Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911
1911-04-30
XXXVIII. évfolyam. Pápa, 1911. április 30. 18. szám. PÁ PA I L A POK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Oolilliei'if flj'i.la pepirkereakedéae. Kff-tér 211 ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelés laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. ICIőIIzetések és liirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 kor., félévre 6 k., negyedé z 3 k j Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kgyes szám ára ÍÍU HU Meddig a határ? A legutóbbi városi közgyűlésen egyik városi képviselő kérdést intézett a városi mérnökhöz oly Ügyben, amelyre valóban rá illenek a nagy latin szónok eme szavai: Quo usque tandem? Meddig élsz ínég vissza türelmünkkel? Az interpelláció magva az voU, hogy a Győri-uton levő bakonyéri hid újra készítésének a l*í>í> korona értékű többlet munkát kinek a rendeletére végezte a vállalkozó. Továbbá az idevonatkozó szerződés í). §-a. de meg a józan ész ellenére is. miért fizettetett ki a vállalkozó anélkül, hogy a hidon a teherpróbáj a und napig megtartották volna. A kérdés (dső részere adott válasz még jmost is nagy lyukat hagyott. A menyiben a v. mérnök azt felelte, hogy ő megkapta a munkatöbblet megkezdése előtt a vállalkozó előzetes előterjesztését s erre rá is irta. hogy: „A tanács elé terjesztendő", — ámde hogy- hogv nem, a tanács nem foglalkozott vele, lehet, hogy az irat elveszett. de ő kötelességszerűen jelentett e dologról is hatóságiinak stb. stb. Hogy mi történt a mérnök és a vállalkozó együttes jelentésével, az nem tartozik a lényegre. Azt és csakis azt kell igazolnia: kinek a parancsára teljesítette a hidépilő a többlet munkát? A tanács rcndelelére-e. vagy nem annak a rendeletére? Ha néni e testület rendelte el a többlet munkát, hát akkor kicsoda? Mert azt csak nem tételezzük föl a vállalkozóról, hogy a saját elhatározásából cselekedett ? Hogy a tanácsnak semmi köze sem volt e megrendeléshez, megdönthetetlenül igazolja 1910 dec. 24 iki ülésének az a határozata, amellyel elutasítja a vállalkozó Stiszkálekot a 2W) kor. 35 f. niiinkadi jtübblet kéréseved. Nemcsak a szerzőtlés 10. §-a alapján utasította el. amely szeiint semmiféle néven nevezendő pótmunkáért fizetni nem tartozik. hanem azért is, mert tudomása sem volt a munkáról. A vállal közéi újra kéri ez összeget 1911. január l-én kelt kérvényében il. 1911. jan. I. ílet. sz. 9.), még pedig ilyen megokolással: .Oly munkatöbbletről van szó, amelyet minden szakembernek már előirányoznia kelleti volna*' s ö mindig idejekorán bejelentette a munkatöbbletet a v. mérnöknek s a tanácsnak módjában lett volna intézkedni benne, de az nem tette. íme: a vállalkozó is beismeri, hogy a tanács nem rendelkezett a dologban és ő mégis végezte a pótmunkát, illetve a munkatöbbletet. Ugyancsak a v. mérnök is jelenti, hogy ő a vállalkozó jelentését a tanács tudomására hozandónak jelzetté ugyan, de a tanács határozatot még sem hozott benne. Tehát ii mérnök is bevallja, hogy a tanácstól rendeletet nem kapott a munkálatokra. Vagyis: valaki a kettő közül a maga szakállára cselekedett, mint a magyar közszólás szokta mondani De hogy: ki? az mindig talány marad. Végre is a tanács oldja meg a Szfinxhez méltó találós példát akként, hogy előbbi határozatával homlokegyenest kifizeti a 299 koronát, ugy okoskodva, hogy a v. mérnök az előzmények után tényleg azt gondolhatta, hogy ebbe a munkatöbbletbe a tanács beleegyezett. Szép közigazgatásra volna kilátásunk, ha a tanács teljesítene ezután is több oly kifizetést a város pénztárából, mint ez voll. Ez ellen tiltakozunk. Meri ha ez az elv a kiutalásoknál ezután is érvényesül, a jogosulatlan munkatöbbletek és egyéb ciiuek l'iloszíj-ik pénztárunkat. Nem azt kell és szabad a tárnicsnak keresnie a kiutalásnál, hogy a mérnök vagy a vállalkozó csak előregondolta a tanács beleegyezését az u. n. munkatöbbletekbe, hanem azt, hogy kaptak felszólítást tőle ily dolgokra. Ha nincs ily lelszólitás, nem szabad rá egy fillért sem kiutalni a város pénztárából, legfellebb a saját zsebükből tehetik. — A „ I* n p a i i. a p o k" eredeti tárnája. — Irta : Kenderesi Ákos. II u ugy átlódult kérem a dolog, bogy Benesik János aramnak osikóra voll szüksége. Csikóra, szép sy.ül jószágra, it mi kinőtte nur a kamasz hónapokat, de meg nem állapodott meg, hogy joggal lehetne la mondani : ló U esikót akart kétféle okból; egy, mert az e fajta jószág olosóhh is, kettő, mert nevelni akarta a jószágát a maga módjára. Ez az utolsó ok külön* en Hencsik uramnál mindannyiszor sokat határozott, a mikor valami újnak s In szerzéséről volt szó. Fiataljában szerette az asczonvt 'alig volt ló esztendős mikor párta alá jutott Erzsók asszonyomB házát, a földjét uiiud maga ifjitotta meg; a dudvával henőit kerthol egy dii! csinált jövedelmező gyümő'.esöst, szóval el-méhen volt. ha az egész Iniza táját ugy idomíthatta, a minthogy neki jólesett. Tavasz leié járt az idő. Mostanában már nem lustálkodhatik a valyu mellett a jószág, a fehéreseled in félre tehtc N kalendáriuméi a/, uj esztendőig. Eke elé lógjak a lovakat, ökröket, ki a Reggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féie Hasznalata valódi id <s gyomorbajosoknak, szekszorulasban szenvedőknek. mezőre terelik a télieteket, a nap telkeitét a pász' torok kürtje, a juhnváj kolonipja jelzi a faluban, a halálon meg hallani az ekét fogó parasztok kmjongalásál; megéled a természettel az egész vidék. Ilyenkor aztán nagy szükség van miudenrendü és rangú munkaerőre. Ismerni kell amink a unidj.it. hogy hogyan ifjitjak meg az anyafőidet, hogyan kell eljárni az eszközökkel, holt eszközökkel es élőkkel: kocsikkal, ekével, lovakkal, meg béresekkel. Igy történt, hogy szaporítani kellett a jóeiágállományt. Szaporítani pedig egy lóval. Szükség lett volna ugyan kettőre is, de esak egyet vett lienesik uram, ugy okoskodván, hogy olcsóbb lesz ha csak egy erős csikóval toldja meg a jószágsorát. — Holnap Szögedébe megyünk, hallottad Pétör ? — mondja oda a gazda a kocsisnak. Jó, jó — felel egykedvűen a szolga, amúgy félvállról. Másnap vásáron voltak Szeg» den Hencsik uram leszáll a kocsijáról, kiveszi o'dalzsehéböl a dohanv/aeaköt, megtölti a kuilas/.áru pipál, a | oiáuHIijn zseléből gvulat kotorász elő és meggyújtja a füstölő masinát. Nagvokat szipákol. Ezt olyankor szokja, a mikor komoly munkában vau. Mert hat a mostani állapot bizony nagyon komoly. Nagyon, nagyon. Kiválasztani oivan csikót, a melyik két lónak a helyet tölti be, Azután meg HZ ilyen csikót kioktatni minden obau munkára a mit már moetanábau, igy a munka javában, tudni kellene a lónak, Hencsik János uram nekiindult. Ott áll sorfában vagy kétszáz kocsi, mindegyik kocsi saraglyájához két-három lő. A nyaló, kis csikó, meg uagvobb, gebe is, termetes is Mar a hogv jön. Egy kocsi mellett halad el. A kocsi gazdája nagy lustán odadől a saraglya mellé és ostora nyelével kotorászott a porban. A kocsihoz csak egyetlen jószág van kötve, egy gyönyörűen kifejlett pejszöiü csikó. Látni a gazdája állapotán, hogy nem valami nagyon szívesen, hanem kelletlen-kénytelen adna tni rajta. Hencsik előbb nagy fontoskodón végig néz, majd a jószágon, majd a gazdáján. Hal osztán, hiigy adná kendtek ezt a csikót? — Odaadnám szár. pengőért, — mondja a megszólított. Hencsik uram végig néz. » csikón luégegyszer; közelebb lep hozzá, kettészorilja az állat ajkait, lapockán veri, azután ráparancsol Végh András uramra, (mert igy hívjak az eladót), hogy induljon neki selies léptekkel az állattal, inert meg kell győz "Ini arról is, hogy nincsenek lőcs lábai a csikónak Végh András neki indult a csikóval, szépen tiaplia Előazör husii tempóba, azután aebeeebbe Igmandi keserűvíz Az elrontott gyomrot 'l-'.i óra alatt teljesen remlhelioz/iiKis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fill. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb tüszerüzletben. L'7—100.