Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-04-09

fokú ztagnativ, vagy egyik-másik pónzintézel éleiében esetleg még dct/ompositiv is állana be. « Nagy érdekcsoportok ellen pedig vagy egyáltalán nem. vagy csak igen erős kézzel lebet küzdeni, inert ezek úgyszólván monopolizálták maguknak a provinciák anyagi előnyei! s mindet] lehetőt elkövettek eddig 's és el lógnak követni a jövőben is. bogy az ilyen és éhez hasonló közintézmények érdekében vali't törekvések aszó legkomolyabb értelmében hajótörést szenvedjenek. A magyar közélet még nem mindenütt ment az egyéni politika befolyásától s innen van az. hogy csak olyan közérdekű, a nép javát szolgáló törekvéseket szeretnek és akarnak támogatni, amelyek révén bizonyos anyagi előnyökhöz juthatnak, viszont akadályokat gördítenek az olyan közintézmények létesítése elé, melyek egyéni károsodásukat eredményezné. Ezeket tudva tehát, bajos, sőt mondhatjuk meddő fáradozás volna ma mégolyan ideákkal elöállani. amelyek ezen érdekcsoportok érzékeny oldalával találkoznék. Lelkünk mélyéből örülnénk azonban, ha ezen fölfogásunk téves volna, vagyis ha nem volna igazunk. A községi bank és a községi tüzkárbiztositás eszméje mellett még volna egy másik mód is. amely közteherviselési képességeinket évenként egy igen tekintélyes összeggel megjavítaná. Ez pedig egy hosszú lejáratú nagy kölcsön fölvétele és a régi kölcsönök convertálása volna. Kzt a megoldási módot leginkább most ajánljuk figyelmébe városunk képviselőtestületének, amikor rövid idő alatt az általános csatornázás félmilliónál nagyobb költségeiről egyébként is gondoskodnia kell. arán. KÖZGAZDASÁG. - Kovát vezető: Illés Lajos. — Milyen szarvasmarhát tenyésszen a kisgazda? Gazdakösönségttnk állatállományai a legeltetés alkalmával megszemlélve, sok olyan szarvasmarbát látunk, a melyiktől bajos megítélni, milyen fajtához tartozik, mert semmiféle fajtajelleget magán nem visel. Van ugyan köztük néhány pirost árka, de sok olyan apró és elfajzott akad, amelyik inkább a ritka vagy a-magyar marhához hasonlít. Már pedig ezek a mi viszonyainknak nem felelnek meg. Itt, ahol a tejet a helybeli piacon jól lehet értékesíteni, az igás ökrüket a heti és országos vásárokon niHgas áron lehet eladni, olyan szarvasmarhát kell kisgazdáinknak tenyészteni, a melyik gyors íejlödésü, jó tejelő, jó hizó s a mellett a legelöt is jól értékesítő, továbbá olyan ököranyagot szolgáltat, a melyik bármilyen mezei munka elvégzésére alkalmas. Szóval olyan fajlát kell tenyésztésre kiválasztani, a melyik sokoldalúságánál fogva több jövedelmet hoz. Erre a célra leginkább a télvér sziminentbáli. berni és bonyhádi fájták alkalmasak. Félvér szimmeutbálit már sok kisgazda tenyészt, mert olyan tulajdonsággal bir, melyet más fajtákban nem igen lehet feltalálni. Ez a fajta edzett, egészséges, továbbá gyors fejlödésü, nem nagyon igényes és bőven tejelő. Igás ökrei teljesen megfelelők, sokkal jobbak, mint a tiszta vérben tenyésztett sziinmenthálié. A berni ós bouydiádi fájták szintén megfelelők a kisgazda igényeinek, mert elég jő tejelők, szilárdak s igénytelenek, azonkívül igen jó ököranyagot is szolgáltatnak, melyek bármilyen munka elvégzésére alkalmasak. Ilyen fajtákat kellene tehát gazdáinknak beszerezni, inert ezek a beléjök fektetett költséget hamarosan visszafizetnék. Csakhogy a vásárokon bajosan lehet ilyeneket beszerezni, mert jóravaló gazda nem viszi szép és jó állatait vásárra, hanem vagy maga használja tovább tenyésztésre, vagy biztos vevőknek még otthon eladja. Azonkívül az ilyen marhának az ára oly magas, hogy nem mindegyik kisgazda tudja azt megfizetni. Most azonban vun alkalom, ós mód ily fajta jó tenyészállat beszerzésére. A Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület min.len évben szokott állami támogatással a kisgazdák között tenyészüszöket kiosztani s ezt a folyó évben is megteszi, igy akarván vármegv énk állattenyésztését előmozdítani. Egyesületi hivatalos lapjában a gazdákhoz felhívást bocsátott ki, mely szerint kedvező fizetési téltételek és olcsó hitel mellett kislenyész • töknek berni- sziinmeutháli- és bonyhádi üszőket vagy vemhes teheneket lóg kiosztani A gazdáknak csak arra kell magukat kötelezni, hogy a kapott üszőt vagy tehenet ;{ évig birtokukban tartják A gazdaközönség tetszés szerint választhat meddő vagy hasas üszőt, illetve fiatal vemhes tehenet. A meddő üsző ára élősúlyban kilogramnionkint 94 fillér, hasas üsző vagy fiatal vemhes tehéné 96 fillér. Az eladó a tenyészképességért és a belső betegségekért az átvételtől számított 30 napig szavatol. A vételár 3 éven át törlesztendő félévi időközökben. A felvett töke után Ii 'f

0 kamat fizetendő, de mivel ebből 3 szazaiékot a földraivelóíügyi minister térit meg, a gazdák voltaképen a töke után csak 3 tízetnek. Továbbá a töldmivelésiigyí mintster minden egyes allatot elsö esztendőre ingyen biztosittat elhullás ós baleset ellen. Az állatok elszállittsi sem kerül pénzbe, mert a legközelebbi vasúti állomásig díjmentesen szállítják azokat. A kiosztandó állatokat, elsősorban az egyesület iaglai kapják, de azok is nyerhetnek, kik nem tagjai az egyesületnek, .vsak kellő időben kell jelentkezni a városi hatóságnál vagy községi jegyzöségnél. A kiosztás remélhetőleg április hóban megkezdődik, ha a száj- és körömfájás a vármegye területén megszűnik, tehát sietni kell a jelentkezéssel, mert a kiosztás a jelentkezés sorrendjében fog megtörténni. Városunk gazdaközönségenek állatállománya még sok kívánni valót hagy hátra, jó lenne ezt az alkalmat megragadni s az egyesület támogatását igénybe venni. Mintegy 3UU darab állat kerül kiosztásra, tahin jut belőle a pápai gazdáknak is. Igy gazdáink olcsó pénzért szép és jó tenyészanyaghoz juthatnának, amiért különben igen magas árt kellene fizetniök. A Triesti Általános Biztosító Társulat (Aasicnrasioni Generalii t. évi március hó IS án tartott. 79-ik közgyűlésén terjesztettek be az 1910 évi mérlegek. Az előttünk fekvő jelentésből látjuk, hogy az 1910 december 31-én érvényben vii elet In'/t ősit HÍ tőkeösszegek 1.10u.05ü 55b korona és 00 fillért tettek ki és az év folyamán bevett dijak 48,345.893 korona es 37 fillérre rúgtak. Az életbiztosítási osztály díjtartaléka vei, óvatosan, tompítva bele vihetem a mi eszméinket is. Ha megszűnik a Május és máshova nem szerződöm, el kell némulnom egészen . . . Igy megmenthetek legalább valamit . . . Márta: Nem kell megszűnnie . . . Ha kitartasz, megmentheted . . . • i 'hí-: Kitartanék, hogyha . . . de . . . Márta: 1»•• . . mi az a de! Ne titkolódzál előttem, hallod előttem. Valami megbénít léged. Már hónapok óta veszem észre. Mindig jobban alahsuyatlik a fejed. A kezed még ir, a szavad mintha a régi volna . . . De engem nem lehet félrevezetni ... Hová lelt belőle a melegség, a láz, a szenvedély? Itt valami lappang ami elssibbaszt. Gálos : Mi lappangana? Hisz a vak is láthatja, hogy a Május tengődik. Mária: Ez igaz, de nem minden! Ne tagadd! Más bajod is van. Ha őszinte vagy hozzám, elmondod. Ha őszinte vagy magadhoz, meg kell vallanod. Talán segíthetünk a bajon. Talán visszatérhet az akaratod, az erőd, a reményed. Gálos tnémi küzdés után): Igazad van Márta. Megbéuultam. S ha mindenáron tudni akarod a legnagyobb okát, azt is megmondom. Te vagy az Márta! Te és semmi más. Márta: Gondoltam, hogy e/t lógod mondani. Gálos: Mikor féleségül vettelek, tele voltam két érzéssel. Idealizmussal és szerelemmel. Ez a kettő teljesen eggyé forrt bennem. De közbejött az élet és szétszakította a kettőt. Egymással kegyetlenül szembeállította őket. Vagy azt kell feláldoznom, vagy téged. Vagy egyelőre legalább lemondok a terveimről s megszerzem neked a jólétet sa gondatlanságot, vagy tovább tengődve a nyomorúságban, tovább küzdök eszméimért. Szegény ember nem követelheti meg, hogy nagyot is akarhasson meg ott honában is boldogságot találjon. Márta: De . . . Béla! Nem lehet, hogy enynyire télreismerj ! En lioldog vagyok ... én nem kívánok nagyobb jólétet ... én meg vagyok elégedve azzal, amit nyújtasz . . . beérem még kevesebbel is . . . örömmel mondok le mindenről! Gálos: Lehet ... el is hiszem neked . . . de én nem tudom elviselni a lemondásodat . . . nekem fáj a te kényszerű megelégedettséged . . , engem gyötör az a tudat, hogy te aki ragyoghatnál miudauuyi között, itt esenevéssz el oldatomon, áldozatul essél az én éihetetlenségemnek, az én esztelen meg nem alkuvásomnak. Márta: Tehát hiúság, önsés! Tündökölni akarsz velem. Parádézni! Piacra vinni! Gálos: Nem tudom . . . lehet . . . Talán hiuság, talán önzés, de én inkább azt hiszem, bogy szerelem ét . . . Látok fiatal asszonyokat, Klára sógornéd is köztük van, bájosak, kedvesek, de léhák, üresek. Gondtalan jólétben sétálgatnak. Hogyan tudnak örülni egy uj ruhának, egy uj ékszernek, egy uj kalapnak, egy udvarlőnak. Es a férjük jóvoltából mindig akad valami, aminek megörülhetnek ! Es látlak téged. Mit mondjak rólnd? Ha azt mondom, százszor kiilömb vagy ezeknél a haszontalan virágoknál, akkor is még lekicsinylettelek. Ls az J jóvoltoraből semmi sem jut ueked, aki többet is, szebbet is érdemelnél, mint valamennyi. Nem adhatom meg ueked azt a pompás keretet, amely méltó hozzád. Nem gyújthatom tél lelkedben az öröm tüzét, valami nagy, fényes sikerrel. Eddig bajjal, gonddal, kudarccá! tartottam jól lelkedet és mindennek éu, csak én voltam az oka. Ezt nem bírom tovább! Most itt az alkalom, hogy legalább azt szerezzem meg neked, ami ezeknek a senki iiöoskékuek is megvan : a köznapi, de biztos boldogságot. Márta: A boldogságot! Béla! Talán jólétet igen, de boldogságot? Ilyet? Ily módon? Hát éu olyau vagyok, miut a többiek? Csak olyan? Nem tudod-e, nem keli-e tudnod, hogy nagyobb boldogság küzködui, akár nyomorogni veled, de meg nem tagadni magamat, meg nem tagadni téged, miut körülbástyázott jólétben élni és a legnagyobbat, a lelkűnknél és öubeesülésünkkkel fizetni meg a kaláosért? Gálos: Ez már nem lelkesedés többé! A lelkesedést én is meg értem! Ne rázd a fejedet! Még mindig értem! Ez mir beteges túlzás. Mindjobban látom, édes Mártám, nekem kell a józanabbnak lennem és azt választani, amit jobbnak tartok. Jobbnak a magam számára, mert neked jobb: Márta (kétségbeesetten): Béla, te nem szeretsz már! Ha szeretnél, igy nem beszélhetnél velem! Gálos: Epen, mert szeretlek, inert az elveimnél is jobban szeretlek, azért I eszélek veled igy. Ugy voltam eddig, mint az a rövidlátó ember, akinek éppen annyi kínosé volt, bogy palotai építhetett magának. Mikor aztán a lakhatóvá tételre került a sor, csődöt mondott és üresen tátougtak a