Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-05-14

gári foglalkozásokba történő elhelyezése érdeké­ben. A nevezett hadtestparancsnokság ugyanis a továbbszolgáló jól minősített altisztek elhelyezé­sét még a maga részéről is szívesen elősegíti, ez okból szívóson nyújt felvilágosítást az ez irány­ban hozzáfordulóknak és az illetékes hatóságok­nak, intézményeknek, községi hatóságuknak, pénz­intézeteknek, gyáraknak, privát közlekedési vál­lalatoknak, jószágkormányzóságoknak ezen szán­dékát figyelmébe ajánlja, megjegyezvén, hogy az ilyen „Tanúsítvány "-nyal vagy ,. Igazolvány "-nyal ellátott altisztek egy állás elnyerése alkalmával a tényleges szolgálatból azonnal elbocsáttatnak. A fenti értesülés alapján felhívjak iparvállalataink és pénzintézeteink figyelmét már most, hogy a mennyiben a OS. és kir. ö-ik hadtestparancsnok­ság által jól minősített ós jóravaló altisztek ér­dekében kezdeményezett keresetet támogatni ós azt tlömozditani óhajtják, szíveskedjenek az erre való hajlandóságot és a náluk esetröl-esetre meg­üresedő és ilyen továbbszolgáló altisztek által be­tölthető állásokat az illetőknek pálvázatra való felhívása céljából a cs. és kir. ö-ik hadtestpa­ranosnokságnak bejelenteni. Ezen .Bejelents nyomtatványok" azon hatóságoknak, vállalatok­nak stb., melyek ezen kereset támogatására haj­landóságot bejelentettek, a nevezett hadtestpa* rancsnokság által a kellő mennyiségben meglóg­nak küldetni. Végül megemlítjük, hogy azon ese­tekben, ahol a személyes bemutatás szüksége fo­rog fenn, ugy a katonai hatóságok a pályázónak a szükséges szabadságot, az okvetlen szükséges ptóbaszolgálatnál egy törvényesen megengedhető szabadságot készséggel engedélyezni fog. — A munkás lakások. A v. tanács fel­irt az alispánhoz, hogy a töldtnivelésügyi kor­mánytól egy szakközeg kiküldését eszközölje ki. A szakközegnek Pápára való kiküldését az teszi kívánatossá, hogy a hatóság tájékozást nyerne, vájjon a Pápán (államsegély melletti felépítendő 120 földmives-munkaslakáshoz mily összegű szub­vencióra van kilátás? Dr. Clemens egészségügyi kormány­tanáesos Thüringiában a következőket állapította meg: Mintegy lel pohár ter­mészetes Ferencz József-keserüviz már biztosan és erősen hashajtólag hat. A Ferencz .József-víz kisebb adagokban naponkint többször használva, aranyeres bántalmak és derékfájás ellen pompás g3 T ógyszer. — Kapható gyógy tárakban és füszerkereskedésekben. A Szétkül­dési-Igazgatóság Budapesten. — Aszfaltmastix. Hogy mi ez a masz­tiksz, azt az aszfalttal való összeköttetése révén hamar kitalálhatja az ember. Nos, hát ilyen inastix-xel próbálkozik most a város. Schlesinger Dávid, debreceni vállalkozó a minap saját költ­ségén 1 hordó bitument, 8 zsák impregnált és 2 zsák araolyan mészlisztet küldött Pápára. Meg­érkezett ö maga is és ezekből itt helyben elő­állított mastixet. A tanács megbízásából a v. fő­jegyző, mérnök, főszámvevő ós gazda tárgyalt a vállalkozóval. Az eredményről csak legközelebb írhatunk. — Építési engedély. Még megérjük, hogy a színház környéke lesz Pápa városának legszebb pontja. A hatalmas kollégiummal szemben épült Veisz-házak nyomán egymásután keletkeznek a palotaszerü épületek. Mult számunkban a Beke­féle kétemeletes házról adtunk hírt, most pedig jelezzük, hogy Csoknyay Dóues, temetkezési vállalkozó is uj házat emel a régi helyén, még pedig emeleteset. Ha igaz, hogy mint tervezik, az internátust is kibővítik északnak, végül meg odakerül az impozáns ref. templom a tér köze­pébe, hát elvitázhatatlanul ez lesz a város leg­szebb pontja. —'Adriai bistositó-tárzulat- Ezen bizto­sító társulat idei közgyűlése, melyen az 1910. évnek — társulat alapítása óta 72-ik üzletévnek — zárószámadásai terjesztettek elő, f. é. április hó 82-én ment végbe. Ezekből a számadásokból a következő adatok tűnnek elő. Az életbiztosítási ágazatban 84, 4ÖN.680 kor. biztosítási összegről szóló ajánlatok nyújtattak be; a kiállított köt vé­nyek 74,104.180 korona tőkeösszegről szólnak, az előző év 67,022-900 kor. összegével szemben. A biztosítási állomány 1010. végével kerek 473 millió korona biztosított tökére és 1,367.171 kor. biztosított évi járadékra mg. Halál- és elérési esetekben, valamint életjáradekok fejében O.ößt 1.327 korona fizottetett ki. Az életbiztosítási díjtartalék 1 '.»10. év végével 182,204.286 koronát. — illetve a viszontbiztosítók részének levonása után 121(785.628 koronát tett ki, az előző évhez képest tehát 9,170.050 korona többlet mutatkozik. A tüz­biztosiiási ágazatban a díjbevétel 26.(103 229 kor., assállitraánybiztosítási ágazatban 2,803.764 korona a betörés elleni biztosítási ágazatban 611.677 kor. volt. Azelemi ágazatokban viszontbiztosítási dijak fejében 13,038.087 korona adatott le. A kárfize­tések 17,ö3ó.961 koronát — a viszontbiztosítók hányadának levonásával íl,343.336 koronát emész­tettek tel. Az elemi ágazatok díjtartalékai össze­sen 19,600.682 koronát, illetve a társulat számlá­jára 10,728856 koronát tesznek ki. A kamat­csökkenési tartalék javára az életosztályban 700.000 korona, az elemi ágazatok rendkívüli kár­tartalékának (100.000 korona és a rendelkezésre álló tartalék számlájára 200.000 korona utalta­tott át. A társulat hivatalnokainak 7 l l t %-o* nyere­ség-részesedós engedélyeztetett, az osztalék pe­dig részvényenként 320 koronában állapíttatott meg. A társulat tartalékai 1910. végén a tüggil károk 4, 112.744 korona tartalékának kikapcso­lásával! kerek 144 és félmillió koronát tesznek ki és pedig: életbiztosítási díjtartalék nettt 119,730-623 korona az elemi ágazatok díjtartalék! netto 10.728.400 korona, kamatlábcsökkenési­kisegítő-díjtartalék 2,000.000 korona, — rendkí­vüli kártartalék 1,000.000 kor., — ártolyamiinga­dozási tartalék 2,007.67 , .t kor.. — rendelkezésid álló tartalék 3.000.000 kor., — életbiztosítások különleges nyeremény-tartaléka 2.000-000 korona. — általános nyeremény tartalékalap 4,000.000 ko­rona. — A nyugdíjpénztár és a takarék- és ellá­tási pénztár vagyona 3,20ö,033 koronára mg, Ezen közgyűlésen, egyúttal először, az újonnan szervezett igazgatósági tanácsba való választások eszközöltettek, mely igazgatósági tanács u nem­rég megváltozott alapszabályok alapján az igaz­gatóság mellett létesíttetett. CSARNOK. Egy második f imnazista naplója. Irta: Sisak Miklós. Volt egyszer egy kis fiu és egy kis leáuy. Testvérek voltak és nagyon szerették egy­mást. A papájukat is nagyon szerették, aki ma­gas, fekete bajszú és fekete szakállú ember volt, Akárhová ment az emberek megemelték a kalap­jukat előtte, mert igen nagy ur volt. de soha­sem mosolygott. — Pedig Arpádkám nagyon boldogtalan az olyan nagy ur. aki sohasem mo­solyog. A kis fiu korán megtudta, hogy az apja nagy ur. Mikor jött, valaki ós megszóllitotta azt mondta: Kegyelmes uram. Mert az apa miniszter­elnök volt. Hatalmas ember. Olyau hogy a király is fólt tőle. És a többi ország uralkodója meg­remegett, hacsak nevét is hallotta. De mit ér mindez, ha uem tudott mosolyogni. Mit ér min­den, ha uem tudott sirni? Ha nem tudott hara­gudni, ha nem tudott örülni. A kis fiu meg a kis leány meghúzódott a hosszú előszoba egyik sarkában. És nézték a kérvényezőket. Ezek na. gyon változatos alakok voltak. És az volt a szóra­kozásuk, hogy találgatták, kinek mi a foglalko­zása. Este meg meguézték a nagy könyvben ahol be volt irva micsoda kérvényt nyújtottak be. Volt köztük egy öreg auyóka, aki siránkozott mindig és minden nap eljött, hogy könyörögjön a miniszterelnöknek. Kegyelmes uram ! (Kihallat­szott az előszobába a siránkozás.) Kegyelmes uram. Egyetlen fiamat, aki eltart, elvitték kato­nának. Mi szüksége van éppen az én liamiv. az országnak. Hisz ö nálkttle is megverik az ellen­séget. A kis tiu papája mind e siránkozásra azt mondta, hogy sajnálja, de az állam érdeke ugy kívánja. A kis fin meg a kis leány sirtak sokáig este az ágyukban, inert a szerencsétlen öreg asz­szouy fiát elvitték katonának. Nem tudták mi az állam, de nagyon léitek töle. Azt hitték, hogy olyan ember mint a papájuk, csakhogy még ko­morabb, még szigorúbb, még nagyobb. Nagyon léitek töle, mert tudták, hogy mindenkinek pa­rancsol még a j).ipájuknak is. Mivel a papájuk volt a leghatalmasabb ember ugy képzelték az államnak is olyan alakja van, mint apjuknak, csak­hogy az biztosan óriás. A szakálla is hosszabb, a szemöldöke is összeéröbb ... A kis fiu csití­totta a húgát. Pszt. Aranka, ha az állam meg­hallja. P»zt. Aranka. Átölelték egymást és a sí­rástól kifáradva csakhamar elaludtak. — És most megsúgom neked Arpádka, hogy a miniszterel­nök nem volt rossz ember. Es ha szívtelennek látszott ez azért volt, mert nem tudta mutatni szeretetét. Mikor a két kis gyerek elaludt belo­pódzott a szobába és nézte, hogy alszik a két kicsike. Es ilyenkor az arca kiderült és nem a hatalmas miniszterelnök ült, az ágyacskáu, hanem az apa De ezt a gyermekek nem tudták soha. Az volt a miniszterelnök elve, hogy nem jó ha a gyerek tudja, mennyire szeretik, mert akkor el lesz kényeztetve. A kis fiu hirtelen felriadt az álmából és felsikoltott: Jaj az állani: Bácsi ne bántson. A miniszterelnök összevonta a szemöl­dökét és azt mondta: Az apád vagyok. Bejöt­tem a hálószobádba megnézni nem rendetlenke­del-e. Mert ne hidd, hogy valamit tehetsz, amit nem veszek észre. En vigyázok rád éjjel nappal, hogy jó fiu légy, hasznára légy az államnak, hogy nagyobb ember légy, mint apád. A kis fiu meg ebben a percben ugy, de ugy gyűlölte az államot, annyira meggyülemlett szivecskéjébeu a harag, hogy azt hitte, hogy meg tudná az államot ölni, ha tuost itt volna. Es a kis fiu nem mondta, hogy ö nem akar jó fiu lenni, hogy ö nem akar az államnak hasznára válni, hogy , nem akar na­gyobb ember lenni mint az apja hanem csak azt akarja, hogy a papája szeresse öt ugy, ahogy ö szereti. De ezt nem mondta. Csak érezte. Ha­nem azt mondta: Jó éjszakát, papa. Es kezet csókolt neki, mint mindig lefekvés előtt. És a miniszterelnök kiment. Büszkén, egyenesen és oly. keményen, hogy megremegett léptei alatt a palota. A kis fiu meg sírt a dunyha alatt. — Eu j meg azt mondom nekad Arpádka, hogy ez az okos miniszterelnök bolond volt. Azt mondom neked Arpádka, hogy ez a miuiszterelnök, aki­nek az agyveleje a világon a legnagyobb volt, akinek óleselméjűségéröl, bölcsességéről kötete­ket irtak össze, olyan szamárságot csinált, hogy a legbutább alattvalója is különben cselekedett volna. Mert a legbutább alattvalója is tudta volna, hogj' akkor, mikor a kis fiu oly szerelmetepedöen ránéz, oda kell hajolni és hcinlokou kell csókolni és azt kell mondani: Drága egyetlen fiacskám. De ezt a miniszterelnök nem tudta, ezt elfelej­tette megtanulni. Ami baj volt. Mert bizony bi­zony mondom neked Arpádka, hogy ebből ez el nem csattant csókból sok bajnak kellett származ­nia és mondom, hogy bölcsebben cselekedett volna, ha ezt tette volna, minthogy bemenjen szobájába és azon gondolkodjék, hogy megen­gedje-e, hogy Szerbiából egy milliónál több szarvasmarhát hozzanak be az országba. Eu nem vagyok bölcs ember édesem, de azt tanácsolha­tom Árpádkám, hogy mindig a szivedre hallgass, mert raiudeu mulandó a földön, minden por es hamu lesz, csak a szeut és megváltó szeretet örök. (Folyt, köv.i

Next

/
Oldalképek
Tartalom