Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911
1911-06-04
1911. június 4. Papai 5. — A Hungária szálloda uj bérlőt cserél*, június elsejével. S/.ende Ignác az uj bérlő akinek Budapesten sok éven át virágzó kávéháza volt, most teljesen átalakítja a Hungáriát. A kávéházi helyiséget teljesen uj ós modern berenzessel látja el, nz udvaron üveggel fedett télikertet ópit lövárosi mintára, hogy így Ä Hungária Pápa város előkelő közönségének kellemes szórakozó helyül szolgáljon. Mi hisszük, hogy közönségünk ezt az áldozatkészséget kellőképen fogja annak idején méltányolni. — Jotekonycolu táncmulatság. A pápai •református nőegylet, melynek célja a szegény iskolás gyermekek fölruházása, e hó 11-én, vasárnap a ref. népiskola udvarán táncmulatságot rendez. Belépti dij 80 t. Kezdete este 8 órakor. A mulatságot kedvezőtlen idő esetén is megtartják. A szép célú egyesületet olvasóink szives figyelmébe ajánljuk. — Köszönet. Barna Ignácué urnö szives volt egyletünknek 30 K-t ajándékozni, mely nemes szivü adományért hálás köszönetét nyilvánítja dr. Löwy Lászlóné elnök. — Neogrády kepkiallitása. Folyó hó 2-án zárták be Neogrády Antal festőművésznek n Jókai-körben rendezett képkiáliitását. Sajnos, közönségünk nem tanúsított akkora érdeklődést a kiállítás iránt, mint, amilyent Neogrády művészete megérdemelt volna. Alig egy-két kép ktlt el a kiállításon, holott éppen most olvastuk, hogy Beödi Balogh Gábor veszprémi képkiállitásán 20 képet vettek meg a veszprémiek s mi pápaiak megmutattuk, hogy- müvészetpártolás tekintetében mennyire mögötte vagyunk a veszprémieknek. Hja ! a művészet pártolására is meg kell érni az embereknek. — Illetőségi Ügyek. A tanács május 26-án tartott ülésében egy egész sereg illetőségi ügyet intézett el. Igy Garabics József és Nyári Lajos papai illetőségét megtagadta, ellenben özv. Horváth Jánosné szül. Vince Jnlia, Beck Vilmos és Becsák Gyula pápai illetőségét elismerte. Végül Weisenstein Gyula, Horváth Mihály, Leiner Jenő Rosenberger Mór illetőségi ügyében azt javasolja « képviselőtestületnek, hogy az illetőség megtagadását kimondó határozatát továbbra is tartsa fenn. — Iparigazolvány. A tanács Gaál Gyulát, ki január l-jével átadott hentes és mészáros iparát újra átvette, miután még 2 év le nem telt, az iparosok sorába újra felvette. — A Kissed tisztítása. A pápai főszolgabíró megkeresésére a tanács, hogy a Kissed tisztításának a munkálata még ez évben befejezhető legyen, a felmerült 444 koronányi pótköltség 50 °.-át előlegezte, megkereste azonban a főbírót, hogy az egyénenkinti kivetést mielébb készítse el, hogy a tanács az illetőktől beszedhesse a járulékokat. Ha kedves az élete, tartsa rendben az emésztőszerveit, mert a legtöbb betegségnek a rossz gyomor és a rendetlen emésztés az alapoka. A gyomor rendbentartására az orvosok egybehangzó véleménye szerint páratlanul áll hatására nézve a természetes Ferenci József-keserű víz, mely kíméletes, gyors és biztos hatása által tűnik ki s melynek ezért egy háztartásban sem szabadna hiányozni. A legcsekélyebb gyomorrontás esetében is fél borospohárnyi valódi Ferencz Jozsef-keserüvizet kell meginni, hogy a nagyobb bajnak elejét vegyük. — Visszaterelt kivándorló. Ékes Mátyás nagygannai lakos útlevél nélkül kívánta elhagyni az országot. A határrendőrség elcsipte, 8 napi elzárásra ás 40 korona pénzbirságra megbüntette és falujába hazatoloncoltatta. — Mezőgazdasági vasút. Szeidler testvérek Diós pusztai lakosok által Diós pusztától Franciavágás vasúti állomásig vezetendő leüzenni gazdasági vasút közigazgatási bejárását vármegyei alispánunk f. hó 19 én d. e. 9 órára tüate lei, mire az érdekeltek felhivattak. — Állatias merénylet. Takács Margit szereosenyi lakos gyenge elméjű leáuyou Moudvai Gyula bakonytauiási lakos molnár legény ni. hó 27-én erkölcstelen merényletet követett el. Az erőszakos merénylőt a kir. járásbíróság fogházába kísérte a csendőrség. M. kir. anyakönyvi hivatal. Születtek : Major József béres és neje Polgár Mária fia: János r. k. — Kulosár József napszámos és nojo Fejes Fraiuáska fia: Mihály r. k. — Szabó Gábor napszámos és neje Erdélyi ltozália lia: Gábor r. k. — Menyhárt János cipész és neje Gergyesi Vilma leánya: Krzsébet r. k. — Takó István molnár seiód és neje Link Vilma Ha: József r. k. Mei/hilltnk : Fejes Antal földmivelő r. k. 2"> éves, orbánc. — Tóth József ref. ő éves, tüdővész. — Nemes Mária r. k. 70 éves, • n..i~ — Özv. 1 1 . •: -Innom Mártonné szül. Sommerau«- Amália r. k. 78 éves. luuliártyalob — Foszák Mihály népseaés r. k 02 évos, elaggnia*. — Heine.Igmicné szül. Sági Anna r. k. S2 éves, elrggulás. — Túróéi Gyula ács r. k. 44 éves, tüdőtágulat. IIa. <ist «igot kötöttek.: Friedman Ii Sámuel kereskedő izr. és Kohn Vilma izr. — Kádi Gergely sütösegéd r. k. és I'aizs Zsótia r. k. — Zsódeny Mihály ni. kir. cseudSrCrsvezctS r k. és Ualog Annit r. k. CSARNOK. Egy második t imnazista naplója. Irta: Sisak Miklós. XVI. A mesének még nincs vége. Mig mentem az a hideg, nedves utcákon végig könnyeztem a szegény kis fiu sorsán és oly szenvedélyesen osó koltatn meg a mamát, mint még sohasem. Az iskolai dolgok oly jelentékteleneknek tűnnek fel. hogy ugy hiszem, hogy a komoly életem csak akkor kezdődik, mikor a Szeness tanár urnái vagyok. Elmentem hozzá és megkérdeztem, hát a kis fiu mamája nem szerette őket? A tanár ur felkiáltott. Mit nem gondolsz Árpád! Csak nem hiszed azt, hogyha lett volna mamájuk, hogy megtörténhetett volna ez amit most elmondok. Ülj az ölembe és folytathatjuk. Hol is hagytam el? Ahan! Ezután néhány héttel történt, hogy a kis fiu meg a kis leány kinéztek az ablakon. Egy nagy udvart láttak, amit várudvarnak Innak és sok gyormek játszott rajta. A kis fiu ajka nyitva meradt az ámulattól, mert ő még sohasem játszott. Elnézte órákig, amint szaladgálnak és a kereplő elkezd forogni. És a fiúnak más vágya nem volt, minthogy legyen neki 1 krajcáros kereplője. Mindig mikor a miatyánkot mondta és ott tartott ( hogy add meg nekünk a mindennapi kenyerünket, hoazágondolta ... és a kereplőt. Este az ágyban annyit tudott mesélni az Arankának a kereplöröl, annyira kiszínezte, hogy micsoda gyönyörűség az, hogy a kis Aranka is akart kereplőt Mindig arról álmodott. Egyszer azután a fiúnak eszébe jutott, hogy ö is beáll a kérvényezők közé és folyamodik egy kereplőért. Beállt a sorba. Az öreg anyóka mögó. És mikor a titkár mindenkinek a kezébe nyomott egy számot a kis fiu is kért. A titkár nevetett és kezébe nyomta 33. Tehát meg kell várni, hogy 32-en bemenjenek előtte. Mikor kijöttek az arcuk mindegyiknek szomorú volt. A fiu megbánta már az egészet és a szivecskéje ugy dobogott, hogy azt hitte, behallatszik. A titkár kijött az ajtóhoz állt és elkiáltotta 33. A kis fiu tántorogva ment be. Egy óriási teremben találta magát, hol nagyon sok asztal veit és az asztal előtt fekete ruhás, fehér nyakkendős urak voltak. Odament az apjához és elkezdte: Kegyelmes uram! És ekkor mindenki csodálkozva ránézett és ö elkezdett keservesen sirni. Micsoda komédia ez Emil? A kis fiu zokogva ezt mondta: E . . . egy . . . ke •. . . replöt.Fiacskáin, mondta nagy komolyan a miniszterelnök, nem veszem meg a kereplőt, pedig csak egy krajcár. Mert azt akarom, hogy szived hozzászokjék a lemondáshoz. Ki kis korában elkezdi ezt, annak nagy korában könnyű lesz a saját érdekeiből az álla.n javára lemondani. Oh ez az irigy utálatos állam. Most meg inár azt sem engedi, hogy az emberek kereplőt vegyenek. A fiu összeszorította ajkát és dacosan kiment Ha gyűlöl a papa, hit gyűlöljön. Többet nem kérek tőle semmit. Eben fogok halni és az orvosságot nem veszem be. Majd ha nem leszek, akkor sirni fog. Tudom biztosan, hogy sirni fog. A mamával is ugy volt. Nem vett neki kereplőt azután meghalt és okkor a haját tépte. Ha gyűlöl hát gyűlöljön. Másnap ez a dolog minden újságban le volt írva. Dicsérték a miniszterelnök erélyét és a miniszterelnök boldog volt, mert azt hitte, hogy a szivtelensóge erély volt. Másnap a fiu újra kinézett az ablakon hát látja, hogy a szél a kereplő szélkerekét valakinél leszakította, ugy, hogy a csupasz pálca maradt meg, amire a szélkereket rá kell szúrni, hogy kereplő legyen. Szívszorongva várta, hogy mi lesz. Az jutott eszébe, ha ö fölvehetne a szélkereket. A szél befújta egy árokba. A gyerek, akié volt Utána nézett gondolt egyet és vállát megránditva, mindjárt vett egy krajcárért, másikat. A fiu estig nem mert elmozdulni onnan. Csak nézte vágyódva a szélkereket. — Miért sírsz Atpádka? — A szélkereket senki sem bántotta. Este télé, mikor senki már nem volt az udvaron, a melléklépcsön lement és odaugrott, az árokba. Kinyújtotta a kezét és mikor éppen fel akarta venni, jött egy szélroham és elsodorta. A fiu nem tudta hogy kergesse-e tovább. De akkor eszébe jutott, az a buta gondolat, hogy engem a papa ugy is gyűlöl, hisz nem csókolt meg a múltkor éjjel, meg most sem vett kereplőt. És utána szaladt. A szól mindig az orra előtt kapta el a kereket. Kergette tűzzel lázasan. Mii kiért a városból, már csillogtak a csilagok, minden fűszál azt súgta: Menj vissza, kis fiu, menj vissza, de ö dacosan azt felelte ugy se szeret. Hirtelen eszébs jutott, hogy éhes. Dél óta nem evett. Látott egy kunyhót ós a kunyhó előtt ült az az öreg asszony, kinek a fiát elvitték katonának. — Néni kérem egy darab kenyeret kérnék. Fattyú! Te vitted el fiamat katonának. Pista Károly! Az apátok istenit! Meg van a kölyök. Verjétek el. — De tanár ur! — Megverték? — Nem Árpádka. Csak figyelj tovább. A fiu kiszabadította magát a banya kezei közül, aki elkezdett röhögni és azt mondogatta : Majd megemlegeted. A kis fiu összetette a kezeit és könyörgött. Ne bántson néni. Esküszöm az égre, hogy nem ismertem a fiát és én nem vittem el katonának. A Károly ezalatt álmosan kijön és neki rohan a fiúnak, de megbotlik. Elkezd káromkodni, a kis fiu meg elrohant eszeveszetten. Elkezdett esni az eső. A fiu meg mindig rohant. Csatakos lett a selyem nadrágja, csak rohant, mintha üldöznék. Végre leroskadt egy tölgyfa alá. Elájult. — Csak láttad volna, Árpád, hogy a miniszterelnök milyen lett, mikor észrevette, hogy a gyerek eltűnt. Odarohant a telefonhoz fellármázta a rendőrfőnököt, aki fellármázta a reudőrezredeseket, akik meg a századosoknak adtak parancsot, ugy, hogy fél óra múlva 2000 rendőr kereste Emilt. Egy óra múlva megtalálták. De már késő volt. Emil tüdőgyulladást kapott és nagyon beteg lett. Hogy mit beszélt lázálmában azt nem mondom most el, mert már későn vau. De halála előtt egy nappal öntudatánál volt. És meg volt az elégtétele, hogy megtudta, hogy mindenki szereti. Bejött először a király. Megsimogatta az arcooskáját és eljátszadozott vele. Azután sorba a nagy urak, a grófok, bárók stb. és végül halotthalaványan, meggörnyedve a miniszterelnök. Kezében 100-200 kereplő. És micsoda kereplők! Aranypapirosból, ezüst szegélylyel. Csillogók, szépek. A kis fiu elkezdett tapsolni a kezeivel. Gyere ide apa. Te ugy szerets«
