Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910
1910-08-07
1910. augus ztus 7. a kultúra magaslatára amelkedtünk, mikororsságunkat sikerült felküadeni akultúrállam oksorába, most, rettenjünk vissza néhány külföldi Inj. megfizetett, vagy félrevezetett hitjszájától s téritessiik el magunkat attól a politikától, melyet fik, mivel a viszonyokkal'egyáltalában nem iamerfiafik, tulzott sovinizmusnak tartanak?! Nem! S ezerszer nem. Tartsanak bár a románok s a többi nemzetiségek még annyi ankétet, fújjanak még annvi kénköves poklot reánk, intézményeinkre, hasafiasságuiikra, egy lépéssel sem hátrálunk arról az Útról, melvet őseink s a saját józan eszünk s belátásunk tüsött ki elibéuk I nem fogunk alkudozni azokkal, kiknek semmi, de semmi joguk sincsen arra, hogy alku tárgyává tegyék azokat a dolgokat, melyeket ez ankéteken tárgyalni kivannak Ok maguk is beláthatják, hogv sa r. boldogulásuk egy hatalmas, egyöntetű nagy Magyarország sorsával szoros kapcsolatban állanak i ofcak akkor juthatnak előre a nemzetközi világversenyben, ha minket, magyarokat támogatásukkal, munkálkodásukkal, baráti segítségükké] támogatnak. Ha baráti kezet óhajtanak nyújtani s megakarják végre szüntetni azt irz értelmetlen ellenségeskedést, melvet hol nyilt.au. hol titokban ellenünk folytatnak, akkor mi szívesen fogadjuk azt s igyekszünk nemzetiségi érzékenységüknek ahol csak módunkban áll előzékenységet tanúsítani, de ha a harcot Ifibbre beesülik a békés együttműködésnél, akkor annak sem fogunk kitérni. A magyar kar még mindig elég erős arra, hogv megfékezze s megfenyítse azokat, akik igaztalanul bántani merészelik itt bent a mi országunkban, avagy a külföldön, a megfizetett s télrevezetett sajtóban! A modernizmus és a gyermek. Essék szó egyszer egy nagyon fontos társadalmi kérdésről, a gyermekről. Schopenhauer az* mondja, hogy a természet csalfa módra, egy percnyi kéjjel csapja be az embert a kényszeríti arra, hogy a gyermekszülés és a gyermektartás súlyos kötelességet magára vállalja Csúnya, kalmárlelkü és természetellenes bölcsesség. A szigorú, összeráncolt homlokú nemet bölcset megcáfolja az elsfi kislány, a kis, éretlen gyermek, aki kócos, porcellánarcu babáját épen olyan végtelen szeretettel gyügyögteti, mint ahogy később fogja az élőt, az igazit az ő szülöttjét. A Schopenhauer bölcsessége igazi férfibőlosesFiipai Lapok s, ség; a férfié, aki a kéjért, a kéjen keresztül szereti az asszonyt és az asszonyon keresztül szereti meg a gyermeket. Az asszony gondolkozása épen megtóditottja ei ok. A természetes, hamisítatlan asszony szemeiben főcél a gyermek : odaadásában mar benne van a végy, az akarat a gyermek után. Ez szol az igazi, természetes asszonyokra. A mi, modern asszonyaink azonban magassarku cipót, szoritos midért vizeinek : a mi asszonyaink hamis hajbetétut viselnek, rizsport és pirositóf raknak az arcukra. A 1111 asszonyaink mereven és feszesen járnak, mint az automatabábák ; nem 1 azt mondják amit gondolnak, éreznek, hanem azt, a mi nlo a mi a kor erkölcsei szerint kötelező. A mi asszonyaink messze távolodtak a természettől és velük együtt távolodunk mi férfiak is. Minden ösztönünk az újfajta életmódhoz, a civilizált igényekhez idomult. Miért csak az anyaság s a gyermek után váló vagy maradt volna a régi, a természetes és hamisítatlan? Nem is maradt. És a Schopenhauer igazaága egyszerre megizmosodik, mihelyt a modern társadalom jelenségeit, kell vele magyaráznunk. A modern no nem akarja, vagy kisebb számban akarja a gyeim diet. Gazdasági erők változása és a gazdasági helyzettel összefüggő előítéletek okozzák ezt az átalakulást. A primitív társadalmakban gazdagság, erő -H hatalom a sok gverImek. Több kéz több földet miivel, több tégy vert forgat, az egyén érdeke tehát összeesik a társadalom érdekével s erősíti az osi ösztönt. A modern társadalom ellenben teherre, uj gondok forrásává tette a gyermeket. Ilyen körülmények közt. a természetes ösztönök eltorzulnak, uj tásadalmi problémákat teremtenek. A mai gazdasági berendezkedés mellett az latszik ha nem is természetesnek, de észszerűnek, hogy törvények és jogszokások tervszerű láncolatával állapítsak meg azt, hogy a gyermek 'eltartására mikor ki köteles. Az állam közügynek tekinti a gyermek jövendőbeli sorsát és a maga törvényeivel es bíráival kényszeríti ki azt, a mit eddig a szülök , önként adtak : az utódok eltartását. A mai állam 'kapitalista és militarista tervezet. A mai államnak katonára, munkáskézre van szüksége, mind a kettőből minél többre. A gyermek, ha feluo. munkájával többé nem a család vagyonát, hanem az egész családot kiuzsorázó tőke profitját szaporítja. El az utód fegyveres ereje nem a család nagyobb hatalma, hanem az egész állam haderejének egy atomja. Es ennek dacára az állam meg mindig az egyéntől követeli a generációk neveltetésének terhét. A proletár napszámos naps'.áuijáiuik telét arra kénytelen költeni, hogy uj munkást es uj katonát, neveljen maga helyett az államnak. Igy aztán nem csoda, ha mindinkább és mind nagyobb számmal akadnak apák él anyák, I akik azt mondják : a HogJ ha a gyermek az államnak kell és az államnak hasznos, itt van. tessék, | tartsa el az állam ! u E'tol a követelésied sem lehet megtagadni a jogosságnak némi látszatát! Értesítők ismertetése. 6. Ref, internátus. A dunántúli ref. egyházkerület Pápáu egy internálussal kapcsolatos Jeauynevel.lét tart, fenn, mely az elmúlt tanévben 4 polgári és ;l képié* osztályból állott. A következő tanévben a tanítónőképző is teljes lesz és igy a vele kapciolatos gyakorlóiskolával együtt a kerület szülői oly jóuevü tan- és nevelőintézettel állanak szemben, melyben lányaikat tj éves koruktól egész a tanítónői okieveiig neveltethetik. Az elmúlt esztendőben a képzőben ( J(i. a polgáriban 141. a gyakorí lóban pedig 31 növendék tett vizsgálatot; össz.-I seu tehát 207 leány élvezte a vidékemé legelső I tanintézetének áldásait. Az internátus, mely különösen serdülő leányokra nézve annyira fontos 102 növendékre van berendezve. Igen jellemző, hogy e létszám mindig teljes, sőt igen sokra megy azoknak a számi, kiket internátusba való felvétele kelelmükkel a betelt létszám miatt vissz* kell utasítani. A tan- és nevelőszemélyzet számából is követkzztetni lehet az intézet haluias arányaira. Az intézet élén dr. Kőrös Endre áll, mint igazgató. Kívüle még 4 férfi- és 11 nutanitó és tanai, azonkívül :! másvallásn hitoktató tanított az intézetben. Ezekhez csatlakoznak még az internátushoz tartozó zeneoktatok, számszerint 7-eu es 2 nyelvtanitónö, végül a házvezetőnő és a háziorvos. Tehát 30 diplomás ember ügyel lel a növendékek testi és lelki épségére s ugyanannyi igyekszik fejlesztem a leánykák testi és ieiki jo> tulajdonságait. A tanévvégi adatokból, a statisztikából tmelyet, mellesleg megjegyezve, a gondosan szerkesztett értesítő könnyen át enged tekintem kl is tüuik a növendékek előmenetele a tudomány okban A polgáriban lö %. a képzőben 10 °« az len nemesi címer van. Császári katona tiszt szmtéu. Azt irja. hogy Kassán, a kormányzó estélvén megsértettem — és ha Damvers Grófok vére folyik ereimben, elégtételt fogok adni. Ma este 11 órára, a tiszatiainéiiyi ócska toronyhoz szól a randeveis. Ott addig lógunk lövöldözni egymásra, mig egyikünk ott marad. A tisztek szörnyűködtek. — l)e hat ki az sz ember'.' Nem tudom. Arra sem emlékszem, hogy valakit megsértettem volna. De ez az ö dolga. Kihívott! Állok elébe. János a lovamat! Arca csodalatos tűzben égett. Hires volt kalandos párhajairól és arról, hogy soha egy kihívást sem utasított vissza. A vineenuesi erdőben egy délután halálra ezurta Paris leghíresebb bajvívóját. A uianzaneres partján egyoulött egy királyi herceget. Komában halálra ítélték pálbajok miatt, de a pápa feloldotta a büntetés alól. Verekedett már sokszor kicsinyes Beuiinisegert, szép usszony mosoIváért, eldobott rózsáért ! Most is megfogja állni a helyét. A tisztek lebeszélték. Messze vau innen Tiszaiiamény, lega'áhb négy óra lóval. Nem ér oda úgysem 11 órára, Damvers folkaposolta fehér tiszti köpenyét — Vedd magadhoz a pisztol vaiiust•nondá szolgájának- és nyergeld föl a lovakat, velem fogsz jönni. Köszöntötte I ajtársait, kezet fogott velük azután eltávozott. Oreg este lett, mikor a tiszaiiaményi toronyhoz, értek. Félelmes útjuk volt. Felig kiszáradt in .csutak, elhagyott temetők mellett vágtattak el, a hűvös szél folytou a íiyomukhan volt. A felhők j mögül előbukkant olykor a tele hold kísérteties arca. Dainversnek eszébe jutott, hogy ez lesz a 'tizenharmadik párbaja és babonás érzés vett íajta erőt. Valami bus sejtelem a/.t súgta neki, hogy ' ez lesz az utolsó párbaja! Mikor a torony közelébe értek, egy szolga faklvát gyújtott és átnyújtotta az urának. Éjjeli ! pisztoly párbajoknál az volt az akkori szokás, hogy |a felek fáklvafény mellet lövöldöztek egymásra. Messziről, vagy t)0 lépés távolságról szintén látszott egy másik fáklyának a fénye. A gtóf balkezében tartva a fáklyát, előrehajolva a nyeregben kilőtte a pisztolyát. Pár pillanat múlva arról a helyről, hol a fény csillámlott, megjött a válasz. A golyók nem találtak. Damvers újra lőtt az ellenfele is. Megint semmi eredmény. Tizen, kétszer lőttek igy egymásra. Da SS veret elhagyta a türelme. A szolgájához lovagolt, megtöltette vele az összes pisztolyait. Azután messzire lobogtatva a fáklyát, hogy az ellenfélének jő célpontul szolgáljon magasra kitnelkedett a nyergéből. I'jra lőtt, megjött a válasz is, de megiut nem talált egyik sem. Valami negyedóráig lövöldöztek gy egymásra. Az őszi szél guuyosau kacagott, zúgott. Lova idegesen kapálta a lábával a földet. A fák sejtelmesen bólogattak sötét lombkoronajukkái. Dainversnek fejébe szállott a vér. Nem volt félénk ember. Volt benne egypár csöpp abból a szilaj vérből, a mely Oroszlánszívű Kichárd ereit lobogtatta. Elhatározta, hogy egyeuesen neki lovagol az ellenfelének. Megtudja, hogy ördög-e vagy kisértet, akivel szemben áil. A szolgája messziről követte. Nagy meglepetés érte őket. A mit iaklyaíényuek néztek, az ucin volt más mint egy égő s már félig kialvó pásztortűz. Átutazó vándorlegények melegedhettek mellette. De hát ki volt az aki a lövésre válaszolt * Damvers újra kilőtte pisztolyát. Hallatszott megint egy másik is. Dsnvers elkiáltotta magát. — Ki az! Erre is megjött a felelet. — Ki az! A viszhang ' Damvers a fejéhez kapott. Tehát o, Oroszlánszívű Kichárd, unokája • hires Damvers grófok ivadéka, a hírhedt spadassin. csaknem egy óra hosszat vívott párbajt a viszhanggal, a kóbor őszi széllel, az. éjszakával. Milyen nevetséges! Szerette volna föbelőni magát. Es mikor a reggeli szürkületben hazafelé kocogtattak, eszébe jutott, hogy ő olvasott már ehhez hasoulú holoud históriát. Valami jókedvű ur, Cervantes Miguel de Savareda irta meg. Igen don tömhette és a szélmalom harca egész olya*- volt, miut az • párbaja. Hogy fognak majd mulatni a pajtások. A pajtások azonban nem mulattak. Éjfélkor, a legnagyobb esőben és sárban lecsaptak a labancokra Vak Bottyán vitézei. A nehéz német lovasokat becsalták a mocsár közé, ott bántak el velük, a többit bekergették a T'szaha, a tisztek is elestek mind. Hírmondó sem maradt belőlük. Damvers eU szomorú látvány tárult, mikor megérkezett az ö tizenharmadik párbajáról. Soha sem tudta meg, kicsalta öt a régi torony mellé, a viszhanggal verekedni.
