Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-06-04

XXXVIII. évfolyam. Pápa, 1911. június 4. 23. szám. PAPAI LAPOK Pápa várói hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ooldljerg Gyula papirkereskedése, Kfi-tér 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért feleifit laptulajdonoi: GOLDBERG GYULA. Elfifltetéaek és hirdetési dijak a lrp kiadóbivatalihot küldeudfik. A lap ára: egész évre II kor., félévre 6 k., negyedévre 3 k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára 30 fill. Pünkösd. (R. I.) Megint elkövetkezett ránk a meleg, nyáris, kalász érlelő, Péter-Pálos június és megint eljött a tüzes^yeWek* nek szentelt, piros, életszinii 4

Pün napja. ^vlVs.A* Megint fogunk kezdeni példálódzni, mi a tollforgató része annak az országnak, hogy a tüzes nyelvek szent és magasztos misztériuma mit jelent és a hálás ós szíves olvasó, mint annyiszor, még egyszer el fogja ismerni, hogy igazunk van, viszont kötekedő olvasóink megint le fogják csapni az olvasmányt, sőt talán levélileg is fel fognak szólalni véleményünk ellen. A. tüzes nyelvek példázata pedig akkor lesz majd igazán életünknek egy része, ha majd meg fognak szűnni az egyénieskedő példálódzások és az egész magyar közönség kebelében szükséges diferenciálások, ha egyek leszünk. Mert igaz, hogy a szeretet ünnepe a karácsony, de ima a tU2«s nyelveknek más, igazabb, jobb, életdusabb értelmet adni nem lehet, mintha azt mondjuk, hogy ez az ünnep a szeretet kiegészítőjének, a megértésnek és a megértésben való egyesülésnek van szentelve. A szeretet az csak a szivtől-szivhez szól. Szeretetre lehet alapítani egy vallást, egy egyházat, egy életre szóló kötést, de államot, óletberendezést, gazdasági viszonyokat, amik nélkül mégsem élhetünk, nem helyezhetünk ilyen alapra. A tüzes nyelvek ünnepén kell megérteegymást, a tüzes nyelvek ünnepén elismernünk, hogy a legfőbb összekapocs csak a megértés lehet. Ma a hazugság, at egyéni érdekek, vagy ezeknek az érdekeknek a kölcsönös leplezése adja meg az állam és a társadalom összetartó elemét. Hazugság és érdek. Ez az a két bálvány, amit követünk, ez az, ami összefog bennünket, ez nem engedi, hogy széthúzzunk. De a mi mai életünk, akár mint egyéneké, akár mint állampolgároké, akár mint egész államoké, vagy más közönségeké, labilis alapon áll, minduntalan billen, vacillál. Egész életünk a fájdalmak és rázkódás jl< egész sorozata. Minden pillanatban bejeütközik a mi érdekünk, a mi vágyunk, a mi reménységünk egy más ember kívánságaiba, reményeibe, érdekeibe Aíinden ilyen öszszeütközés lekoptat belőlünk valamit. Kevesebbet színészkedünk, kevesebbet hazudozunk, kevesebbet álcáskodunk egy-egy fájdalom után. Érezzük, hogy azért történt velünk az a fájdalmas esemény, mert hiányzott az őszinteség, az igazság és az egymás megértése a körül a dolog körül. A megértésié és az igazságra — ez mindig együtt jár, ha a megértést jó értelemben vesszük - erre a kettőre kell alapítani az uj életberendezést. A megértéssel elkerüljük azokat a fájdalmas megrázkódtatásokat, amelyek most érnek bennünket, most, mikor hazugságokon épül fel egész életünk. Ha tovább is fogunk szenvedni, azok a szenvedések igazi emberi szenvedések lesznek, olyan szenvedések, amelyeknek végigélése tisztit. És ezeknél a szenvedéseknél meg volna az a vigaszunk, amit ma hiába keresünk, az embertársaink megértéséből, velünk-érzéséből eredő vigasz. Nálunk felekezeti kérdéseket bolygatnak most előszeretettel. Hol itt a megértés? Liberalizmus, konzervativizmus, nagyhangú jelszavak, amelyek ideig-óráig tartanak és rövid idő alatt összeomlanak, hogy kitűnjék a hazugságuk. A proletariátus támadja a latifundiumokat, a latifundium pedig ki akarja űzni az országból a felforgató elemet. Ugy bánnak ezek a vitatkozók egymással, mintakik megértették egymást, mint akik tisztában vannak egymással és ezért küzdenek. Nem. hanem ugy, mint akik letagadják mindazt, amit tudnak a másikról és ádázul, gyülölködőn, hazugul ostromolják egymást. A megértés oly hatalmas valami, hogy ha nem volna ünnepe, akkor is TÄRCA, Ha költő vagy. Ha költő vagy, ne turkálj a szemétben! 1*87) ne legy szemétdomb dalnoka! Mind szennyes az, mind fürdik a mocsokban, Mit ott találsz, ha gyóngy. ha korona. Légy hófehér kócsag, mely fönn repül. Tollára tündöklő nap csókja hull — S az emberek csodálják, amikor Fejük fölött ragyogva elvonul. Ha költő vagy, kerüld el a mocsárt! Ne légy a sárba gázoló szekér, Mely a járda szélére csak sarat hány. Maga is csak sár, mire haza ér. Légy a magasság göncölszekere Bedübörögve végtelen terét . . . Robogj az ég ezüst, arany mezőin Csillagokat hullatva szerte-szét! Ha költő vagy, ne tépd, ne tépd le a nő Becsületének tiszta liljomát! Harmatba mosdott kézzel fonj fejére Aranysugárból tündérkoronát! Az latén legmagasztosb alkotása: Dicsfény a nő a férfi homlokán; Szent, amikor ringatja a kisdedét S altatja dallal, mint a csalogány. Ha költő vagy, oldd meg a sarudat a Családi tűzhely küszöbe előtt, Mert templom az, ahol kell borulnod: Oltár fogadja az érkezőt. Ne fertőztesd meg a csapszék lehével Szivek mélyén megszentelt lángjait, Mennybe törő tüzében hadd lobogjon A szeretet, a boldogság, a hit! Ha költő vagy, becsüld meg önmagad! Légy miut a napsugár, szeplőtelen! Melynek nyomán az árokparton is Csak illatos tarka virág terem. A szép, a jó virágos bölcsejébe Szóljon lelkedből minden gondolat . . . Isten daloljon lantod húrjain, Ha Isten adta zengő lantodat! Pósa Lajos. — A .Pápai L a p o k" eredeti tárcája.— Irta LOrlnczy György. Vége van már annak, hogy az történik Pálfalván, amit Stőke István, Kispstkó Dániel, meg Ctókoly Mihály akar. Igaz, hogy a tornyot akkor bádogották njra, mikor Stőke István volt a kurátor s akkor építették az iskolát is, a közös osikólegelő meg a Czókoíy Mihály biróskodása idejéből való, de az mind régen volt. Most, bezzeg, nem akarta a tagosítást sem Szőke István, sem Kispatkó Dániel, sem Ctókoly Mihály, mégis meglett; pedig, hogy mire való, voltaképp egyetlen ember sem tudja az égess Pálfalván. Azat, hogy annál jobban tudja Nagy Gergely, aki a mestere volt. Histen az ő furfangos estejárása elég volna két prókátornak is, noha annak idején utbíttosnak sem igen vált be. Mikor ugyanis a téns vármegyén a nagy rendetkedés volt, ha jól emlékszem, hetvenkettőben, Nagy Gergelyt is, mint alléié szerszavas, kékheli nemes kortest, megtették utbíttosnak. Ahogy sz első hónap elmúlt, Nagy Gergely attán beállított a főszolgabíróhoz, hogy a fizetését fölemelje. Stemplis, diósgyőri papirosra irta a nyugtatót, harminohárom forint harminchárom krajcárról osztrák értékben s cifra manupropriával kanyariutotta alája a nevét, ezenképpen: tekintetes Nagy Gergely s. k. utibittos. A főszolgabíró vörös lett a méregtől, mint az érett paprika. — Megbolondult kend, Nagy Gergely? — förmedt rá at utibittosra. — Köszönöm kérdését, nem hálistennek, tekintetes uram. Miért tetstik kérdezni? — Mert hát at áldóját kendnek, ha kend tekintetes, hát én akkor mi vagyok ? Reggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak, széktzorulásban sisnvedíkník. —.— . Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb fUszerUzletben. 32

_

100 Igmándi keserűviz Az elrontott gyomrot 2-3 óra alatt teljesen rendbehosza. Kis üveg 40 fillér. Nagy Uvsg 60 fill.