fel Láttuk, hogy mindeddig a művészeti és ipari cél dominál, idővel azonban a különösen egyházi művészettel való foglalkozás következménye gyanánt az erkölcsi és kulturális szempontok kerülnek előtérbe. Midőn pedig az építőművészet hanyatlani kezd, a műhelyek lassankint elveszítik eredeti hijvattisukat és csupán a tudományos, emberbaráti és haladó eszmék szimbolikus várai gyanánt maradnak fenn. Ezt a gyökeres változást nemcsak a lassú és határozott fejlődés következményének kell betudnunk, hanem annak, hogy az épitöipar hanyatlásával a céhek tömegesen bocsátották be azokat a laikusokat, akiknek télfogása megegyezett az övékkel és a szabadköniivesség szinte egész Európában fejlődésnek indult, sőt Amerikában is gyökeret vert. (íambetta, Lafayette, Garibaldi, Washington, Voltaire, Goethe, Schiller. Waiter, Scott, Herder, Zóla, Mozart: ezeket emeljük ki a külföld nagy szabadkömivesei közül. Az osztrák-magyar monarchia határain belül 1720- ban gyűlnek össze először a szabadkömivesek Prágában. 1742-ben pedig már kifejlődött szervezettel működnek Bécsben. Magyar területen a 70-es évek elején találkozunk először szabadkömives szervezetekkel. Székhelyük Brassó, Pozsony, Nagyszeben, Buda, Temesvár, Kassa, Zágráb stb. Mária Terézia jóindulattal viselkedik a szabadkőmivesség iránt, II. József pedig reformterveinek keresztülvitelére remélte őket megnyerni. De nem az ideig-óráig tartó uralkodói kegy erősítette meg végleg a szabad komi vességet Magyarországon, hanem az irodalom. A szabadkömives testőr-írók kezdték meg az irodalmi propagandát és folytatta később Szacsvay Sándor, aki az első magyar hírlap megindítója, majd Kazinczy, Bacsányi és az előbbi mellett csoportosuló irodalmi kör. VEGYES IMREI. — Nincs menetrend módosítás. Megírtuk annak idején, hogy a varos az iránt folyamodott a kereskedelmi korinán,) b z, hogy az 1342 sz. reggeli vonat Győrből e^ "órával később indíttassak. E hó 19-én erkozett meg erre a máv. igazgatóság válasza, hogy a kérelmet teljesíthetőnek nem találta, mert ha a kérdéses vonat Győrből egy órával későbben indíttatnék, akkor Pápára reggel 6. 50-kor, Celldömölkre 7. 50-kor, Sárvárra 8. 50-kor és Szombathelyre d. e. 10 óra 10 perckor érkeznék s elvesztené eddigi csatlakozását Pápán az 5112 sz vonathoz Csorna felé, Szombathelyen az 5004 sz. vonath Rum felé és a déli vasút 310 sz. vonatához "Wiener-Neu-