Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-01-23

PApal Upok 1910. január 23. azani « a közönség, mintha félne, hogy elszalaszt egyetlen hangot is a sok szép magyar dalból, visszafojtott lélegzettel hallgatta a remek játékot, melynek egyénisége s az érzelmeket kellően il­lusztráló előadás s különösen a remekül kihozott és mégis kifejező pianistimók valóban gyönyör­ködi .-tok voltak. Játékának befejezte után oly elementáris erővel tört ki a taps, hogy kénytelen volt saját szerzeményei közül néhányat elénekelni (szövegeiket Petőfi, Reviczky és Molnár Kálmán írták 1 . Különösen tetszettek Petőfi: Nagypénte­ken esett rajtam a bánat ... és Nem jó csillag lett volna én belőlem . . ., Reviczky: Ha halla­nál víg cimborák közt . . .. valamint a Molnár Kálmán: Ezüst nyárfa és Nincsen párod . . . c. verseire szerzett gyönyörű magyar dalai. (Egy­két hét alatt jelenik meg belőlük egy nótás fű­zet.) Aki hallotta tavaly Fráter Lórándot éne­kelni és hegedülni, az tudta csak Gerber előadá­sát igazán élvezni. Pápán bizonnyal sokáig meg­emlegetik még. Végül — hogy is mondjuk csak? — Merkl tánctanító ügyességét dicsérő biztosság­gal és kellemmel, városunk kisebb nagyobb tün­dérei „Tündértáncot" jártak, melynek végeztével táncra perdült a pezsgő kedvű fiatalság s Füredy Kálmán kitűnő cigányprímásunk volna csak a megmondhatója, hogy meddig és kiknek muzsi kált, de hát ö az ilyesmit nem szokta elárulni, mert ez cigánybecsület. TOLLHEGYGYEL. Az őrség Életkép egy felvonásban Irta: Bojtorján. Történik egy vidéki városban. Idő: ma. Színhely a rendőrszoba, este 9 órakor. Első jelenet. (A legénység szórakozik az őrszobában. Négyen suapliznak, a többiek az asztalt körülülve nézik a játékot. Piszkos, zsíros kártyával játszanak.) Első rendőr. (Akkorát üt az asztalra, hogy megzörrenő- k az ablakok tőle.) Piros husz! Másik rendőr, AZ, a valapád! Iszén nálam a király. Egyik r. Maj' ráteszed; s akkor husz. Harmadik r Te, ne csalj megint, mer' a pofádba vágom a kártyát! Negyedik r. Negy venbül! Első r. E' legyen az utolsó szóllásod. Másik r. Tök disznó . ..! Kivagyunk! (Ősz szecsapják a kártyát.) Eszeveszetten berreg a telefoncsengő. Egyik rendőr a kagylót a füléhez veszi. A telefonon: Az Istenért, rendőr urak, gyüj jenek mingyá, a Tóth Imrét agyonütik a Lehel utca 4 alatt. Eddig 5 szúrást kapott a hátába. Többen gyüjjenek! Egy rendőr. Hadd üssék, úgyis pikkem van Tóth Imrére húshagyókor nem adott kőesőn a felesége egy messzö zsírt a zanyukomnak. Akaszd vissza, hadd berregjen. Másik rendőr. Na, Jancsi, ossz má", mer meggyullad a kezedbe az a biblia. (Osztanak, játszanak. A telefon billenő kar­járól leakasztották a kagjdót, hogy ne berregjen.| Egyik rendőr. Zöd tizes! Másik rendőr. Meg van legyintve. (Megüti a zöld ásszal.) Harmadik rendőr. Tököt a gyereknek! Egyik rendőr. (Megüti atuval s mérgesen) Ej ho' vakulj meg! (A többiek otrombáu kacagnak.) Negyedik rendőr. Ütés a holdba! Makkdisznó vörös husz és ausz! Egy ember lihegve lép az örszobába és ijedt hangon kezd beszélni, de a rendörök észre sem veszik, hanem tovább játszattak. A jövevény. Rendőr urak kérem, nagy ve­szedelemben van a . . . Egyik rendőr. Mit handabandáz itt?! Foggya be a száját, mer majd ... Te meg híjj má', ne iars 1 a szádat, mint a süft csuka! Másik rendőr. Makk az adntt. Negyvenbül! (A makk alsót hivta ki.) Egyik kibic. Marha! Hát mér uem a fölsőt hittad? így nem lehet kimondanyi a negyveut. A jövevény. De tekintetes rendőr urak, a fiamat agyonverik a Lehel-utcában . . . Egyik rendőr. Ne papujjon kee annyit, mer kilódittom . . . Megütuyi az alsót. Harmadik rendőr. Vörösset neki! (A játékos uem jut ütéshez.) Negyedik rendőr. Tök hússzal ölóg... Med­dig megy, tizenháromig ? Akkor nekem csak egy köll. A jövevény. (Most már sirva fakad.) Rendőr urak, a szerelmes szűz Máriára kérem, gyüjjenek má; mentsék meg a fiamat . . . Meghal ha . . Egyik rendőr. Ossz már na ! Mingyár ki lesz a párti. A jövevény . . . Nem gyünnek segitségire. Özvegyen marad az én drága jó menyem. Árva­ságra jutnak az aranyos kis unokáim . . . Oda lesz az egyetlen fiam! Másik rendőr. Híjj má'. ne bátnujj, mint a bivaly a levegőbe! Harmadik rendőr. I Kajánul röhögj He-he-he ! Nem lesz több ütésed ipsze! A jövevény. (Haraggal, de mindig sirva.) Jól van! Ne gyüjjenek, majd megyek a főkapitány urhó! (Elrohan.) Egyik rendőr. Hatvanhét! Kivagyok. Min­den ki vagyunk! (Fölállanak az asztaltól és ásítoznak, nyúj­tózkodnak.) Másik rendőr. Mit hebegett az a vén ember itt előbb? Egyik rendőr. Hogy agyonverik • fiát . . . A látszat kedvéért mégis csak el köne mennyi. (Négyen elmennek, de csakhamar vissza is jönnek. Mérgesen nyitnak az örszobába.) Az egyik. E'má mégis csak disznóság! Egész nap az igát húzzuk, mint a barom, aztán még éjjel sem uyughatik az ember . . . A másik. Hát mi vót? Az egyik. Mi ? Hát megszurkálták . . . Ed­dig tán meg is hótt. Kilenckor történt, most meg má negyed tizenegy. Mó' nem gyüttek ér­tünk előbb, amikor még nem szurkálták meg... Aztán még a rendörségre mondják, hogy hanyag ! Az istenfáját ennek a gyalázatos rendnek! (Sarokba dobja a fegyverzetét és mindnyá­jan leléküsznek.) (Függöny.) VEGYES HÍREK. — Dr. Hajdú Tibor üdvözlése A ma­gyararszági szeut-Benedekrend — mint tudva levő — legfelsőbb kinevezés folytán dr. Hajdú Tibor személyében uj főapátot nyert. Ez alka­lomból Mészáros Károly polgármester Pápa vá­ros közönsége nevében az uj főapátot meleg­hangú levélben üdvözölte. — Pöuri meghatalmazott. Az alispán értesítette az alantos hatóságokat, hogy gróf Ester­házy Ferencnó ugy is mint kiskorú gyermekei­nek t. és t. gyámja bejelentette, hogy gróf Es­terházy Miklós csákvári lakos, országgyűlési képviselő minden ügyben teljhatalmú meghatal­mazottja. — A tűzoltói szerelvények. A legutóbbi közgyűlésben elhangzott interpellációk között sok panasz esett a tűzoltói szerelvényekről is. A v. tanács felhívta a tűzoltóegylet vezetőségét, hogy a tűzoltói szerelvények jókarbautételét időnként ellenőrizze, meg nem felelő szerelvényeket pedig idejében használhatókkal cserélje fel, hogy azok szükség esetén mindig használható állapotban le­gyenek. — Műkedvelők szinelöadása. Mult va­sárnap este a városi színházban a kath. legény­egyesület javára műkedvelő szinelöadást tartot­tak az egyesület tagjai és barátjai közreműködé­sével. Ez alkalommal, noha téli időben a nagy­közönség nem szívesen látogat a színházba, mert rendesen meghűl, telt ház volt, és a színház tény­leg kellemes hőmérsékletig fűtve volt. Maga az előadás, mely csak két óra hosszáig tartott, a méltányos bírálat szemüvegén át nézve kitűnő volt. Nem hisszük, hogy a nézőtéren bárki is saj­nálta volna (a leszállított helyárak mellett, rende­zett előadás) beléptidiját Blasutig Sándor elnök és Varga József titkár, kik az előadás betanítása és rendezése körül fáradtak, továbbá Szentgyörgyi Sándor karnagy ki az énekeket tanította be, nem­csak meg lehettek elégedve az elödással, de a sikerre némileg büszkék is lehetnek, a mennyiben rövid idő alatt tényleg szép eredményt értek el. Maga a színdarab, az erdők királya c. népszínmű igen hálás dolog. Tiszta, zamatos magassággal megirt, minden, még a legcsekélyebb triviális, avagy kétértelmű kifejezéstől is ment, népies for­mában, a színpadi kellékek szem előtt tartásával megszerkesztett színdarab ez, mely hivatásos színészeknek is kasszadarabja lehetne. Szerzője Kasza Vilmos, jelenleg csicsói plébános, még suti káplán korában irta e népszínművet, melynek tárgya a Bakony népe, a régi betyárvilág. 21 főszereplő és a statiszták kara (pandúrok, betyá­rok, nép stb.) az előadók oly tömegét szólította a színpadra, hogy felmentve érezzük magunkat mindegyikről külön megemlékezni. Legyen a műkedvelők houoráriuna az a szíves fogadtatás, melyet a közönség részéről tapasztalhattak a ki­hívás, a taps. Mégis azonbau nem hallgatjuk el Tóth Lajos (címszerep), Mészáros Mariska (Marcsa) Borza István (bakter) Fillér Ma­riska (cigányleány) és különösen Cirfusz István neveit, mert ők a jók közül is kitűntek. Cirfusz egy cigány szerepében valósággal ámulatba ej­tette a nézőket oly kitűnő mimikája, beszédje volt. (A ruha kissé tul volt ugyan hajtva.) Meg­említjük még Stuksza J., Kaszi József, Kovács Pál és Jakab Károly, továbbá Giczi Erzsébet, Zsemlevits Mariska és Fillér Juliska, végül Sós Mariska nevét, kik kisebb-nagyobb szelepükben nagyban hozzájáurltak az est sikeréhez. Az előa­dás, mint értesülünk, mintegy 200 K tiszta jöve­delemmel zárult. — Felterjesztések. Csoknyay Károly, v. főjegyző a napokban készítette el azokat a fel­terjesztéseket, melyeket a képiselötestület meg­bízásából a kereskedelmi miniszterhez intéz a vá­ros. Egyik a vasúti menetrend (a soproni vonat­nak Győrtől Szombathelyig való csatlakozása), a másik a mérleghitelesítés határidejének jul. l-ig való meghosszabbítása, a harmadik pedig az ur­dombi bit tokosok kérelmére óhajtott vasúti fel­átjáró ismeretes ügyében szól és mindhárom fel­terjesztés bő megokolással kéri a minisztert a kérelmek teljesítésére. — Mit nem hagyatt a megye jóvá? A vármegye törvényhatósági bizottsága Pápa város képviselőtestületének határozatát a kataszteri fel­mérési munkálatokra az 1910 és 1911. évre meg­szavazott 49, 116 K kölcsön felvételéről és a kataszteri nagyobb léptékű térkép készíttetése tárgyában a pénzügy miniszter által bekivánt kötelező nyilatkozatra — nem hagyta jóvá. — A pápai Leányegyesület január 23-án azaz ma vasárnap délután 5 órakor rendezi elő­adó ülését, a következő műsorral: 1.) Rossz Ter­mészet. Irta Ábrányi Emil szavalja Kohn Vilma. 2) Tschaikovsky: Barkarol le. Zongorán előadja Koréin Ady. 3.) Felolvasás, tartja Sternfeld Mónié. 4) Törtéuet a köröspartról. Irta Nil szavalja Goldstein Elza. 5) Weber : Ereischütz Fantasie. Zongorán előadja Beke Ignáczué. — Eljegyzés. Singer Arthur a es. és kir. Ferdinand-major bórlője eljegyezte Lázár Vilmát, Lázár Ádám helybeli tekintélyes kereskedő ked­ves és müveit leányát. Gratulálunk! — Kitüntetés. A földmivelósügyi m. kir. miniszter 50 K-t és elismerő iratot küldött Hatt József vaszari lakosnak, ki 35 éven át szolgálta a győri püspöki urodalmat, mint gazdasági cse­léd. A kitüutettuek mult vasárnap adta át az elöljáróság közbenjötte mellett a jutalmat Bélák Lajos, járási töszolgabiró a szokásos Ünnepségek keretében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom