Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-04-09

fokú ztagnativ, vagy egyik-másik pónz­intézel éleiében esetleg még dct/ompo­sitiv is állana be. « Nagy érdekcsoportok ellen pedig vagy egyáltalán nem. vagy csak igen erős kézzel lebet küzdeni, inert ezek úgyszólván monopolizálták maguknak a provinciák anyagi előnyei! s mindet] lehetőt elkövettek eddig 's és el lógnak követni a jövőben is. bogy az ilyen és éhez hasonló közintézmények érdekében vali't törekvések aszó legkomolyabb ér­telmében hajótörést szenvedjenek. A magyar közélet még nem min­denütt ment az egyéni politika befolyá­sától s innen van az. hogy csak olyan közérdekű, a nép javát szolgáló törek­véseket szeretnek és akarnak támogatni, amelyek révén bizonyos anyagi előnyök­höz juthatnak, viszont akadályokat gör­dítenek az olyan közintézmények léte­sítése elé, melyek egyéni károsodásukat eredményezné. Ezeket tudva tehát, bajos, sőt mond­hatjuk meddő fáradozás volna ma még­olyan ideákkal elöállani. amelyek ezen érdekcsoportok érzékeny oldalával ta­lálkoznék. Lelkünk mélyéből örülnénk azon­ban, ha ezen fölfogásunk téves volna, vagyis ha nem volna igazunk. A községi bank és a községi tüz­kárbiztositás eszméje mellett még volna egy másik mód is. amely köztehervise­lési képességeinket évenként egy igen tekintélyes összeggel megjavítaná. Ez pedig egy hosszú lejáratú nagy kölcsön fölvétele és a régi kölcsönök convertá­lása volna. Kzt a megoldási módot leginkább most ajánljuk figyelmébe városunk kép­viselőtestületének, amikor rövid idő alatt az általános csatornázás félmilliónál na­gyobb költségeiről egyébként is gondos­kodnia kell. arán. KÖZGAZDASÁG. - Kovát vezető: Illés Lajos. — Milyen szarvasmarhát tenyésszen a kisgazda? Gazdakösönségttnk állatállományai a legel­tetés alkalmával megszemlélve, sok olyan szarvas­marbát látunk, a melyiktől bajos megítélni, mi­lyen fajtához tartozik, mert semmiféle fajtajelle­get magán nem visel. Van ugyan köztük néhány pirost árka, de sok olyan apró és elfajzott akad, amelyik inkább a ritka vagy a-magyar marhá­hoz hasonlít. Már pedig ezek a mi viszonyaink­nak nem felelnek meg. Itt, ahol a tejet a hely­beli piacon jól lehet értékesíteni, az igás ökrü­ket a heti és országos vásárokon niHgas áron le­het eladni, olyan szarvasmarhát kell kisgazdáink­nak tenyészteni, a melyik gyors íejlödésü, jó tejelő, jó hizó s a mellett a legelöt is jól érté­kesítő, továbbá olyan ököranyagot szolgáltat, a melyik bármilyen mezei munka elvégzésére alkal­mas. Szóval olyan fajlát kell tenyésztésre kivá­lasztani, a melyik sokoldalúságánál fogva több jövedelmet hoz. Erre a célra leginkább a télvér sziminentbáli. berni és bonyhádi fájták alkalmasak. Félvér szimmeutbálit már sok kisgazda tenyészt, mert olyan tulajdonsággal bir, melyet más fajtákban nem igen lehet feltalálni. Ez a fajta edzett, egészséges, továbbá gyors fejlödésü, nem nagyon igényes és bőven tejelő. Igás ökrei teljesen meg­felelők, sokkal jobbak, mint a tiszta vérben te­nyésztett sziinmenthálié. A berni ós bouydiádi fájták szintén megfelelők a kisgazda igényeinek, mert elég jő tejelők, szilárdak s igénytelenek, azonkívül igen jó ököranyagot is szolgáltatnak, melyek bármilyen munka elvégzésére alkalmasak. Ilyen fajtákat kellene tehát gazdáinknak beszerezni, inert ezek a beléjök fektetett költsé­get hamarosan visszafizetnék. Csakhogy a vásá­rokon bajosan lehet ilyeneket beszerezni, mert jóravaló gazda nem viszi szép és jó állatait vásárra, hanem vagy maga használja tovább tenyésztésre, vagy biztos vevőknek még otthon eladja. Azon­kívül az ilyen marhának az ára oly magas, hogy nem mindegyik kisgazda tudja azt megfizetni. Most azonban vun alkalom, ós mód ily fajta jó tenyészállat beszerzésére. A Veszprémvárme­gyei Gazdasági Egyesület min.len évben szokott állami támogatással a kisgazdák között tenyész­üszöket kiosztani s ezt a folyó évben is megteszi, igy akarván vármegv énk állattenyésztését előmoz­dítani. Egyesületi hivatalos lapjában a gazdák­hoz felhívást bocsátott ki, mely szerint kedvező fizetési téltételek és olcsó hitel mellett kislenyész • töknek berni- sziinmeutháli- és bonyhádi üszőket vagy vemhes teheneket lóg kiosztani A gazdák­nak csak arra kell magukat kötelezni, hogy a kapott üszőt vagy tehenet ;{ évig birtokukban tartják A gazdaközönség tetszés szerint választ­hat meddő vagy hasas üszőt, illetve fiatal vemhes tehenet. A meddő üsző ára élősúlyban kilog­ramnionkint 94 fillér, hasas üsző vagy fiatal vemhes tehéné 96 fillér. Az eladó a tenyészképességért és a belső betegségekért az átvételtől számí­tott 30 napig szavatol. A vételár 3 éven át törlesztendő félévi idő­közökben. A felvett töke után Ii 'f 0 kamat fize­tendő, de mivel ebből 3 szazaiékot a földraivelóí­ügyi minister térit meg, a gazdák voltaképen a töke után csak 3 tízetnek. Továbbá a töld­mivelésiigyí mintster minden egyes allatot elsö esztendőre ingyen biztosittat elhullás ós baleset ellen. Az állatok elszállittsi sem kerül pénzbe, mert a legközelebbi vasúti állomásig díjmentesen szállítják azokat. A kiosztandó állatokat, elsősorban az egye­sület iaglai kapják, de azok is nyerhetnek, kik nem tagjai az egyesületnek, .vsak kellő időben kell jelentkezni a városi hatóságnál vagy községi jegyzöségnél. A kiosztás remélhetőleg április hóban megkezdődik, ha a száj- és körömfájás a vármegye területén megszűnik, tehát sietni kell a jelentkezéssel, mert a kiosztás a jelentkezés sorrendjében fog megtörténni. Városunk gazdaközönségenek állatállománya még sok kívánni valót hagy hátra, jó lenne ezt az alkalmat megragadni s az egyesület támo­gatását igénybe venni. Mintegy 3UU darab állat kerül kiosztásra, tahin jut belőle a pápai gazdák­nak is. Igy gazdáink olcsó pénzért szép és jó tenyészanyaghoz juthatnának, amiért különben igen magas árt kellene fizetniök. A Triesti Általános Biztosító Társulat (Aasicnrasioni Generalii t. évi március hó IS án tartott. 79-ik közgyűlésén terjesztettek be az 1910 évi mérlegek. Az előttünk fekvő jelentés­ből látjuk, hogy az 1910 december 31-én érvény­ben vii elet In'/t ősit HÍ tőkeösszegek 1.10u.05ü 55b korona és 00 fillért tettek ki és az év folyamán bevett dijak 48,345.893 korona es 37 fillérre rúg­tak. Az életbiztosítási osztály díjtartaléka vei, óvatosan, tompítva bele vihetem a mi eszméin­ket is. Ha megszűnik a Május és máshova nem szerződöm, el kell némulnom egészen . . . Igy meg­menthetek legalább valamit . . . Márta: Nem kell megszűnnie . . . Ha kitar­tasz, megmentheted . . . • i 'hí-: Kitartanék, hogyha . . . de . . . Márta: 1»•• . . mi az a de! Ne titkolódzál előttem, hallod előttem. Valami megbénít léged. Már hónapok óta veszem észre. Mindig jobban ala­hsuyatlik a fejed. A kezed még ir, a szavad mintha a régi volna . . . De engem nem lehet félrevezetni ... Hová lelt belőle a melegség, a láz, a szenvedély? Itt valami lappang ami elssibbaszt. Gálos : Mi lappangana? Hisz a vak is láthatja, hogy a Május tengődik. Mária: Ez igaz, de nem minden! Ne tagadd! Más bajod is van. Ha őszinte vagy hozzám, elmon­dod. Ha őszinte vagy magadhoz, meg kell vallanod. Talán segíthetünk a bajon. Talán visszatérhet az akaratod, az erőd, a reményed. Gálos tnémi küzdés után): Igazad van Márta. Megbéuultam. S ha mindenáron tudni akarod a leg­nagyobb okát, azt is megmondom. Te vagy az Márta! Te és semmi más. Márta: Gondoltam, hogy e/t lógod mondani. Gálos: Mikor féleségül vettelek, tele voltam két érzéssel. Idealizmussal és szerelemmel. Ez a kettő teljesen eggyé forrt bennem. De közbejött az élet és szétszakította a kettőt. Egymással ke­gyetlenül szembeállította őket. Vagy azt kell felál­doznom, vagy téged. Vagy egyelőre legalább le­mondok a terveimről s megszerzem neked a jólétet sa gondatlanságot, vagy tovább tengődve a nyomorú­ságban, tovább küzdök eszméimért. Szegény em­ber nem követelheti meg, hogy nagyot is akarhas­son meg ott honában is boldogságot találjon. Márta: De . . . Béla! Nem lehet, hogy eny­nyire télreismerj ! En lioldog vagyok ... én nem kívánok nagyobb jólétet ... én meg vagyok elé­gedve azzal, amit nyújtasz . . . beérem még keve­sebbel is . . . örömmel mondok le mindenről! Gálos: Lehet ... el is hiszem neked . . . de én nem tudom elviselni a lemondásodat . . . nekem fáj a te kényszerű megelégedettséged . . , engem gyötör az a tudat, hogy te aki ragyoghat­nál miudauuyi között, itt esenevéssz el oldatomon, áldozatul essél az én éihetetlenségemnek, az én esz­telen meg nem alkuvásomnak. Márta: Tehát hiúság, önsés! Tündökölni akarsz velem. Parádézni! Piacra vinni! Gálos: Nem tudom . . . lehet . . . Talán hiuság, talán önzés, de én inkább azt hiszem, bogy szerelem ét . . . Látok fiatal asszonyokat, Klára sógornéd is köztük van, bájosak, kedvesek, de léhák, üresek. Gondtalan jólétben sétálgatnak. Ho­gyan tudnak örülni egy uj ruhának, egy uj ékszer­nek, egy uj kalapnak, egy udvarlőnak. Es a férjük jóvoltából mindig akad valami, aminek megörülhet­nek ! Es látlak téged. Mit mondjak rólnd? Ha azt mondom, százszor kiilömb vagy ezeknél a haszonta­lan virágoknál, akkor is még lekicsinylettelek. Ls az J jóvoltoraből semmi sem jut ueked, aki töb­bet is, szebbet is érdemelnél, mint valamennyi. Nem adhatom meg ueked azt a pompás keretet, amely méltó hozzád. Nem gyújthatom tél lelkedben az öröm tüzét, valami nagy, fényes sikerrel. Eddig bajjal, gonddal, kudarccá! tartottam jól lelkedet és mindennek éu, csak én voltam az oka. Ezt nem bírom tovább! Most itt az alkalom, hogy legalább azt szerezzem meg neked, ami ezeknek a senki iiöoskékuek is megvan : a köznapi, de biztos boldog­ságot. Márta: A boldogságot! Béla! Talán jólétet igen, de boldogságot? Ilyet? Ily módon? Hát éu olyau vagyok, miut a többiek? Csak olyan? Nem tudod-e, nem keli-e tudnod, hogy nagyobb boldog­ság küzködui, akár nyomorogni veled, de meg nem tagadni magamat, meg nem tagadni téged, miut körülbástyázott jólétben élni és a legnagyobbat, a lelkűnknél és öubeesülésünkkkel fizetni meg a ka­láosért? Gálos: Ez már nem lelkesedés többé! A lel­kesedést én is meg értem! Ne rázd a fejedet! Még mindig értem! Ez mir beteges túlzás. Mindjobban látom, édes Mártám, nekem kell a józanabbnak lennem és azt választani, amit jobbnak tartok. Jobb­nak a magam számára, mert neked jobb: Márta (kétségbeesetten): Béla, te nem szeretsz már! Ha szeretnél, igy nem beszélhetnél velem! Gálos: Epen, mert szeretlek, inert az elveim­nél is jobban szeretlek, azért I eszélek veled igy. Ugy voltam eddig, mint az a rövidlátó ember, aki­nek éppen annyi kínosé volt, bogy palotai építhe­tett magának. Mikor aztán a lakhatóvá tételre ke­rült a sor, csődöt mondott és üresen tátougtak a

Next

/
Oldalképek
Tartalom